……Avagy mit keres Horthy az asztalon?


Kétségbeesett gyökérkeresés,
Avagy mit keres Horthy az asztalon.

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 2012.05.22.

Szerencsétlenül vergődik a magyar mostanában. Nem megy igazán jól a sorunk. Bár azt mondom, hogy a világ szerencsésebb felére születtünk. Mit szólnánk, ha Bangladesben vagy Etiópiában láttuk volna meg a napvilágot? De, hát az ember már csak így működik. Nem annak örül, hogy megúszta a kenyai éhezést vagy a szomáliai vérengzést, hanem az a fő gondunk, hogy rosszabbul élünk, mint a németek és az osztrákok. Nézzük el magunknak, most ezt a kis önzést.

Nem elég, hogy rosszabbul élünk lassan már nem csak a sógoroknál, hanem lassan már az összes szomszédunknál. A szlovének mindig is jobbak voltak, de a szlovákok és a 20 éve háború sújtotta horvátok is úgy húztak el mellettünk, hogy észre sem vettük.

A romló gazdasági és politikai helyzetben, 2002-től kezdve egyre jobban elterelődik a figyelem a lényegről és a magyar egymásnak esik. Egymásnak esik, mert önző politikusok egymásnak ugrasztották őket. 10 év alatt a magyarság velejéig megosztott lett. Opportunista népvezérek több törésvonalat ütöttek a magyar nemzet testén. Ezért egység helyett, egyre jobban a megosztottság, a félelem vezérelte, elvtelen hűség jellemzi a közéletet. Főbb törésvonalak. Vállalkozók-munkaadók. Határon túli és magyarországi magyarok. Gazdagok és szegények. Cigányok, zsidók, idegenek és mindenki más, aki nem az első három. De e legfőbb törésvonal a jobb és baloldal. Ma jellemző szóhasználattal sokszor kommunisták és nácik! Nevetséges, ugye!

Persze, hogy megosztott a magyar. Ősi magyar jelképeket használtak fel, nyilván nem a nemzeti egység irányában hat. Az árpádsávot el kell ismerni jelképnek, de illendő hozzátenni, hogy Szálasi rezsimet elítéljük. Ha valaki meg netán egyetért Szálasival, akkor mondja ki, ne sunnyogjon.
Múlt héten kifejtettem, hogy a magyar történelemben nem ritka, hogy egy önző, opportunista politikus inkább lemond hazája érdekeiről, csak hogy a saját kis szemétdombján kapirgálhasson. Szapolyai Jánost hoztam példaként, aki behívta a törököt és ezzel 3 részre szakította az országot, hogy aztán annak harmadán „királyként” (Erdély uralkodójaként) pöffeszkedhessen. Hogy aztán Erdélyt csak az 1867-es Kiegyezés eredményeként csatolta hozzánk vissza Ferenc József, az már nem érdekelte az akkor már 350 éve halott Szapolyait. Megérte? Persze, hogy nem. Ugyanez az érzésem szinte az egész magyar történelemmel, napjainkban meg pláne! Szép hazánk csoda, hogy még létezik ennyi ármány után.
Erdélyt Szapolyai 350 évre eljátszotta és csak az 1867-es Kiegyezés után került vissza hozzánk. Horthy azáltal, hogy a hatalomért cserébe belement Trianonba, később meg hadat üzent a Szovjetuniónak, végleg eljátszotta.

A magyar politikus arról ismerszik manapság meg, hogy belső ellenséget keres. Rámutat csoportokra és őket teszi felelőssé az ország sorsáért. Így hibás a helyzetért az emútnyocév, a kommunisták, az elmulasztott rendszerváltás, a zsidók, a bankok, stb., stb. Csak azt nem értem, hogy a szlovákoknak akkor hogy a fenébe megy? Ott nincsenek kommunisták? Egyáltalán kik azok a kommunisták?

