A papi nőtlenség kialakulása

  A nyugati egyházban kötelező érvényű papi cölibátus (latinul: nőtlenség) eltörléséért síkraszál­ló teológusok nem mulasztanak el rámutatni: a korai egyház elöljáróit nem volt gyakorlat szüzességre kötelezni.

A kérdés kapcsán talán Pál a Korintho­sziakhoz írt első levelének egyik verse a leggyakrabban idézett passzus: „Nincsen-e arra jo­gunk, hogy keresztyén feleségün­ket magunkkal hPazmanyordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak testvérei és Kéfás” (9,5) Mint csaknem minden vitára okot adó bibliai szöveghelyen, a katoli­kus, protestáns és ökumenikus fordítások itt is eltérnek egymás­tól, a többjelentésű günaika szót ugyanis mind más kifejezéssel ragadják meg: a protestánsok olvasatában a feleségét, a kato­likusokéban pedig a nővérét vitte magával Péter, míg az ökumené szellemében készült fordítások mindkét kifejezés közlésével köt­nek kompromisszumot Ennél is egyértelműbb szakasz a Timotheoszhoz írt első levélben az, amelyben Pál elrendeli, hogy minden püspöknek legyen felesé­ge. (3,2) „Az Újszövetségben egyetlen utalást sem találunk arra, hogy akár az apostolok, akár követőik számára a nőtlen­ség kötelező érvényű előírás lett volna – ismeri el a Katolikus en­ciklopédia -, Szent Pál leveleiben mégis elegendő igazolást talá­lunk rá, hogy a szüzesség maga­sabb rendű, elhívás”.

Csakugyan, bár a XIX. szá­zadban még akadtak tudósok, így a kiemelkedő katolikus ori­entalista, Gustav BickeU., akik fenntartották, hogy a korai egy­ház elöljáróinak többsége cöli­bátusban élt, más kutatók, első­sorban a szintén német egyház­történész, Franz Xavér von Funk elemzései révén nézeteik végképp túlhaladottá váltak Von Funk rámutat: a jelenség a IV. száza­dig nem volt szélesen elterjedt, noha találunk szórványos uta­lásokat egyházatyák – Tertullianus, Órigenész, Eusebius és Szent Jeromos – írásaiban, ame­lyek bizonyítják, a korai száza­dokban is voltak a nűtlenséget önkéntesen vállaló, vagy házas­ságukat a hivatás érdekében fel­bontó egyházi szolgálók A papi nőtlenség a Szűzanya kultuszá­nak előtérbe kerülésével párhu­zamosan nyert egyre nagyobb teret, emellett kifejezetten „evi­lági” előnyei is mellette szóltak: örökösök híján nem kellett meg­osztani az egyházi vagyont
Az egyházatyák közül első­ként a IV. század végén (Sa­lamisi) Epiphanius parancsol papi nőtlenséget, így a nős kleri­kusok házasságának félbontását is. Erre az időszakra esik az egy­háztörténész Szókratész egyik beszámolója is, amelyben theszszáliai és görög püspökök vitáját örökíti meg arPápák gyermekei_001ról, el kell-e hagy­ni a papoknak feleségüket.

Mivel a történetben megszólaltatott Paphnutiosz püspök az ilyen esetben javasolt elválásra mint „az egyház ősi hagyományára” hivatkozik, a szövegrész eredeti­sége a mai napig vitatott A pa­pi nőtlenség törvényi szabályo­zását a III.-IV. század forduló­ján tartott zsinat hozta el, itt a zsinati atyák nőtlenségre kötelezték a klérus három szintjét: a püspököket, a papo­kat és a diakónusokat, hivata­luk elveszítésévél sújtva azokat, akik a dekrétum meghozatalát követően továbbra is házasság­ban éltek A rendelkezés a gya­korlatban csak lassanként ho­nosodott meg, ezért több esetben is megerősítésre szorult, így a Siricius pápa áltál összehívott 386-os római zsinaton, amelyen megtiltották, hogy a papok érintkezzenek feleségükkel, a Justinianus császár által a VI. században közzétett Corpus Juris Civilis pedig már a püs­pökség elnyerésének előfeltétele­ként tekint a nőtlenségre. A nemi aktus „tisztátalannak” bélyeg­zése – a rituális tisztaságot tag­laló ószövetségi törvényékre hi­vatkozva – szintén a IV. szá­zadban, I. Damasus pápa nyo­mán honosodott meg.

A kora-középkori egyház fel­lazult erkölcséről a közelmúlt­ban is számos botránykrónika jelent136 meg, a korabeli klérusban burjánzó szimónia és szexuális szabadosság várhatóan hosszú ideig fog még a népszerű műfaj­ban publikáló egyháztörténé­szeknek kenyeret adni 1018- ban VI. Benedek, a század má­sodik félében pedig VII. Gergely tett kísérletet megtiltani, hogy a papoktól fiaik örökölhessenek, végül az 1139-i n. lateráni zsi­naton születik törvényi tilalom a papi házasságra. A végső – nyugaton máig érvényben lévő – tiltást viszonylag későn, 1563- ban, az ellenreformáció szelle­mében összeült tridenti zsinat alatt hozták meg.
A keleti kereszténység egyhá­zaiban némiképp másként fest a helyzet: többségükben a cölibá­tus nincs elrendelve a teljes klé­rus számára, így nem is vált ki olyan vitákat, mint a római egyházban. Némelyik keleti ka­tolikus egyház – a görög szer­tartású melkiták és az antiochiai szertartású marcinkedülő 041oniták – papjai házasodhatnak Az ortodox autokefál egyházak­ban a részletek tekintetében el­térő rendszabályok vannak érvényben, de valamennyiben hatályos, hogy a papok felszen­telésük előtt megnősülhetnek Püspöki tisztséget azonban csak nőtlen pap tölthet be, ezért püs­pököt általában a szerzetesek közül választanak (B. L.)

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük