HÚS,VAGY ZÖLDSÉG ?

Mit mond a biblia erről a sokszorosan félreértett, félremagyarázott kérdésről?
A biblia nem  táplálkozási szakkönyv, de sokszor témába hozza az evés-ivás kérdéskörét.

Ebben a mindenkit naponta érintő témában – étkezés – tág tere van minden olyan nézetnek, amiben ki-ki egyéni szokásait, étkezési szenvedélyeit, családi vagy közösségi hagyományait..stb megtartani, vagy megvédeni szándékozik. Éppen ezért az ide illő – vonatkoztatható – bibliai szövegeket alaposan és hitelesen kell magyarázni. Semmiképpen sem hagyhatunk nyitott kérdésként, – bármilyen tekintélyes testület támogatná is – olyan dogmatikai, egyházi torzításokat, mellébeszéléseket, amivel súlyos sebet ejthetnénk az Isteni szó EREDETI jelentésén.

A címben jelzett témát egy kiscsoportos foglalkozáson beszélte meg hallgatóságával az előadó adventista lelkész, aki  szakképzett gyógyszerész is. Mivel az élőbeszéd és az írás közti különbséget nehéz kiegyenlíteni, maradt a jelentéktelen stilizálást igénylő, az élőbeszéd elevenségét megtartó, magnófelvételről lejegyzett közlés. ( Dénes Ottó)

Köszöntök mindenkit, aki az iránt érdeklődik, hogy mit is jelent részletesen kielemezve:
A hitben erőtelen zöldséget eszik.
Lenne mindenekelőtt egy kérdésem, hogy mire vonatkozik, „ a hitben erőtelen zöldséget eszik?” .
Akinek elég erős a hite, az mindent ehet ?
Ezt vonatkoztatják arra is, hogy akár tiszta, akár tisztátalan, bármit ehet, csak a hite legyen erős.
Mit lehet az alatt érteni, hogy a hitben erőtelen? images-14
Aki hitben erőtelen, annál a gyomor is valahogy másképp működik ?
Hogy mindent meg lehet enni, minden húst. Csak a hitben erőtelen ragaszkodik a vegetarianizmushoz. Ezt ki kell mondani, mert szokták a vegetáriánusok fejéhez vágni ezt az igét, hogy rendben van, te csak egyed a zöldséget, de hát tudod, hogy mit mond Pál, hogy ez a hitbeli gyengeségnek a jele.

Vegyük elő a Bibliánkat, és próbáljuk megérteni a mi spekulációink nélkül, hogy az ige mit is mond erről. Sokféle magyarázatot lehet adni az igéknek akkor, hogyha a Biblia nélkül próbáljuk megérteni és magyarázni. Mit lehet a 14. fejezetből megtudni erről a problémáról, ami a Római gyülekezetben volt? Hát megtudjuk először is, hogy egy vitakérdésről van szó, Ha az egész fejezetet elolvassuk, azt látjuk, hogy az étkezéssel kapcsolatos vitáról van szó, amit eltérő gyakorlat eredményez.

A 4. versben azt olvassuk: hogy te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját, vagyis hogy ennek ürügyén, egymást bírálták, mert másképp viszonyultak egy gyakorlathoz. A 12. versből azt tudjuk meg, hogy azért hát mindenki maga ad számot magáról az Istennek. Lelkiismereti kérdés, tehát nem egy elvi kérdésről van szó, nem egy olyan tanításról, amit Isten egyértelműen kijelentett volna, mert ezek az elvi kérdések, pl. megemlékezzél a szombatnapról és megszenteljed azt, ez egy elvi kérdés, itt nincs semmi vita. Vagy engedelmeskedem, vagy nem.
Nincs lelkiismereti kérdés, nincs alternatíva, választási lehetőség, vagyis van, de azzal a kockázattal, hogy akkor Isten útját elhagyom. A 21. vers pedig így szól, hogy jó nem enni húst, és nem inni bort, tehát valamilyen kapcsolatban áll ez az étkezési kérdés a húsevésnek a kérdésével. Valóban valamilyen húsba vágó kérdésről van itt szó. Ennyit tudunk meg a 14. fejezetből.

