Miért kell(ene) az egyházaknak együttműködni az állammal? Nézzünk körül az elmúlt kb ezer év európai történelmében.
Miért kell(ene) az egyházaknak együttműködni az állammal? Nézzünk körül az elmúlt kb ezer év európai történelmében. Mi volt a lényeg, ha akár az “EGYHÁZ” (értsük ez alatt minden időben a R.Katolikus Egyházat) és az állam szövetségre lépett?
“Magyarország elveszítette függetlenségét akkor, amikor alkotmányban rögzítette a katolicizmust. Ideológiai állam jött létre, amely azt tekinti feladatául, hogy a katolikus vallás tételeit foglalja az állam törvényeibe, és azt erőltesse állami erővel a polgárokra…..Ezért a katolikus egyház nem egyéneket, hanem államokat térít. Az nem számít, hogy hányan járnak templomba, mert a befolyást az államon keresztül érvényesíti a katolikus egyház. Az egyéneket majd a katolizált állam katolizálja, mégpedig az állam szervezetébe beépített katolikus politikusok által. Ezek a politikusok nem saját világnézetüket akarják érvényesíteni önszorgalomból, hanem az egyházukat szolgálják, amellyel szemben nagyobb lojalitással tartoznak, mint a hazájukkal szemben…..a katolicizmus küldetése az, hogy uralkodjon a világ felett.”
http://nepszava.com/2012/10/velemeny/bartus-laszlo-a-katolicizmus-irja-a-torvenyt.html
A fő kérdés: cui prodest (kinek az érdeke?) Ha az állam akarja maga alá gyűrni az egyházat, vagy ha ez a folyamat fordítva működne? Ebben a kettősségben az egyéni szabadságjogok: a gondolat és lelkiismereti szabadság megvalósulása, szabad gyakorlása miként lehetséges? Ha ettől tennék függővé az egyházalapítás, vagy “csak” a gyülekezési jog gyakorlását?
Egyáltalán, ez az együttesen végzett munka miért fontos és kinek? Néhány példa megvilágíthatja a lényeget. Ne felejtsük el soha: a római egyház nem változik, csak a pillanatnyi érdekeinek megfelelően változtatja az arcát! Céljai között az első, hogy uralmát kiterjessze a földön élő minden emberre, hatalomra! Ahogyan az a középkorban is volt, bár a sikerre néha várni kellett. Róma nem siet, van ideje.
“Melyik impérium támaszt olyan igényeket Istennel szemben, mint a középkori pápaság? I. Leó óta..a pápák felvették a Pontifex Maximus címet. Ez volt a címük eredetileg a pogány főpapoknak a Római Birodalomban. Középkori hatalmuk csúcspontján jelentette ki III. Ince pápa, hogy ő Krisztus helytartójának tekinti magát ezen a földön,és ”amint a nap a Hold fölött áll,úgy áll a pápa a királyok fölött”. VIII. Bonifác 1294-1303) pedig már egyenesen követelte,”minden emberi lénynek a római pápa hatalma alá rendelését, mint az üdvösség szempontjából szükséges dolgot”. (Unam Sanctam bulla).
A középkori hatalmi politika minden erejével üldözni kell egészen a vérig azokat, akik ellentmondanak az egyház egyetemes igényének. Azok a máglyák, amelyeket az inkvizíció meggyújtott, és minden idők börtöncellái, a jézust követők egész seregének az életét kioltották.” (Siegfried Tobler: De a hetedik nap 122.o.)
A XX. század elején írta egy jezsuita páter (Bangha Béla) a következőket:
BANGHA BÉLA S. J. MAGYARORSZÁG UJJÁÉPÍTÉSE ÉS A KERESZTÉNYSÉG
Szent István Társaság
1920
Egyház és állam
Ha az állam a keresztény istenhit és erkölcs alapjaira helyezkedik, ez kettőt jelent: először, hogy intézményeiben, törvényeiben, egész eljárásában a keresztény istenhit és evangéliumi erkölcstörvény szabványait tartja szem előtt; másodszor, hogy szoros baráti viszonyt tart fenn a keresztény egyházzal s azt erejéhez képest teljes jogvédelemben s erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti.