Így aztán Magyarországon mindenki keresi a gyökereit. És mivel a magyarságot csaló politikusaink megosztották, ezért nem a magyarság, mint nemzet keresi a gyökereit, hanem a magyarság egy-egy része. Nyilván a baloldal egy része jó érzéssel gondol a kádári időkre (amúgy szerintem az emberek igen jelentős része is), de bajban vannak. Nem olyan nagy a baloldali kormányok sikereinek sora. Kun Bélával és Rákosival mégsem lehet kampányolni manapság. Ennél nagyobb bajban már csak a jobboldal van, mert nekik meg csak Horthy Miklós maradt. Nyilván már csak nagyon kevesen vannak, akik éltek a Horthy rendszerben. A mai történelemtanítás színvonala meg megengedi, hogy tudatlan ifjaknak esetleg fel lehet tüntetni a Horthy korszakot, mint Magyarország aranykorát. Így aztán én is kapok adatokat, hogy micsoda virágzás volt itt a Kormányzó regnálása alatt. Még az is lehet, hogy igazuk van. Én azonban más nézőpontból szoktam megítélni egy rendszer működését. Valahogy így. Mi lett az eredménye? Létezésének mit hozott a magyarságnak? Nos, milyen végeredményt tud Horthy Miklós felmutatni? Szerintem semmit.

Ráadásul Horthynak egyik legfőbb bűnének tartom, hogy hatalmát úgy szerezte meg, hogy fejet hajtott és elfogadta a Trianoni békediktátumot. A világháború utáni hatalmi vákumban az antant csak olyan embert “engedett” hatalomba, aki elismeri a tervezett békeszerződést. Sokan még azt sem tudják, hogy Horthy Miklós már rég Kormányzó volt, amikor aláírtuk a Trianoni békeszerződést. A csekély haderővel, de az antant engedéllyel rendelkező Horthy átvehette a hatalmat, mivel beleegyezett a békediktátum aláírásába. Nem menti őt az, hogy utána revízionista volt. Őt sem érdekelte más, csak a hatalom. Szapolyai inkább trónólt az ország egyharmadán, de behívta a törököt, Horthy is inkább Kormányzott egy csonka Magyarországot, de hatalmat akart. Mondhatta volna, hogy amennyiben az antant kikényszeríti Trianont ő lemond? Persze, hogy mondhatta volna! Mondta? Á, dehogy!
Biztos rengeteg jó dolgot tett Horthy Miklós, de végeredmény ez volt!
Kormányzásának eredménye, egy vesztes háború, nyilas uralom, szétbombázott, lerombolt ország, több mint 1 millió ember halála. Nos, megmondom őszintén, nem igazán érdekel, hogy az előtte lévő években mennyi iskola meg kórház épült, mikor aztán minden romba dőlt, a Kormányzó Úr ténykedésének eredményeként. A részeredmények nem számítanak. Ez egy ilyen világ! Orbáni hasonlattal: Nem érdekel senkit, hogy félidőben vezettünk 2-0-ra, ha a végén kikapunk 3-2-re. Ugyanez a helyzet egyébként Kádárral. Ő nem földig rombolt országot hagyott hátra, mint Horthy, mindössze „csak” 20 milliárd dollár adósságot, amit persze azóta MINDEN kormány (Figyelem! Az első és a mostani Orbán kormány is) szépen megnövelt nominálisan. Nominálisan, vagyis számszerűen, hagyjuk most a GDP arányában kifejezett adósságot, amit csak azért találtak ki, hogy az emberek ne vegyék észre, hogy milyen mértékben növekszik a valódi adósságuk. Erről részletesen itt!

Biztos rengeteg jó dolgot tett Kádár, de a végeredmény 20 milliárd dollár adósság volt!
Vissza az identitáskereséshez, a gyökerek kereséséhez. A magyar nemzet óriási hibája, hogy nem olyan kiindulópontot keres, ami MINDEN magyaré, hanem a belső harchoz akar támasztékot. Nem veszi észre, hogy ezzel éppen a szeretett nemzetét veri szét. Jobboldali „hazafiak” kiáltják ki a magyarok felét kommunistának. Baloldaliak nácizzák az ország másik felét. Nincs meg a közös értékünk. Nincsen közös gyökerünk. Nincs, mert elvették tőlünk, ill. mi magunk elvetettük. Míg egy olasz embernek természetesen büszkesége a Római Birodalom, a norvégoknak a vikingek, az angoloknak Artúr király. Mi magyarok pártoskodunk ebben is. Elembeteg képződmények jönnek létre, annyira kétségbeesetten keressük gyökereinket. Kereszténység – kiáltják sokan, aztán sámán dobokkal jönnek elő. Emberek, a magyarok sámánjait, vallási vezetőit István királyunk irtotta ki. Szó szerint lemészároltatott minden sámánt! Ezért aztán hálából a keresztény vallás szentté avatta.