Vajon mi ez a vitakérdés, mi ez a téves eltérő gyakorlat ? Nyissuk ki a Bibliát, és nézzük meg, hogy Pál apostol nem mond-e egy-két információval többet ugyanerről a húsproblémáról, étkezési kérdésről, lelkiismereti kérdésről ?
Inkább nyissuk ki a Bibliát, mintsem, hogy mi spekuláljunk. Az is érdekes lenne, hogy mi találjuk ki, sokan ezt szeretik és gyakorolják, de becsületes Biblia-kutatók azt mondják, hogy ezt tegyük félre, a mi vitakérdéseinket is tegyük félre, és nézzük meg, hogy ott és akkor mik voltak ezek a vitakérdések.
Nézzünk egy másik gyülekezetet, ahol hasonló problémák voltak. Korinthusi I. levél 8. fejezethez lapozzuk a Bibliánkat. Nos, a 8. fejezetből elég sok mindent megtudunk. A 4. verstől:
a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr, mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség is mi is őbenne. És egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
Mit tudunk meg, már a kezdet kezdetén? Hogy vajon miféle húskérdés, miféle étkezési problémák vannak ebben a gyülekezetben? Van egy kulcsszó: bálványáldozati. Ez az a kulcskifejezés, amit a Római levélben nem említ meg, és ez, ami megadja a magyarázat kulcsát, ugyanúgy a Korinthusi gyülekezetnél is, mint a Római levélnél is. Tehát a bálványáldozati hús körül folyik valamilyen vita. Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy miről van szó.
A 7. versben megtudunk még egy információt: Nem mindenkiben van meg ez az ismeret. Sőt, némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind mai napig, mint bálványáldozatot eszik. És az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. S talán itt jön a magyarázat arra, hogy kik a hitben vagy lelkiismeretben gyengék. Ez az ige elmondja, hogy kik a gyengék a hitben és a lelkiismeretben.

Vagyis, akikben nincs meg az az ismeret, hogy nincsenek bálványok.
Csak egy Isten van, az Úr Jézus Krisztus. Nem kell attól félni, hogy amikor én elfogyasztom a bálványáldozati húst, akkor a bálványokkal vállalok közösséget. Azért, mert nincsenek bálványok. Azokkal pedig nem tudok közösséget vállalni, akik nincsenek. Azok, akik ezt előzőleg gyakorolták nehéz átállni, nehéz ezt a gondolkodásmódot megváltoztatni, hogy bálványok nincsenek, hiszen egész eddigi életükben bálványokban hittek. Abban változott meg az ő gyakorlatuk, hogy elfogadták, hogy Jézus Krisztus a legnagyobb isten, vannak más istenek is, de Jézus Krisztus az első. De Pál azt mondja, hogy nem így van. Hanem bálványok nincsenek. Jézus Krisztus nemcsak az első, hanem az egyetlen Isten.

De akikben még nincs meg ez az ismeret, az is jó, hogy azt mondják: Jézus Krisztus az első. Hitben gyengék, lelkiismeretben gyengék, még mindig félnek a bálványoktól, bálványokkal való közösségtől, ők gyengék még hitben, gyengék lelkiismeretben. Tehát mindjárt maga a Biblia megmagyarázta azt, amit a Római levélben olvastunk, hogy a hitben erőtelen miért erőtelen. Azért, mert nem hiszi, hogy a bálványok csak bálványok, emberi készítmények, és nem léteznek.

A 10. fejezet 32. versében pedig azt is megtudjuk, hogy meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét, vagyis, hogy ez a konfliktus a zsidók és a görögök között volt, a zsidó keresztények és a görög keresztények között volt. Foglaljuk össze a magyarázatot: A pogány hátterű keresztények a megtérésük előtt bálványoknak áldozatot mutattak be. Hogy történt ez? Levágták az áldozatot, annak egy részét elvitték, megáldozták, fogyasztottak ebből a húsból, és szintén ugyanolyan ókori gondolkodás szerint, úgy értelmezték, hogy ezzel a bálványistennel való közös étkezéssel életközösséget vállaltak a bálványistennel.images (5)

A másik részét pedig a mészárszék továbbadta. Ez volt a húsüzleteknek a feltöltő üzeme. A bálványáldozatokból bekerült húsokat adták és árulták tovább. Nos, mi történt ezekkel az emberekkel? Ezek az emberek megtértek. A 10. fejezet 25. versében ezt olvassuk: Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek. Semmit sem tudakozván a lelkiismeret miatt. Ezek az emberek megtértek, pogánykeresztények lettek. És honnan vették a húst? Hát onnan, ahonnan mások, a mészárszékből.

De egy pogány keresztény nagyon jól tudta, hogy annak a húsnak a másik fele bálványoknak áldozott hús. Ha ő ebből eszik, akkor ugyanott van, mint annak előtte. Akkor is evett, akkor is közösséget vállalt a bálványokkal, most is ebből a húsból eszik, most is ugyanaz történik, akkor mivel változott meg az ő kereszténysége, mitől keresztény ő, ha ugyanazt csinálja, mint azelőtt? Éppen ezért óriási lelkiismereti problémát okozott nekik, hogy szabad-e ilyen húst fogyasztani.

