Idézzük föl az első rész lényegét: Templom – klérus – egyházi adó „szenthármasságának” különleges rendszere uralja immár kb 1700 éve azt az egyszerű kezdeti képletet, ami Jézus Krisztus mennybemenetele után az apostoli alapozású gyülekezetekben létezett. Az egyháztörténelem első írásos lenyomata a Lukács evangélista által lejegyzett könyv. Az utókortól Apostolok cselekedetei címet kapta. Megbízható forrásként elsődlegesen ebből merítünk. De amit értő és hiteles szakemberek egyéb ókori művekből még ehhez hozzá tudtak tenni, azt sem szabad mellőzni.
A TEMPLOM
Térjünk át a TEMPLOM témakörére. Miért és hogyan lettek ezek a ma már az egész földkerekséget behálózó objektumok a vallásos tömegek számára létfontosságú képződményekké? Mikortól datálódik a vallásos épületek központi szerepe az elveszett jézusi eszme helyettesítése terén? Mi a szószék szerepe? Több részletben nézzük át. Először a kezdetet vizsgáljuk. Majd a kibontakozásra kerül részletesebben sor a következő – III. – részben.
Az első században – kb i.sz. 31-32-ben történt csoda, a Szentlélek kiáradása után hirtelen kirobbant nemzetközi tömeg: zsidó prozeliták, ortodoxok és egyéb nemzetekből Jeruzsálemben megtért Krisztusiak (keresztények) kezdtek csoportosulni. Akkor templomnak még csak a jeruzsálemi zsidó vallás központi épületét nevezték. De a fővárosban, Jeruzsálemben máris összejöttek kis gyülekezeteikben – illetve a templom un. „Salamon csarnokában” az első keresztények.
Az Őskeresztények gyülekezeteiről Russell Burrill: A XXI. század megreformált egyháza c. könyvéből idézünk:
„Nagyon nehéz lett volna, vagy teljesen lehetetlen olyan helyet találni Jeruzsálemben, ahol több mint háromezer ember találkozhat naponta. —- A pünkösdkor megalapult gyülekezet nem csupán egy nagy testületként találkozott egy bizonyos helyen. Azonnal kiscsoportos gyülekezetté vált. Háromezer fő mindennapos jelenléte Jeruzsálemben egy helyen erős politikai alakulatot képezett volna, amellyel számolni kellett volna….
Ami az Apostolok cselekedeteiben közvetlenül pünkösd után történt, azt az egyház születésének nevezik, és ez így is van, azonban sokan nem értették meg, hogy milyen egyház jött létre. Úgy gondolták, hogy ez egy nagy gyülekezeti összejövetel volt egyetlen óriási csoportban. Kevesen elmélkedtek azon, hogy milyen egyház jött létre pünkösdkor. Amint láttuk, ez egy olyan gyülekezet volt, ahol a Szentlélek különböző kis csoportokra osztotta a hívőket. Ezekből a sejtekből épült fel az az egyház, amelyet Jézus megálmodott.
…A kis csoportokban való gyülekezésnek nem csak politikai oka volt. A tanítványok találhattak volna néhány termet, ahol egybegyűljenek, de ők az otthonokat választották, ami korlátozta a hívők számát mindegyik helyen. Hiszek abban, hogy szándékosan esett választásuk az otthonokra gyülekezési helynek, így korlátozták a csoportok méretét, és igazi közösség alakulhatott ki.
Még a legtehetősebb házak is maximum harminc embert tudtak befogadni az I. századi Jeruzsálemben. Ezek a gazdag otthonok voltak. Nem sok lakóhely rendelkezett még ezekkel az adottságokkal sem, ami azt jelenti, hogy a legtöbb gyülekezetnek harmincnál kevesebb volt a tagsága. Nem kétséges, hogy a legtöbb csak 10-15 embert számlált. — Nyilvánvaló, hogy a hívők megtanultak valamit abból, amit az Úr Jézus tanított,és ez arra ösztönözte őket hogy olyan egyházat hozzanak létre, amely az otthonok és nem a nagy összejövetelek köré összpontosul. Krisztus még az úrvacsorát is egy otthonban iktatta be.
