A HADISZ (részlet Bill Warner azonos című könyvéből)

Erkölcstan 2. fejezet

9:63 Vajon nem tudják, hogy aki szembeszáll Allahhal és a Küldöttével, annak a Pokol tüze lesz az osztályrésze, amelyben örökké égni fog? Nagy szégyen az!
A kívülállók egy vallást az erkölcstana alapján ítélnek meg. Nem foglalkoznak azzal, hogy mit tanít az üdvözülésről vagy a halál utáni életről, de azzal nagyon is törődnek, hogy mit mond egy vallás a híveinek a kívülállókról. A követők és a nem-tagok közti kölcsönhatás alapja az adott vallás erkölcstana.

Testvériség
Egy muszlimnak a testvére egy másik muszlim.
bi,2,i2 Mohamed: „Az igaz hit akkor jön el, amikor egy em­ber személyes vágyai tükrözik a más muszlimok felé irányuló kívánságait.”
b9,85,83 Mohamed: „Egy muszlim testvére más muszlimoknak. Sose nyomja el őket, és sose segítse az ő elnyomásukat. Allah kielégíti azok igényeit, akik kielégítik saját testvéreik igényeit.”

Igazság
Az iszlámban valami, ami nem igaz, nem mindig hazugság.
b3,49,857 Mohamed: „Ha valaki úgy teremt békét, hogy szép – de hazug – szavakat használ, vagy kellemes – bár nem igaz – dolgokat mond, az nem hazudik.

„Egy muszlim esküje rugalmas.
B8,78,6i8 Abu Bakr hű volt fogadalmaihoz, mígnem Allah kinyilatkoztatta Mohamednek a fogadalmak megtörésének bűnbocsánatát. Ezek után így szólt: „Ha fogadalmat teszek, és később egy méltóbb fogadalomra lelek, akkor a jobb csele­kedetet fogom választani, és módosítok az előző ígéretemen.”
Amikor a csalás előreviszi az iszlámot, a csalás nem bűn.
B5,59,369 Mohamed ezt kérdezte: „Ki öli meg Kábot, Allah és Mohamed ellenségét?”
Bin Maszlama felállt és így felelt: „Ó, Mohamed, kedvedre való lenne, ha megölném őt?” Mohamed válaszolt: „Igen.”
Bin Maszlama ezután így szólt: „Adj engedélyt, hogy hazug­sággal becsapjam őt, és így sikeres legyen cselszövésem.” Mohamed felelt: „Hazudhatsz neki.”
Alit Mohamed nevelte 10 éves korától fogva, és ő lett a negyedik kalifa. Ali a hazugsággal és csalással kapcsolatban a következőket jelentette ki.
B9,84,64 Amikor én [Ali] Mohamed Allahtól származó sza­vait közvetítem feléd, inkább meghalnék, mint hogy hamis tanúságot tegyek a tanításairól. Mindazonáltal, ha valami olyasmit kellene mondanom, aminek nincs köze a Prófétá­hoz, akkor nagyon is lehetséges, hogy az hazugság lenne, hogy megtévesszem vele az ellenségemet…

Csalás a háborúban:
m032,6303 Mohamed szerint az, aki az igazhitűek körében az egyetértés előmozdításán igyekszik, és jó dolgokat mond és közvetít, nem hazug. Ibn Sihab azt mondta, hogy a hamis állításokat illető szabályok alól ő csak három kivételről hal­lott: a hazugság megengedett háborúban, igazhitűek közötti nézeteltérések elsimításánál, illetve férj és feleség egymással való megbékítésekor – félrevezető befolyásolással vagy szavak elferdítése-kiforgatása révén.
Az iszlámot előrevivő megtévesztés fogalmára szó is van, a takíja (biztosító oltalom, eltitkolás, jámbor áhítat). De egy muszlim soha nem hazudhat egy másik muszlimnak. Hazudni sosem szabad, csak akkor, ha nincs más mód a feladat teljesítésére. Al-Tabarani az Al-Awsatban azt mondja: „A hazug­ság bűn – kivéve, ha egy muszlim jóléte vagy egy tragédiától való megmentése érdekében mondják.”

Jog
A hadíszok képezik a saría, vagyis az iszlám jog, alapját. íme egy hadísz a főbenjáró bűnökről. Egy káfir megölése nem főbenjáró bűn.
Bl,3,111 Én [Abu] megkérdeztem Alitól: „Van tudomásod a jog Mohamednek kinyilatkoztatott bármiféle forrásáról, ami nem a Korán?” Ali ezt felelte: „Egyáltalán nincs, eltekintve Al­lah törvényétől, vagy az értelem képességétől, amit Allah egy muszlimnak adott, vagy azoktól az írott szabályoktól, amik a birtokomban vannak.” Mire én: „Mik ezek az írott szabá­lyok?” Ali így válaszolt: „Ezek az egy gyilkos által az áldozat rokonainak fizetett vér-pénzről, illetve egy fogoly az ellen­ségtől való megváltásának a módjáról szólnak, illetve arról a törvényről, hogy egy muszlimot tilos halállal büntetni egy káfir megöléséért.”

