Az új egyházi törvény csapdája

A tavaly júliusban elfogadott és december 19-én megsemmisített új egyházi törvény (a továbbiakban Ehtv.), és az újonnan elfogadott Ehtv. 14.§. (2/f.) pontja is megköveteli a január 1-től az egyházi státusztól megfosztott, de újra egyházi regisztrálásukat kérő egyházaktól, hogy Nyilatkozatban deklarálják, hogy az általuk létrehozott szervezet tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel. Ez óriási csapda a Bibliában hívő, hitvalló keresztény egyházaknak.

Miért is annyira fontos az egyházi regisztráció kérésekor nyilatkozni, hogy az egyház tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel? Ezt a nyilatkozatot jó lelkiismerettel meg lehetne tenni, ha egy ideológiamentes, vallásmentes, semleges Alkotmányról vagy Alaptörvényről lenne szó.
De a 2012. január 1-től életbe lépő Alaptörvény esetében nem ez a helyzet.  Az új Alaptörvény ideológiailag nem semleges. Sok millió áldozat és mártír vérével terhelt vallási ideológiára épül az új Alaptörvény. A nyilatkozó egyház tehát ezzel a vallási ideológiával nem lehet ellentétben, ha egyházi jogállását szeretné visszakapni. A nyilatkozó egyháznak a lelkiismeretével ellentétesen kell nyilatkoznia, fel kell adnia hitelveit, és egy másik vallás dogmáinak kell alárendelnie magát. Ez a nyilatkozat ugyanis magában foglalja azt is, hogy akár a bibliai igemagyarázatával sem sértheti meg az új alaptörvény ideológiai alapját jelentő római katolikus hitelveket. A „kereszténység” alatt ugyanis az alaptörvény a római felekezetet érti.

Idézet az új Alaptörvény Nemzeti Hitvallásából (a Preambulumból): „ MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”
Az alaptörvényben mi a lényege

„a magyar állam szilárd alapokra helyezésének,  és a Szent Korona tiszteletének”,
amire olyannyira büszkék vagyunk, és amit nyilatkozatban is meg kell erősítenie a regisztráló egyházaknak? Az, hogy büszkék vagyunk ( tehát egyetértünk vele,  jónak, értékesnek, követendő mintának ítéljük és valljuk ), hogy István király erőszakosan, karddal, vérrel kötelezővé tette a katolikus hitet és vallást Magyarországon, amiért a pápa koronát adott neki, melynek elfogadásával István király alá- vetette magát és a magyar államot a pápának, a pápai hivatalnak, és ennek államhatalmi eszközökkel erőszakosan érvényt is szerzett. Ezen az áron  nyert befogadást  a „keresztény” (értsd: katolikus) Európába. Amikor az Alaptörvény ezt felidézi és ennek folytonosságát hangsúlyozza, megismétli István király tettét, és alárendeli magát most már a vatikáni államnak, a római katolikus felekezetnek és a pápának. Ezt kellene azoknak az egyházaknak is elismerniük, akik nem értenek egyet a katolikus hitelvekkel, és tagadják a pápa egyházfőségét.

Az első hitelvi kényszer
Például egy őszinte hívő, akinek hitvallása Jézus hegyi beszédére, az önfeláldozó szeretetre épül, ezzel egyetérthet? Az  Alaptörvény Nemzeti Hitvallása így kezdődik:
„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI”!
Tehát minden állampolgár nevében leszögez egy hitelvi állítást, mintha azt valamennyi magyar vallaná, és ez valóságosan létező tényállás lenne. De gondoljunk bele.  A különféle keresztény hívők az erőszakos hittérítéssel egyetértenek? Sőt büszkék is erre, mintának tartják ezt? Semmiképpen sem. Ez hitükkel összeegyeztethetetlen. Hitük alapján ezt nem tehetik meg. Az ő hitvallásuk ezzel nem egyeztethető össze.

Az őszinte hívők hitvallása Jézus tanításában gyökerezik, ezért hívják kereszténynek, krisztusinak, miszerint  „szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik titeket kergetnek”. Egy őszinte keresztény hívő hitvallásával maga a büszkeség sem egyeztethető össze. A képmutató hívők (továbbiakban: hamis egyház) ilyen „apróságokkal” nem foglalkoznak, mint a Tízparancsolat, meg az Új Parancsolat, ha önző érdekeik útjában állnak, simán átlépik ezeket a bibliai elveket, Isten szent parancsolatait.

