Tiszta vagy hagyományos hús

Tiszta (kóser), vagy “hagyományos” hús?

Nagy a különbség a “hagyományos” húsfeldolgozás és az állatok bibliai alapállású kivégzése között. A végtermék minőségét – elsősorban  a fogyasztó életére és egészségére nézve – döntően meghatározza az a pillanat, amikor az állat élete véget ér.

Miért ez a megkülönböztetett hűhó, a bonyolult tálalás egy rutinműveletnél, amit az emberiség történetének minden fázisában skrupulusok és lelkizés nélkül cselekedtek elődeink? 

Előzőleg beszámoltam egy élmény alapján az egyik magyar  vágóhíd működéséről.Ennek a látványnak a kegyetlensége és brutalitása maradandóan befolyásolta a hamarosan ezután bekövetkezett változást étkezésemben. Igaz ugyan, hogy a kiskamasz fiam volt a család “úttörője” e téren, mivel egy Mecseki táborból visszajőve bejelentette önálló döntését: “anyu én ezután már nem eszek húst !”

2009 július 10 242A téma most 43 éves  főszereplője, fiacskájával.
Az ezután következő szülői ráhatás, vita,kérlelés… apróra történő részletezésétől eltekintek. A végeredmény a mai napig kitartó állhatatos ovo-lakto-vegetáriánus étrend.

A bibliai megközelítés alapállása a kegyetlenség elutasítása az állatokra nézve is. A kímélet okát igen, kezdetét nem tudom megjelölni. Minden bizonnyal az őskor homályába vész, az Izraeliták egyiptomi kivonulása utáni időkben állt össze az egyéb parancsok és rendelkezések Mózes által történt írásba foglalása táján, vagy utána. A zsidó irodalom a Tóra (Mózes öt könyve) utáni időkben összegyűjtött szabályrendszer anyagát TALMUDNAK nevezi. Az alábbi idézet is ebből a forrásból merít.

A kóser vágás – a sehitá – követelményei
A Tóra tiltja minden “tiszta” élőlény (állat) fogyasztását, amely természetes módon elpusztult, vagy nem rituális vágás – sehitá – útján ölték meg. “Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot…” (5Mózes 14:21.) Az ilyen tetemeket nevelának vagy tréfának hívják. “…levághatsz marhádból és aprójószágodból… úgy, amint parancsoltam néked, és egyél…” (5Mózes 14:21.) Amit ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően vágtak le, az ehető; amit nem, az tiltott.
A vágás jóváhagyott módjait, a sehitát a Szóbeli Tóra részletezi. Csak az eszerint vágott állatok nem veszítik el kóserságukat.
A rituális vágás szabályai csak a négylábúakra és a szárnyasokra vonatkoznak, a halakra nem. A Tóra kifejezetten különbséget tesz, amikor így ír: “…juhot és szarvasmarhát vágni nekik … gyűjteni a tenger minden halát…” (4Mózes 11:22.)

A rituális vágásnak az a célja, hogy minél kevesebb szenvedést okozzanak az állatnak, és minél több vért távolítsanak el belőle. A nyak gyors oda-vissza mozdulattal történő átmetszéséhez megfelelő hosszúságú, tökéletesen éles, hibátlan pengéjű kést használnak. A kés a másodperc törtrésze alatt elmetszi a légcsövet, nyelőcsövet, a bolygóidegeket, a nyaki verőeret és vénát. Az eszméletvesztés majdnem azonnal, két másodpercen belül fájdalommentesen bekövetkezik, így a vágás már nem okoz szenvedést. Gondoljunk csak arra, hogy ha borotválkozás közben megvágjuk magunkat, nem abban a pillanatban érezzük a fájdalmat, és a vér is csak később serken ki. A világ legjobb fiziológusai, patológusai és egyéb tudósai abszolút humánusnak ismerik el ezt a módszert.

http://videa.hu/videok/nagyvilag/marhavagas-02-15-kabitas-latvanyossag-VJnrU96tqzpdRcv3

«IP2»Az elkábítás, amit az állatvédők javasolnak a szenvedés csökkentésére, tréflivé teszi az állatot. A nem kóser vágás kegyetlen és fájdalmas módszereivel mindegy, hogy kapott-e bódítószert az állat, de a kóser metszés maga is egyfajta elkábítás, mert azonnali érzéketlenséget okoz.