A muszlim hittársakkal való bánásmód
Fegyverek jelenléte a mecsetben elfogadható. A mecset, amellett hogy az istentisztelet tere, politikai és közösségi központ is.
bl.8,443 Mohamed: „A nyilakat a hegyüknél fogva kell tartani, amikor mecsetekben vagy piacokon hordjuk őket, nehogy megsebesítsenek egy muszlimot,”
B8,73,70 Mohamed: „Megsebesíteni egy muszlimot gonosz tett; megölni egy muszlimot egyet jelent Allah megtagadásával,”
Más vallásokhoz való viszonyulás
Mohamed halálos ágyán azt kívánta, hogy Arábiában teremtsék meg a vallási elkülönítést (apartheidet), és hogy a pénz eszközével térítsék a káfirokat az iszlám felé.
/ 7 -tb4,52,288 […] „Halálos ágyán Mohamed három végső dologról rendelkezett, a következőket mondva: »Először is, űzzétek ki a káfirokat Arábiából. Másodszor, adjatok ajándékokat az ide­gen tisztségviselőknek és mutassatok tiszteletet irántuk, mint ahogy én tettem. A harmadik parancsot elfelejtettem.«”

Rabszolgaság
Tilos foglyul ejteni és rabszolgává tenni egy musz­limot. Ha egy rabszolga megtér az iszlámba, akkor származik haszon a felszabadításából. De nem szár­mazik haszon egy lcáfir rabszolga felszabadításából. Az iszlám rabszolgaság egy áldás, mert a szolga vagy annak leszármazottai előbb vagy utóbb áttér­nek az iszlámra annak érdekében, hogy elnyerjék a szabadságukat.
b3,46,693 Mohamed azt mondta: „Ha valaki felszabadít egy muszlim rabszolgát, Allah megszabadítja őt a poklok tüzétől, ugyanúgy, ahogy ő is megszabadította a rabszolgát.” Bin Mar- dzsana azt mondta, hogy miután idézte Alinak ezt a kinyi­latkoztatást, a férfi felszabadított egy rabszolgát, akiért ezer dinárt ajánlott neki Abdullah.
A nők és gyermekek megölésének erkölcstana a dzsihádban
Íme két példa, amely meghatározza a dzsihád sza­bályait. Ellentmondanak egymásnak, tehát a megol­dás az, hogy bármelyik alkalmazható, ahogy éppen szükséges.
M019.4319 Kiderült, hogy Mohamed egyik csatájában a muszlimok megöltek egy nőt; azonban ő nem hagyta jóvá nők és gyermekek megölését.
m019.4321 Száb b. Dzsaszszama szerint Mohamed, amikor be­számoltak neki arról, hogy a roham során nők és gyermekek haltak meg muszlim kezektől, annyit mondott: „Ők közülük valók”
Ez Mohamed szunnája

61:11 Higgyetek Allahban és az Ö Hírnökében és harcolja­tok derékül Allah ügyéért [dzsihád/ javaitokkal és életetek­kel egyaránt. Jobb lenne néktek, ha csak tudnátok!

A dzsihád erkölcsi rendszere előkészíti a dzsihád megalapozását. Létezik egy normarendszer, ami a muszlimokra vonatkozik, és van egy másik, ami a káfi- rokra. A káfirokat kétféleképp lehet kezelni. Az egyik, hogy alsóbbrendűként, de kedvesen bánunk velük. A másik a dzsihád. A Bukhári körülbelül 21%-a a dzsihádról szól.
A dzsihád egyedülálló szó. A tényleges jelentése küzdelem vagy erőfeszítés. Az iszlám kétféléről beszél – a kisebbik dzsihádról és a nagyobbik dzsihádról. A nagyobbik dzsihád lelki erőfeszítés vagy belső harc – például leszokni a dohány­zásról vagy úrrá lenni a mohóságunkon. Azonban a „kisebbik dzsihád” kifejezés egyszer sem fordul elő egyetlen mérvadó hadíszban sem. A Bukháriban lejegyzett hadíszok mintegy 2%-a olyan, ami egyéb dolgokat feleltet meg a dzsihádnak. A dzsihádi hadíszok maradék 98%-a fegyveres erőszakra utal. Ami az iszlámnak meghozta a sikert, az az erőszak volt, és ezért van az, hogy szinte minden egyes hadísz a dzsihádot jelöli meg a legjobb dologként, amit csak egy muszlim tehet.
A dzsihádot – annak fegyveres harc értelmében – általában „Szent Háborúként” emlegetik, de ez a kifejezés leegyszerűsítő és túlontúl szűk. Valójában az Allah ügyéért való harcot jelenti, és ez egy egész életmódot magában foglal.
A dzsihád alapja az a kettős erkölcstan, amit az iszlám szent szövegei alapoztak meg – vagyis az, hogy egyféleképp kell kezelni a muszlimokat, másféleképp a káfi­rokat. Ennek a kettősségnek talán a legtisztább kifejeződése az a két állandósult szókapcsolat, amit minden muszlim ismer: A világ két részre van osztva – dar al iszlám, az alávetettség földje és dar al harb, a háború földje.
A háború földje minden olyan ország, ami túl van az iszlám határain, mentes Allahtól. A káfirok földjének azok földjévé kell válnia, akik alávetették magukat Allahnak és a szolgáivá váltak.