De én most az őszinte hívőkről beszélek, akik komolyan veszik a parancsolatokat, mert megismerték és szeretik Istent, tudják, hogy Isten előtt el kell számolniuk hűségükkel, életükkel. Ők azok, akik saját életüknél is jobban szeretik Istent. Több tízezren vannak, különféle nevű keresztény egyházakban, gyülekezetekben, a történelminek nevezett felekezetektől a baptista-, pünkösdi-, karizmatikus, az evangéliumi felekezeteken át a mennonita egyházig. Mindegyikben vannak barátaim, akik őszinte hívők, és komolyan veszik Isten akaratát, parancsát. Nekik hitelvi kérdéssé fog válni még az Alaptörvény puszta elfogadása is, nemhogy saját egyházuk tegyen nyilatkozatot arról, hogy nem kerülnek ezzel ellentétbe.

Ezek után megint egy olyan hitvallás következik, amivel egy őszinte keresztény nem érthet egyet. Ez maga a lelki erőszak, mert egy Alaptörvény – mivoltából fakadóan – elvileg minden magyar állampolgárra érvényes. De ha lelkiismereti okokból ezt a hitvallást nem tudja elfogadni többszázezer magyar állampolgár, akkor nagy baj van. Válaszút elé kerülnek, ha nem akarnak meghasonlani saját lelkiismeretükkel.

Ők alapvetően három lehetőség közül választhatnak:
1. Lemondás a magyar állampolgárságról.
2. Megalkudni olyan hitelvekkel, amelyek ellentétesek a hitével.
3. Diszkriminálják a hite miatt saját hazájában.
Ez nem lelkiismereti szabadság, ezek nem jogállami lehetőségek, ez maga a diktatúra.

A  második  hitelvi  kényszer
Ha elkezdjük kicsomagolni a Nemzeti Hitvallás valódi üzenetét és szellemi tartalmát, akkor kezdünk rátalálni a rejtett szellemi csapdára, egy hamis vallásra. Nem véletlenül kellett az új Alaptörvénynek kormányrendelettel „szentélyt” biztosítani minden Önkormányzati épületben, jól látható, elkülönített helyen.

Látjuk, hogy az Alaptörvénybe olyan középkori vallási ideológiát helyeztek vissza, melynek lényege a Szent Korona-tan „ amely megtestesíti  Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” Nemcsak István király történelmi tisztelete, „szent”-nek nyilvánítása, ami egy felekezeti, vallási fogalom, hanem a „Szent” Korona tisztelete is fő pillére a Nemzeti Hitvallásnak. Ez egyben a római pápának való (vallási, szellemi és politikai) alávetettség jelképe. Mivel a koronát a katolicizmus államvallássá tételéért kapta István király, az állam vallási alárendelődése is megtörtént. Ezért ez a történelmi esemény elválaszthatatlan a katekizmustól, a római katolikus hittantól. Tehát amit a Szent Korona jogfolytonosan megtestesít, az a Nemzeti Hitvallás szerint a római katolikus katekizmus elfogadása, és mindenki számára való kötelezővé tétele. Azóta ez már be is épült az oktatási törvénybe.

Ezzel elérkeztünk nemcsak a politikai katolicizmushoz, amely a keresztes háborúkért, az inkvizícióért, közvetve a fasizmusért és nácizmusért, tehát sok tízmillió ártatlan ember megöléséért felelős vallási ideológia, hanem a katekizmushoz is, amely alapot ad ennek a hamis vallási ideológiának, a benne lévő meghamisított Tízparancsolat segítségével.
Egy Krisztust követő őszinte hívőnek és egyházának ezzel a hamis tanítással éles ellentétben kell állnia. Ez azonban kizárja, hogy bejegyzett egyházként működjön Magyarországon. Aki ezt a kompromisszumot mégis megköti, az elárulja Istenét és hitét!

A politikai katolicizmus kialakulása Konstantin császár korára vezethető vissza, amit az eredeti, bibliai hittől való elszakadás, és a kereszténység államvallássá tétele alapozott meg. A politikai katolicizmus rejtőzködik a templomi katolicizmus mögött. Így az átlagember nem látja, és tudomást sem vesz róla, mert egyháznak, vallásnak látja csupán. Pedig nem csak az. A politikai katolicizmus a katolikus egyház állammá válásával lett nyilvánvalóvá, nem véletlenül a pápa és Mussolini fasiszta állama között létrejött szerződéssel. Aki tehát a politikai katolicizmus szellemi örökségét átveszi, önkéntelenül is Mussolini fasiszta államának megfelelő államot épít.Legalábbis lelki tekintetben. A kettő elválaszthatatlan egymástól. A katolikus vallás évszázadokon át játszott kettős szerepe (egyházi és politikai szerepe) 1929-től már nyilvánvaló. A keresztény egyházak között egyedül a katolikus egyház az, amely a bibliai hitvallástól eltérő módon egyház és állam egyszerre. Egyházi jellege mellett politikai szerepet is játszik.