Szabad-e nekik most is bálványokkal közösséget vállalni, mikor egy az Úr: Jézus Krisztus. És rendkívül nagy vívódást jelentett számukra. Azért voltak hitben erőtelenek, mert nem tudták elfogadni azt, hogy bálványok nincsenek. És az ilyen inkább zöldséget evett. Hitben erőtelen, zöldséget eszik. A Római levélben ezt olvastuk. Miért? Hogy ne kelljen gondolkodni, hogy ott a hús, elébe teszik, akkor ez most vajon nem abból a mészárszékből van, bálványáldozati, nem bálványáldozati?

Ez elég kellemetlen tud lenni. Akár mi is átéljük, sertéshúst nem fogyasztunk, valaki fogyaszt más húst, sertéshúst nem fogyaszt, elmegy egy helyre, kérdezősködik, hogy mi van benne ? Sokkal egyszerűbb ma is azt mondani, hogy vegetáriánus vagyok, és akkor nem lesz ebből vitakérdés. Valahogy így voltak ők is. Akkor inkább semmilyen húst nem fogyasztok, és nem fogok véteni abban, hogy bálványáldozati, vagy nem bálványáldozati.
De ez miből ered? Nem egy egészségügyi felfogásból, mert akkor ez nem volt kérdés, hogy egészségesebb vegetáriánus módon élni, hanem egy hitbeli álláspontból, egy hitbeli gyengeségből fakadt, hogy nem tudták azt az igazságot elfogadni, hogy akár megeszik, akár nem eszik meg, bálványokkal közösséget nem vállalhatnak azért sem, mert bálványok nincsenek.

Mi történt a zsidókeresztényekkel? Hát ez nem volt kérdés számukra. Sőt, nevettek ezen. Hogy lehet ebből problémázni? Nagyon egyértelmű, hogy nincsenek bálványok, miért kell ettől félni? Keresztény társaikat ezért kinevették, kritizálták őket, azt mondja Pál apostol, hogy ne ítéljétek meg őket, milyen jogon ítélitek meg? Mindenki majd Isten előtt megáll, ti is a ti hibáitokkal, és ők is az ő hibáikkal.

Honnan veszitek a jogot, hogy megítéljétek őket? Sőt provokálták őket, mert a 8. fejezet 10. versében, figyeljük csak meg, elég szemtelen módon tudtak egyesek viszonyulni a kérdéshez. Ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-e, hogy megegye a bálványáldozatot? Vagyis egyesek szemtelen módon nemcsak hogy megették a bálványáldozati húst, hanem elmentek egyenesen a bálvány templomokhoz, ahol még a kétség sem merülhetett fel, hogy esetleg másfajta hús lehet, mert ott csak olyan hús volt. Elmentek oda vendégeskedni, hogy mit számít ez, úgysincsenek bálványok. Persze nem számított a zsidóknak, de botránkozás volt a pogány keresztényeknek, akiknél egy ilyen étkezés kultikus jelentőségű volt. Egy hitbeli magatartást , egy hitbeli szemléletet fejezett ki, nemcsak étkezés kérdését, mint a zsidóknál. Pál apostol azt mondja, hogy bizony ez egy nagyon helytelen gondolkodás.

Mi a megoldás? Pál apostol olyan lelkigondozó, aki megadja mindkét oldalra a tanácsokat, tehát nagyon kiegyensúlyozottan kezeli a problémát, mit mond a pogány keresztényeknek? Mit olvastunk a 8. fejezet 4. versében? Bálványok nincsenek. Változzon a gondolkodásotok. Tudjátok, hogy ez az igazság, ez a tény. Nem kell félnetek. Nem kell mindig kérdezősködni, nem kell mindig kikutatni, hogy vajon honnan származik, ehetem, nem ehetem.
Felejtsétek el azt, hogy bálványok léteznek, de cselekedjetek a lelkiismeretetek szerint.