A trilógia sokszor ismétlődően hangsúlyozza, hogy az iszlámnak állandó nyomást kell fenntartania a káfirok ellen; ennélfogva az iszlám és a világ maradék része közti viszony szükségszerűen vagy a szent há­ború, vagy egy időleges béke. A küzdelem örök, egyetemes, és kötelező minden muszlimra nézve. A dzsihád szüneteltetése kizárólag az iszlám erőgyűjtés iránti szükségletéből eredeztethető. A béke átmeneti. A háború állandó.
A dzsihádot a trilógia mindhárom szövegében részletesen kidolgozva fölvázolták.

Dzsihád a hadíszban
A hadísz kifejti a dzsihád részleteit. Hogy ki ölhető meg, milyen körülmények közt és milyen időkben, hogy mik a konkrét szavak, amiket támadáskor ki kell mondani, hogy miképp kell kezelni a vereséget, hogy mit kell tenni a foglyok­kal, hogy miképp kell építeni a morált, és sok más egyéb Mohamed eszményi szavaiból és cselekedeteiből van merítve. A hadísz szabatos taktikai kézikönyv a dzsihádhoz.
A hadíszok a fegyveres küzdelmet „Allah Ügyéért való harcnak” vagy „Allah Ügyének” nevezik. A hadíszok közül sok összpontosít a dzsihádra.

Alapismeretek a dzsihádról
Ez a hadísz összefoglalja a dzsihád összes kulcselemét. (Csak a negyedik tétel, a Feltámadás Napja, ami tisztán vallási természetű.) Ez azt mondja nekünk, hogy a teljes világ be kell hódoljon az iszlámnak; a káfirok az ellenség, egyszerűen abból kifolyólag, hogy nem muszlimok. E dominancia eléréséhez az iszlámnak megen­gedett, hogy terrort és erőszakot alkalmazzon. Alkalmazhat pszichológiai hadvi­selést, használhatja a rettegés erejét, lophat. A káfiroktól ejthet hadizsákmányt. A Korán megszentelte az erőszakot és a terrort. A béke csak az iszlámnak való behódolás révén jön el.
bl,7,331 Mohamed:
Öt dolgot kaptam, amik senki másnak énelőttem még soha nem adattak meg:
Allah győzedelmessé tett engem a félelem révén – azáltal, hogy megfélemlíti az ellenségeimet egyhavi járóföld távol­ságon belül
.2. A földet nekem és követőimnek rendelte – egy hellyé az imádsághoz és egy hellyé a szertartások elvégzéséhez; en­nélfogva, bármelyik követőm imádkozhat bárhol, ahol csak az imádság ideje éri.
3. A hadi zsákmányolást törvényessé tette számomra, noha az énelőttem soha senki számára nem volt törvényes.
4. Rám ruházta a jogot, hogy könyörgő imával közbenjárjak a Feltámadás Napján.
5. Mindezidáig minden próféta kizárólag saját nemzetéhez küldetett, de én az egész emberiséghez küldettem.

A politikai iszlám egyetemes és örök.

moo1,0031 Mohamed: „Parancsot kaptam, hogy háborút visel­jek az emberiség ellen, míg el nem fogadják, hogy nincs más isten, csak Allah, és mígnem hiszik, hogy én vagyok az Ő Pró­fétája, és el nem fogadnak minden kinyilatkoztatást, melyet rajtam keresztül mond. Amennyiben megcselekszik ezeket a dolgokat, védelmezni fogom az életüket és tulajdonaikat, hacsak a saría másként nem rendeli, mert ebben az esetben sorsuk Allah kezében van.”