A Genfi protestáns templom előtti    Mózes szobor a tízparancsolatban érvényes II. parancsra mutat.
                                                                                                                                     A katekizmus hamis imageTízparancsolata

A Katolikus Egyház katekizmusa (rövidítve: káté) tartalmazza a Tízparancsolatot, de meghamisított formában. Az eredeti bibliai Tízparancsolat II. parancsolata hiányzik a kátéból. A káté az I. parancsolat meghamisításával megengedi a tárgyak imádását és tiszteletét a biblia tiltása ellenére. A bibliai Tízparancsolat II. parancsolata eltűnt a kátéból, utat nyitva ezzel sokféle bálványimádási forma előtt. Ezen kívül a IV. parancs (szombat megszentelése) vasárnapra lett változtatva. A Biblia pedig leszögezi, hogy akár csak egy parancsolat megszegése is, az összes parancsolat megrontását jelenti.
A katolikus káté – a benne foglalt hamis Tízparancsolattal együtt – rejtett módon az új Alaptörvény alapja lett, miután a Szent Korona-tannal a katolicizmust tette meg az állami ideológia alapjává. A Nemzeti Hitvallás egyúttal egy Biblia-ellenes hamis vallás is, amit őszinte keresztény nem fogadhat el.  Az új egyházi törvény megköveteli az egyházaktól, hogy e hamis hitvallást fogadják el, mert ezzel ellentétesen nem működhetnek bejegyzett egyházak. Így lényegében arról kell nyilatkoznia a regisztrálást kérő egyházaknak, hogy tevékenységük nem lesz ellentétes a hamis Tízparancsolattal és az összes katolikus dogmával. Aki aláveti magát az Alaptörvénynek, az elfogadja magára nézve a katolikus egyház és a Vatikán főségét. Ezt a Bibliában hívő emberek és egyházak nem tehetik meg, mert rájuk kényszerít egy olyan hitvallást, ami ellentétes a hitükkel. Ez lelkiismereti szabadságuktól fosztja meg őket. Ezért ez elfogadhatatlan.

Nem véletlen, hogy az új Alaptörvény Preambuluma nevében is egy „hitvallás”.
 De minden egyháznak van egy saját hitvallása, amely az evangéliumi egyházak esetében szöges ellentétben áll a katolikus hitvallással és így a „nemzeti hitvallással” is. Ezért minden egyház, aki elfogadja az új Ehtv. által megkövetelt Nyilatkozatot, miszerint a tevékenysége nem ellentétes az új Alaptörvénnyel, deklarálja azt, hogy alárendeli magát a katolikus felekezet tanításainak, azt soha nem sérti meg, elfogadja hitelvi kérdésekben a pápa főségét, társadalmi tekintetben a liberális polgári államot tagadó politikai katolicizmust. Ezzel egy időben közösséget vállal a katolikus egyház minden történelmi bűnével, az erőszakos hittérítéssel, elfogadja a hamis Tízparancsolatot, és részese lesz azok bűneiben, akik a Bibliát meghamisították. És ez még akkor is igaz, ha a Nyilatkozat megtétele után ezek az egyházak nem tartják be a nyilatkozatot, és az államhatalom egy ideig nem is kéri rajtuk számon azt.

De ezt később bármikor megteheti.
Ezen kívül tudva vagy tudatlanul, de ezzel a nyilatkozattal egyszersmind  kiegészítik saját biblikus hitvallásukat a Nemzeti Hitvallás hazugságaival is, vagyis a „Szent Korona” és „Szent István” tiszteletével, ami közönséges bálványimádás, a Biblia szerint bűn, ami durva beavatkozás a lelkiismereti szabadságba.

A saját egyházi hitvallás alárendelődik a nemzeti hitvallásnak. Ezzel az állam durván megsérti az egyházak és sok százezer magyar állampolgár lelkiismereti szabadsághoz való jogát.