A 8. fejezetből a 15. vers pontosan ezt mondja, ha valaki nem a lelkiismerete szerint cselekszik, akkor bűnt követ el. Figyeljük csak meg, hogy milyen súlyos dolgok, aki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-e, hogy megegye a bálványáldozatot?
És mi lesz, ha megeszi egy ilyen a bálványáldozatot? A te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Tehát ha valaki úgy eszik a bálványáldozati húsból, hogy még mindig azt hiszi, hogy ezáltal a bálványokkal kerül kapcsolatba, az számára bűn, megenni a bálványáldozatot. Számára kárhozatot jelent megenni a bálványáldozati húst, mert egy ilyen tettel újból azonosul azzal az életformával, azzal a gondolkozással, és visszaesik az előző helyzetébe.
Ami egy zsidó számára teljesen közömbös cselekedet, az egy pogány keresztény számára a bukásnak az útja lehet. Azt mondja Pál apostol, hogy vigyázzatok zsidó keresztények, mert ha a ti példátok nyomán egy ilyen gyenge lelkiismeretű követni fogja a ti példátokat, az nektek nem bűn, de az bűn, hogy miattatok elkárhozik, mert ugyanazt teszi, amit ti cselekesztek. És a Róma 14. is pontosan ilyesmire utal a 22. és 23. versben: tenéked hited van, tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, az kárhoztatva van, mert nem hitből eszik.

Ami pedig hitből nincs, bűn az.
Tehát bűn, ha valaki a lelkiismerete ellen cselekszik, még akkor is, ha az teljesen felesleges , teljesen mellékes téma. De ha az ő lelkiismeretében ez a tett, ez a cselekedet kapcsolódik előző élethez, előző gondolkodáshoz, nem Isten szerinti élethez, akkor ez számára bűn. Míg egy zsidó számára, aki mást hisz, nem bűn. Zsidóknak pedig, zsidó keresztényeknek mit mond?
Először is azt a Róma 14:10-ben:
te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát, avagy te is miért veted meg a te atyádfiát, hogy ne kritizáljanak másokat, akik másként gyakorolják ezt a kérdést. Ne botránkoztassanak meg másokat, mert nagyobb hiba a botránkoztatás, mint a pogány keresztényeknek a gyenge hite és a tudatlansága. Miért? Mert ezzel el lehet veszíteni a másikat.

  1. vers: De ha a te atyádfia ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel, ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt.

Tehát egy ilyen botránkoztatással, én valakit eltávolíthatok Krisztustól, és ez nagyobb bűn, mintha valaki tudatlanságában nem eszi a bálványáldozati húst.
Vagy a 17. vers: mert az Isten országa nem evés, nem ivás, nem lehet összetéveszteni a lényegbeli kérdéseket a részletkérdésekkel. A 20 vers első része: ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Tehát igenis egy ilyen botránkoztató cselekedettel Isten munkáját leronthatjuk. Sőt, kárhozatba taszíthatunk másokat. Ezért mi a megoldás a zsidó keresztények számára? A Korinthus 10. fejezet 28-29. versében találjuk meg:
De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért, mert az Úré a föld, és annak teljessége. De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Tehát egy olyan szempontot állít itt fel Pál apostol, hogy a másik lelkiismeretét vegyük figyelembe, sokkal inkább, mint a sajátunkét, ahol, amikor egy hitben gyengébb személlyel állunk szemben. Én azt hiszem, hogy ez a vitakérdés számunkra nem vitakérdés ma, nincsen bálványáldozati hús, de vannak egyéb vitakérdések, egyéb lelkiismereti kérdések, amiben mi is be szoktuk hajtani keményen a mi látásunkat másokon.okoriegeszsegsargarepa_0Rq71259909333

Azért van ez benne a Bibliában, hogy minden vitakérdést így intézzünk el. Lehet, hogy vannak hitben gyengébbek, akiknek fontos bizonyos kérdésben így vagy amúgy állást foglalni, fogadjuk el őket, szeressük őket, ez a lényeg. És ne próbáljunk mindenáron egy helytelen gyakorlatot olyan módon helyreigazítani, hogy közben elveszítsük őt Krisztus számára, hogy a békességét felzavarjuk, hogy kárhozatba taszítsuk. Mindig a lényeget tartsuk szem előtt, az elveket és a lelkiismereti kérdéseket.

Közbevetett kérdés: A tiszta és a tisztátalan állatok fogyasztásának problémaköre.
Mivel pogányok voltak, akik ették a bálványáldozati húst, nem tettek különbséget tiszta és tisztátalan között?
Nincs erről tudomásunk, hogy sertést áldoztak volna.

