Református protestálás az Ökumenikus egységtörekvésekről

 

ÁLLÁSFOGLALÁS az egyházak ökumenikus együtt-munkálkodásáról.

A Soltvadkerti Református Egyházközség Presbitériuma évek óta aggodalommal figyeli az úgynevezett ökumenikus mozgalom (Egyházak Világtanácsa, Európai Egyházak Konferenciája) világszintű munkájának módszereit és célját. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy az ökumenikus mozgalom tagegyházainak – köztük saját egyházunk – országosan befolyásos néhány felső vezetője vagy vezető testülete a helyi gyülekezetek véleményének kikérése nélkül ír alá (vagy hatalmaz fel erre személyeket) olyan nyilatkozatokat, vesz rész olyan programokon, illetve képvisel olyan elveket, amelyek szemben állnak a bibliai kinyilatkoztatással, esetünkben református egyházunk történelmi és mai hitvallásaival is.

A világökumené tagegyházai közül számtalan elfogad és törvényesít olyan bibliaellenes elveket, mint a homoszexualitás egyházi legalizálása, a kontrollálatlan migráció támogatása, az iszlám térnyerése érdekében való saját hitük megtagadása vagy elhallgatása, illetve támogatja a gender ideológia vadhajtásait, szorgalmazza és szervezi a keresztyének jövőbeni elvtelen, szervezeti és ál-hitvallásos újraegyesítését, a biblikus házasság intézményének feladását, az abortusz, az eutanázia legalizálását, elveti a család alapintézményét, a világvallások tagjainak misszióját és még sorolhatnánk az általunk el nem fogadható tevékenységeket.

Ezen túl szomorúan állapítjuk meg, hogy a protestáns tagegyházakat tömörítő világszervezetek vezetői, figyelmen kívül hagyva keresztyén tömegek véleményét, a Szentháromság Istent érintő kérdésekben is nyíltan a kétezer éves egyházi tradíciót elhagyó, az Apostoli hitvallást is megtagadó elveket vallanak a célként kitűzött ökumenikus egység érdekében.

Az tapasztaljuk, hogy a világkeresztyénség egységét az ökumenikus mozgalom vezetői, képviselői azzal a módszerrel akarják megvalósítani, hogy a tagegyházak között meglévő alapvető, nyilvánvalóan kibékíthetetlen különbségeket eljelentéktelenitik, elhallgatják, míg az apró részkérdésekben való egyetértést aránytalanul felnagyítják.

Ezzel megtévesztik a kevésbé tájékozott keresztyéneket, amivel azt sugallják, hogy teljes egyetértés van az egyházak között. Évtizedek munkájával sikerült sokakban azt a hazug benyomást kelteniük, hogy voltaképpen jelentéktelenek a keresztyén felekezetek közti hitelvi különbségek, voltaképpen „mindenki ugyanazt hiszi és hirdeti”.

Számunkra, soltvadkerti reformátusok számára az olyan keresztyén egység, amely a bibliai igazságok feladásával, református hitvallásaik elhagyásával, történelmi múltunk megtagadásával valósul meg, elfogadhatatlan.

Meggyőződésünk, hogy a felekezeti sokszínűség jó dolog a világban. Az egyházak kényszer-egyesítésével az egyetemes emberiség lenne szegényebb, a felekezetiség felszámolásakor Isten gondolatával szállnánk szembe. Nem tudjuk elképzelni az emberiségnek vallási értelemben nagyobb elszegényedését, mintha a református nem lenne református, az evangélikus nem lenne evangélikus, a baptista nem lenne baptista és így tovább. A keresztyén felekezetiség egy olyan érték, amit küldetésként kaptuk, hogy őrizzük meg.

Mindezeket látva úgy döntöttünk – élve egyházunk törvényei által biztosított szabad döntésünk jogával -, hogy helyi gyülekezetünk a jövőben nem az ökumenikus mozgalom keretében gyakorolja a keresztyének között való párbeszédet.

Elkötelezzük magunkat arra, hogy mivel családjainkban, rokonságunkban, munkahelyeinken,
településünkön különböző felekezetű emberekkel élünk, dolgozunk együtt, így kapcsolatainkat mindenkivel
a szeretet és tisztelet határozza meg továbbra is. Meggyőződésünk, hogy a keresztyén felekezeteknek
településünkön is az eddig is meglévő békés egymás mellett élést kell követnie, egymás meggyőződését
maximálisan tiszteletbe tartva, de „az egyet nem értés jogát” megtartva. Fontosnak tartjuk a kultúrában,
oktatásban, a szociális munkában és az élet más területein is a keresztyének együttműködését ebben a
szellemben.

