Néhány idézet George R. Knight: APOKALIPTIKA c. könyvéből. Megjelent az Advent kiadónál 2017-ben.
Gondoljuk végig: nem azon munkálkodunk éppen, hogy felszámoljuk mindazt, ami közösségünket szükségessé és időszerűvé teszi.
——————
Termékenységtől megfosztani.
A mű eredeti címe erőteljes, szinte horrorba illő képet használ: Az adventizmus kasztrálása. Micsoda visszás érzéseket kelt ez a kifejezés bennünk!
Értelmetlennek azonban korántsem nevezhetjük. Ez a szó ugyanis a termékenység elveszítését hivatott kifejezni.
Járjunk csak utána, hogy a protestáns liberalizmus miként hajtotta végre magán ezt a kellemetlen kimenetelű műveletet!
Figyeljük meg, hogyan kísértette meg az adventizmust is ugyanez a sors!
Ezt a rövid lélegzetű könyvet George Knight pályafutásának legfontosabb eredményeként tartja számon: nem csupán felfedi benne az adventizmus jelenkori rákfenéit, eltorzulásait, hanem arra is rámutat, milyen égető szükséglet az apokaliptikus üzenet újjáélesztése, amely a kezünkbe adja a megújult tetterő kulcsát, miközben a világ s vele együtt az egyház is történelme végéhez közeledik.
————————-
Ez a könyv arra szólít fel minket, hogy immár ne viszonyuljunk közömbös, nemtörődöm módon az Úrhoz és a nagy küzdelem ügyéhez, hanem foglalkozzunk végre azokkal az égető problémákkal, amelyek korunkat és környezetünket sújtják.
Túl régóta azon igyekszünk, hogy az Urat amolyan kedves, huszonegyedik századi úriembernek állítsuk be, mint valamiféle adventista értelmiségit vagy egy jóindulatú orvost, aki a Loma Linda Egyetemen dolgozik.
Túl régóta úgy képzeljük el Istent, mint valami fogatlan, öreg nagypapát, vagy mint egy olyan mesebeli figurát, aki Artúr bácsi esti történeteiben szerepel, amikor is mindenki, aki kedves és jó, soha el nem fogyó édességet kap.
Az anyagias egyház/vallás jellemzése egy mondatban, amikor már eltűnt a küldetési jelleg. (D.O.)
„vallásos szervezetek olyan mértékben erősödnek, amilyen mértékben áldozat címén, sőt a megbélyegzés lehetőségének kilátásba helyezésével jelentős költségeket rónak ki tagjaikra.
(lásd a tizedfizetési rendszert bármely okból nem gyakorló hívek fegyelmizése, negligálása, szolgálattól megvonása.Röviden: büntetése.)
———————
American Mainline Religion (Amerika főbb vallási irányvonalai), amelyben a szerzők további taglétszám csökkenést jósolnak a liberális kereszténység körében, még akkor is, ha teológiai tanításuk ismét valamiféle értelmet nyer. Roger Finke és Rodney Stark művükben, a The Churching of America, 1776-1990, Winners and Losers in Our Religious Economy (Amerika vallásossága az 1776-től 1990-ig terjedő időszakban; avagy vallási gazdaságunk piacának vesztesei és győztesei) című könyvben érveket sorakoztatnak fel, hogy feltárják azt a gyalázatos tényt miszerint
„vallásos szervezetek olyan mértékben erősödnek, amilyen mértékben áldozat címén, sőt a megbélyegzés lehetőségének kilátásba helyezésével jelentős költségeket rónak ki tagjaikra. […] Az emberek egyszerűen hajlamosak az alapján megítélni vallásosságuk értékét, hogy mennyibe kerül az egyháztagságuk – minél többet kell áldozni egy megalapozott pozícióért, annál értékesebbnek tartják magát a vallást is.” (Kiemelés: D.O.)
——————
Az emberi elme eme mesterfogásaival a protestáns liberalizmus tulajdonképpen elveszítette üzenetének megkülönböztető keresztény jellegét. Röviden szólva egyszerűen kasztrálta saját magát.
A végeredmény Amerika jelentősebb felekezeteit tekintve az összesített taglétszám drasztikus, többmilliós nagyságrendű csökkenésében figyelhető meg. Ha példának okáért az 1965-től az I990-es évek elejéig tartó időszakot nézzük, akkor láthatjuk, hogy a presbiteriánus egyház taglétszáma 4,2 millióról 2,8 millióra csökkent, vagyis 34%-kal. Ugyanebben az intervallumban a metodistáknál 11 millióról 8,7 millióra, 21%-kal; az episzkopális egyházban 3,6 millióról 2,4 millióra, 34%-kal; és a Krisztus Tanítványai Egyházban is 2 millióról I millióra, azaz pontosan a felére apadt a hívek létszáma.
——————————————-
Itt az iskolákat emeli ki a szerző, de értelemszerűen igaz az egyház egészére is. (D.O.)
Ha a hetednapi adventista intézmények csupán olyan értelemben számítanak kereszténynek, hogy Jézust és a protestáns evangéliumot hirdetik, akkor igazából bármelyik jó hírű protestáns iskola ugyanúgy betöltheti a szerepüket. Ezzel azonban egy mozdulattal félresöpörtünk minden hathatós érvet, amely igazolná a hetednapi adventista iskolák létjogosultságát. Még ha elfogadottan jó intézményekről lenne is szó, senki sem állíthatja, hogy feltétlenül szükség van rájuk. Nem mindegy ugyanis, hogy pusztán egy jó iskoláról beszélünk, vagy egy olyan intézménnyel állunk szemben, amelyiknek megkülönböztetett jelentősége van.