Őrület! Sámán táncol a sámánokat szó szerint kiirtó István koronája körül.
Elmebeteg dolog Szent István koronája mellett sámán táncot lejteni. Józan ember nem hajlong a hóhéra előtt. Most vagy keresztény vagy sámán. Sokan a rovásírásba kapaszkodnak és kereszténységet kiáltanak közben. Az országot a keresztény hitre erővel térítő István semmisítette meg a több ezer éves magyar írásos emlékeket, ezzel eltörölve a magyar ősi kultúrát. Lehetne fordulni ehhez az István előtti múlthoz, de akkor ebből kéretik kihagyni a kereszténységet. Nem azt jelenti, hogy tagadja meg mindenki a hitét, csak el kell ismerni, hogy a kereszténységért eltiportunk egy több ezer éves kultúrát. Lehet, hogy ez kellett a túléléshez, lehet, hogy jó döntés volt, mert fennmaradtunk, de könyörgöm, ne lejtsünk sámántáncot és kiáltsunk egyszerre kereszténységet.
Jó lenne nekünk magyaroknak megegyezni valamilyen közös dologban, amire közösen vagyunk büszkék. Eldobtam az agyam, amikor Orbán elkezdett labancpolitikázni. Elvette az nemzettől már a kokárdát, most még Rákóczit is elveszi a magyar nemzettől.
Meg kell érteni minden igaz magyarnak, hogy nem attól leszünk magyarok, ha itthon egymást gyilkoljuk, komcsizzuk és nácizzuk egymást.

Fogy a magyar! – kiáltjuk. Már csak 10 millióan vagyunk itthon. Nana! Kérdem én ismerősömet, és a cigányok? Akiket mindig szidsz! 1 millióan vannak, akkor már csak 9 millió a magyar, ne lódíts! Ha levonjuk a cigányokat, komcsikat, a zsidókat, a sárgákat, a nácikat, az idegen szívűeket, (ki-ki kit utál), akkor kiderül, hogy nincs is magyar nemzet, nem él senki sem e hazában.
Ez így nem mehet tovább! Persze, hogy mindenkinek fáj Trianon, de azért a nagy fájdalomban kevesen gondolnak bele, hogy milyen „jól jött volna”, a Felvidéken élő kétszázezres magyar zsidóság a II. Világháború után. De mivel „hiányoztak” a szovjetek széttették a kezüket és azt mondták, hogy itt már kisebbségben vannak a magyarok, marad a terület a szlovákoknál.

Mellesleg mit vártunk az oroszoktól, amikor a most ünnepelt Horthy Miklós Kormányzó hadat üzent az nekik? Tette mindezt anélkül, hogy azt a németek elvárták volna tőlünk. A Szovjetunió megtámadása 1941. június 22-én történt meg a németek részéről, finn, szlovák, román, olasz csatlósokkal támogatva. Horthy félt attól, hogy a németek gyors és könnyű győzelmet aratnak, és ezzel keresztülhúzzák revíziós terveink további részét, feladva angolbarátságát, 4 nap múlva hadat üzent a szovjeteknek. Az oroszok pedig tudtára adták Horthynak, hogy amennyiben kimarad a háborúból, kedvező elbírálásban lesz részünk a háború után Erdélyt illetően. Horthy rosszul döntött. Ha nem lép be talán ma Erdély és a Felvidék is a mienk és nem kellene Trianon emlékműveket állítgatnunk. Csak az a baj, hogy Horthyt ünnepelgetjük ezeknél az emlékműveknél. De hát az a nemzet, amely sámántáncot lejt a Szent Korona előtt annál ez is belefér.
De jó lenne egyszer valóban és őszintén szembenézni a múlttal és azt mondani, a mindenit ezt elrontottuk. Itt és itt nem hoztunk jó döntést, de tanultunk belőle és kijavítjuk. Közösen, mi mindannyian magyarok.

De, hát sajnos nem magyarok laknak e hazában, hanem magukat magyaroknak nevező, de a magyarságot valójában megosztó emberek. Így maradnunk magyarság nélkül kommunisták, nácik, zsidók, cigányok, stb., stb.
Nagyon várom már azt az időt, amikor mindenki e hazában magyar lehet és egy mellette álló nem bélyegzi meg valamilyen stigmával, csak azért, mert bizonyos dolgokról máshogy vélekednek. Ha ez megvalósul, akkor és csakis akkor virágzik fel a magyar haza!

Mondja el a véleményét!