Kegyházak, belső körben (Az isteni hatalom)

Kegyházak, belső körben

Az isteni hatalom       Péntek, 2012. március 2.

Március 1-jén új fejezet nyílt a magyarországi egyházak történetében. Változik a hit, a religió, az oltár, a szentség és a templom “állami besorolása”.

És ezzel együtt nyilván Isten jogállása és technikai adószáma is. Mert, habár minden egyház egyenlő, lesznek közép- és szuperegyenlőek. Az utóbbi körbe tartozik az a tizennégy “bevett felekezet”, amely parlamenti felhatalmazással egyháznak tarthatja magát.

A második körösök sóvárogva leshetik őket. A harmadik kör outsidereinek pedig még “bizonyítaniuk kell”. Addig az egyesületi törvény szabályai szerint versenyeznek az állami kegyekért. Mert ahogy Lukács Tamás (Fidesz-KDNP), az illetékes parlamenti bizottság elnöke mondta: az egyházzá nyilvánítás, “nem jog, hanem kegy”. Ha kegy, miként nyerhető el? BUJÁK ATTILA próbálta megfejteni.

– Szívük szerint tán azt szerették volna, ha törvény mondja ki, hogy Magyarországon egy felekezet létezik (számít), a római katolikus – mondja ironikusan Donáth László evangélikus lelkész (Békásmegyer), az MSZP volt képviselője.

De hát ez nehezen menne abban az országban, ahol létezik népes (húszszázalékos) református kisebbség, számtalan kisebb felekezet mellett. Maga a miniszterelnök kálvinista kötődésű, míg neje katolikus. Az első két gyermeket Iványi Gábor metodista lelkész keresztelte a rendszerváltás kezdetén. Iványi a korai időkből ismeri Orbánt (rég nem beszélnek), nem tartotta mélyen hívő embernek. Legföljebb „Párizs megér egy misét”-típus a politikai élővilágban, mondja róla. (Mozgó Világ, Ráday Eszter interjúja.)
– Hívő ember így nem is hoz törvényt – mondja a lelkész.

Felindultsága érthető. Harminc év munkája hullik darabokra egy gyors szavazás után, a húsz év alatt kiépített karitatív birodalom. Márciustól ugrik a melegedő (jön a tavasz), a kórház, a főiskola, az elemi, az óvodák. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (ez a kisebb, szakadár metodista gyülekezet hivatalos neve) húsz éve erőn felül teljesít. A karitatív munkát állítják a középpontba.

Iványi évnapra kapja az orbáni ajándékot. Harminc éve múlt, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) szakkáderei kipiszkálták a ma is létező nagyobbik metodista közösségből és a kispesti imaházból, hogy hosszú küzdelem után elismerje a magas hivatal. Hosszú ideig utcán, járdán prédikált. Iványi gyülekezete ismét a leépülés határán áll.

A lelkész elvben nem is lelkész. A cím használatára egyházi személy jogosult, s Iványi márciustól legföljebb „egyesületi elnök”. Igaz, az ő felfogása más. A lelkész nem papíron, munkakönyvileg lelkész, hanem a belső hang által vezetve. És ehhez nem kell munkajogi engedély.

– Március 1-jétől nem vagyunk egyház – mondja. – És ez ellen semmit sem tehetünk. Az egyházak a miniszterelnök úr kegyéből születnek és szűnnek meg.
Iványi már nem is ezen kesereg.

– Ma már csak az érdekel, mi lesz az öt-hatezer ellátottunkkal, a nyolcszáz munkavállalónkkal.
Hát mi lenne?

MTI-fotó
No persze, ahol vágják a fát, ott hull a forgács – erősítjük meg a miniszterelnöki filozófiát. A vallásügy is az egész pályás letámadás része.

A végszavazás utáni (decemberben átmenetileg visszavont) egyházi törvénynek számos érdekes kiágazása van. Ma már olyan, mint egy számkóddal ellátott, rejtjelezett üzenet. Tizennégy, tizennyolc és hatvanhat. Ez három számozott listát jelent. A tizennégy első körös, a vallási elit, megkapja az „egyház” titulust. Tizennyolc második körös bizalommal folyamodhat „kímélő költségvetési elbánásért”, hogy a parlament kegyéből fennmaradjon. A „parlament kegye” fordulat a KDNP-s Lukács Tamástól, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnökétől származik. Szerencsétlen mondat volt. („Ez nem jog, hanem kegy.”) Azóta mosogatja magáról.

A harmadik körösök elvesztették egyházi státuszukat. Közülük tizenkilencen egy év múlva talán próbát tehetnek. Addig egyesületként bizonyítanak.

De a kisebb metodista közösséget ez már nem érinti. Ők ugyanis nem folyamodnak többé.
– Futhatunk köröket, de addig szétbomlik a rendszer – mondja Iványi.

Őket is a harmadik körbe lökték vissza. Intézményeik, ingatlanaik körül feltűntek a hiénák. A megdicsőült felekezetek (különösen a görög katolikusok) „aggódnak” a Dankó utcai központért. Már az utcán köröznek. Olyan ez Iványi szerint, mint amikor a kilakoltatásra váró családot felkeresi az együtt érző szomszéd: látják azt a jó kis fotelt az udvaron. Az esőben csak tönkremegy. Elvihetik?
A belső kör eleve érdekes, megfejtésre váró rejtvény. Ki érti, hogyan kerül első körbe három zsidó vallási közösség, ha két másik társaság a harmadik körbe csúszik. A görögkeletieket erősen preferálja a törvény. Ki érti, miként került a tizennégyes körbe a hazájában nemzeti egyháznak számító orosz, bolgár, szerb, román egyház vagy a konstantinápolyi patriarchátus. Közülük több csak „fax-üzenetrögzítő”-egyház. Hívő nélkül, minimális költségvetéssel.

De ha a történelmi tradíció számít, hova tegyük az örmény ortodoxokat, akik kimaradtak, bár századok óta jelen vannak? Talán az volt a baj, hogy két – ortodox és katolikus – verzióban is futnak. Kevesebb több lett volna. Az unitárius egyház, Semjénék örök vesszőparipája csúcsra jutott (ezerötszáz fővel), mert a tordai országgyűlés óta létezik. „Bejöttek” a baptisták az első körbe, annak ellenére, hogy történetileg ők sem korosabbak a Jehova tanúinál vagy a mormonoknál. A legtöbb neoprotestáns kisfelekezet a második körbe, várólistára került.
A kiválasztás bizarrságát mutatja, hogy Iványiékat a koptok is „beelőzik”.

Kovalovszky Dániel felvétele
Iványi Gábor gyülekezetét egyesületté minősítették vissza
Ám nem is ez a fő baj, listák jönnek, mennek. A legfőbb gond az – Gábor György vallástörténész szerint –, hogy egyáltalán létezhetnek számozott körök, listák. Hogy a törvény a híveket fordítja szembe egymással. Vallásokat és hiteket kategorizál.

Buják Attila írása

Az írás teljes terjedelmében a 168 Óra hetilapban olvasható.
Korábbi cikkeink a rovatban
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
168óra online

Mondja el a véleményét!