Ferenc, a Vatikán imámja 

Vélemény a pápa legutóbbi kijelentéseiről 2015. 12. 04.

Ferenc pápa hatnapos afrikai körútjának utolsó állomásán a Közép-Afrikai Köztársaságban, Bangui­ban meglátogatott egy mecsetet, ahol cipőjét levéve Mekka felé fordulva imádkozott, majd kijelentette: „A keresztények és a muszlimok testvérek… együtt nemet kell mondanunk a gyűlöletnek, a bosszúnak és az erőszaknak, különösen annak az erőszaknak, amit a vallásnak vagy magának Istennek a nevében követnek el, jóllehet Isten a béke, szalaam.”

Keresztény–muszlim párbeszéd a terror ellen: a nemzet­kö­zi média ezt a szlogent mantrázva újra a pápát ünnepelte, aki a veszélyeket vállalva elment a békét hirdetni a háborús zónába is. A színpadias gesztusnak azonban ára volt: Ferenc ezzel azokat az afrikai keresztény mártírokat árulta el, akik inkább Jézust választották, mint hitük megtagadását a késekkel, kalasnyikovokkal és bombákkal térítő iszlamista halálprédikátorokkal szemben.

Azt az ugandai nyolcgyermekes anyát, akit otthonából kirángatva agyonlőttek, mert férje áttért a kereszténységre. Azt a líbiai hívőt, akinek a lefejezését az ISIS helyi csoportja videóra vette. Azt a 21 mártírt, akit Banguimban, néhány kilométerre a pápa által meglátogatott mecsettől automata fegyverekkel a keresztény negyedben halomra lőttek. Azt az apát, akit hat gyerekével lincselt meg a felhergelt muszlim tömeg a nigériai Kandungban.

Ezek a mártírok nem valamikor a középkorban haltak meg. Az elmúlt hetekben ontották vérüket azok, akik a „szalaam Istenének” vallását követik. Az afrikai áldozatok mellett ugyanezekben a hetekben muszlimok keresztényeket gyilkoltak Indonéziában, Bangladesben, Szíriában, Irakban – és Párizsban is.

A katolikus egyházfő nemcsak az áldozatoktól fordította el a fejét, hanem a tényektől is. Igen, egy keresztény testvérének tekintheti a muszlimokat, ám egy muszlim ugyanezt csak a vallása megtagadásával teheti.

Egy muszlimnak csak egy másik muszlim lehet a testvére: az iszlám közösségében, az ummában nincs hely más vallásúak számára.

Ferenc pápa rendszeresen azonosítja a keresztények Istenét és a muzulmánok Istenét, Allahot. Nemcsak afrikai útján állította ezt, hanem a párizsi támadásokat követően is azt mondta, hogy „blaszfémia Isten nevét használni” az erőszak igazolására. A Biblia számos néven említi Istent, ám ezek között nem szerepel az Allah név. A Korán pedig tiltja azt, hogy Allah nevét muszlimokon kívül más is használja.

A Korán továbbá állítja, hogy Allahnak nincs fia: ha a pápa mégis Istennel azonosítja a muzulmánok istenét, ezzel megtagadja Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát. Lehet, hogy a média szemében a béke (szalaam) mázával bekenve a kettő egyformának látszik, ám a katolikus egyházfő számára ez nem mentség.

A pápa valóságtorzítása környezetére is ragadós. A párizsi merény­letek után Thomas Rosica atya, a Vatikán angol nyelvű sajtóattaséja kijelentette: „Az Allahu Akbar kiáltást soha nem használták erőszakra és pusztításra történő felhívásra.” A korai muszlim hódítók csatakiáltásairól csak írásos feljegyzéseink maradtak, de Nick Berg újságíró lefejezéséről már videófelvétel is.

Ezen ugyanúgy az Allahu Akbar kiáltás hallható, mint a szeptember 11-én Pennsylvaniában lezuhant United Airlines 93-as repülőgépe fekete dobozának felvételén. Szemtanúk ugyanezt hallották, amikor 2014-ben a jeruzsálemi zsinagógában mészároltak terroristák vagy a Charlie Hebdo szerkesztőségében és a Bataclan nézőterén történt mészárlás során is.
Ferenc pápa már többször veszélyes útra tévedt azzal, hogy a népszerűség érdekében – még saját egyháza egységét is kockára téve – alapvető keresztény hittételeket feszegetett. Amikor azonban a tényeket is alárendeli a propagandának, már a józan ésszel is konfliktusba kerül. (-yp-)
http://www.hetek.hu/velemeny/201512/ferenc_a_vatikan_imamja

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.