„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja; semmi dolgot se tény azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a Földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz 20:8-11)
E szöveg szerint Isten a szombat megünneplését már a világ teremtésekor elrendelte. Amikor Isten a Sínai-hegyen átadta az embereknek a kőtáblákra írt tízparancsolatot, a szombat törvényét a parancsolatok közepébe, mondhatjuk, szívébe helyezte. A szombat megtartását elrendelő parancs ma is ott van Isten törvényének közepén.
Ámde embertömegek, bizonyos okokból, a vasárnapot, a hét első napját ünneplik meg, a hét hetedik napja, a szombat helyett. Miért teszik ezt? Ki hatalmazta fel őket arra, hogy e változtatást eszközöljék? Vajon mit szól ehhez a Törvényadó?
A teljes művet itt olvashatja: Újtestamentumi nyugalomnap. További könyvekért és írásokért látogassa meg keresztény könyvtárunkat!