Arany János aranymondásai

Arany János aranymondásai

• Balassit, Berzsenyit, Vörösmartyt – magába foglalja
• Petőfihez mély barátság, Madáchoz társalkotói rokonság fűzi
• Arany összegez és elindít
• Lezár és újrakezd
• Ady, József Attila, Pilinszky, Weöres – adósai
• Az utóbbi 150 év magyar költészete nincs Arany nélkül
• Arany összegez és elindít
• Egyszerű és fenséges, mint Homérosz
• Megrendítő és felkavaró, mint Shakespeare
• Lenyűgöző és játékos, mint Dante
• Józanul is ihletett, mint Goethe

Toldi 7.ének első két sora:

„Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen! Felfogja ügyét a Jóisten!”

Arany a magyar liberális nemesség álláspontjával rokonszenvezett: nem a forradalmi átalakulásban, hanem a lassú, szerves fejlõdésben hitt.  Ezért tartotta álmodozónak még Kossuthot is.

A Kertben című vers az 1850-es években előállt fásult közhangulatnak és részvétlen magatartásnak az ábrázolásából indul ki és fejleszti látomássá a Világ állapotáról.

• Közönyös a világ… az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jõ-megy a népség
Be és ki, szûnes-szüntelen.
És a jövõket, távozókat
Ki gyõzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerõst… megismeri.

• Közönyös a világ… az ember
Önzõ, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég elõre mász s – harap.

• (1851.)

AZ IDŐK…
• Az időkben semmi nagyság,
Az ember mind csak pénzes zsák;
Szólni hozzá hasztalan:
Szive nincs, csak szijja van.
• (1877 körül)
„Minden bűn gyökere a pénz szerelme” 1.Tim.6.
Mi értelme a költészetnek? Ha az emberek nem hallgatnak rá?

• CIVILIZÁCIÓ
• Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
• Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.
• (1877 után)

• KEVEHÁZA
• 1853
• Mért vijjog a saskeselyű?
Mért szállong a turul s ölyű,
Hadintéző, baljós madár,
Széles Dunának partinál? –
Azér’ vijjog a keselyű,
Azér’ szállong turul s ölyű,
Mert holnap ilyenkor, halott,
Százezrivel fog veszni ott.

• Széles Dunán túl és innét,
Nem gyűl hiába ennyi nép:
Túl napnyugat, innen kelet
Néznek kemény farkasszemet.
Áradj folyam, ma vízözönt,
Holnap habod vértől kiönt,
• Holnapután könny neveli:
Anyák keserves könnyei.

• MINDVÉGIG 

Legforróbb vallomása küldetéséről

 
• A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.
-…..
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
Mikor a lant hív.

Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Adta mondanod,
Bár puszta kopáron
– Mint tücsöké nyáron –
Vész is ki dalod.
• (1877 júl. 24)

• „Szólni hozzá hasztalan” Aranyt is ez bántotta
• Mi értelme a költészetnek? Ha az emberek nem hallgatnak rá?

„Ha megírná valaki a világ legszebb versét, de befalaznák,
az akkor is a világ legszebb verse lenne” ( Pilinszky )
A jót, magért a jóért kell tenni Akkor is ha lenéznek érte De meglesz a jutalma! – így vagyunk Isten szavával is.

• Ezekiel 37: 3. És monda nékem: Embernek fia!
• vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!
4. És monda nékem: Prófétálj e tetemeknek és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!
• 5. Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek:
• Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.

VISSZATEKINTÉS

Én is éltem… vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszul leküzdeni?
.-…..
–….szeretetnek
Holdvilága! te vagy az.
Elkisérsz-e? oh, kisérj el –
Nincs az messze – síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!

Isten tud adni olyan szeretetett, amit, ha elfogadunk, akkor derűs éjjel lesz számunkra a halál álma.
Mert tudjuk, hogy lesz feltámadás és boldog viszontlátás a végén.

• FIAMNAK (keresztény hitéről )
• Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

• Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

• Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

• És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
„Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.

• Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. –
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!
• (1850)

„A tömegnél hitvány érdemet” Megvetette a népszerűséget!

• Önmagának és Istennek akart megfelelni

• E verseiben megfogalmazta a hitét Isten szavában
• Hitt abban, hogy bujdosók vagyunk e Földön
• Hontalanok, akik egy jobb hazát keresnek
• Hitt a jó jellem – mocsoktalan név – életcélban

• Hitt a jó győzelmében a vég idején
• Hitt Jézus visszajövetelében és az ítéletben
• Hitt a jók örök életében
• Hitt az Új Föld ígéretében

Arany összegez és elindít Lezár és újrakezd

AZ ÖRÖK ZSIDÓ (legfőbb önjellemző verse ez)

Pihenni már. – Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélű bárd…
Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sűllyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék… ( Az idő megfogalmazása! )
Tovább! tovább!

Gyümölcs unszol, friss balzsamú: ( a csábítások…)
Kivűl arany, belűl hamu…
Tovább! tovább!

Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek…
Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott.
Tovább! tovább!

Szegény zsidó… Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán, s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
• (1860)

Mondja el a véleményét!