Schiller Róbert: Egy kultúra között (részlet)
A tömegmegmaradás művészete
A pap az oltár előtt térdel, vele szemben, az oltár túloldalán a pápa, II. Gyula. A két alakot három lépés választja el egymástól és négyszáz év: a nagy reneszánsz pápa a késői középkorban játszódó esemény, a bolsenai csoda szemtanúja Raffael freskóján a vatikáni palotában. Bolsena papját kételyek gyötörték, hogy a szentmisében valóban Jézus testévé változik-e az ostya. A képen azt a jelenetet látjuk, amint az átváltoztatott és megtört ostyából néhány csepp vér hullik. Emberi fogalmakat, földi várakozásokat, anyagi tapasztalatokat megcáfoló esemény, Isten akaratából való, természetfeletti jelenség: a búzából sütött kenyér emberi testté lesz.
Van tudománytörténész, aki úgy gondolja, erről és nem Kopernikuszról volt szó Galilei pörében. Pontosabban, hogy azért tették a heliocentrikus világkép „bármi módon is való” hirdetését a vád tárgyává, hogy Galileit sokkal súlyosabb vádaktól mentsék. Mondják, a két nagy világrendszerről szóló dialógus még csekély eretnekségnek tetszhetett ahhoz képest, hogy valaki az Eucharisztia, az Oltáriszentség csodáját vonja kétségbe. Galilei pedig ilyen gyanúba is keveredhetett.
Atomista volt. Minket talán ma már inkább csak történeti kérdésként érdekel, hogy a makroszkópos testek kinematikájának törvényadója mint vélekedett az anyag szerkezetéről. Egy kontinuus struktúrájú golyó csak ugyanolyan mozgástörvény szerint leng egy fonál végén, mint egy diszkontinuus. A kortársak azonban másképp gondolták. Galilei atomelmélete egyébként mintha kompromisszum volna a folytonos felépítésű és az oszthatatlan részecskékből álló anyagszerkezeti elképzelések között. Ezt a kérdést nem merem elemezni. Csak annyit: a Discorsi Első napjának szövegében, tehát az atomelmélet leírásában, nem nagyon lehet nyomát látni annak, hogy különböző anyagok atomjai egymástól elütő tulajdonságúak lennének Galilei véleménye szerint. Minden anyagot egyforma atomok építenének fel? És az anyagok csak annyiban különböznek egymástól, hogy bennük az atomok elrendeződése más és más?
Ha ez így van, nincs szükség természetfeletti közbeavatkozásra ahhoz, hogy a kenyér testté, a víz borrá lényegüljön át. Hiszen vízben, borban egyforma atomok vannak, épp csak más elrendeződésben. A transsubstantiatio csodája így nem is csoda. A mi anyagfelfogásunk szerint ez az okfejtés abszurd. A maga korában kétségtelenül elegendő lehetett ahhoz, hogy valakit máglyára vigyen. Ezt a szörnyű vádat hárította volna el a heliocentrikus rendszerről szóló, mégis csak ártalmatlanabb vita?
Az anyagok akadálytalan átalakulásába vetett hit még sokkal később is az istentelenség jelképe, a pogány gondolkodásé. Csokonai, a Felvilágosodás szelíd fia, hajlik arra, hogy kritikus jóakarattal közelítsen ahhoz a kérdéshez, amely előtt „Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt” — a lenni vagy nem lenni, a lélek halhatatlanságának problémájához…..