Volt-e, van-e, lesz-e liberális világrend?
Az amerikai történész szerint veszélybe került a liberális világrend, amelyben Amerika a maga képére formálja a világot és az államok nem erőszakkal érvényesítik érdekeiket. Éspedig Trump miatt. Könyvének recenzense úgy látja, hogy maga a liberális elit is felelős a történtekért. A neves stratégiai elemző szerint viszont soha nem is volt liberális világrend.
A dzsungel visszanő – kongatja meg a harangot már könyvének címében Robert Kagan neokonzervatív történész a liberális világrend felett. A Quillette Magazinban megjelent recenziójában pedig Doug Stokes, a nemzetközi kapcsolatok professzora arra figyelmeztet, hogy a liberális világrend önnön fundamentumait veszélyezteti.
A nemzetközi élet hagyományosan úgy működött, mint a dzsungel világa: az államok a többiek kárára erővel érvényesítették szándékaikat. Sohasem lehetett tudni, mikor tör ki újabb háború, nem volt hatalom, amely az erőszaktevőket féken tartotta volna és védelmet nyújtott volna áldozataiknak.
Nem úgy ma, írja Kagan. A második világháború után Amerika olyan világrendet kényszerített ki, amely az együttélés és a szabadkereskedelem amerikai elveit érvényesíti a nemzetközi kapcsolatokban. Intézmények és szerződések olyan rendszere jött létre, amelyek arra hivatottak, hogy békésen orvosolják a viszályokat. Mindennek hátterében az amerikai világhatalom áll, amely szükség esetén beavatkozik, hogy e békés rend megsértőit megregulázza.
Kagan felhívja a figyelmet arra, hogy Amerika nem a hagyományos nagyhatalmi játékot űzi: nem tönkretenni akarta ellenségeit, Németországot és Japánt, hanem demokratizálni. Ezek az országok gazdaságilag versenyezni kezdtek az Egyesült Államokkal, és erre éppen azért nyílt lehetőségük, mert az amerikai védernyő árnyékában tetemes honvédelmi költségektől mentesültek.
A Szovjetunió összeomlása után, a NATO és az Európai Unió a korábbi szovjet befolyási övezet határán túlra terjeszkedett, és ezzel teljesebbé vált a liberális világrend. Közben azonban a kommunista Kína kelet-ázsiai katonai dominanciára tör, Oroszország pedig igyekszik revansot venni a hidegháború utáni rendezésért és vissza akarja állítani nagyhatalmi státusát.
Kagan szerint ebben a helyzetben nélkülözhetetlen lenne, hogy Amerika éreztesse súlyát, de ezt már Obama elnök is elmulasztotta, amikor nem torolta meg a vegyi fegyverek használatát Szíriában. (Hogy republikánus elődjének, az ifjabb Bushnak éppen ellenkező előjelű politikája, az iraki invázió indította el a bomlási folyamatot a térségben, azt Kagan nem említi.) Most, hogy Trump elnök fel akarja adni Amerika irányító szerepét a világban, Kagan szerint ismét elburjánozhat a dzsungel, és nem lesz erő, amely fenn tudná tartani a nemzetközi rendet.
Recenziójában Doug Stokes arra mutat rá, hogy a liberális világrend nagyon megfelelt az amerikai elitnek, amelynek Kagan is része, de a hagyományos amerikai munkásrétegeknek a vesztes szerepe jutott benne, mivel tömegestől vesztették el munkájukat és biztos jövőképüket. Vagyis az Amerika szerepére épülő liberális világrend éppen saját alapját ásta alá.
George Friedman pedig a Geopolitical Futures hasábjain azt írja, hogy a liberális világrend puszta mítosz, és mint ilyet, értelmetlen siratni. A harmadik világháborút nem a liberális világrend akadályozta meg, hanem az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nem akart a pusztulásba rohanni. Amikor aztán vége lett a hidegháborúnak, azt remélték Nyugaton, hogy mostantól pusztán technikai kérdés lesz a világ kormányzása, és ezt a feladatot egy nemzetközi technokrácia látja majd el. Ennek legjobb példája az Európai Unió, amely önmagát egyfajta civilizatorikus erőnek tekintette, és azt tartotta feladatának, hogy megtanítsa a kommunizmus alól felszabaduló országoknak a technokrácia civilizált szabályrendszerét.
Az új technokrata világrendbe vetett hitet azonban megrendítette a 2008-as válság. A földi mennyország nem jön el, a történelem folytatódik, új erők emelkednek fel. Amikor pedig azt képzelték egyesek, hogy mindenütt meg tudják szabni az események alakulását, az nem liberalizmus volt Friedman szerint, hanem a győztesek hübrisze.
2018. október 2.
https://www.metazin.hu/index.php/item/3627-volt-e-van-e-lesz-e-liberalis-vilagrend