Alábbi cikk archívumomnak egy ősrégi maradványa, amit az Új ember katolikus hetilapból őriztem meg.
Tanulságos abból a szempontból, hogy miként változott meg – emberi kezek által – az Isten kimondott, leírt szava, a TÍZPARANCSOLAT az idők folyamán.
Bár kétségen kívül elismeri a cikk írója mindazt, amit egy komplett parancsrendszerben az emberiség haszonnal és eredményesen használt, mégis az átmagyarázások és kínos mellébeszélések olvastán, a logikus gondolkozóknak fel kell tűnjön amit érdemes kicsit szemrevételezni.(Dénes Ottó)
Nagyböjt 3. vasárnapja 2Móz 20:1-17
Sokszor elsiklunk afelett, hogy még a napjainkban megjelenő imakönyveknek is a szentgyónást előkészítő „lelki tükre” egy több, mint 3000 éves parancsrendszer alapján vizsgáltatja meg a lelkiismeretünket. Noha mi már Szent Ágoston rövidített felsorolásában ismerjük a tízparancsolatot, a mózesi kőtáblák rendelkezéseiből ma is megközelíthetjük a megváltás erkölcsi üzenetét. Mert a tízparancsolat keretként átfogja az emberi lét közösségi teljességét, s mert mi a krisztusi megvalósulás után már gazdagabban, beteljesítve értelmezhetjük.
A honfoglalástól kezdve a zsidó emberek azzal az öntudattal éltek, hogy ők Isten népét alkotják. Mivel az egyiptomi szolgaság dokumentumaiban még nem nyilvánvaló ez a meggyőződés, a kettő közötti pusztai vándorlás során kellett valami nagyszabásúnak történnie, ami kialakíthatta a zsidók tántoríthatatlan önértelmezését. S mivel egy ilyen nagyszabású változás nem valósulhat meg szuggesztív vezető nélkül: Mózes személye és szerepe is kikezdhetetlennek tűnik. Találóan mondja korunk egyik Biblia tudósa, hogy „ha kétségbe vonjuk Mózes személyét, akkor egy másik, ugyanolyan nevű személyiséget kell a helyére tennünk”.
Mi is történt hát a Szinaj-hegynél, a Kr. E. XIII. század vége felé? A zsidók az ősatyának, Ábrahámnak Istenét azonosították azzal a Jahvéval, aki csodálatos módon kiszabadította őket az egyiptomi fogságból, s törvényeinek engedelmességet fogadtak. E hűbéri kapcsolatban két alapvető teológiai gondolat van. Az egyik az, hogy Izrael nem nemzeti istent választ, hanem tudatában van, hogy vele a világmindenség Ura köt szövetséget; – a történésben tehát benne van az egyetemesség lehetősége. Másrészt: a nép a szabadulás történeti megtapasztalására adja válaszul a hitbeli értelmezést és az erkölcsi döntést. Az üdvtörténet Istene a kezdeményező fél, akinek féltékeny szeretete magába foglalja a jövőbeli segítség reményét és biztonságát is. 
A tízparancsolat Isten egyetlen és szellemi létét hangsúlyozza, de nem szellemiesíti el személy mivoltát, hanem a vele fenntartandó kapcsolatot (vagyis a kultuszt) a természetes erkölcsre és igazságosságra építi. Az ősi, általában tiltó jellegű mózesi parancsokat a későbbiekben többször átdolgozták, továbbfejlesztették, s mint Isten követelményeinek alapmintáit, a társadalmi fejlődés további jelenségeire is alkalmazták. A Szövetség Törvényeivel megszületett a vezérfonál, ami elvezette az emberiséget ahhoz, aki megkötötte az „új és örök szövetséget”. S aki programbeszédében kijelentette: nem a törvényt eltörölni jöttem, hanem beteljesíteni. A tízparancsolat tehát krisztusi „akusztikával” vezet minket a végső megoldás, a húsvét felé.
Tarjányi Zoltán
Kis élveboncolás következik, amit a Szombat-Vasárnap viták sok évszázados múltja és a különböző irányokból is bekövetkező/siettetett valósága indokol.
Elsőnek idézzük: „mi már Szent Ágoston rövidített felsorolásában ismerjük a tízparancsolatot…”
Gondoljuk el, egy parlamenti döntést, egy TÖRVÉNYT ki és mi jogon RÖVIDÍTHET meg ?
És az Isteni törvényeket…?
Vagy elfogadjuk a teljes – eredeti- szöveget, vagy az „átírást” tesszük be és tekintsünk legitimnek?
Ebből automatikusan következik az, hogy Istennek bármely szavát átírhatjuk mi emberek? A biblia – és ezen belül Isten szavainak – hitelessége forog kockán, nem kevesebb !
„Az ősi – általában tiltó jellegű – mózesi parancsokat a későbbiekben többször átdolgozták, továbbfejlesztették…” 
Ez is az emberi nagyot akarás tipikus példája. Nem eléggé fejlett amit Isten írt, tehát mi majd továbbfejlesztjük !
Hát az ilyen „továbbfejlesztett” parancsokat meg is lehet nézni. Ma már ott tartunk, hogy az un. civilizált társadalmak alaptörvényeit – lásd ALKOTMÁNYOK –egészen biztos, hogy nem tekinthetjük a társadalmi élet szilárd fundamentumainak.
Ez a rendszerek, pártok, önkényurak, lobbicsoportok érdekeinek alávetett alaptörvény már elveszti azt a tekintélyt, amit pedig alapvetően sugároznia kellene.Amikor az állampolgár már bizonytalan lesz addig még többé- kevésbé szilárd alapvetésekben, hirtelen meginog és támasz nélkülivé válik.Az olykor naponta változó alaptörvény pedig teljesen elveszti tekintélyét azokkal együtt, akik folyton igazítják egyéni ötleteikhez/igényeikhez.
Isten világot kormányzó törvényeinél – ha érvényesnek tekintjük – ez a következmény nem lehetséges.
Jézus szavait idézi a szerző: „nem a törvényt eltörölni jöttem, hanem beteljesíteni.”
Melyik törvényre utalt a Megváltó? Hányféle törvény létezett az ószövetségi időkben, mielőtt a Megváltó ezeket mondta? Ezek közül Jézus melyiket töltötte be és melyiket nem?
A kereszténység első századai óta állandó vita tárgya: mit kell megtartani és mit nem a bibliában olvasható parancsok/törvények közül?(Dénes Ottó)