Kötelezettség
A dzsihád az egyik legjobb dolog, amit egy muszlim tehet.
B2,26,594 Valaki megkérdezte Mohamedet: „Mi a legnagysze­rűbb tett, amit egy muszlim véghez vihet?” Ezt mondta: „Fo­gadd el Allahot mint az egyedüli istent, és hogy én vagyok az Ő prófétája.” Aztán ezt kérdezték Mohamedtől: „Mi az ez után következő legjobb cselekedet?” így válaszolt: „Szent há­borút vívni Allah nevében.” Aztán ezt kérdezték Mohamed­től: „Mi az ez után következő legfőbb jó?” Ezt felelte: „Szent zarándoklatot tenni.

„Ahhoz, hogy valaki igazi muszlim legyen, töreked­nie kell arra, hogy dzsihadistává váljon.
M020,4696Mohamed: „Az az ember, aki anélkül hal meg, hogy részt vett volna dzsihádban, vagy aki úgy hal meg, hogy so­sem vágyott arra, hogy Szent Háborút vívjon, egy képmutató halálát halja”
Itt van néhány prófétikus hadísz. A dzsihád gyakor­latát a jövőben is folytatni fogják.
84,152,146 Mohamed: „Elérkezik majd az idő, amikor az em­berek szent háborút viselnek, és valaki majd megkérdezi: »Van köztetek bárki, aki élvezte Mohamed társaságát?« Azt fogják mondani: »Igen.« És aztán a győzelem megadatik ne­kik. Majd ismét szent háborút fognak vívni, és meg fogják kérdezni: »Van köztetek olyan, aki élvezte Mohamed társa­inak a társaságát?« Azt fogják mondani: »Igen.« És aztán a győzelem megadatik nekik.”
m020,47i’2’Mohamed: „Sok földet fogtok meghódítani, és Allah megadja nektek a győzelmet ellenségeitek fölött a csatában, de egyikőtök sem hagyhat föl a háborúzással.”
A dzsihád küzdelmeiben való részvétel minden muszlimtól megkövetelt dolog, kivéve a gyengéket és nyomorékokat. Otthon ülni alávaló dolog a dzsihád- hoz képest. A dzsihád kötelesség – minden időkben, bárhol a világon, az összes muszlim számára.b6,60,u8 Miután a következő vers kinyilatkoztatást nyert Mo­hamednek, ő írnokot hívatott: „Nem egyenlők azok a hívők, akik otthon ülnek, azokkal a hívőkkel, akik küzdenek és harcolnak Allah Ügyéért.”
Miután az írnok megérkezett az íróeszközeivel, Mohamed lediktálta a kinyilatkoztatását. Ibn Um Maktum, aki mind­eközbenjelen volt, erre fölkiáltott: »Ó, Mohamed! De hát én vak vagyok.« Eztán egy új kinyilatkoztatás tárult föl Moha­med előtt, ami a következőt mondta:
4:95 Azok a hívők, akik otthon ülnek, biztonságban – kivéve a rokkantakat- nem egyenlőek azokkal, akik vagyonukkal és életükkel harcolnak Allah ügyéért [dzsihád].
Amikor a vezető dzsihádra szólít, minden muszlim- nak azonnal részt kell vennie.
B4,52,42 Mohamed: „Mekka meghódítása után nincs szükség a Medinába vándorlásra, de a szent háborít és a részvételre való hajlandóság mégis megmarad. Ha az uralkodótok harcosokat követel, tegyetek eleget a hívásának késlekedés nélkül.”
A dzsihád a legjobb tett. A dzsihádban véghez vitt legapróbb cselekedetért nagyobb jutalom jár, mint az imádságért és böjtölésért.
B4,52,44 Egy ember így szólt Mohamedhez: „Mondd meg ne­kem, mi másért jár ugyanannyi jutalom, minta dzsihádért.” Mohamed ezt felelte: „Egy ilyenről sem tudok.” A próféta hoz­zátette: „Megteheti egy muszlim harcos, amíg a csatamezőn van, hogy a szertartás szerint elvégzi az imádságait vagy böőj­töl, anélkül hogy megállna?” A férfi ezt mondta: „Senki nem tudná ezt megtenni.” Abu-Huraira aztán hozzátette: „Egy muszlim dzsihádi harcost Allah megjutalmaz pusztán már a hátaslova lábnyomaiért, mialatt az kipányvázva legel.