Ez Keleten nem gyakorlat, különben is tudjuk, hogy más keleti népek sem fogyasztják a sertéshúst. Történt ilyen, amikor elfoglalták a zsidó templomot, Antiokhus Epiphanes, disznót áldozott a zsidók templomában,
Ez gyalázat volt számukra is, egy szándékos becsmérlés.Ez nem volt gyakorlat semmiképpen. Ez arra is bizonyíték, hogy egyáltalán nem vitakérdés. Gondoljuk el, hogy a zsidó keresztények milyen perpatvart csaptak volna ebből a kérdésből, hogyha ezen a témán is szétszakadtak gyülekezetek.
Mi lett volna akkor, ha a pogány keresztények kitartottak volna amellett, hogy de igen a tisztátalan is ehető és fogyasztható. Ennek nyoma lett volna a Bibliában. De sehol ilyen vitakérdéssel nem találkozunk, ami azt jelenti, hogy egyértelmű volt. Úgy ahogy a szombat kérdését vitatják, sehol nyoma sincs vitának.

Ez megint óriási bizonyíték, hogy senki nem gyakorolta másként. Csak abból van vita, ha valaki valamit másként kezd el gyakorolni.
Mégis hogyan érthető akkor a Rómabeliekhez írt levél 14. fejezetében az az alábbi keményebb kijelentés, hogy
tudom, és meg vagyok győződve arról, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.
A 20. vers,
ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszik.

Miről szól a vitakérdés?
Bálványáldozati vagy nem bálványáldozati hús. Ebben a két kategóriában mindegy, hogy mit fogyasztasz, minden tiszta, aki hálaadással fogyasztja, aki hisz abban, hogy csak egy Isten van, és nincsenek bálványok, aki nem gyenge az ő hitében, nem kell e két kategória között hitbeli különbséget tenni, vagy elvi különbséget tenni. Akkor van probléma, ha mi ezt behelyettesítjük a mi gondolatainkkal, és kiragadjuk azt, amiről itt szó van. Tehát itt ez a két kategória szerepel, bálványáldozati és nem bálványáldozati hús. Mindkettő a Szentírás szempontjából tiszta. Ugyanaz a marhahús volt például bálványáldozati hús, és ugyanaz a marhahús nem bálványáldozati hús. Pál apostol azt mondja, hogy teljesen mindegy. Nincs különbség közte. Minden tiszta, a bálványáldozati hús is tiszta annak, aki ezt Istentől fogadja. Mivelhogy bálványok nincsenek.
1Tim4:1-4:
Akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, akik megismerték az igazságot. … Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.

A Kolossébeliekhez írott levélhez, a másik igénkhez menjünk vissza, Kol 2:16 a másik ilyen nehezebben érhető ige, amihez már jól kapcsolható a Timóteusi ige. Talán az új fordítás segíteni fog nekünk, így szól azért ez az ige:
Senki azért titeket meg ne ítéljen, evésért vagy ivásért, avagy ünnep vagy újhold vagy szombat dolgában.

Itt aztán bőven van dolgunk, szombat is, evés is, ivás is, minden a nyakunkra szakad, ebben a fejezetben. Milyen tévtanítások voltak Kolosséban, amik ezt a problémát gerjesztették? Elsősorban is egy nagyon erős pogány hatás érvényesült. Akik hittek a kozmikus elemekben, a levegőben, fejedelemségekben vagy hatalmasságokban, vagy ahogy akkor nevezték az asztrológiában, és úgy gondolták, hogy ezek befolyásolják az emberi életet. Különben a mai napig is így hiszik sokan. Más szóval, ha imádjuk a kozmikus elemeket, csillagokat stb., akkor megváltozik az ő hatásuk a mi életünkre, állítják ma is sokan.

A Kolossébeli keresztények nem voltak pogányok, nagyon is keresztény törekvésük volt, és pedig az, hogy tökéletesek legyenek, teljességre jussanak. Ez egy nagyon szép cél. E napig is vannak ilyen keresztények, és jó, ha mi is azt mondjuk, hogy tiszta életet akarunk élni. Ez önmagában eddig nagyon jó. Szerettek volna a bűnös természettől megszabadulni, bűnterhüktől, a bűnösség tudatától megszabadulni. Ez is eddig még nagyon jó cél, hasonlót akarunk mi is.pdvd_005

Szerettek volna többek lenni, mint más keresztények. Ez is, még úgy-ahogy elfogadható. De hogyan? Úgy ahogy a pogányoktól látták. Hogy a kozmikus elemeket még megtoldották. Hogyan? Úgy, hogy imádjuk az angyalokat, kozmikus elemeket, és így ezeken, az ő közbenjárásukon keresztül jutunk teljességre.