A kereszténység és a felekezeti kérdés
Természetes azonban, hogy amidőn az állam minden egyházat egyenlő jogvédelemben és támogatásban részesít, leginkább azt az egyházat kell szem előtt tartania, amely az országban a legrégibb és ezért mint «ősi, eredeti, alkotmányos hitvallás» ….külön történelmi jogcímekkel bír és amelynek az ország lakosai között legtöbb híve van. (A Clémenceau-féle tényleges mai Magyarország lakosságának statisztikája szerint az országnak 66.4%-a, tehát éppen kétharmada katholikus.)
Forrás: http://mek.oszk.hu/05300/05387/05387.htm#1
Egy pár évszázaddal előbbi történet az állam és az egyház harcáról/kiegyezéséről:
Amikor a Német-Római birodalom császára – IV. Henrik – nem akarta beadni derekát a pápának és birodalma területén egy másik hatalmi ág (az egyház) abszolút ténykedését megengedni, mi lett a sorsa? A lelkiekkel gazdagon megáldott pápa kiátkozta és ezzel a résen álló fejedelmeket ráuszította felettesükre.
Akik akár az életét is kiolthatták volna, ha IV.Henrik ügyes manővereivel kihúzva a szőnyeget a pápa ravasz terve alól végül is meghátrálásra kényszerítette a pápát. Aki – bár elsőre látszólag győzött, – de ez pirrhuszi győzelem volt.Végül a császár szerezte meg a pápa – vagyis a saját – birodalmát, és nem fordítva. Az áldatlan harcoknak – amiben még volt kiátkozás-katonai manőverek..stb – a Wormsi konkordátum kompromisszuma vetett véget.
De az ellenkezőre is van példa. Amikor a pápai állam még sehol sem létezett, csak egy volt a több kis, állam kinézetű országocska között a XIX. századi Itáliában (a mai Olaszország csak a vágyak szintjén létezett még!) De már kibontakozott a középkori egyház lelki és fizikai terrorjával szemben az egységesülési vágy, a felszabadulás, amit részben a Garibald i-Mazzini féle szabadcsapatok, részben pedig az észak-Itáliai katonai erők együttesen vittek diadalra, egyetlen uralkodó alatt egyesülve valódi országban, a mai Olaszországban, I.Viktor Emmanuel király – a haza atyja – vezetése alatt.
Ki volt ennek a folyamatnak az esküdt ellensége, aki utolsókig ellenállt? A PÁPA, aki veszni látta egyeduralmát, inkvizitoraival, katonáival, szerzeteseivel, hatalmas bevételeivel, kincseivel…együtt.
A staus quo ezzel az európai méretű “bel”háborúval helyreállt. A pápa 1870-ben a Vatikán önkéntes foglya lett, ahonnan csak a Mussolinivel kötött 1929-es egyezmény (konkordátum) “szabadította” ki és tette világhatalmi tényezővé, ezzel az a vita mintegy lezárult, hogy ki a nagyobb? (lásd Máté 18,1–20;).Most tehát a tényleges uralom kérdése a kormányokon múlik, mennyire adják át “együttműködéssel” az uralmat annak a kis országnak, ahonnan a világ keresztényeinek túlnyomó részét ténylegesen irányítják.
Ez a mindenkori tét, a lelkek (és a vagyonok) feletti abszolút uralom megszerzése és megtartása. Ez azonban sem a krisztusi alapszabályokkal, sem a polgári demokráciák alapelveivel nem egyezik meg. Krisztus az uralom kérdésében több tételben is tudatta, hogy országának milyen alapokra kell(ene) épülni. Lásd az ADÓGARAS példázata, a szőlőmunkások, az irgalmas szamaritánus, a gonosz szolga, a királyi menyegző, stb.. példázatai meg még sok másik tanítás.
