Míg a Krisztus tanítványainak életében bekövetkezett szembetűnő változásokról gondolkodunk, nem kerülhetjük el, hogy egyidejűleg ne nézzünk bele a magunk és mások életébe is. Önkéntelenül is összehasonlításokat teszünk. Amikor látjuk, hogyan alakultak át a valamikor becsvágyó és irigy természetű tanítványok – amilyen például Péter, Jakab vagy János volt – az őskeresztény egyház alázatos, szeretetteljes szolgáivá, vágy ébred szívünkben, hogy ugyanilyen változásokra kerüljön sor a maradék egyház soraiban is.
Mivel azonban már évtizedek óta nem észlelünk semmiféle változást, felvetődik a kérdés: ha magunkat maradéknak nevezzük, hogyan lehetséges az, hogy az idő múlásával a maradék egyház tagjainál egyre több hibát és bűnt fedezünk fel? Kit nevezhetünk egyáltalán maradéknak? Vajon én, hibáimmal és fogyatékosságaimmal együtt, a maradék részének tarthatom magamat? Vagy talán helyesebben és pontosabban fogalmaznánk, ha inkább állandóan Laodiceáról beszélnénk?
Ki nevezheti magát tehát Isten maradék egyházának?
Hány hívő írhatna egy-egy fejezetet, vagy akár könyvet is arról, mit tettek velük azok, akik nemcsak hogy a kereszténység palástjával takaróznak, hanem épp a maradék egyházhoz tartoznak! Kétségtelen, hogy a fiatal adventisták írhatnák meg e könyv legelkeseredettebb fejezeteit.
Azokat a változásokat vizsgálva, melyek oly szembetűnőek voltak Krisztus tanítványainál, fokozatosan világossá válik előttünk, hogy a mennyből kapott erő tette őket képessé arra, hogy Krisztus igazi maradéka legyenek a maradékban. Ki nevezheti magát ma ezen a néven? S milyen tulajdonságokkal kellene rendelkezniük viselőinek? A feltett kérdésekről elmélkedve lépjünk vissza a letűnt időkbe, s nézzük meg, mit mond a Biblia ezzel kapcsolatban.
A teljes művet itt olvashatja: Clifford Goldstein A maradék bibliai valóság, vagy puszta kívánság?. További könyvekért és írásokért látogassa meg keresztény könyvtárunkat!