Mi az igazság az asztrológiával, spiritizmussal, mágiával és varázslással kapcsolatban?

Az ezoterikus tan, mint segítség az életben?

Mi az igazság az asztrológiával, spiritizmussal, mágiával és varázslással kapcsolatban?

Részletek Lothar  Gassmann könyvéből:

A parapszichológus Hans Benderhez csatlakozva a spiritizmus négy fajtáját lehet megkülönböztetni:

1. Népies spiritizmus (széles körben elterjedt halottidé­ző spiritizmus kíváncsiságból, hatalom- és tudás­vágyból).

2. Kinyilatkoztatás – Spiritizmus (kapcsolat „mahatmák-kal”, „mesterekkel”, többek között: keresztyén kö­rökben „angyalokkal”, „Jézussal” vagy magával „Is­tennel”, új, Biblián kívüli kinyilatkoztatások nyerése érdekében).

3. Etikus-vallási színezetű spiritizmus (a kinyilatkoztatás-spiritizmus alapján spiritiszta „egyházak” kiala­kítása, pl. Umbanda/Brazília, „Szellemi páholy, Zü­rich”, „Fiat Lux rend’VSvájc, „Univerzális élet”/ Né­metország).

4. Úgynevezett „tudományos” spiritizmus (a léleknek a szervezettől független létezési lehetőségének kér­désével foglalkozik; pl. Raymond Moody és Elisabeth Kübler-Ross halál- és túlvilágkutatásai).

A spiritiszta jelenségek értékelésénél – eltekintve a csa­lás gyakori eseteitől – két elmélet áll szemben egymással:

1. Az animista elmélet a spiritiszta jelenségeket olyan történéseknek értékeli, melyeket maga a média vált ki (pszichikai automatizmusok, lelki részek külön létezése, belemerülés a „kollektív tudatlanba”, ener­giagyűjtés akaraterő által stb.).

2. A spiritiszta elmélet az (elhunytak) szellemének a lát­ható világba való reális beleavatkozásával számol.

Miközben egy racionalisztikus világnézet követői a spiritiszta jelenségeket kivétel nélkül csalásnak tekintik, a (para)pszichológiai iskolák képviselői hajlanak leginkább az animista értelmezés felé. Mindenesetre, minden imma­nens értelmezési kísérlet kimerítése után, még mindig marad egy „tisztázatlan maradék” (Koch)10, amelyik egy transzcendentális hatás lehetőségét nyitva hagyja. E téren a bibliakutatás válaszára van szükség.

Vajon a spiritizmus által megkérdezett szellemek eseté­ben angyalokhoz hasonló szellemi lényekről, elhunytak szellemeiről, vagy akár démonokról van szó? A keresztyén teológia ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában nem egységes, azonban az én nézetem szerint a bibliai tényállás alapján, a legutóbb megnevezett lehetőségről van leginkább szó. A spiritizmus ugyanis ellentmondásban áll a Tízparancsolat első parancsolatával (2Móz 20.2k), és Isten előtt „utálatos” (3Móz 19,31; 5Móz 18,9 kk stb). Aki foglalkozik ezzel, ítélet alá esik, mint Izrael királya, Saul (1Sám 28,7kk). Aki szeretne megtudni valamit az isteni titkok felől, ne az elhunytakat, hanem a Bibliát („Mózest és a prófétákat”) kérdezze meg (Lk 16,19kk).

Ennek a bibliai nézetnek a megerősítése a következő megfigyelésből származik. A spiritiszta ténykedés a lelki, szellemi és gondolkodásbeli károk sokaságát hozhatja magával: többek közt félelmeket, hallucinációkat, hangok hallását, üldözési mániát, öngyilkossági gondolatokat, szenvedélyek erős kialakulását, nagyfokú szexuális vágyat és szexuális perverziót, káromló gondolatokat, ellenállást Istennel és az Ő Igéjével szemben. Valódi szabadulás a spiritizmus által előidézett kötöttségekből csak egy uralom­váltás, a Sátán uralma alól az Isten országába való váltás által lehetséges, amikor valaki átadja életét a Megváltó Jézus Krisztusnak (Lk 11,20; Ef 6,10 kk).

Amint már mondtam, a spiritizmus gyakorlására, tehát a szellemek (állítólag gyakran „elhunytak szellemei”) megkérdezésére sok száz különböző technika és forma létezik, amelyeknek azonban mind ugyanaz a célja: kapcsolatfel­vétel a „szellemi világokkal”, amelyek mögött azonban valójában a démonok rejtőznek. Tehát nem az elhunyt az, aki a spiritiszta üléseken beszél, hanem egy démon, “aki” annak adja ki magát, amivel/akivel az embert a valóság és a hazugság keverékével magához köti.