Végtére leszögezhetjük, hogy az a törekvés, hogy egyetlen ember kezében legyen a földi, vagy a mennyei ország összes kulcsa, amivel ha akarja bezárhatja, ha úri kedvének úgy tetszik, akkor kinyithatja az “ORSZÁG” kapuját, nem isteni eredetű, nem a bibliai elvek gyakorlata. Ennek megfelelően tehát az a két szféra: (földi királyság – kontra mennyei királyság) nem köthet soha szövetséget, csak békés egymás mellett élésre volna szabad berendezkednie. (Dénes Ottó)
2013. március 15. 168 Óra Online írása
Orbánék megsértik a demokratikus normákat
The Washington Post: Jöjjenek a Magyarország elleni szankciók!
A The Washington Post szerkesztőségi kommentárban állapítja meg: az EU-nak és a NATO-nak nem szabad eltűrnie, hogy Magyarország az alapvető demokratikus értékeket veszélyezteti.
Az elemzés rámutat, hogy Orbán Viktor miatt már két éve megszólaltak a vészharangok, amikor a kétharmadot arra használta ki, hogy a saját kezébe összpontosítsa a politikai hatalmat, meggyengítse a fékeket és ellensúlyokat, korlátozza a sajtó, a vallási csoportok és a kisebbségek szabadságát. Az unió nyomására akkor valamelyest visszalépett. Most azonban a jobboldali populista még több piros zászlót érdemelt ki.
A minap szoros szövetségesét nevezte ki a jegybank élére, ennek hatására roham indult a forint ellen. Majd hétfőn az uniós vezetők és az amerikai Külügyminisztérium kifejezett figyelmeztetése ellenére keresztülvitte az alaptörvény módosítását. Európában most arra szólítanak fel, hogy függesszék fel a magyarok szavazati jogát az EU-ban, és vonják meg tőlük a 600 milliárd dolláros közösségi támogatás egy részét.
Orbán szóvivői kitartanak amellett, hogy mindez csak félreértésen alapszik. Bár úgy tűnik, ezen a területen van, amit érdemként a kormány számláján kell jóváírni, csakhogy az alkotmányos változtatások közül sok változatlanul kifogásolható. Például a házasság fogalma, hogy az egyházaknak együtt kell működniük az állammal, hogy kampány idején csak a közmédia sugározhat politikai hirdetéseket, valamint hogy a szólásszabadság nem veszélyeztetheti a nemzet méltóságát. Idetartozik továbbá a diákok röghöz kötése és a hajléktalanok kriminalizálása.
Az MSZP-t immár az alkotmányban nyilvánítják bűnös szervezetnek, ami a bírálók szerint utat nyit ahhoz, hogy egyes vezetőit politikai alapon fogják perbe. Martonyi János megpróbálta enyhíteni az aggályokat, Orbán Viktor azonban továbbra is harcias. Kijelentette, hogy Közép-Kelet-Európa országainak a saját politikájukat kell folytatniuk, nem kell tekintettel lenniük az unióra, nem kell odafigyelni mindenre, amit a brüsszeli bürokraták mondanak.
Az lehet, hogy ő nem figyel oda, ám az országot fel kell kérni, hogy változtassa meg azokat a rendelkezéseket az alaptörvényben, amelyekről az Európa Tanács megállapította, hogy sértik a demokratikus normákat. Ha a magyar fél erre nem hajlandó, akkor jöjjenek a szankciók.
Kapcsolódó cikkek
Német vélemény: Orbán tőrt döfött a jogállam szívébe
Orbansenko: A Washington Post már Belorussziához hasonlítja Magyarországot
Orbán mégis visszakozhat a fenyegetések hatására
Van Rompuy: az EU-csúcs előtt szóba került az alaptörvény módosítása is
Schulz: Orbánék keresztülgázolnak az európai értékeken
http://www.168ora.hu/globusz/washington-post-jojjenek-magyarorszag-elleni-szankciok-111455.html
http://www.168ora.hu/globusz/washington-post-jojjenek-magyarorszag-elleni-szankciok-111455.html