És mi az imádat módja? Hogy megszabunk mindent, hagyományokat életre hívunk, felállítunk törvényeket, aszketikus étkezési és ünneplési szokásokat vezetünk be, jó keményen megreformáljuk a cselekedeteinket, megszabjuk, hogy melyik kezünkben legyen a villa, és melyikben a kés, hogy hánykor együnk, mikor fejezzük be, mit együnk előtte, mit együnk utána, és ha ezeket mind-mind betartjuk, akkor az angyalok és a kozmikus elemek segítségével tökéletességre jutunk. Az új fordításból olvassuk, és kövessük a mi fordításunkban a 2. fejezet 8. versét, ha találtok egy-egy olyan szót, amiről eddig beszéltünk, akkor ott szóljatok:
Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

Találtunk valamit? Igen. Ha egészen pontosan lefordítjuk, akkor kozmikus elemek. Ez az a varázsszó, amivel nekik gondjuk volt. És persze Pál apostol azonnal minősíti is, hogy ezek emberi bölcselkedések, amik a kozmikus elemekkel kapcsolatos tanítások. 15. vers:
Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

Találunk itt olyan szavakat, amik az előbbiekről szólnak?
Igen. Levegőbeli fejedelemségek, hatalmasságok. Megint azok az erők, amikkel nekik harcaik voltak. 18. vers:
Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban, s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, és elutasítja a főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, és Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.

Itt a 20. versben is van egy érdekes rész: Ha már a Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik
ne fogd meg, ne érintsd, ne ízleld.

Ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak, hiszen csak emberi parancsok, a melyek a bölcsesség látszatát keltik, s az önkényes vallási gyakorlatokkal, alázatoskodással és az önsanyargatással valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak. Ehhez a katolikus Biblia egy érdekes kommentárt fűz.
A gnosztikus szektáktól valóban maradtak ránk ilyen megváltást és üdvösséget hirdető receptek.
Tökéletesen világos. Tehát 18. versben az angyalok tiszteletéről olvastunk, a 20. versben újból a kozmikus elemekről, a 21. vers pedig világossá teszi, hogy az étkezési és ivási szokások, aszketikus szabályok voltak: ne fogd meg, meg se kóstold, ahogy a Timótheusnál is idézted. Hogy is mondtad? Hogy van Timótheusnál? Ne fogyasszátok, meg se érintsétek. Tiltják az eledelekkel való élést. És a 23. vers pedig elmondta, hogy mi ennek az eredménye. A szentségnek az illúzióját adják csak. Attól nem lesz valaki szent, hogy késsel és villával eszik. Valójában ezek ilyen szabályok, étkezési szabályok, tehát, ha én ma azt mondanám, hogy aki a kezével eszik, vagy fog meg egy ételt, az elkárhozik. Attól tisztulunk meg, ha késsel és villával eszünk, ha reggel 6-kor reggelizünk, 12-kor ebédelünk, és este 6-kor vacsorázunk. És ha valaki 5-kor vacsorázik, akkor a bűneiben marad. Vagy ha valaki nagy pohárból issza, akkor az szentséget jelent, de ha valaki kis pohárból fogyasztja, vagy fordítva. Még manapság is tudunk hasonló történeteket mondani, ezek 2000 éves gnosztikus pogány felfogások, formai kérdések, ilyen emberi hagyományok, aszketikus szabályok meghatározzák a mi helyzetünket, a mi bűnösségünket vagy megváltásunkat.

Nos, mi a megoldás? 9-10. vers:
Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, és benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje.

Vagyis hogy lehet teljességre jutni? Ilyen emberi, aszketikus szabályok betartása által? Emberi hagyományoknak a megtartása által? Lehet ugyan teljességre jutni, de hogyan?
Jézus Krisztusban!! Jézus Krisztusban való közösség és barátság által. De mit lehet tenni a bűntudattal? Mit lehet tenni, azzal az érzéssel, hogy bennünket vádol egy bűnteher, amitől meg akarunk szabadulni, ami miatt nem érezzük magunkat tökéleteseknek? Mi legyen ezzel? 13-14. vers: És most jól figyeljünk az új fordításra. images-10
Titeket tehát, akiket bűneitek, és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett, megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította, és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

