A Muzsikáló délután kedvenc műsorom volt minden időben.
Egy rendkívülien gazdag szellemiségű műsorvezető (Baranyi Ferenc költő) remekbe szabott kis szöveges történetecskékkel adott különleges alapot – hátteret – a bekonferált zenei részleteknek. Ezekkel hihetetlenül élvezetessé tudta tenni, amiket hallhattunk. Berliozról „mesélve” egy kis részletet idézett a szerzőtől. Lenyűgözve – és bosszankodva, hogy ez talán örökre elhalt az éterben – elhatároztam, hogy írok a költőnek. Kértem, hogy azt a bizonyos idézetet juttassa el hozzám. Íme az írógéppel írt válasz, saját kezűleg aláírva:
Kedves Dénes Ottó!
Köszönöm kedves levelét, örömöt szerzett vele, Műveim iránti érdeklődése megtisztel. Közel negyven könyvem jelent meg eddig, ebből huszonhat a verseskötet. Három közülük /Hegyi/beszéd, Könyörgés apátiáért, Anti-Orfeusz/ „leszedhető” az internetről is. A Hegyibeszéd egyébként válogatás a régebbi köteteimből. Legutóbbi verseskötetemből /Színigazság, avagy a színek igazsága/ küldeni fogok önnek, de most olyan tumultus van a postákon, hogy nem tudom ajánlva feladni – mert könyvet azért ajánlva küldök mindig.
A levelet, amelyből idéztem, Wittgenstein hercegnőhöz irta Berlioz 1864-ben. íme a kért részlet:
„…a legundorítóbb az a bennem élő bizonyosság, hogy az emberi majmok megszámlálhatatlan többségének számára nem létezik a szép… A világ megfejthetetlen rejtélye, a bűn és a fájdalom, az emberi nem dühöngő tébolya s bárgyú vadsága , melyet minden órán s mindenütt kitombol s épp a legvédtelenebbeken és saját magán, oly sötét és kétségbeesett megadásra kényszerítettek, mint egy izzó zsarátnokkal körülvett skorpiót. Minden, amit tehetek, az, hogy nem szúrom szívembe fullánkomat… Hatvanegyedik évemben vagyok, sem reményeim, sem álmaim, sem szárnyaló gondolataim nincsenek, egyedül vagyok, az emberek ostobasága és becstelensége iránt érzett megvetésem és kegyetlen gonoszságuk iránt táplált gyűlöletem elérte tetőpontját s minden órában ezt mondom a Halálnak: „.Amikor akarod!” Hát mire vársz még?”
Én – ha jól emlékszem – olyasmit tettem hozzá, hogy a mai többség számára sem létezik a szép, csak a hasznos, csak az, amihez érdek fűződik.
Nagyon jó ünnepeket kívánok!
Bp. 2003. dec. 9. Szeretettel üdvözli:
Kedves Dénes Ottó!
Remélem, előző levelem elérkezett már Önhöz a kért idézettel. Közben megtaláltam azt a néhány cetlit, amelyekre felskicceltem, hogy nagyjából mit is fogok mondani az egyes zeneművekről. A Berlioz-levélrészlet után a következőket mondtam:
„Én nem tudom, hogy tévedek-e akkor, amikor ezeket a keserű szavakat, ezt a kétségbeesett kifakadást most, közel másfél évszázaddal később, a humán szféra látványos zsugorodásának évtizedeiben aktuálisnak minősítem. Mert én ma érzem igazán, hogy az emberi majmok megszámlálhatatlan többségének számára nem létezik a szép. Csak a hasznos. Amihez érdek fűződik. S az érdek érvényesítésére a legembertelenebb módszerek is polgárjogot nyernek.”
Ennyi. Kérem, fogadja el egyik kötetemet, amely nem oly régen jelent meg. A dedikáció az egyik belső oldalon van, mert ott volt hely hozzá.
Nagyon boldog ünnepeket és élhető új évet kívánok:
Budapest, 2003. dec. 1