„Egy közönséges dzsihadista felsőbbrendű, mint egy szent.
b4,52,45 Valaki megkérdezte: „Mohamed, ki a legjobb ember?” Mohamed ezt mondta: „Egy muszlim, aki minden erejé­vel és lehetőségével törekszik Allah Ügyében.” Aztán az ille­tő megkérdezte: „És ki az utána következő legjobb ember?” Mohamed így felelt: „A muszlim, aki elzárkózik a világtól, imádkozik Allahhoz, és nem zaklatja az embereket ostoba­ságokkal.”
Egy dzsihadista úgy harcol, hogy az iszlám diadal­maskodjon, nem csak a vagyonért vagy a hírnévért. A dzsihadista a legtisztább és legjobb muszlim.
b4,52,65 Egy ember megkérdezte Mohamedet: „Egyik ember a vagyonért harcol, egy másik azért, hogy hírnevet szerezzen, és még egy másik büszkeségből. Melyikük harcol Allah Ügyé­ért?” Mohamed ezt mondta: „Az az ember harcol Allah Ügyé­ért, aki úgy harcol, hogy az iszlám uralkodhasson.”
Minden káfir, aki a dzsihád ellen harcol, a Pokol tüzéré’van kárhoztatva, amiért védte saját kultúráját és civilizációját.
b4,52,72 Mohamed azt mondta nekünk, hogy Allah kinyilat­koztatta neki, hogy „bármely szent harcos, akit megölnek, a Paradicsomba fog kerülni”. Omár megkérdezte a Prófétát: „Igaz az, hogy minden muszlim, aki csatában hal meg, a Pa­radicsombajut, és minden káfir, aki csatában hal meg, a Po­kolba kerül?” Mohamed azt mondta: „Igen.”

Egy muszlimnak támogatnia kell a dzsihadistákat minden lehetséges módon. Ebbe beletartozik az is, hogy finanszírozza a harcosokat és támogassa a családjaikat.B4,52,96 Mohamed: „Bárki, aki felfegyverez egy dzsihadistát, ugyanazt a jutalmat kapja, mint egy harcos; bárki, aki meg­felelően ellátja egy szent harcos hozzátartozóit, ugyanazt a jutalmat kapja, mint egy harcos.”
A dzsihádban részt venni akár egyetlen napot is a hívőt a Paradicsomba juttatja, és jobb, mint az egész világ.
B4,52,142 Mohamed: „Ha a dzsihádban káfirokkal szemben háborúzol akár csak egyetlen napig is, az nagyszerűbb, mint az egész Föld és minden, ami rajta van. A Paradicsomban egy olyan apró terület, amely kisebb, mint egy ostornyél, nagysze­rűbb, mint az egész Föld és minden ami rajta van. Egy nap vagy egy éj a dzsihád útján nagyszerűbb, mint az egész Föld és minden, ami rajta van.”
A dzsihádnak nem lehet vége, amíg az egész világ be nem hódol az iszlámnak. A dzsihád elveheti és el is fogja venni az összes káfir életét és vagyonát. Csak azok számíthatnak kíméletre, akik alávetik magukat az iszlámnak.
b4,52,196 Mohamed: „Arra lettem utasítva, hogy harcoljak a káfirokkal egészen addig, amíg mind egy szálig el nem isme­rik, hogy »Csak egy isten van, és az Allah!« Bárki, aki meg­vallja, hogy »Csak egy isten van, és az Allah!«, annak a testi épségét és birtokait én fogom megvédeni, kivéve ha megsértik a saríát, mert ilyen esetekben a sorsuk Allah kezében van, hogy megbüntettessenek vagy megbocsáttassék nekik, ahogy Allah jónak látja.”

Pénz befektetése a dzsihádba
Allah megjutalmazza azokat, akik áldoznak a dzsihádra és megátkozza azokat, akik nem. •
32,24,522 Mohamed: „Két angyal száll alá a Paradicsomból mindennap. Az egyik így szól: »Ó, Allah! Jutalmazd meg azo­kat, akik hozzájárulnak a dzsihádhoz.« A másik pedig így szól: »Ó, Allah! Vedd el azok életét, akik megtagadják, hogy támogassák a dzsihádot.«”
Allah azt mondja, egy muszlimnak kell költenie a dzsihádra.
B6,60,4l Hudhaifa azt mondta: „Ami a dzsihád pénzzel való támogatását illeti, Mohamed előtt a következő vers tárult föl.”
2:195 Költsétek vagyonotokat bőkezűen Allah Ügyére [dzsi­hád], és ne vigyétek magatokat önnön kezetekkel a pusz­tulásba! Legyetek jóravalóak! Allah szereti a jóravalókat!
m020.4668 Mohamed: „Egy személy, aki pénzzel támogat egy harcost a dzsihádban, erkölcsileg egyenértékű egy tényleges harcossal. Egy személy, aki gondját viseli egy harcos családjá­nak, amíg az szolgálatát teljesíti, erkölcsileg egyenértékű egy tényleges harcossal”

Célok
A dzsihád célja az iszlám uralma az összes többi politikai rendszer és vallás fölött.

