A rosszul értett fogalom: VÉGÍTÉLET
Aki csak felületesen foglalkozik a címben foglalt témával, könnyen eltévedhet, ha azt a nézőpontot fogadja el, amit a középkori katolikus egyház egy oltárképen tálalt a hívek elé. Tanúsíthatom személyes élményeim alapján, hogy a Sixtus kápolna oltárképe a maga lenyűgöző valóságában, hihetetlenül erős és mély élményt ad a nézőknek. 
A reneszánsz szellemi óriása – Michelangelo – az Úr Jézus második eljövetelét ezen az óriási falfelületen ábrázolta. Jézus jobb keze az üdvözülteket irányítja az égbe. A bal keze körül látható emberi mozgásoknál a kárhozottak alvilágba való zuhanását ábrázolja a festő. Ez a (tév)képzet alapozta meg azt az eszmét, hogy az Isten Fia egyetlen pillanatban elrendezi az emberiség összes bűnét, hitetlenségét. Valamint egy és ugyanazon lépésben a jók jutalmazását is.
Ez a jelenet tulajdonképpen nem más, mint az ÍTÉLET kihirdetése. Hiányzik a keresztény köztudatból viszont az ítélet előtti eljárás (az un. „vizsgálati ítélet”). A földi bíróságoknál már megszokott, két lépésben működő folyamat (vizsgálat, ami megelőzi az ítélethirdetést) – a középkori egyház által átértelmezve – annyira össze lett keverve, hogy nem is csoda, ha az iménti freskó képzete lengi át-meg át a keresztény közgondolkodást.
Vágjunk némi ösvényt a nehéz téma tisztázása céljából. Egy olvasói levél megerősítette szándékomat, hogy érdemes visszamenni az ÍTÉLET-ről olvasható bibliai leírások közül Dániel prófétáig.
Kedves Ottó! Az idők végén járunk….de a próféciák mennyire engednek abba belelátást,hogy kb. hol tart ez a világ pl. a hétéves nagy nyomorúságtól? Másik kérdésem: Elemezte valahol Dán 7,13-14-et,hol találok erről elemzést?
Köszönöm: …
Tisztelt …!
Kérdéséből sejthető, hogy Önnek már vannak ismeretei a bibliai próféciákról, közösen használható alapnak az 1973-ban kiadott R.Kat. fordítást ajánlom.
A kérdésekből először a Dániel 7, 13-14-re vonatkozót bontsuk ki. Ez okból tehát a 7. fejezetet aprólékosan “leltározzuk” föl. Eddig a levélválaszom.
Alapelvként az ősi protestáns igemagyarázati elvet idézem: Igét – igével. Azaz, ha egy kérdés felmerül, nem emberi okoskodások kusza halmazából, vagy egyik-másik egyház – sokszor egymásnak is ellentmondó – értelmezéseiből lenne szerencsés kiindulni, hanem magából a Biblia szövegből és közvetlen környezetéből. Beidézhető – amikor ez valamely okból kiegészítésre szorulna – az Ige más része is, ahol a témához szervesen – tehát a szöveg elsődleges értelme szerint – olvasható ki a válasz.
Az Úr Isten, – aki egyedül látja a jövőt – Dániel prófétának több olyan álmot, látomást is adott, amikben a téma: mi lesz a jövőben? Milyen események várhatók a földi történelem végéig? Erről először egy királyi álmot küldött, a könyv 2. fejezetében. A világ teremtője, – a fiatal hadifogoly Dániel segítségével – elemezte az Újbabiloni birodalom uralkodójának álmát: egy szoborkolosszust, ami az akkori történelmi kortól kiindulva, az “idők végezetéig” (tehát Nabukodonozor korától – Jézus II. eljöveteléig) képes formában adta tudtára az uralkodónak, hogy izgalmas kérdésére mi a válasz. Miféle korszakok, milyen államalakulatok követik azt a kort, amiben Dániel és társai (valamint a király is) éltek.