Mi lett a bűnteherrel? Krisztussal, A bűntudattal? Megbocsátotta ezeket. Hogyan bocsátotta meg? Úgy, hogy az adóslevelet a keresztre feszítette.
Keiregrafon: ez egy görög kifejezés, kézírást jelent, egy szerződési formulát, amiben a szerződő másik felet emlékezteti a vállalt kötelezettségére, és adósságaira. Tehát egy olyan irományra gondol, ami a mi bűneinket tartja számon, és azt mondja, hogy nem kell emiatt aggódni, mert Jézus ezt a keresztre feszítette. Ami bennünket vádol, ami a mi bűneinknek a lajstroma. És addig, amíg Krisztussal közösségben vagyok, addig az én adóslevelem a kereszten van. Addig ez nem vádol engem, addig nem kell a múltam miatt bűntudatot éreznem, amíg ez az adóslevél a kereszten van. Így oldja meg Krisztus a mi problémánkat. Nem úgy, hogy a mi bűnösségünket ledolgozzuk különféle aszketikus szabályokat betartva. Különböző étkezési és ünneplési emberi hagyományokat cselekedve. Nem ez a megoldás. Hanem elfogadni azt a megoldást, amit Krisztus adott. És így a 15. vers azt mondja: a fejedelemségeket megszégyenítette. Máshol Sátán angyalait nevezi a Biblia levegőbeli fejedelemségeknek. Kik vádolnak bennünket? Hát ezek a levegőbeli fejedelemségek.

Tényleg van valami dolgunk nekünk ezekkel a kozmikus fejedelemségekkel, de ezt nem úgy kell megoldani, hogy imádjuk őket, és valahogy elfordítjuk a vádjukat, hanem úgy, hogy Krisztusra mutassunk, aki megszégyenítette az ő vádjukat, mivel a mi adósságunkat a keresztre feszítette. Ezért a 16. vers:
Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, ivásért, vagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában.

Tehát senki ne kényszerítsen emberi, aszketikus étkezési vagy ünneplési szokások gyakorlására. Nem ezek fognak elvezetni a megtisztuláshoz, a teljességig. Miért? 17. vers: Mert csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Itt az árnyék szó a görögben pontosan lefordítva ürességet jelent . Mit akar mondani? Azt mondja, a valóság Krisztusé. Krisztus a lényeg, Krisztus nélkül akár a szombat, akár a szombatünneplés minden módját meghatározó emberi hagyomány, akár minden étkezési szokás, bármilyen pontosak és jók legyenek, Krisztus nélkül csak árnyék, és üres. Krisztus nélkül semmit nem ér sem a szombat, sem az evési szokások, sem az ivási szokások, ha nem Krisztust, a lényeget látjuk, akkor a formákkal önmagukkal, a cselekedetekkel semmit sem érünk el, mert ez csak üresség magában. Ezért mire kell inkább figyelni az önigazult cselekedetek helyett? 3. fejezet 1-2. vers:
Annakokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol Krisztus van, az Istennek jobbján ül, az odafelvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.

Ne mindenféle aszketikus szabállyal, ne mindenféle emberi hagyománnyal, hogy mit kellene, hogy kellene. Az odafelvalókkal törődjetek. Legyen ez az életetek középpontja, és ebből következnek majd a cselekedetek, és nem fordítva, hogy megreformáljuk a cselekedeteinket, és ettől minden rendbe jön. Különösen, ha ezek a cselekedetek emberi hagyományokra és értelmetlen aszketikus szabályokra vonatkoznak. Ily módon a kérdés itt sem a tiszta, vagy a tisztátalan, szombat vagy vasárnap, hanem ezekhez az isteni tanításokhoz tapadt emberi, aszketikus szabályokról folyik a vita. Pál apostol ezeket ítéli el. Nem a szombatot vitatja, nem azt vitatja, hogy lehet-e tisztát vagy tisztátalant fogyasztani, hanem ezekkel a ne érintsd meg, meg se kóstold, tehát az ezekhez pluszként hozzáadott, az emberi önigazultságot hizlaló szabályok ellen szállt síkra.images-13

Mi a helyzet akkor, ha valaki azt mondja, az itt megemlített szombatra hivatkozva, hogy te ne ítélj meg engem, mert én vasárnapot ünnepelek, és kész, le van zárva a kérdés.
Az igében megemlített szombat nem a zsidó szombatokra vonatkozik.
A hetedik napra vonatkozik?
Ez egy felsorolás, figyeljétek meg, hogy
ünnep, ami az évenkénti ünnepre vonatkozik,
újhold a havonkénti,
szombat a hetenkénti.
Tehát az ünneplés és az étkezés dolgában. Ez egyszerűen csak ezt jelenti.
Úgy a ceremoniális szombat, mint a hét hetedik napja, üresség Krisztus nélkül. Hiába tűzdeljük meg a szombatünneplésünket hatszáz emberi hagyománnyal, ezek nem tesznek bennünket szentebbé, ha a lényeget, Krisztust kihagyjuk belőle.