Bi,3,i25 Egy ember megkérdezte Mohamedet: „Mohamed, a harcnak milyen módjaira lehet úgy tekinteni, hogy az Allah kedvéért való volt? Néhányan azért harcolnak, mert dühösek, mások a büszkeségükért.” Mohamed fölnézett az emberre és így szólt: „Az ember, aki azért harcol, hogy az iszlámot ural­kodóvá tegye, az az ember harcol Allah Ügyéért.”
Jutalmak
Egy muszlim mártír olyasvalaki, aki gyilkol Allahért és az iszlámért. De a gyilkolásnak tisztának kell len­nie, és olyannak, amit kizárólag Allahnak szentel. Ha a motivációja tiszta, akkor a dzsihadista bekerül a Paradicsomba vagy elveheti a káfir vagyonát.
Bl.2,35 Mohamed ezt mondta: „Aki csatlakozik a dzsihádhoz – semmi által nem kényszerítve, csupán Allah és az 0 pró­fétája iránti őszinte hittől vezérelve -, és életben marad, azt Allah vagy majd a túlvilágon jutalmazza meg, vagy a hadi­zsákmány lesz a jutalma. Ha elesik a csatában és mártírhalált hal, bebocsáttatik a Paradicsomba. Ha az nem gyarapította volna csak követőim nehézségeit, soha nem maradtam volna hátra, miközben a katonáim az első sorban harcoltak a dzsi- hádért. Ha tudtam volna, szerettem volna dzsihádban már­tírhalált halni, majd feltámadni, és mártírhalált halni újra és újra, Allahért…”
Nem számít, miféle bűnöket követ el egy dzsihadista, nem fog Pokolra jutni.
b2,13,30 Én [Abu Absz] hallottam, ahogy Mohamed azt mondja: „Bárkit, aki akár csak a lábát bepiszkolja, miközben a dzsihádért tesz, Allah megment a Pokoltól”
A tiszta dzsihadistának el kell köteleznie magát a dzsihád iránt, életével és vagyonával egyaránt. Ha el tudja érni az odaadásnak ezt a legmagasabb fokát, akkor még a mekkai zarándoklat (a hadzs) sem múl­hatja ezt felül.
b2,15,86 Mohamed azt mondta: „Nincs az a jó cselekedet az év maradék részében, ami jobb lenne, mint elindulni a hadzsra.” A körülötte lévők egyike erre megkérdezte: „És mi a helyzet a dzsiháddal?” Mohamed erre így válaszolt: „Még a dzsihád is alábbvaló, hacsak valaki tudatosan nem kockáztatja és veszti el mind életét, mind tulajdonát Allah kedvéért.”
M020.4649 Mohamed: „Leszámítva az adósságot, egy mártír összes bűne megbocsáttatik”

A Paradicsom a kardok árnyékában fekszik.

M020.4681 Mohamed így szólt: „Bizonyos, hogy a Paradicsom kapui a kardok árnyékában állnak.” Egy rongyos férfi fölállt és megkérdezte Abu Mászát, hogy hallotta-e, hogy Mohamed ezt mondta. „Igen” – hangzott a felelet. A rongyos ember ek­kor visszament a barátaihoz és elköszönt tőlük. Majd kirán­totta a kardját, eltörte és eldobta annak hüvelyét, rátámadott az ellenségre, és addig harcolt, amíg meg nem ölték.
m020.4694 Mohamed: „Egy ember, aki őszintén hajszolja a mártíromságot, meg kell kapja a jutalmát akkor is, ha végül nem ölik meg.
„Egy dzsihadista lehet hasznára az iszlámnak, miköz­ben személyes előnyökre is szert tesz és gyarapszik.
B3,34,313 A hunaini csata évében indultunk el Mohameddel. Mo­hamed adott nekem egy zsákmányolt páncélzatot, amit én [Abu KatadaJ eladtam. Fogtam apáncélzatért kapott pénzt és vettem egy kertet a Bani Szalama törzs szomszédságában. Ez volt az első birtok, amihez azután jutottam, hogy áttértem az iszlámra.
Mohamed gyakran pénzzel befolyásolt másokat az iszlámmal kapcsolatban.
b4,53,374 Mohamed: „Pénzt adok a kurajsoknak, hogy ráve­gyem őket, hogy maradjanak hűek az iszlámhoz, mert még újak a hitben és a tudatlanságban töltött életüket túl kevéssé hagyták még maguk mögött.”

