Adógarasok és egyházak? Illés – Jezabel világa mai szószékeken?

Elveimmel megegyező tanulmányra bukkantam. Változatosan elfolydogált életemnek vége felé közeledve utódaimra pillantok. Milyen országban fognak élni? Hitüket miként élhetik meg, már ha lesz nekik efféle igényük? Lesz-e  szekularizmus utáni ország? Mit is jelent ez a fogalommá vált kifejezés?

„A szekularizmus tiltakozás a vallási elnyomás ellen, az egyházi zsarnokság ellen, az ellen, hogy jobbágyai, alattvalói, rabszolgái legyünk bármilyen fantomnak, vagy egy fantomot képviselő papnak.” 

Forrás: https://pendulum.blog.hu/2015/10/04/a_posztszekularis_magyarorszag

Az egyik legősibb jelenség, ami a történelem első államalakulata (Bábel tornya) óta folyamatosan jelen van minden szervezetten működő államiság életében, a Trón-Oltár szövetsége. Vagy ennek ellentéte.

Miként tudta maga alá gyűrni a középkori katolikus – és később a tanulva az elődtől a protestáns – egyház azokat az alattvalóit, akik nem ritkán álltak vitában/perben egyházi, vagy világi uralkodóikkal? Egyszerűen: az EGYHÁZI ÁTOK (vagy protestáns módszerrel a fegyelmi eljárások, olykor a kiközösítés)  módszerével. Ahol ezt a templomokban kihirdették, ott az uralkodó – vagy a gyülekezeti tag – mehetett Canossát járni, vagy egyéb módon behódolni. Abban az országban (gyülekezetben) „fű nem termett, szem nem maradt szárazon”. Csak a helyi püspök – lelkész – feloldozása után.

Nos ez a vallási hatalom ma már erre a technikára nem szorul rá. Elég, ha az éppen regnáló állami vezetőket megnyeri egy szövetség révén. Néha ezt törvénybe is iktatják. Néha csak a háttéralkukban rögzítik. Elég, ha a napi gyakorlatban él és virul a Trón-Oltár együttműködésen alapuló állapota. Ezt aztán a hívek mindennapi életében is lassan-lassan beszövi a szószékekről csepegtetett lazító/butító/bedaráló „tanítás”. A lényeg: ne láss, ne hallj, ne beszélj olyan dolgokról, amikkel meg lehetne zavarni a szépen csörgedező apanázst. Az ADÓGARASOKBÓL a különböző egyházi szervezetekhez utalt milliók (gyakran milliárdok) útját.

Az internet világában körülnézve jól láthatók a pénzek összege, jogcímei. Erre most nem térek ki. A fő csapásirány lényege az, amit már Konstantinus római császár is sikerrel alkalmazott. A vallások közti teret kiegyenlíteni a császári adományok, előjogok és egyéb – jórészt pénzügyi – juttatások révén. Mindenkinek jutott valamicske, amit akkor kapott, ha békében élte meg hitét a bonyolult pogány-keresztény hittérben. Ha nem akarta hangoztatni hitvilágának kizárólagosságát/egyediségét.

Ma ezt a vallási/világi békét az ökumenizmus (fedő)nevű fogalommal tudják jól-rosszul megvalósítani a legkülönbözőbb hittel/rituálékkal működő vallási közösségek. Látható, hogy azokkal is jól sikerült a bedaráló aktus, akik eddig még azt hitték, hogy van üzenetük a többiek felé. Az egyik protestáns egyház kis gyülekezetében kérdezte egy tagtárs: „Miért nem halljuk a szószékről azokat a speciális tanításokat, amikkel felnőttünk. Amiket a Dániel-Jelenések könyveiből olvashattunk?”

A szószék válasza: „Mert ma már nem lehet ezekkel felháborítani, megalázni a többi egyházakat!” Értsd ebben az esetben/egyházban a Jelenések könyve 14. fejezetében olvasható un. „hármas angyali üzenet” és az ehhez tartozó más bibliai könyvek végső időkre utaló jövendöléseit.

A mag beérett, a termés learatható. Az apanázsok (titkolt) valósága nem tartozik a hívekre. Ők továbbra is csak gyakorolják alapogaikat: Imádkozni – engedelmeskedni – fizetni. Plusz hallgatni, ami jól pengő arany.

„Abban egyetértünk, hogy a magyar állam nem keresztény állam. Nem csak azért, mert a vallásukat aktívan gyakorló, templomba járó keresztény polgárok számaránya alacsony…. A lényeg nem az, vajon hogyan határozzuk meg, ki keresztény, és hogy ők többségben vagy kisebbségben vannak-e.”

Fantáziakép Illés próféta elragadtatásáról Elizeus jelenlétében

Többek között ez az a pont, ahol az ATEISTÁK joggal tiltakozhatnak, ha nekik nem jut semmiféle juttatás. Kivételezést emlegethetnének? Joggal!

Ezzel egyet lehet érteni. Ezért – is – nem tudom helyeselni azt a gyakorlatot, amiben – többek között – egyházam is sáros. Adópénzeket elfogadni hitéleti és egyéb ürüggyel azonos azzal, ha annak idején ILLÉS próféta JEZABEL  elé járulva kért volna támogatást küldetéséhez.

Van kérdés?

Mondja el a véleményét!