A liberalizmus “bálványai”. Fogalmi zavarok és (egyház)politika

Izgalmassá változott kicsiny világunk a többféleképpen értelmezett LIBERALIZMUS okán. Hirtelen bedobott – dehonesztálónak szánt – libernyákozás és ennek különböző válfajai miatt a belpolitika állóvize,- nyomában a civilszféra – egy zavaros pocsolya képét nyújtja. Ki tudna jobban eligazítani ebben az ideges közéletben, mint az “egyedül üdvözítő anyaszentegyház” központi személye: a római pápa?!

https://katolikus.ma/a-papa-harmadik-utja-liberalizmus-es-populizmus-kozott/

Nézzünk bele a legújabb pápai nyilatkozatba! “…A tanítóhivatal „új” műfaja, amelyet 1891-ben XIII. Leó pápa Rerum novaruma vezetett be, s amelynek középpontjában a szociális kérdés áll. …Mindez kontrasztban állt az akkori szocialista, liberális mozgalmakkal…a szociális gondolkodás a katolicizmuson belül egy harmadik utat választott magának, amely sem nem liberális, sem nem kollektivista…”…Ferenc kijelenti: „A piac nem képes mindent megoldani, jóllehet a neoliberalizmus hívei igyekeznek elhitetni velünk ezt a dogmát.” 

Az idézett részekben a kiemelések saját nézeteimet tükrözik. Kivéve az utolsó mondatot, ami az eredetiben is kiemelten jelent meg.

Nos tehát a pápa az 1891-ben XIII. Leó pápa Rerum novaruma enciklikájában írtakat folytatja és egyéni értelmezéssel egészíti ki. Ez az AKKORI időkben működött szociális nézeteket – úgy tűnik, kis iróniával kezelve a témát – mintha elutasító lenne a szocialista és a liberális irányzatokkal szemben.

Viszont egy merőben új fogalommal jött ki a nézetekkel és irányzatokkal telített szociális “piacra”. “…a katolicizmuson belül egy harmadik utat választott magának, amely sem nem liberális, sem nem kollektivista…”

Erre egy kommentelő azonnal reagált:

Tibor Mészáros

“Jézus nem harmadik utas. Másodszor: nem vagyunk mindannyian testvérek, ez önbecsapás. Harmadszor: egy jó pápa nem lehet ilyen megosztó. Olyan, mint valami politikus. Ez számomra elfogadhatatlan. Akkor most eretnek vagyok?”
Ennyi most elég arra, hogy bepillantsunk a Vatikáni műhelybe, ahol már keverik a jövő vezető témáit.

A liberalizmus általában nem tisztázott, csak bírált  fogalmát jó lenne legalább minimálszinten ismerni. (lásd vázlatosan a Wikipédia felsorolását)

A felsorolásban látható fogalmakat előszeretettel mossák össze és kevergetik,akiknek ez éppen így, vagy amúgy  jó.   Tehát nézzük most a témát vatikáni aspektusból. Ezzel – úgy sommásan és általánosítva –  némiképpen udvarias, de elutasító az EGYHÁZ álláspontja. Egyazon nevezőn áll – a pápa szerint – mint a POPULIZMUS. Később még idézek a pápai nyilatkozatokból.

A továbbiakban hazai vizekre evezzünk!
Fókuszban a liberalizmus és “bálványai”.
A ma példaképnek tekintett HORTHY rendszer sem nélkülözte az ideológiai vezetést. Az akkori kereszténydemokrácia szócsövét egy jezsuita páter BANGHA BÉLA  tartotta kezében. Nem fukarkodva a jelzőkkel, ostorát pattogttava sujtott le korának “destruktív” irányzataira.
Részlet:
“A magyarországi konzervatív politikai katolicizmus ezt a visszatekintő kritikát természetesen nem ismerte. Szócsöve, a Bangha Béla jezsuita pap vezetése alatt működő Magyar Kultúra pedig a meghirdetett „keresztény-nemzeti kurzus”-tól már az 1920-as évek elején a „rombolás ördögei”, a liberalizmus, az ateista irodalom, a „destruktív” zsidóság és a szociáldemokrácia elleni harcot várta el: … korlátozni kell a liberalizmus „bálványait”, a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát a keresztény hit és erkölcs mértéke szerint…
Kérdésem: “…a keresztény hit és erkölcs mértéke szerint…“… vajon mit jelentett? A katolikus hitvilágot? A protestáns kiskátét? (Tekintettel arra, hogy a nemzethy vezér – Horthy – kálvinista volt.)
Tovább:
“Ki kell mondanunk mindjárt kezdettől fogva, hogy a liberális gazdasági elvnek, azaz az egyén korlátlan szabadságának a társadalmi közjó mellőzésével többé teret nem engedünk, hogy az individualizmus és a haszonlesés rendszerének helyébe a társadalmi szolidarizmus törvényét állítjuk…”…Hasonlóképp lesz szükség a sajtó, az irodalom, az iskola, a gyülekezési és szervezkedési szabadság reformjára s felszabadítására a plutokrácia járma alól.”
Ez az egész gondolati zűrzavar kicsit problémás lehet, ha az alapító (egy názáreti ácsmester) világnézetét olvasom, aki az akkor még csak csírájában létezett KERESZTÉNYSÉG alapdokumentumát imígyen hirdette meg:

„Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”

A TIARA, mint a pápai uralom jelképe
Mintha a jezsuita “atya” ezt a szemináriumi tanrendből kihagyta volna?
Az a gyűlölet, ami évszázadnyi távolból is átsüt az általa működtetett újság lapjairól, nem hasonlít nyomokban sem Jézus “alkotmányára”.
Sőt! A sátáni indulatok özöne nyomul az ellenségnek kijelölt LIBERALIZMUS bálványai felé.
Mik ezek a bálványok? “… a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát …” jelöli ki a többségi társadalom lelki táplálása céljából.
Az alapvető EMBERI JOGOK – a klasszikus liberalizmus vívmányai, benne a LELKIISMERETI SZABADSÁG  plusz ennek édestestvére  a SZÓLÁSSZABADSÁG, eltiprásra kijelölt tételei annak a KERESZTÉNY köntösbe öltöztetett uralmi rendszernek, akit/amit ma sokan – szerencsére nem mindenki – követendő példának tekintenek.
Ne felejtsük el, hogy ebben a légkörben születtek meg a ZSIDÓTÖRVÉNYEK. Csupán többszáz “vagontétellel” gyarapítva Hitler gázkamráit! 
Mondja el a véleményét!