A keresztények hite szerint i. e. 2500 óta állandóan alakuló zsidó egyistenhit betetőzése. A zsidó vallásban már i. e. 2-300 évvel megjelennek a feltámadás reményének csírái. Jézus születésének idejében a farizeusok, a zsidó írástudók egy része már hitt a feltámadásban. Azonban közülük csak néhányan ismerték fel Jézus Krisztusban azt, akit Isten azért küldött, hogy ígéreteit valóra váltsa.
Ez most itt az én véleményem. S ezt megjelölöm, hogy látszodjon.
A Tórát tisztelő szadduceusok viszont nem vallották a feltámadást. Kérdőre vonták Jézust, hogy nevetségessé tegyék a feltámadásról szóló tanítását. Ha egy asszony, miután a férje meghalt, és újra férjhez ment, majd újra és újra megözvegyült, és összesen hét férje is volt, akkor a túlvilágban melyik lesz a férje a hét férfi közül? Jézus válaszában így felelt egyik sem, mert ott nem házasodnak. a Tórát idézte Isten szólt a csipkebokorból: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”. Jézus arra a szadduceusok által vallott nézetre utalt, hogy Isten az élők Istene. Tehát ha – a már meghalt – Jákob és Izsák Istene, akkor ők élnek. Egyet értett velük, Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké (Mt 22.21). Tehát a meghaltak is élnek.
ide is írhatsz.
Azok lettek az első keresztények, akik Jézus Krisztusban felismerték a megváltót. Mivel Jézus feltámadása már nemcsak a zsidókat érinti, hanem egyetemes jelentőségű, ezért a keresztény feltámadás-hit, bár a zsidó vallásban gyökerezik, nemcsak a zsidók, hanem minden ember hite lehet.