A sehitá, azonkívül hogy humánus, még valamiben különbözik minden más módszertől: lehetővé teszi a vér teljes és azonnali eltávolítását, amely így nem tud a húsba beszívódni. Ezzel eleget tesz a vérevés tilalmának, és a higiéniai követelményeknek is.

A sohet (“sajhet”) nem egyszerűen egy zsidó böllér. Istenfélő, hívő embernek kell lennie, ismernie kell a Sulchán Áruchnak a sehitára vonatkozó szabályait és az állat fiziológiáját; szigorú vizsgán kell keresztülmennie, és megfelelő rabbinátusi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie. Jámborsága és nagy tudása miatt – különösen a kisebb közösségekben – gyakran tölt be egyéb hitközségi funkciót is. Mindezek a szabályozások a bibliai hagyomány alapján állnak (5Mózes 12:21.). Részleteik kidolgozása a Talmudban található meg.

(Hayim Halevi Donin: Zsidónak lenni c. könyvének 6. fejezetéből idézve)
Érezhető, hogy ez az állatpusztítási eljárás teljesen különbözik az emberi táplálékszerzési módszerek valamennyi addig és azután kidolgozott válfajától. Az állatok megölésének minden egyéb módjánál az egyik legfontosabb kritérium – a fájdalom és az előzetes stressz lehető legalacsonyabb szintje – nem biztosítható, hiszen az állati érzékenység, az hasonló emberi adottságoknál lényegesen magasabb szintű az állatokban.

A másik tényező az állatok vérének teljes eltávolítása. Ezt a Tóra több helyen írja Isteni utasításra hivatkozva. A vér értéke több, mint az állat életének fontos komponense. A vér nem szimbolikus anyag, hanem MAGA AZ ÉLET Isten szempontjából.” …a
test élete a vérben rejlik….Senki ne egyék közületek vért, s a köztetek lakó idegen se egyék vért.” (III.Móz. 17 11… 12)

Ez csupán tilalom. Az INDOKLÁS : “ Mivel minden testnek a vér az élete, és én azt mondom Izrael fiainak: Ne egyétek meg a vérét egyetlen testnek sem, mivel minden testnek a vér az élete,….” (II. MÓz. 17,14)

A mai biológiai ismeretek szintjén bízvást állíthatjuk, hogy ez az állítás (parancs) a vér szerepéről kifogástalanul pontos. Az élet hordozója, ami nélkül, vagy annak megromlásával az élet nem fenntartható. Az ember legmagasabb rendű adottságai: a gondolkodás, az ítéletalkotás, a tervezés, a szeretet,az érzelem, stb mellett, amely tulajdonságok megkülönböztetnek bennünket az “alacsonyabb rendű” lényektől, a vért, mint közös alkotóelemünket,  mint a melegvérű élő szervezetek  leginkább tiszteletreméltó elemét kell látnunk a vér létezésében.

Ez az, –  a vér –  amit Isten úgy alkotott, hogy, ha megfelelően tiszteljük és vigyázunk rá, megóv(hat) sok bajtól, betegségtől, hiszen ebben “laknak” azok a “seregek”, az IMMUNRENDSZER  katonái, (fagociták, limfociták,… ) akiknek a külső behatolókkal (baktériumok, vírusok, …) naponta meg kell küzdeni.Ez az a része az állatnak is, amit tisztelet gyanánt ki kell engedni a földre és semmiképpen sem szabad megenni. Sem az állattal együtt, sem azon kívül !

Mindezen módszer és szabály a kóser vágási rendszerben teljes érvényű mind a mai napig Izrael utódainál. Ha a zsidóság szellemi kapacitását – lásd tudósok sorrendje az intelligenciáról  pusztán a fizikai megközelítésben szemléljük, az isteni parancsok megtartása hihetetlenül nagy jelentőséggel bír. Aki megtartja a biblia étkezési (és életmód ) utasításait, amikben életvédő hatásokat és a  mindennapi életben is alapvető fontosságú szabályokat adott a Teremtő, az áldások sem maradnak el.

Gondolatmenetünk végén olvassuk Isten szavait: “Itt adott neki törvényt és jogot és állította választás elé. Így szólt:”Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én az Úr vagyok a te orvosod.”(II. Móz. 15,26)

Az Isteni elv: HA …. AKKOR. Feltétel és következmény.

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.