A kérdező már nem Istenbe helyezi bizalmát, hanem tragikus módon olyan szellemekbe, akik néha nagyon ke­gyesnek álcázzák magukat, így sokan használnak az ezo­terikus tan követői közül keresztet, ereklyéket, szentképe­ket, rózsafüzért, sőt Bibliát is.

Szellemidézésüket „imádsá­goknak” mutatják, az isteni Szentháromság neveit alkal­mazzák, akiket azonban mágikus-önhatalmú céljaiknak rendelnek alá, és így visszaélnek vele.

Részletek E.G.White: Nagy Küzdelem c. könyvéből

http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/36.htm

Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát, különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az élőknek, készítette el a modern spiritizmus útját. Ha a halottak Isten és a szent angyalok társaságába kerülnek, és sokkal többet tudnak, mint korábban, miért ne térnének vissza a földre, hogy eligazítsák és oktassák az élőket? Hogyha a halottak lelke földi barátaik körül lebeg – miként azt neves teológusok tanítják -, miért ne beszélhetnének velük, hogy óvják őket a vétkezéstől, vagy vigaszt nyújtsanak a gyászban? Hogyan utasíthatnák el a megdicsőült lelkek által küldött mennyei tanítást azok, akik hisznek a halottak öntudatos állapotában?

Ezek a látogatók, akik állítólag a szellem világából jöttek, néha helyénvalónak bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket mondanak.

Miután megnyerték az emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, és közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, hogy igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni, a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen, és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják.

Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság. Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma húzódik

Pusztán ez a szó: ördöngösség – ma megvetést vált ki az emberekben. Azt az állítást, hogy az ember ördögi lelkekkel érintkezhet, középkori mesének tartják. A spiritizmus azonban, amely híveinek százait, ezreit, sőt mi több, millióit tartja számon, utat talált a tudományos körökbe, betört az egyházakba,

A spiritizmus jelenlegi formája korántsem megengedhetőbb, mint a régebbi. Sőt a mostani még veszélyesebb, mert ravaszabbul vezet félre.

Korábban a spiritiszták elvetették Krisztust és a Bibliát, most pedig azt vallják, hogy el kell fogadni mindkettőt.

De a Bibliát a meg nem újult szív tetszése szerint magyarázzák, hogy súlyos és létfontosságú igazságait hatástalanítsák.

Kevés embernek van helyes fogalma a spiritizmus megtévesztő hatásáról, és a befolyásával járó veszélyről. Sokan csupán kíváncsiságból barátkoznak vele, de nem hisznek igazán benne. A gonosz lelkek hatalma előtt való meghódolásnak még a gondolata is rémülettel tölti el őket. De tiltott területre merészkednek, és a nagy hatalmú pusztító akaratuk ellenére uralkodik rajtuk. Csak egyszer hallgassanak rá, többet nem engedi ki őket fogságából. Képtelenek saját erejükből elszakadni az igéző, csábító varázslattól. Csak Isten hatalma – a hittel elmondott imára válaszként – tudja megszabadítani ezeket a tőrbe csalt lelkeket.

Ésaiás próféta így ír: “Ha azt mondják nektek az emberek: ,Kérdezzétek meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak’, akkor ezt mondjátok: ,Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy tán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől.’ Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala” (Ésa 8:19-20). Ha az emberek készek lennének elfogadni az ember természetéről és a holtak állapotáról kinyilatkoztatott világos szentírási igazságot, akkor a spiritizmus állításaiban és megnyilvánulásaiban felismernék Sátán munkáját, hatalmát, jeleit és hazug csodáit.

Sátán régóta készül arra, hogy erejét megfeszítve megtévessze a világot. Munkáját az Édenben kezdte az Évának adott ígérettel:

“Bizony nem haltok meg”; “Amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (l.Móz 3:4-5).

Sátán lassan-lassan készítette el legnagyobb csalásának útját a spiritizmus kialakításával. Szándékait még nem valósította meg teljesen, de meg fogja valósítani a végső időben. A próféta ezt mondja: “Láték… három tisztátalan lelket… a békákhoz hasonlókat; …ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára” (Jel 16:13-14). Ez a csalás az egész világot magával fogja sodorni. Kivéve azokat, akiket Isten hatalma őriz az Igébe vetett hit által.

http://adventista.hu/egwhite/honlap/nk/36.htm

Mondja el a véleményét!