Magánügyeimből egy kis merítés (Baranyi Ferenc költő)

Baranyi Ferenc 2010-ben az Ünnepi Könyvhéten

A Muzsikáló délután kedvenc műsorom volt minden időben.

Egy rendkívülien gazdag szellemiségű műsorvezető (Baranyi Ferenc költő) remekbe szabott  kis szöveges történetecskékkel adott különleges alapot – hátteret – a bekonferált zenei részleteknek. Ezekkel hihetetlenül élvezetessé tudta tenni, amiket hallhattunk. Berliozról “mesélve” egy kis részletet idézett a szerzőtől. Lenyűgözve – és bosszankodva, hogy ez talán örökre elhalt az éterben – elhatároztam, hogy írok a költőnek. Kértem, hogy azt a bizonyos idézetet juttassa el hozzám.  Íme az írógéppel írt válasz, saját kezűleg aláírva:

Kedves Dénes Ottó!

Köszönöm kedves levelét, örömöt szerzett vele, Műveim iránti érdeklődése megtisztel. Közel negyven könyvem jelent meg eddig, ebből huszonhat a verseskötet. Három közülük /Hegyi/be­széd, Könyörgés apátiáért, Anti-Orfeusz/ “leszedhető” az inter­netről is. A Hegyibeszéd egyébként válogatás a régebbi köteteimből. Legutóbbi verseskötetemből /Színigazság, avagy a színek igazsága/ küldeni fogok önnek, de most olyan tumultus van a postákon, hogy nem tudom ajánlva feladni – mert könyvet azért ajánlva küldök mindig.

A levelet, amelyből idéztem, Wittgenstein hercegnőhöz ir­ta Berlioz 1864-ben. íme a kért részlet:

“…a legundorítóbb az a bennem élő bizonyosság, hogy az emberi majmok megszámlálhatatlan többségének számára nem léte­zik a szép… A világ megfejthetetlen rejtélye, a bűn és a fáj­dalom, az emberi nem dühöngő tébolya s bárgyú vadsága , melyet minden órán s mindenütt kitombol s épp a legvédtelenebbeken és saját magán, oly sötét és kétségbeesett megadásra kényszerítet­tek, mint egy izzó zsarátnokkal körülvett skorpiót. Minden, amit tehetek, az, hogy nem szúrom szívembe fullánkomat… Hatvanegye­dik évemben vagyok, sem reményeim, sem álmaim, sem szárnyaló gondolataim nincsenek, egyedül vagyok, az emberek ostobasága és becstelensége iránt érzett megvetésem és kegyetlen gonoszságuk iránt táplált gyűlöletem elérte tetőpontját s minden órában ezt mondom a Halálnak: „.Amikor akarod!” Hát mire vársz még?”

Én – ha jól emlékszem – olyasmit tettem hozzá, hogy a mai többség számára sem létezik a szép, csak a hasznos, csak az, amihez érdek fűződik.

Nagyon jó ünnepeket kívánok!

Bp. 2003. dec. 9. Szeretettel üdvözli:

Kedves Dénes Ottó!

Remélem, előző levelem elérkezett már Önhöz a kért idé­zettel. Közben megtaláltam azt a néhány cetlit, amelyekre fel­skicceltem, hogy nagyjából mit is fogok mondani az egyes zeneművekről. A Berlioz-levélrészlet után a következőket mondtam:

“Én nem tudom, hogy tévedek-e akkor, amikor ezeket a keserű szavakat, ezt a kétségbeesett kifakadást most, közel másfél évszázaddal később, a humán szféra látványos zsugorodásának év­tizedeiben aktuálisnak minősítem. Mert én ma érzem igazán, hogy az emberi majmok megszámlálhatatlan többségének számára nem létezik a szép. Csak a hasznos. Amihez érdek fűződik. S az érdek érvényesítésére a legembertelenebb módszerek is polgárjogot nyernek.”

Ennyi. Kérem, fogadja el egyik kötetemet, amely nem oly régen jelent meg. A dedikáció az egyik belső oldalon van, mert ott volt hely hozzá.

Nagyon boldog ünnepeket és élhető új évet kívánok:

Budapest, 2003. dec. 1

 

 

Mondja el a véleményét!