Dzsihádban meghalni a legjobb élet.

b5,59,377 Az uhudi csata közben egy ember megkérdezte Mo­hamedet: „Hova fogok kerülni, ha elesek a csatában?”Moha­med azt mondta: „A Paradicsomba.” Az ember ekkor eldobta az ételt, ami nála volt, csatlakozott a csatához, és addig har­colt, amíg még nem ölték.
A dzsihádot Arábiától távol kellett folytatni, és ez szükségessé tette a gyors közlekedést, így Mohamed a dzsihád bevételeit arra fordította, hogy felállítsa belőle a lovasságát. Katonai zseni volt, aki jó előre tervezett.

b5,59,537 Aznap, amikor Hajbart bevették, Mohamed szétosz­totta a hadizsákmányt, méghozzá úgy, hogy egy részt adott a harcosnak és két részt egy ló tulajdonosának. Nafí, egy későb­bi elbeszélő, ezt a következőképp fejtette ki: „Ha egy harcos sa­ját maga gondoskodott saját lóról, akkor három részt kapott; ha nem volt saját lova, akkor csak egyet”
Nem számít, milyen keveset tesz egy muszlim, ha dzsihádban hal meg, akkor megilleti a legmagasabb jutalom. A jótétemények és az erkölcsiség elhalvá­nyulnak a dzsihád jutalmaihoz képest.
b4,52,63 Egy férfi, akinek az arcát eltakarta a sisakja, meg­kérdezte Mohamedet: „Csatlakozzak a csatához vagy először el kell fogadjam az iszlámot?” Mohamed válaszolt, így szól­ván: „Fogadd el Allahot, és aztán csatlakozz a harchoz.” A férfi elfogadta az iszlámot, és nem sokkal ez után megölték. Mohamed így szólt: „Apró erőfeszítés, de óriási jutalom. Még ha nem is tett túl sokat azután, hogy elfogadta az iszlámot, minden bizonnyal gazdagon meg lesz jutalmazva.”
A káfirok rabszolgává tevését és birtokaik eltulajdonítását Mohamed számára Allah szentesítette. Mivel Mohamed a viselkedés eszményi példájaként szolgál minden musz­limnak mindenkor és mindenhol, az iszlámban a káfirok vagyona arra való, hogy mások elvegyék
b4,53,35i Mohamed: „Allah feljogosított arra, hogy zsákmányt szerezzek a háborúkban.”
Allahnak szerződéses megállapodása van minden dzsihadistával. Ha dzsihádban halnak meg, Allah jobban megjutalmazza őket; mint bárki mást. Ha nem halnak meg, rablás útján gyarapodhatnak. Vagyis a dzsihadistának garantált a megtérülés, mind e világban, mind a túlvilágon.
b4,53,352 Mohamed: „Allah tiszta szándékkal ígér a dzsihád harcosának vagy biztos helyet a Paradicsomban, vagy azt ,hogy otthonába hadizsákmányokkal és Allah túlvilági jutal­mának biztosítékával térjen vissza”