A kompromisszum ára
A nyilatkozattevő egyház az egyházi státuszért cserébe azt vállalja, hogy tevékenysége nem lesz ellentétes a hamis Tízparancsolattal. Ez a kompromisszum egy Biblia-ellenes parancsolattal. A hazugság jól be van csomagolva, hogy az egyházak ne vegyék észre, de a lényeg mégis ez. Akinek fontosabb az egyházi státusz, mint a Biblia, az mutogathat a lényeget elfedő csomagolásra, de attól a lényeg még lényeg marad.

A nyilatkozó egyház ezzel önként lemond az igazi Tízparancsolathoz való töretlen hűségről. Ez a katolikus egyház egyik legfontosabb törekvése, a Szentírásban való igaz hit megtagadása. Ami a katolikus egyháznak évszázadokon keresztül nem sikerült, azt most egy nemzeti hitvallásba csomagolva megoldja. Aki ennek aláveti magát, a önként legitimálja is saját lelkiismereti szabadságáról való lemondását.

Ez esetben Jézus Krisztus élő Egyháza nem lesz képes hitelesen képviselni Istentől kapott  küldetését, az Evangélium (Örömhír) képviseletét az emberek üdvösségére. Valójában elveszíti küldetését e kompromisszum miatt. Ha azt gondolják egyesek, hogy a nyilatkozatot megteszik, de nem tartják be, az sem kedves dolog Isten előtt. Emellett bármikor betiltható lesz az a gyülekezet, amely a bibliai Tízparancsolatot hirdeti, vagy képviseli azt, ami Istentől kapott feladata és küldetése lenne, mivel ez esetben máris az Alaptörvénnyel ellentétes tevékenységet folytató egyház lesz. Vagy majd nem tanítanak a bálványimádásról?

Az egyházi jogukat megtartó 14 egyház nyilatkozott-e ?
Ők egyebek mellett azért nyertek törvényi elfogadást, mert egyértelművé tették korábban az új Alaptörvényhez való lojalitásukat, és az Ehtv. érvénybe lépésével, automatikusan beléptek a hamis Tízparancsolatot elfogadók rendszerébe, és rendelték alá magukat a katolikus egyház tanításainak. Bibliai kifejezéssel élve beléptek a szellemi értelemben vett „Nagy Babilon” hazug vallási rendszerébe. Ennek egyedüli oka, hogy elfogadták az új Alaptörvény Nemzeti Hitvallását, ami egy hazug ideológia, hazug vallás.

Ha a 14 egyház közül bármelyik esetében nem így lett volna, akkor rögtön jelezte volna, hogy kéri a törlését az Ehtv. mellékletéből, mert nem vállalja az új Alaptörvényhez való lojalitását. Ezt eddig a 14 egyház közül egyik sem tette meg. Egyik sem kérte a törlését. Az új egyházi törvény – mint sarkalatos törvény – szerves része az új Alaptörvénynek, tehát a kiválasztott 14 egyház nemcsak elfogadta, jóváhagyta az alaptörvényt, hanem része is annak. Akit az egyházi törvény egyházként elismer, arra az egyházra automatikusan érvényesül az Alaptörvény, a Nemzeti Hitvallás, és annak szellemisége.

Ennek ellenére,  a 14-ek közül a legtöbb egyház mégis önként nyilatkozott  arról, hogy az új egyházi törvényt indokoltnak és jónak tartja. Az alábbi nyilatkozatok már megjelentek a sajtóban is :
–  Ökumenikus Tanács ( a katolikus, református, evangélikus, baptista, stb., egyházak tartoznak ide)
–  Baptista egyház külön is nyilatkozott,
–  Hit Gyülekezete külön is nyilatkozott, és magasztalta az új egyházi törvényt, amely százezrek jogait veszi el, és kényszerít kvázi illegalitásba.

Mivel mindegyik önként kinyilvánította, hogy az új egyházi törvényt – mint sarkalatos törvényt – elfogadják, sőt méltatták, ezzel valójában az új Alaptörvény elfogadása mellett is hitet tettek, mert a kettő egymástól elválaszthatatlan. Az általuk méltatott egyházi törvény 14.§.(2/f.) pontja deklarálja az elválaszthatatlan kötődést az Alaptörvénnyel. Értelemszerűen így az elfogadott 14 egyház a Nemzeti Hitvallás elfogadását is deklarálta, amely így saját hitvallásukhoz csatolódott. Ha tudomásul veszik, ha nem, ez akkor is így van. Behódoltak a nagy Babilonnak, alárendelték magukat a „parázna asszonynak”, a hamis egyháznak.