Dániel könyve 7. fejezetének 1-től 7-ig olvasható verseiben egy minden téren hasonló történelmi vázlatot látunk, mint az itt vázolt szobortörténet. Olvassuk szóról-szóra a 7. fejezetet.
1Baltazárnak, Bábel királyának 1. esztendejében Dániel álmot látott fekvőhelyén; látomás jelent meg szeme előtt. Az álmot rögvest leírta. Így hangzik: 2Ezt jelenti Dániel: Éjszakai látomásomban azt láttam, hogy íme, az ég négy szele a nagy tenger ellen támadt. 3A tengerből négy hatalmas vadállat bukkant fel. Mindegyik különbözött a másiktól. 4Az első olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földről, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sőt emberi szívet is kapott. 5A második vadállat, lám, olyan volt, mint a medve; félig fölegyenesedett, s a szájában a fogai között három borda volt. Így biztatták: „Kelj fel, és egyél sok húst!” 6Majd ismét más vadállatot láttam. Ez párduchoz hasonlított. Hátán négy madárszárnya volt. E vadállatnak négy feje volt és hatalmat kapott.
Ezeket az egymás utáni történelmi korszakokat a 7. fejezetben megismétli az Úristen – Dánielnek adott látomásban. De ezúttal nem fémekkel, hanem állatokkal szimbolizálva az egymás után következő birodalmakat.
Oroszlán – sas szárnyakkal. Az Újbabiloni birodalom ismert – és általuk is használt – jelképe. Épületeiken is láthatjuk pl a berlini un. Istar kapun.
Medve. A Méd-Perzsa birodalom szimbolikus állata. Ezt a 2. fejezetben az ezüst mell és karok ábrázolták.
Párduc szárnyakkal. A Görög uralmi időszak jelképe. A Nagy Sándor által kialakított hódítások elképesztő sebességgel (szárnyak!) történt megvalósulása. Kb 10 év alatt jutottak el Indiáig és a Közel-Keleti országokat is felölelő óriási területek meghódításáig.
Dániel 7,7 Ezután, íme, éjszakai látomásomban egy negyedik vadállatot is láttam. Félelmetes, rettenetes és szörnyű erős volt. Hatalmas vasfogai voltak: falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. Egészen más volt, mint a többi vadállat, tíz szarva volt.
A fiatal uralkodó (Nagy Sándor) halála után, négy vezére között szétosztott hódításokat a Római birodalom követte.
A 7. fejezet lényegéhez értünk. Miért ez a megváltozott szimbolika? Miért cserélte föl Isten Dániel prófétának adott látomásában a 2. fejezetben már jól bevált fémeket – állatokra?
Elég egyértelmű a válasz. Itt most a politikai sorrend helyett a spirituális lényeg – az un. „Kis szarv” – láttatása lett fontos. Az államok (fémek, vagy állatok) sorát egy nagyon különösen kinéző, vadságában, megjelenésében, viselkedésében valóban rettenetes fenevaddal mutatta be az Úr.
A vas Róma viselkedésének lényege: mindent eltiporni, megalázni, bekebelezni, kizsigerelni és leigázni. Ez lett a 2. fejezetben vas lábszárakkal szimbolizált állam, most már teljes jellem-keresztmetszetében megmutatkozó birodalom. Tökéletes és tömör jellemzés!
Dániel 7,8. Amint a szarvakat figyeltem, lám, még egy kis szarv nőtt ki közöttük. De előbb az addigi szarvak közül hármat kitéptek. Lám, ezen a szarvon emberi szemhez hasonló szemek voltak, meg fennhéjázón beszélő száj.
Ebből az államból – a Római birodalomból – kinőtt, lassan kialakult a három királyt megalázó, országukat bekebelező hatalom. Egy KIS SZARV által szimbolizált vadonatúj jelenség. Nem állam, nem király, nem körülhatárolható, de mégis minden eddigitől jelentősen különböző uralom. Fő kiábrázolásai: SZEMEK és “fennhéjázón beszélő SZÁJ.
