2014. november. 21.
Ferenc pápa szavaira sok pap összerezzenhetett
A megváltás ingyenes, be kell fejezni azt a gyakorlatot, hogy az egyház pénzt kér keresztelőkért, az áldásért és a misékért – mondta Ferenc pápa a pénteki reggeli misén.
Rosszul viseli az egyház anyagiasságát Ferenc pápa, a péntek reggeli misén a római Santa Maria templomban ugyanis arról beszélt, hogy botrányosan eluralkodott az egyházon belül a kereskedelmi szemlélet.
Azt mondta Ferenc pápa, hogy az egyház időnként botrányosan viselkedik az emberekkel, egy templomba belépve gyakran árlistákat látunk, amelyen felsorolják a keresztelő, az áldás és a mise ellenértékét. A nép ezen felháborodik – mondta a pápa a Corriere.it beszámolója szerint.
Ferenc pápa a reggeli misén abból az újszövetségi szövegrészből indult ki, amelyben Jézus korbáccsal űzi ki a kufárokat a templomból. Jaj azoknak az egyházaknak, amelyek üzletelnek, a megváltás ingyenes! – kiáltott fel Ferenc pápa a cikk szerint.
Aztán elmesélt egy személyes történetet: még papként találkozott egy párral, akik szerettek volna misével megesküdni, de a plébánián azt mondták nekik, hogy nem lehet. Mire visszakérdeztek, hogy az hogyan lehet, hiszen a konzílium azt tanácsolja, hogy mindig mise keretében eskessenek, a plébánián azt a választ kapták, hogy nincs rá idő, mert más is vár, és ha valóban akarnak egy plusz húsz perces misét is, akkor fizessenek dupla időt.
Azt is hozzátette a misén a pápa, hogy az emberek minden hibát meg tudnak bocsátani a papjaiknak, kivéve kettőt: ha egy pap anyagias, és ha rosszul bánik az emberekkel.
hvg.hu
http://hvg.hu/vilag/20141121_Ferenc_papa_szavaira_sok_pap_osszerezzen
Kommentem: az „ingyenes megváltást” elég húzós áron adták-vették az elmúlt századok során. Ha nem ez lett volna a gyakorlat, akkor azt a mérhetetlen vagyont, amit egyes templomok kincstáraiban őriznek, miként szedték volna össze? Egyes vélemények szerint az Egyházi vagyonnal meg lehetne oldani a szegénység, az éhezés, a mai társadalom feszítő gondjainak legnagyobb részét.
Részlet Dave Hunt: A Vatikán árnyékában c. könyvének Tisztességtelen módon szerzett vagyonok c. fejezetéből.
A római katolikus egyház messze a leggazdagabb intézmény a világon.
Igen, az ember hallja időnként, hogy Róma pénzt kér – ezek eredményes
rábeszélő akciók, amelyek szerint a Vatikán képtelen fenntartani magát
szűkös anyagi forrásaiból, és szüksége van a pénzügyi támogatásra. Az
ilyen kérések csak olcsó trükkök. Az a rengeteg szobor, amit Michelangelo
és a hozzá hasonló mesterek készítettek, a világ legnagyobb
művészeinek festményei, a számtalan műkincs és történelmi jelentőségű
dokumentum, amelynek Róma birtokában van (és ezek nemcsak a Vatikánban,
hanem az egész világon megtalálhatók a katedrálisokban) felbecsülhetetlen
értéket képviselnek. A püspökök egyetemes szinódusán Ró-
mában az angol Heenan bíboros azt a javaslatot tette, hogy az egyház
adjon el néhányat ezekből a felesleges kincsekből, és az ebből befolyó
összeget adják a szegényeknek. Javaslata nem talált egyetértésre.
Jézus és tanítványai szegények voltak. Jézus azt mondta követőinek,
hogy ne a földön gyűjtsenek kincseket, hanem a mennyben. A római katolikus
egyház nem engedelmeskedett ennek a parancsnak, és hihetetlen
mennyiségű kincset halmozott fel, amelynek „a legfőbb sáfára és gondviselője
a római pápa.. Egyetlen egyház, város, múltbeli vagy jelenkori
vallásos intézmény vagyona sem jöhet még csak közelébe sem annak a
vagyonnak, ami a római katolikus egyház birtokában van.