Vallási téren azonban az ökumenikus látszategységet nem kívánjuk az eddigiek szerint tovább gyakorolni,
kifejezésre juttatva ezzel is, hogy az ökumenikus mozgalom jelenlegi elveivel, módszereivel, egész céljával
nem értünk egyet.

Ugyanakkor pedig hívjuk településünk Bibliához ragaszkodó minden keresztyénét, bármelyik felekezethez
is tartozzon, hogy vegyen részt az egyházközségünk által szervezett Nyitott templom elnevezésű
programsorozaton, amelyet évente tervezünk megrendezni megújult templomunkban mindazok részére,
akik a keresztyének közösségét a bibliai igazságok megtartásával, a felekezetiség értékének megbecsülésével
akarják gyakorolni.

„Azért imádkozunk, hogy Isten mindörökre őrizzen meg bennünket az olyan egységtől, amelyben az igazságot semmibe veszik, amelyben az elvek helyére fortélyok lépnek… Az Úr szabadítson meg bennünket a szava és akarata iránti közönytől, mert ez hozza létre azt a levegőt is mérföldekre megdermesztő hideg egységet, amilyent a heggyé fagyott jégtömeg áraszt magából.”

(C. H. Spurgeon)
Soltvadkert, 2018. január 4.
Soltvadkerti Református Egyházközség Presbitériuma

Végezetül emlékezzünk az Úr Jézus egyik legnehezebben értelmezhető példázatára! 

A SZŐLŐMUNKÁSOK JUTALMA (Mt. 20:1-16)

A példázat elsősorban arra a kérdésre válaszol, hogy szerezhetünk-e bármilyen előnyt, érdemet Isten szolgálatában. Jézus több oldalról is próbálta tanítványaival megértetni, hogy egyedül kegyelemből, hit által igazulhatnak meg. Bennünket is megkísérthet a jutalomra tekintés, vagy a másokkal való összehasonlítgatás veszélye. Ezért mindnyájan önvizsgálattal gondoljuk át ezt a példázatot is.  Jézus ebben a fejezetben a szőlőmunkások példázatát meséli el. (Stramszki I.)

„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon
a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.”

Erről az egy dénárról annyit érdemes tudnunk, hogy akkortájt egy napi munkáért általában ennyi
járt.
„Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta
nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom néktek. Azok pedig elmentek. Ismét
kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanúgy tett. Amikor pedig késő
délután, öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Ti
miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg
bennünket. Erre ez azt monda nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!
Miután pedig beesteledett ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat
és fizesd ki a bért az utolsókon kezdve az elsőkig…Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Krisztus „szőlőjében” munkálkodni nem előjogokon, nem tisztségeken múlik. Nem tömegesen lehet dolgozni.,”csak” egyénenként. Ezért értjük  a 11 órások példázatát, akként, hogy a Jézus eljövetele előtti időkben – látszólag – késve érkező munkások is ugyanazt a honoráriumot fogják kapni, amikor a „Szőlősgazda” megérkezik, mint azok, akik előbb álltak be az evangélium terjesztésének dicső soraiba. Istennek nincsenek  kegyeltjei, akikkel előnyösebb munkaszerződést kötött volna.

Ezzel a példázattal lehet a legegyszerűbben megérteni azt az ÁLLÁSFOGLALÁST, amit egy Református gyülekezet vezetősége tett közzé, hogy világossá tegye, nem lehet az un. „Keresztény Egységtörekvést” (Ökuméniát) munkálni emberi módon, mintha csak egy szövetségi megmozdulásról lenne szó. Készülnek a 11 órások is, akiket nem lehet elvakítani és beterelni a közös akolba. Ők azok, akiket készít az Úr, hogy idejében megértve a hívást, terjesszék a bibliai igék világosságát a maguk ismereteinek szintjén. Mentesen a megalkuvásokkal telített ökumenikus (valójában vatikáni ihletésű) „egységtől”.  (Dénes Ottó)

Kiemelések: Dénes Ottó

Mondja el a véleményét!