Mi lehet ez? Hol található? Miért néz emberi szemekkel? Miért beszél fennhéjázó beszédeket? Mivel azonosítható?
Dániel 7,9-10. 9Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. 10Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket.
Egy hirtelen képváltással felemelkedünk a földi történelemből, mintegy a mennyei birodalomba. Ahol emberi képzeteinket (történelem, uralmak, trónok, királyok, és hasonlók) meghaladó, szépséges és különleges jelenetbe pillanthatunk be: Az Isten tróntermébe! Ott az Atyaisten és környezete látható, mint egy élőkép. Isteni felség és angyalok serege. De mit művelnek ezek a mennyei lények?
“Ítéletet tartottak és felnyitották a könyveket.” Erről olvashatunk a Jelenések könyvében is. Jelenések 20, 11-15. Könyvekkel jelzett pontos történelem, amiben egyének és birodalmak ugyanúgy meg vannak örökítve apró részletekig, mintha – mai hasonlattal – komputerbe írták volna.
Dániel 7,11-12: 11Aztán láttam az elbizakodott beszédek elhangzása után, amelyeket a szarv hirdetett, magam láttam, hogy megölték a vadállatot, testét darabokra vágták és tűzre vetették. 12A többi vadállat is elvesztette hatalmát, de egy meghatározott időre még életben maradhattak.
Visszatérés az isteni világból, a földi történelem ismert valóságába. Itt most már “csak” a Kis szarv a lényeg, “Aki” látókörünk fókuszába került. Szarv és vadállat egyaránt, együtt kapják megérdemelt büntetésüket. “Tűzre” kerültek. Az előd-uralmakat is a múlandóság és az ideig-óráig tartó “életben tartás” jellemzi. A Római birodalom előd (és utód) államai egyaránt a múlandóságnak alávetett emberi alapozású képződmények. Sorsuk: a süllyesztő.
Dániel 7, 13-14: 13Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. 14Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.
A FŐ KÉRDÉS. Mit jelentenek ezek az ihletett sorok? Hova jutottunk ismét? Ki a mostani “főszereplő”, aki az Ősöreggel szimbolizált mennyei Atya elé járul?
EMBERFIA. Lefoglalt kifejezés, ami kizárólag Jézus Krisztust illeti meg. Ő maga is – földi szolgálata alatt – többször használta ezt önmagára és munkájára mutatva/alkalmazva. Újszövetségi igéket idézhetünk, de egy ezek közül kimagaslik, amikor Jézus – kihallgatásai során – kijelentette: “ De az Emberfia mostantól fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni.”
Jézus Krisztus két “munkaterületét” vegyük szemügyre:
Egyikben az Ő földi élete, tanításai és halála jelölhető meg, mint kézzelfogható és történelmileg igazolható valóság.
Üdvözítőnk másik feladata az, amiről a mai un. “kereszténység” láthatóan nem szeretne tudomással bírni. A mennyei templomban ma is folyó közbenjárói feladata. A dánieli un. vázlatprófécia (a hetedik fejezetben imént részlegesen vázoltak) erről üzennek nekünk. Jézus az Atyától kapott egy határozottan körvonalazható küldetést.
“Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki… Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.”
Ezek a kiemelt szavak nem jellemzők egyetlen evilági uralomra sem. “Örök..nem enyészik el soha…nem megy veszendőbe.” Kizárólag Jézus kapott a leírt jelenetben ilyen világuralmi felhatalmazásokat.
Dániel 7, 15-16: 15Nekem, Dánielnek emiatt megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak. 16Odamentem az ott állók közül az egyikhez, és megbízható felvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Szóba állt velem, és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét:
Nem csoda, ha a sokat próbált Dánielnek, mintha az idegeit és szellemét megviselte volna a látvány. “..megrendült a lelkem, s elmém látomásai megzavartak.”