Szex
A dzsihádban foglyul ejtett nőkkel folytatott kényszerített szex általános gyakorlat volt Mohamednél és társainál. Ezek a foglyok szexre használt rabszolgák lettek, és Mohamed válogatott magának a legvonzóbb új rabszolgák közül. Ez az iszlám eszményi mintája.
b3.34.43i Az egyik fogoly egy gyönyörű zsidó nő volt, Szafija. Dihjáé lett először, de következőleg Mohamednek adták to­vább.
Mohamed számára elfogadott volt a káfirokon nemi erőszakot termi.
b3,34,432 Amikor egyszer Mohameddel üldögéltem [Abu Szaid al-Hudri], megkérdeztem: „Mohamed, olykor női rabszolgákat is kapunk a hadizsákmány nekünk járó részeként. Természe­tes, hogy érdekeltek vagyunk abban, hogy megőrizzék az ér­téküket [a szex-rabszolgák kevesebb pénzt értek, ha eladáskor várandósak voltak]. Mit gondolsz a megszakított közösülés­ről?” Mohamed visszakérdezett: „Te csinálod? Jobb nem csinál­ni. Ez Allah akarata, hogy egy gyerek megszülessen vagy ne”
Az öngyilkosság bűn az iszlámban, de ha valaki dzsihádban öli meg magát, akkor az nem számít öngyilkosságnak; valójában ez az iszlám legmaga­sabb formája.
b9,s3,29 A csapatunk Hajbar felé tartott Mohameddel, amikor valaki fölkiáltott: „Amir, énekeld el valamelyik tevehajcsár-da­lodat!” Eleget tett a kérésnek, és több olyan dalt énekelt, amiknek a ritmusa a tevék járását utánozta. Mohamed elégedett volt, és megkérdezte: „Ki ez az ember?” „Amir” – válaszolta neki va­laki. Mohamed erre így szólt: „Allah legyen kegyelmes hozzá!” Többen mondtuk: „Mohamed, reméljük, megengeded, hogy egy darabig velünk maradhasson.” De másnapra halott volt.
Nagyon földúltak voltunk. Többen is megjegyezték: „Nagy kár, hogy Amir összes jócselekedete veszendőbe ment, mert arra lett kárhoztatva, hogy megölje magát” Amikor meghal­lottam ezeket a megjegyzéseket, odamentem Mohamedhez és azt mondtam: „Allah Prófétája, én feláldoznám érted az apámat, de az emberek azt mondják, hogy Amir elkárhozik.” Mohamed azt mondta: „Akkor azok az emberek hazudnak. Amir kétszeresen is meg lesz jutalmazva, mert igyekezett en­gedelmes lenni Allahhoz, és mert harcolt a dzsihádban. Egy másik halál sem hozna ilyen nagy jutalmat.”
A dzsihádban a tűrés erény.
B4,52,210 Egyszer csata közben, amint a Nap épp ment le, Mo­hamed az emberekhez beszélt, és ezt mondta: „Ne menjetek szolgálatkészen csatába, miközben esedeztek Allahhoz, hogy óvjon meg titeket a sérüléstől. Ha csatába mentek, tűrjetek és emlékezzetek, hogy a Paradicsom a kardok árnyékában fek­szik.” Aztán Mohamed azt mondta: „Allah, adományozója a Koránnak, az elemeknek ura, a pogányok meghódítója, verd meg a káfirokat és adj nekünk győzelmet!’
A merénylet bevett taktikája a dzsihádnak és Mohamed is gyakorta alkalmazta. Egyetlen sze­mély sem maradt életben Arábiában, aki ellenkezett Mohameddel vagy kritizálta őt, kivéve ha elmenekült vagy megtért. A merényletek szokványosak voltak és rettegtek tőlük
.B4,52,265 Mohamed megparancsolta a Segítők egy csapatának, hogy kövessenek el merényletet Abu Raji ellen. A csapat egyik tagja, Abdullah, éjszaka besurrant a házába és álmában megölte.

Minden káfirt, aki bármilyen módon ellenállást tanúsít, meg lehet ölni a dzsihád nevében.
b4.52.286 Egyszer, amikor Mohamed úton volt, egy kájir kém odament hozzá. Miután leült és egy darabig beszélgetett Mo­hameddel és a társaival, a kém távozott. Mohamed így szólt: „Kapjátok el és öljétek meg őt.” Így én [al-Akva] megtettem. Mohamed megjutalmazott engem a kém javaival és a zsák­mány rá eső részével.
A foglyokat meg lehetett ölni vagy váltságdíjat lehe­tett értük kérni.
b4,53,367 A badri csatában ejtett foglyokról szólva Mohamed ezt mondta: „Ha al-Mutim élne és megkérne rá, szabadon bo­csátottam volna azokat az embereket a kedvéért.”
Nincs halál, ami túl fájdalmas vagy túl félelmetes lenne egy káfirnak, Allah még kegyetlenebb lesz a Pokolban az örökkévalóságig.
b8,82,795 Mohamed az Uraina törzsbeli férfiakat azzal bün­tette, hogy levágta a kezeiket és a lábaikat, és hagyta őket elvérezni.

Itt látjuk, hogy Mohamed a propagandát az iszlám legértékesebb fegyvereként használta a dzsihád- ban. Allah támogatja a propagandát és a káfirok lealacsonyítását.b5,59,449 Mohamed így szólt Hasszánhoz: „Sértegesd őket [a káfirokat] a költészeteddel és Gábriel megvéd téged.”
M031.6074 Mohamed így szólt: „Hasszán b. Szibit, gúnyold és csúfold a káfirokat; Gábriel a te oldaladon áll.” Ezt a hadíszt Súba és a közvetítők azonos láncolatába tartozók felhatalma­zásával adták tovább.

A dzsihád az egyetlen biztos út a Paradicsomba.
b9,93,549 Mohamed így szólt: „Allah megígéri, hogy az a muszlim, aki – az igaz hitet és az Allah szolgálata iránti vá­gyat leszámítva – kényszer nélkül részt vesz a dzsihádban, vagy bebocsáttatik a Paradicsomba, vagy Allah jutalmával és hadizsákmánnyal tér haza.”
Ennek a hadísznak a költészete a dzsihád legelegán­sabb kifejezése.
b4,52,73 Mohamed: „Legyetek tudatában, hogy a Paradicsom a kard árnyékában fekszik.”
A dzsihádot a megfelelő időben kell megindítani. A sietség sosem kaphat elsőbbséget.
b4,52,86 Mohamed: „Amikor az ellenségeddel szembeni harcra készülsz fel, adj időt magadnak.”
Ez Mohamed szunnája.