Milyen Alkotmány fogadható el keresztényi értékrend szerint?
Isten soha nem használja az államhatalom fizikai és jogi kényszerítő eszközeit arra, hogy parancsolatait az emberekre rákényszerítse. A kényszer, a fizikai- és jogi fegyverek alkalmazása mindig is a hamis (babiloni) egyház módszereihez tartozott. Az új Alaptörvény pedig ilyen. A jog fegyverével és kényszerével akar elfogadtatni minden állampolgárral egy hamis, a bibliai hittel szemben álló hitvallást.

Az örökkévaló, teremtő Isten, tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, és szabad döntést enged az Ő parancsainak elfogadására. Az Ő eszköze az bibliai Ige hirdetése, az igehirdetés „bolondsága”, az evangélium útján való megkeresés, meghívás, szeretet, kegyelem, meggyőzés, de soha, senkit nem kényszerít jogi eszközökkel. Isten nem akarja a bibliai Tízparancsolatot állami Alkotmányba vagy Alaptörvénybe foglalni, ezzel mint külső kényszerítő eszközt használni az ember lelke megnyerésére. Ő adta a szabad akaratot, és Ő azt tiszteletben tartja. Ő az egyének szívébe akarja bejuttatni, beírni az Ő szeretetének törvényét, mégpedig szeretettel, a megváltás örömhírével, evangéliumával. Az Isten jósága az, ami megtérésre indít. Jézus Krisztus Országa nem evilágból való, nem szolgálja egyetlen állam alapjait sem. Jézus Krisztus nem valamely államért halt meg a kereszten, hanem az egyes emberekért. Köszöni a segítséget, de nem kéri, hogy bármelyik állam foglalkozzon az emberek lelki üdvösségével, mert annak csak elnyomás és gyilkosság lesz a vége.

Az embereket ugyanis nem az állam, nem az iskolai hitoktatás, hanem a Szentlélek  vezeti el Istenhez. Akik az Orbán-rendszer államának alaptörvényét elfogadják kötelezően magukra nézve, azok megtagadják ezeket a bibliai igazságokat, és a Szentlélek munkájával ellentétes dolgot cselekszenek. Híveiket pedig aláviszik egy vallási-politikai rendszernek, felszámolva ezzel azt a szellemi szabadságot, amelyben Istennel jó személyes kapcsolatban lehet a hívő. Nem tudják a hívők, miért lett „bedeszkázva” az ég.

Úgy vélem, egy vallás- és ideológiamentes, semleges Alkotmány szolgálja (vagyis szolgálná) nemcsak a keresztények, hanem – összességében – az egész nemzet, a társadalmi béke és igazságosság érdekeit.
A Magyar Köztársaság felszámolt Alkotmánya ilyen volt. A 2012. január 1-én életbe lépett Alaptörvény már nem ilyen. Az új Alaptörvény Nemzeti Hitvallása kényszerít egy hamis vallási kultusszal való kompromisszum elfogadására, de minimum eltűrésére. Az őszinte hívő keresztény soha nem lehet toleráns a hamis vallással szemben, mert gyűlöli azt, amit Isten gyűlöl.
A Biblia azt mondja a 97. Zsoltárban: „ Akik szeretitek az Urat,  gyűlöljétek a gonoszt !”, és a János evangéliumban Jézus azt mondja: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!”

Legyünk egyenesek és őszinték! Ne kössünk hamis kompromisszumokat, mert többet veszítünk velük, mint amiről remélhetjük, hogy megnyerjük általuk. Ha a só megízetlenül, nem lesz jó semmire, hanem csak arra, hogy kidobják. A magyarországi hívőknek és egyházaknak, a hitvalló kereszténységnek nagy megújulásra van szüksége. Kezdhetik azzal, hogy elkezdenek egyenes úton járni, hogy a kívül valók is meglássák, hogy Isten van közöttük. A „világiak” nem ostobák, pontosan látják, ha az egyház megalkuvó és számító.

Ilyen helyre pedig nem vágynak, mert a világ éppen ilyen.
Minek képmutatóskodni is hozzá?
(A szerző lelkész, a Strasbourgban tiltakozó böjtöt tartó Izsák-Bács Jeremiás szóvivője, majd böjtjének folytatója.
A CIKK FORRÁSA: Soós Péter: Az új egyházi törvény csapdája

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.