“Megbízható felvilágosítást …” kért és kapott. Ez az a bibliamagyarázati elv, amiről fentebb már említés történt: Igét – Igével.
Dániel 7,17. 17„Ez a négy hatalmas vadállat négy király, aki hatalomra jut a földön.
Egyetlen versben, mintegy futólépésben, átment a magyarázat a földi történelem sok évszázados eseményeiről, hatalmairól – a mennyeiekre.
Dániel 7,18: 18De a Fölséges szentjei nyerik el a királyságot, és az országot örökké birtokolni fogják, örökkön-örökké.”
A “Fölséges szentjei…” „…örökkön örökké.”
Két izgalmas tényező: kik azok, akiket az Úristen méltónak lát a királyságra? Azok, akiket a mennyei könyvekben pontosan vezetett cselekedeteikre épülő igazságszolgáltatás, erre a megtiszteltetésre méltónak lát.
Dániel 7,19 – 22: 19A negyedik vadállatról is szerettem volna bizonyosat tudni, amely egészen különbözött a többitől, és igen rettenetes volt. Fogai vasból voltak, karmai meg bronzból. Falt és rágott, a maradékot pedig széttiporta a lábával. 20Továbbá a fején levő tíz szarvról, s arról a másikról, amely kinőtt és amely előtt a három szarv lehullott. Ennek szemei voltak, és fennhéjázón beszélő szája, és nagyobbnak látszott, mint a többi szarv.21Láttam, hogy ez a szarv hadat viselt a szentek ellen, s legyőzte őket, 22míg el nem jött az Ősöreg, és igazságot nem szolgáltatott a Fölséges szentjeinek, s míg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot.
A negyedik vadállat nem lényegtelen epizodista ebben a prófétikus álomban. „Ő” az a hatalmi konstelláció, “akiből” egy másik különleges uralom nőtt ki, mint egy kicsi, de növekvő és drasztikusan viselkedő/nyilatkozó, erőszakszervezet. Az első látásra még kicsinyke szarv, aki “fennhéjázóan beszélő szája…” által olyan hittételeket, dogmákat és mindehhez egy erőszakos – királyokon és országokon uralkodó – szervezetet hozott forgalomba, amikkel az Isten tiszta, őszinte gyermekei ellen “hadat viselt, s legyőzte őket.”
Gondoljuk végig a középkori egyház(nak nevezett) rendszert. Kiket üldözött? Kiket égetett meg? Kiket zártak rettenetes börtönökbe…? Akik önállóan és csak a bibliára alapozva mertek élni – amíg lehetett – a gondolat, a lelkiismeret, a szabad gyülekezés, a szabad vélemény-nyilvánítás és egyéb alapvető emberi jogaikkal. Ma felfogni sem tudjuk, hogy az Emberi Jogok – többnyire alkotmányosan garantált világában – mit jelentett Valdensnek, Huszitának, Wicliff-követőnek, egyéb – nem az uralkodó egyházhoz tartozónak – lenni.
Ez volt az az időmennyiség, amit később Dániel pontosított a 25. versben. Most még azt vázolja az angyali magyarázó, amit az isteni igazságszolgáltatás röviden így mond: “amíg el nem érkezett az idő, és a szentek el nem foglalták a királyságot.” Tehát az igazságos ítélet UTÁNI örök életre történő utalást olvassuk.
Dániel 7, 23-24: 23Így válaszolt: „A negyedik vadállat (ezt jelenti): egy negyedik ország lesz a földön, amely különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet. 24A tíz szarv (ezt jelenti): ebből az országból tíz király jut hatalomra. Utánuk pedig egy másik kerül uralomra. Ez különbözik a többiektől, és három királyt megaláz.
Már több oldalról is részletezve lett ez a birodalom. Egyszerűen és pusztán logikailag nézve, időrendben áttekintve a földi történelmet, nem tudunk másik országot, birodalmat kimutatni, mint a Római birodalomból „kinövő” – de már nem politikainak mondható – szervezetet. Róma romjain, és belőle megszerveződött kereszténységet. Annak is egy különlegesen megerősödött formáját: a pápai uralom rendszerét.
