Milyen legyen a hívő közösség pásztora?
„A hatalom megront, a teljhatalom teljesen megront” – Lord Acton
„Az elégedetlenség jó vezetés mellett kibontakozáshoz, rossz vezetés esetén anarchiához vezet.” W. Zs. közgazdász. Nők lapja 1988. VII. 1.
Ha elég bátor vagy, nem többnek és nem kevesebbnek lenni, mint amilyen vagy, akkor vagy te nagy. Buxtehude
„Az alkotó embernek vállalnia kell a küzdelmet. Nem tehet mást. Az ember azonban egy idő múltán elfárad. Nemcsak a meddő csatározásokba fáradhat bele, hanem abba a megalázó helyzetbe is, hogy újra meg újra föl kell kínálnia magát és alkotó elképzeléseit.” Dr. Popper Péter: Az alkotó ember Élet és tudomány 1988. V. 6.
—————————————————————————————-
„Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, .” Ef.4,11. (Katolikus fordítás)
A jó vezető munkaköre: „…szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket..” Tehát a jó vezető (Pál apostol szerint) NEVELŐ, aki … olvassunk néhány irányelvet Jálics Ferenc könyvéből. Fejlődik a hitünk? 98-100. old.
„A pásztori szerep abban áll, hogy azonosítsa magát a közösséggel, vállalja érte a felelősséget: érte, következésképpen a struktúrákért is, hiszen a struktúra nem más, mint a közösség személyi és csoportos kapcsolatainak rendje.
De azért a pásztori szerep sem azonos a struktúrák kormányzásával (irányításával). …
A pásztor nem struktúrák irányítója, hanem a közösség mozgatója.
Jézus Krisztus, lelke volt apostolai csoportjának. Szent Pál közösségeket hozott létre.
Ha a próféta az üdvösség hirdetője, a pásztor közösségek megteremtője.
Jelenléte összekovácsol, ahol csak feltűnik, bizalmat, egységet teremt, és az embereknek kedvük támad közösséget alkotni. Az a valaki ő, aki azonosul a közösséggel, együtt rezdül mindenki szükségével, ugyanakkor pedig fölfedezi mindenkinek a képességeit, kezdeményezésekre ösztönöz, s eléri, hogy mindenkiben fölébredjen az összedolgozás vágya, és boldoggá tegye őket, hogy valami hasznosat tehettek másokért. Mozgatóerő, aki összehangol ellentétes erőket, hogy a különbözőséget teljesen elfogadva kölcsönösen ki tudják egészíteni egymást.
A pásztornak talán az a legnagyobb erénye, hogy tudjon eltűnni, és ezáltal a közösség és minden egyes tagja növekedését tegye lehetővé. Parancsolás helyett arra ösztönöz, hogy mások vállalják a kezdeményezést. Ahelyett, hogy mindent megszabna, a szabadság légkörét teremti meg, amelyben mindenki hozzájárulhat véleményezésével a vezetéshez.
Kikéri és komolyan veszi közösségének véleményét. Eléri, hogy a közösség önállónak érezze magát, és elosztja a felelősséget. A pásztor hivatásokat ébreszt, mert egyfelől fölfedezi a személyiségek rejtett képességeit, másfelől élő tanúsága a másokért adott élet boldogságának. Segít, hogy a közösség ne zárkózzék be a maga kis körébe, hanem nagyobb szükségletek szolgálatába álljon.
A pásztor hitközösségek megteremtője, amelyeknek a hit közösségben való megélése a célja. Minden társadalom vagy csoport egy közös cél érdekében egyesül, ez összetartozásuk indoka. Minden közösségnek annyiban van értelme, amennyiben tagjai mind egy cél felé vágyódnak és haladnak. A pásztor olyan közösségeket teremt, amelyeknek közös célpontja az üdvösség a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Ez föltételezi, hogy vallásos jellegtől áthatott környezetet tudjon teremteni, az érintkezés olyan hangnemét, amely más, mint egy sportklubé, egy nevelési közösségé, egy jótékonysági csoporté, vagy az emberi haladásra irányuló társaságé – bár mindez mellékesen szintén szerepelhet. A pásztor olyan környezetet hoz létre, ahol az emberek Jézus Krisztus hitét szívják magukba, és az ő magatartása és óhajai szerint élnek. …
A pásztori szerep tehát abban áll, hogy valaki felelősnek érzi magát mások hitéért és azért a környezetért, amelyben ezt a hitet élik.”
Jálics Ferenc: Fejlődik a hitünk? 98-100. old.
