https://www.youtube.com/watch?v=3GnI2g8xO-c
Egyszer egy egyszerű gyülekezeti tag mondott egy elevenbe vágó mondatot a vele szemben álló lelkészének: „Neked nem adok tizedet, mert te egy megélhetési pap vagy!”
Előzmény: a „lelkészi” látogatás célja volt egyetlen kérdés. „Te hová fizeted a tizededet? Talán közvetlenül utalod a divíziónak? Vagy más módon adod az egyháznak?”
Válasz: „Nekem az a parancsom, amit sokszor felolvastok a szószékről – a tányérok körülhordása előtt – ” A JÓTÉKONYSÁGRÓL és az áldozatokról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.”
Pap: „Tehát akkor a rám ruházott HATALOMNÁL fogva én téged nem engedlek a szószékre ez után. Mert a beosztások az ÉN hatáskörömben vannak.”
A szembemondott nyilatkozat természetes következménye lett egy nem is a tárgyhoz tartozó aprócska vélemény-nyilvánítás kapcsán, hogy a megsértődött „lelkész” megpróbálta kritikusát kizárni a közösségből. A tagság józansága okán azonban „csak” fegyelmire futotta. Ami egy év után semmivé lett, elévült, leszavazták.
Az idő halad. A „rábízott” gyülekezetben egyetlen egy olyan tevékenység nem történt a kispap kb 10 éves regnálása idején, amire rá lehetne mondani a MISSZIÓ kifejezését.
A leépülés nagyon gyenge szó arra, amit kézzelfoghatóan érzékel, akinek van szeme.
A kulcsszó: HATALOM
Mióta áll fent ez a kivételezettség a híveket terrorral – is – fenyegető végrehajtó „vezető” személy által művelve?
Tanulság: amikor bármelyik egyház úgy szerkeszti meg alapszabályát, hogy abban a tagságnak – mint akiken az „épület” teljes szerkezete (benne nem csak az anyagiak, de a hitbeli tételek is) az egyház alkalmazottjának hatáskörébe tartoznak, úgy a hívek összes joga: imádkozni – engedelmeskedni – fizetni.
Valahonnan ismerős ez a „hármasság?” Igen! A középkori katolikus egyház dogmáiból származott ki a többiek (protestánsok számos ága és azok változatai) irányába.
Nincs új a nap alatt!