Dániel 7,25. 25Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az időket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.
Ez az időmennyiség a bibliában összesen HÉTSZER van említve. Tartalmazza a történelemből azt az 1260 évet, amíg a Római Katolikus Egyház korlátlan uralmat tudott gyakorolni Európában. Azok a beszédek, (rém)tettek amiket a “Fölséges..”elleni uralom ideje alatt Európának el kellett viselni, nem a krisztusi jellemzőket hordozták. Sőt!
Az inkvizíció mártírjai, akik mennyei nézőpontból nézve a “Fölséges szentjei..” voltak, ha ma az eltiprásukra kieszelt gaztettekről beszélni tudnának….Elég, ha elolvassuk Szabó Lőrincz: Testvérsiratók c. drámai költeményét, a középkori egyház egyik mártírtörténetét. Ebben egy Valdens községet irtottak ki a pápai rendelettel induló katonák. Menekülésük közben a mintegy 1500 fős lakosság egy hegy oldalán lévő barlangba húzódott.
Az üldözők tüzet gyújtottak a barlang szájánál. A füstben aprótól a nagyig mindenki megfulladt. A végén 15-en kitörtek, szinte a lángokon át, de elfogták és gályára ítélték őket. Erről írta meg ezt a valóban drámai költeményt Szabó Lőrincz. Európa szerte óriási sokkot okozott ez a tragédia.
Ez az időmennyiség van prófétai kifejezésekkel meghatározva: “…kezébe kerülnek egy időre, két időre és egy fél időre.” Ez, a prófétai nap-év elvet figyelembe véve 1260 éves időtartamot tesz ki.
Kezdete az az esemény, amikor Justinianus, Kelet-Római uralkodó hadvezére – Belizár – Rómát átadja 538-ban az akkori pápa kezébe, mint hitbizományt. Az időszak vége: ehhez képest plusz 1260 év. Lejárta 1798. Ekkor kapott egy méretes sebet az akkori pápai trón. Berthier tábornok (Napóleon hadvezére) az öreg és beteges pápát lemondatta és fogságba vitte, ahol a pápa meg is halt hamarosan. Állítólag az asztalos, aki leszögezte a pápa koporsóját mondta: “Na, meghalt az utolsó pápa!”
Dániel 7,26: 26Akkor ítéletet tartanak, s megszűnik uralma, széttiporják, úgyhogy végleg megsemmisül.
Tehát az a vallási rendszer, amiben a legfőbb elvek nem a bibliai kijelentések, isteni elvek és üzenetek a fő alapok, hanem a különböző – olykor egymást kioltó – pápai nyilatkozatok, dogmák, enciklikák és egyéb emberi okoskodások, véglegesen megsemmisítésre kerülnek az utolsó ítélet tűzében.
Dániel 7,27-28: 27Azután a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt. Az ő országa örökkévaló ország lesz, neki szolgál, és neki engedelmeskedik minden uralkodó.” 28Itt végződik a jelentés. Engemet, Dánielt, gondolataim úgy megrémítettek, hogy arcom színe is elváltozott. A dolgot jól szívembe véstem.
A látomás végén a záró mondatok ismétlik a már előbbiekben (Dán. 7,18) megbeszélt tényezőket. Istennek az az országa, amit nemzedékek óta várnak az igazi hívők, elérkeztével meg fogja valósítani az igazságos és tökéletes uralmat.
Dániel prófétának ebben a látomásban közölt történelmi leírása, csupán egyike a téma un. “Vázlatpróféciák-ban” küldött isteni üzeneteinek. Összesen 10 olyan látomás, prófécia van a bibliában lejegyezve, amiben a próféta korától kezdődően az Utolsó Időkig található nagy ívű leírás Istennek – Dánielhez hasonló – küldöttei által.