Miért választották a keresztények az otthonokban való gyülekezést? Azért, mert a Megváltó ezt a közösséget mutatta be, és ők egyszerűen követték a példáját… A gyülekezések szokásos helye az otthon volt. Ahogy a kereszténység megerősödött szerte a Római Birodalomban, az otthon még mindig elsődleges gyülekezési hely maradt számukra. Ez arra késztette a gyülekezetet, hogy kicsi maradjon, új csoportokat hozzon létre, amint növekszik, és ne központosodjon. A kereszténység első három évszázadában a gyülekezés otthonokban történt meg. Több mint háromszáz évig nem építettek különleges gyülekezési helyeket,
Az Apostolok cselekedetei világossá teszi, hogy kezdetben a pünkösdi események által létrejött egyház a kiscsoportos közösségek köré összpontosult. Az egyház ebben a helyzetben volt majdnem háromszáz éven át a Constantinus idejében való intézményesítéséig. Elképesztő, hogy képes volt megsokszorozni önmagát, és gyorsan növekedett épületek, intézmények és tömeges összejövetelek nélkül.
— Ahogy az egyház túlnőtt Jeruzsálemen, a korai vezetők alapítottak egy gyülekezetet, kiképezték a véneket, hogy gondozzák azt, és utána tovább mentek. A házi gyülekezeteknek gondoskodniuk kellett önmagukról. Nem kaptak kívülről lelkészt. Egy nagy taglétszámú intézményesített gyülekezetet, amely egy helyen jön össze, nem lehetett volna megfelelően gondozni. Decentralizálni kellett, és így a kis házi csoportos összejövetelek ideálisak voltak. …Az Apostolok cselekedetei világossá teszi, hogy kezdetben a pünkösdi események által létrejött egyház a kiscsoportos közösségek köré összpontosult.
— Miközben Jeruzsálemben és máshol is az egyház kis csoportokból állt, amelyek szerte a városban gyülekeztek, azok nem voltak egymástól függetlenek. Ők egy egyházat alkottak. A különböző csoportok néha találkoztak egymással, azonban az igazi élet a kis csoportokban zajlott. A tizenkét apostol volt az összekötő kapocs, amely összekötötte a különböző csoportosulásokat. Miközben mindegyik csoport kapcsolatban állt a többivel, önmagukban is tökéletes közösség maradtak. Nem kellett találkozniuk a nagy csoporttal azért, hogy egyház lehessenek, mivel Jézus kijelentette, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében, ő jelen lesz. Ez a házi közösségeket egyházzá tette a legteljesebb értelemben, — A kiscsoportos tevékenység négy dologból tevődött össze:
Jézus tanításainak a tanulmányozása, amelyet az apostoloktól tanultak, a közösség, a kenyér megtörése és az imádság.
Ezek mind kiscsoportos tevékenységek. A korai egyház csoportos környezetben tanulmányozta a Bibliát. Néhány ember volt jelen, és ez nem egy egyirányú beszéd volt, hanem párbeszéd, ahol a hívek kérdéseket tehettek fel. Nem kétséges, hogy tanítói jellegű oktatás is folyt, de ez egy erős kiscsoportos környezetben történt. „
Nos ebben a kivonatosan idézett történészi munkából elég világosan kirajzolódott az épített TEMPLOM nélkül is működő EGYHÁZ. Ahol hívek összejönnek – akár csak ketten, vagy hárman is – ott Jézus jelen van. Nem csak jelen lesz, hanem jelen VAN.
Perdöntő nyilatkozatként idézzük föl Jézus Krisztus beszélgetésének ide illő részét. Egy Samáriai nő kérdése egyre aktuálisabb lesz, amint az egyházak (templomok….) mai sokasága köré fonódó szokások, dogmatikai rendszerek kibogozhatatlanul bonyolult tengerében fuldokló, kereső lelkek nem lelik a megnyugtató választ: „Hol van az a biztos pont, ahol Istent megtalálom és imádhatom?”
János evangéliuma 4,19„Uram – válaszolta az asszony –, látom, próféta vagy. 20Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni.” 21„Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. 22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. 23De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. 24Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Következő részben a templom – imaház.. – történetének PROTESTÁNS történésztől származó ismertetése következik.
Addig is egy kis áttekintés az istentiszteleti helyekről:
A zsidóság egyszerű templomsátra – illetve körülötte – kialakult vallási rendszere nem hasonlít semmiben sem a kereszténység későbbi történetének hasonló épületeihez, illetve szertartásaihoz.
Az egyiptomi templomok ebbe a történeti sorba nem illeszkednek bele, mert azok a sokistenhit – benne a Napisten – kultuszának megtestesítői voltak. A fáraó – mint isteni személy – hol egyik, hol másik isten kultuszát helyezte előtérbe. Ennek megfelelően épültek a templomok is a legkülönbözőbb isteneknek. 