Egy nemrég megjelent újságcikk egy konkrét helyen található kincsnek
csak egy részét írja le: Napvilágra került Lourdes Franciaország mesés
kincse, amit a katolikus egyház 120 éven át titokban tartott Hírek keringtek
évtizedeken keresztül arról a felbecsülhetetlen értékű műkincs-gyűjteményről,
ami arany serlegekből, gyémánt-veretes feszületekből ezek
igen távol vannak attól a véráztatta kereszttől, amelyen Jézus meghalt és
olyan ezüstökből és drágakövekből áll, amit a hálás zarándokok adomá-
nyoztak az egyháznak.
Miután a héten az egyház sajtószóvivője elszólta magát, az egyházi vezetők
beleegyeztek, hogy nyilvánosságra hozzák a gyűjtemény egy részét
Kinyitottak néhány a padlótól a mennyezetig érő szekrényt, amelyekben
59 db tömör aranyból készült kehely, gyűrűk, feszületek, szobrok, súlyos
arany brossok voltak láthatók, és ezek közül nagyon sokat drágakövek
díszítettek.
A többi kincs között szinte jelentéktelennek tűnik az a gyémántokkal ékesített
Notre Dame de Lourdes-i „korona”, amit egy párizsi aranyműves
készített 1876-ban. Az egyház elöljárói azt mondják, hogy a gyűjtemény
értéke felbecsülhetetlen. „Fogalmam sincs, hogy mekkora lehet az értéke
– mondja Pierre-Marie Charriez atya, a szentély vagyonának kezelője,
majd hozzáteszi: – de minden bizonnyal felbecsülhetetlen.”
Az út másik oldalán egy épület áll, amelyben több száz antik egyházi
ruha, palást, püspöksüveg és vállöv található „ezek közül sokat vastag
aranyfonálból szőttek.” „Maga az egyház szegény” – állítja Charriez atya
„és maga a Vatikán is.” Az itt talált kincsek csak egy részét képezik annak,
amit egyetlen helyen, egy franciaországi kisvárosban, Lour- des-ban
őriznek!
„Üdvösség eladó!
A római katolikus egyház régóta árulja az üdvösséget a naivaknak, és
óriási vagyonának nagy része ebből a forrásból származik. Mindezt annak
a Jézus Krisztusnak a nevében teszi, aki az üdvösséget ingyen adja!
Jézus azt mondta a tanítványoknak: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok”
(Máté 10,8). Az üdvösség áruba bocsátásánál nagyobb utálatosságot elképzelni
sem lehet, mégis Róma soha nem tért meg ebből a gonoszságból,
és ma is hasonló praktikákat folytat.
X. Leó pápa idején (1513-21), aki kiátkozta és kiközösítette Luther Mártont,
a Római Kancellária különböző árakat állapított meg a különböző
bűnökből való feloldozásokért. Még a gyilkosságnak is volt ára. Egy diakónus
például, aki gyilkosságot követett el, 20 koronáért megvásárolhatta
a feloldozását. Aki az egyháztól ilyen úton bűnbocsánatot nyert, az
ellen még világi hatóságok sem indíthattak eljárást”…
„A XI. századtól kezdve azonban VII. Gergely kifejlesztette a pápaságot.
Tekintélye és presztízse megnőtt; már az egész egyházat ellenőrzése alatt
tudta tartani, az egyszerű vidéki plébánostól a leghatalmasabb érsekig.
Ebből kialakult a legelképesztőbb korrupció, amit a kereszténység valaha
is látott vagy látni fog.
„Legfelül kezdődött. A pápaságot a konklávéban, akár egy árverésen, a
legtöbbet ígérőnek adták, függetlenül attól, hogy a jelölt méltó vagy méltatlan-
e a tisztségre.”….Szent Bonaventura elmondta, hogy Rómában „vették és adták az egyházi
méltóságokat, ott gyűltek össze az uralkodók és az egyház vezetői, akik
Isten gyalázói, Sátán hívei és Krisztus nyájának fosztogatói voltak A
Róma által megrontott prelátus gonoszságaival megfertőzte a klérust, a
klérus pedig kapzsiságával és paráználkodásával rossz példát mutatva
minden keresztényt a kárhozatba vezet.” Mások „a Kúriát egy teljesen
korrupt testi egyháznak nevezik.”…..IV. Sixtus (1471-84) legálissá tette Róma bordélyházait éves adóbefizetés
fejében, adót vetett ki a klérus prostituáltjaira, és megtalálta annak a
módját is, hogy hogyan lehet megtölteni az egyház pénzes ládáit. Ezt
egyébként az őt követő pápák is folytatták, és nagy hasznuk is származott
belőle.”