A kérdés még, hogy mi van azokkal a népekkel, akik barbárok meg pogányok voltak, a Bibliában sehol nincs arról szó, hogy a szombatünneplés szempontjából miként is tanították a pogányokat. Milyen dokumentumok vannak arra, hogy tényleg magától értetődő volt a heti ünnepnap, a szombat .
Valószínűleg azért volt magától értetődő, mert a kereszténységnek a magva az első században a zsidóság volt. A zsidókeresztények kiváltak ugyan a zsidók közül, de folytatták a megszokott életmódjukat. Az első században elég sokáig a zsidókeresztények voltak többségben. Amikor jöttek a pogány keresztények, nagyon egyértelmű volt a helyzet.

Egy mai példával megvilágítva,. ha valaki az adventista egyházon keresztül ismeri meg Krisztust, nagyon egyértelmű lesz, hogy a szombatünneplés is benne lesz. Mi erre a bizonyíték a Bibliából?images-12

Amikor Pál apostol elmegy szombaton a zsinagógába, mint ahogy szokott, ott kezdi az evangelizációt, kidobják, nem tetszik nekik, és azután hívják a pogányok, hogy gyere hozzánk, és nekünk hirdesd, amit akarsz. De eszükbe nem jut sem a pogányoknak, sem Pálnak, hogy azt mondják, holnap gyere, vasárnap, hanem a Bibliában azt találjuk, hogy a
másik szombaton pedig összegyűlt az egész város,
nem a zsinagógában, hanem valahol szabad téren, és Pál apostol ott hirdette nekik az igét. Tehát egyértelmű volt, hogy ez szombaton történhet meg, mert az az ünneplésnek a napja. Vagyis a kereszténységet szorosan a szombat-kérdéssel társították.

Ez volt az a kérdés, ami miatt a Rómában élő keresztények elkezdtek vasárnapot is ünnepelni, mert kényelmetlen volt számukra, hogy összetévesztették őket a zsidókkal. A zsidókat pedig utálták Rómában, sőt rendelet volt, amivel kiutasították a zsidókat Rómából. Bárki a keresztényekre nézett, azt mondta, hogy te is zsidó vagy, te is szombatot ünnepelsz.
Ez volt az első ok, ami miatt elkezdtek vasárnapot is ünnepelni a korabeli keresztények.

Krisztus után 400-ban Rómában, és még egy várost említ az egyháztörténelem, vasárnap is összegyűlnek. Tehát 400-ban még mindig csak a birodalom központjában volt megszokott dolog a vasárnapünneplés is. Máshol, ahol nem volt zsidókérdés, egyértelmű, egyforma gyakorlat volt, hogy kereszténység az szombatot ünnepel.
Vigyáznunk kell nagyon, hogy becsületesen letisztázzuk, mi a lelkiismereti kérdés, és mi az elvi kérdés.

Amire Istennek határozott kijelentése van a Bibliában, annak kell elsőbbséget adni.

Hiába érezzük mi a lelkiismeretünkben másképp, minden más önmagunk becsapása.
Tehát ha ünnepelek vasárnapot, és nem vádol a lelkiismeretem, ez teljességgel önámítás, mert a Biblia beszél arról, hogy a lelkiismeret megromolhat.
Nem kizárólag a lelkiismeret a mércénk, hanem a Biblia, amihez igazítanunk kell a lelkiismeretünket.

Tiszta-tisztátalan.
Nincs a Tízparancsolatban, de van konkrét Bibliai tanítás. Nemcsak azt vesszük komolyan, ami a Tízparancsolatban van, hanem a Biblia más részeiben is az egyértelmű kijelentéseket annak vesszük. Akár higiéniai, egészségügyi törvények, akár erkölcsi jellegű kérdések. Vitakérdés ott van, ahol nincs egyértelmű kijelentés a Bibliában. Tehát pl. hogy bejöhetsz-e a gyülekezetbe rövidnadrágban vagy nem jöhetsz be. Ott a te lelkiismereted kell, hogy diktáljon. Persze a te lelkiismeretednek figyelembe kell vennie a kulturális viszonyokat, azt, hogy ezzel botrányt okozol, vagy nem okozol botrányt. Ha Tanzániában mész rövidnadrágban a gyülekezetbe, egyet jelent, itt mást jelent. Ha Afrikában mész be egy lepedőben egyet jelent, itt jössz be egy lepedőben mást jelent. Azért nincsenek erre szabályok, mert koronként, országonként, kultúránként változnak.
Az előadásnak itt vége, következtek a kérdések,beszélgetések amiket már nem rögzítettem.Dénes Ottó

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.