Címkekereszténység VI. rész: VEZETŐKRŐL, SZERVEZETRŐL

ELŐSZÓ

Évtizedek óta gyűjtöm olvasmányaim, tanulmányaim során azokat az idézeteket, amelyek értékes gondolatokat, észrevételeket tartalmaznak a helyes vezetésről, az értékes vagy éppen helytelen vezetői tulajdonságokról.

Jelen anyagban megpróbálok néhány idézetet közreadni, hátha lesz, aki hasznát veszi azoknak a választásban részt vevők közül, hogy a feltárt szempontokat mérlegelve keresse azokat a személyeket, akik vezetői tisztség betöltésére, megválasztásra érdemesek.

Merem remélni, hogy a feltárt alapelvek alkalmasak arra, hogy bármikor, akár a közösségben, akár világi munkánkban, akár egyénileg jellemünk alakításában hasznukat vehessük, és elkerülhessünk olyan hibás magatartási módokat, amelyekkel emberek életét keserítjük, nemes célok megvalósítását meghiúsítjuk vagy legalábbis megvalósításukat nehezítjük.

Találunk olyan jellemtulajdonságokat, lelkületbeli sajátosságokat, amelyeket mint hívő emberek elengedhetetlenül kifejlesztenünk kell ahhoz, hogy környezetünknek áldására, s ne gyötrelmére legyen életünk.

Remélem, hogy  lesznek akik a következő összeállítás valamely részletében értéket találnak, és azt hasznosítani tudják.

A SZERVEZETRŐL

Sokféle szervezettel találkozunk, kerülünk valamilyen kapcsolatba életünk során. Vannak gazdasági, politikai és vallási szervezetek.

A szervezetek és szervezeti vezetők visszaélései sokakban keltenek bizalmatlanságot, és így felvetik a kérdéseket a vallási intézményekkel, egyházakkal kapcsolatban:

Van-e szükség szervezetre?

Miért ne lehetne egyénileg élni hitéletünket, szervezeti kötődések nélkül?

Ezek a kérdések külön tanulmányt igényelnének, de most csak annyit említek meg, hogy Jézus Krisztus közösségbe fogta össze népét az Ószövetségben, és az Újszövetségben is közösséget hozott létre. Ezt a közösséget nevezi a Biblia – és ennek nyomán mi is – Egyháznak.

Ez a közösség hivatott Jézus Krisztus munkájának folytatására, ügyének képviseletére, a missziótevékenység folytatására. Ebben a közösségben kell lelkileg növekedni, és ez a közösség kell hogy elősegítse a hívők lelki növekedését.

Az alábbi idézetből kitűnik, hogy még egy egészséges, értékes világi szervezettől is elvárható ez a program.

Mennyivel inkább az egyháztól?!

“Egyetlen szervezet sem támaszkodhat zsenikre, mert azokból kevés van és megbízhatatlanok.

Egy szervezet erejének az a próbája, hogy többet tud-e felszínre hozni egy közönséges földi halandóból, mint amire az képesnek látszik, előhívja-e rejtett energiáit, hogy azzal másokat is segítsen képességeik kibontakoztatásában.

Egy szervezet célja, hogy átlagos embereket átlagon felüli tettekre tegyen képessé.”

(Reader,s Digest Válogatás 1995. nov. 121. old.)

Istennek nem ugyanez a célja, hogy gyermekei, rejtett energiáikat saját javukra és mások áldására kibontakoztassák, hogy átlagos emberekből átlagon felüliekké váljanak?

Az egyház, amely Isten szándékait hivatott megvalósítani, vajon elősegíti, munkálja a hívők életében e program megvalósulását?

Milyen képet kapunk egyházunkról, ha a fenti elvárás szerint tesszük mérlegre? Vajon betölti egy jó szervezettől elvárható feltételeket?

Mráz Gusztáv tanulmányának alapján közreadta: Dénes Ottó

Folytatás:  Az egészséges közösség ismérvei 

Mondja el a véleményét!