Igen, arról a sírhelyről van szó, ahol harmadnapon az asszonyok nem találták Jézus holttestét. – Most egy négymillió dolláros projekt keretein belül több mint ötszáz év után a kutatók leemelték róla a márványlapot.
Itt kezdődik az a gondolatsor, ami egy átlagos – nem teológus – bibliaolvasónak azonnal feltűnik. A kortársak, akik egymástól függetlenül, méghozzá jelentős időbeli eltéréssel leírták egy történetről, – Jézus feltámadásáról – tudósításaikat, rendelkeztek az akkori temetkezési szokások ismeretével . Tehát a kérdésem: a sírkő miként volt HENGERÍTHETŐ? A mai tudósításban egy KŐLAP a főszereplő,amit a filmen a régészek nagy fáradsággal leemeltek „Jézus sírjáról”!
Nézzük át a kortási iratokat, az evangéliumok HITELES leírásait.
Az Újszövetség négy kanonizált evangéliuma majdnem egyformán írja le, hogy vasárnap hajnalban asszonyok miként találták üresen Jézus sziklasírját. A három, úgynevezett szinoptikus evangéliumban az olvasható, hogy a Megváltó sírját elzáró követ „elhengerítették”, egyedül Szent János evangélista fogalmaz úgy, hogy „elmozdították”, amely utóbbi változat persze nem zárja ki azt, hogy hengerítéssel, gurítással mozdították el a sziklasír szája elől.
A Szentföldön ma is láthatók a Krisztus korabeli sziklasírokat lezáró kerek, malomkőre emlékeztető hatalmas kövek.
A leginkább malomkőhöz hasonlítható, kerek sziklasír zárókő, a „golél” alkalmazása Jézus korában, annak előtte és utána egyaránt szokásban volt a Szentföldön és környékén. Jézus (vagyis a sír tulajdonosa, Arimathiai József sírjához, aki „kölcsönadta”) úgyszintén hatalmas, kerek, malomkőre emlékeztető zárókövet állítottak, s azt a bejárat előtt – a sírra merőlegesen – kialakított vájatban, vályúban mozgatták, hengerítették, gördítették. A hengeríthető zárókő vályúja az egyik oldalra kissé lejtett, s így a sziklasír bejárata előtti elgördítésekor, a megnyitáskor a nehéz és hatalmas követ fölfelé kellett mozgatni, ami némileg megnehezítette a sírrablók tevékenységét. Az ilyen hengeríthető, kerek kővel elzárták a sziklasír bejáratát, s ha új halottat temettek, oldalra lehetett gördíteni a bejárat elől. A Krisztus idejében is használatos kerek záróköveket a Szentföldön több helyen is szinte teljes épségükben megmaradtak, így például a Jeruzsálemtől délnyugatra levő Khirbet Midrászban, (lásd a kiemelt képet a cikk elején), a jeruzsálemi Királyok sírjában és a Ben Hinnom (Gyehenna völgy) Heródes családtagjainak sziklasírja előtt.
Most pedig nézzük, miként írja le a négy kanonizált evangélium a Jézus sziklasírját elzáró kő elmozdítását, elhengerítését, illetve Krisztus föltámadásának tényét. Az evangéliumi verseket P. Békés Gellért és P. Dalos Patrik fordításában közöljük:
Szent Márk evangélista: „Szombat elmúltával Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szálome illatszereket vásároltak és elmentek, hogy megkenjék (Jézus holttestét) Kora reggel értek a sírhoz, amikor a nap éppen fölkelt. A hét első napja volt (azaz vasárnap) Így tanakodtak egymás között: ‘Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratától?’ De amikor odaértek, látták, hogy a követ már elhengerítették, pedig igen nagy volt.” (Márk 16, 1-5)
Szent Lukács evangélista: „A hét első napján kora hajnalban kimentek (a Galileából Jeruzsálembe érkezett, Szent Lukács által név szerint nem említett asszonyok) a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A követ a sírtól elhengerítve találták” (Lukács 24, 1-2)
Szent János evangélista: „A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól” (János 20, 1)
Szent Máté evangélista: „Szombat elmúltával, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült” (Máté 28, 1-2)
A zsidó főpapok szerették volna rávenni Pilátust, hogy a megfeszítés utáni harmadnapig római fegyveresekkel őriztesse Jézus sírját. Arimateai József kikérte Pilátustól Jézus holttestét és elhelyezte a saját, nemrégiben vájt sziklasírjában, s a bejáratához „nagy követ gördített” (Szent Máté 27, 60). (Az evangéliumi részleteket Hering József összeállításának felhasználásával idézem)
Folytassuk a HVG tudósítás olvasását.
A keresztény hagyomány úgy tartja, a keresztre feszítés után Jézust egy mészkőbarlangban helyezték nyugalomra, ahol az akkori szokásoknak megfelelően egy falba vájt, polcszerű nyughelyre fektették.
A National Geographic részletes beszámolója szerint ötszáz év után először nyitották fel az athéni Nemzeti Műszaki Egyetem kutatói azt a márvány sírt, amibe a szent hagyomány szerint a keresztre feszítés után Jézust temették. A jeruzsálemi Szent Sír-templomban található nyughelyet utoljára 1555-ben vizsgálták, bár egyes források szerint még a szent sír még régebb óta érintetlen.
Tapasztalt szakemberekről van szó: korábban ez a görög régész csapat restaurálta Athénban az Akropoliszt, illetve az isztambuli Hagia Sophia székesegyházat. 2015-ben a jeruzsálemi görögkeleti pátriárka és két másik két helyi vallási közösség hívta meg az athéni szakembereket, hogy tanulmányozzák a szent sírt. A feltárási munkálatok várhatóan 2017 tavaszáig tartanak majd. A négymillió dolláros restaurációs projektet javarészt II. Abdullah jordán király finanszírozza.
Fredrik Hiebert, a feltárás egyik régész munkatársa azt nyilatkozta a National Geographic-nak, hogy a fedő márványlap levétele után meglepőnek találták, hogy milyen jelentős mennyiségű töltőanyag van alatta. Valószínűleg nem holnap lesz, amikor eljutnak Jézus tényleges sírjáig: még számtalan vizsgálat vár rájuk.
A legfőbb cél természetesen az, hogy megvizsgálhassák az eredeti jézusi nyughelyet, ugyanakkor az elemzések talán azt is segítenek jobban megérteni, hogy a jeruzsálemi Szent Sír-templomban található sírhely miként válhatott kultuszhellyé, azt követően, hogy Nagy Konstantin császár édesanyja 326-ban megtalálta.
….Összejött néhány kérdés:
A helyszín megállapítása (a Szent Sír helyszínének kijelölése) „a szent hagyomány szerint” Nagy Konstantin édesanyjának a megérzései alapján történt. Ezzel a módszerrel azóta sem lehetett a történelem különböző prominenseinek a sírját biztonsággal meglelni.
- V. Edward és Richard, York hercege
- II. Harold és Hastings
- I. Henrik és a vallásháború
- Attila, a hunok királya
- Nagy Sándor, a hódító
- Az ismeretlen Uszerkaré fáraó
- Nofertiti, a legkeresettebb
- A megérzés, mint régészeti lelőhely jelölése, nem lett elfogadott. A vallások világában azonban a hívő emberek hitetéséhez elegendőnek látszik.
A mostani munkánál a márványlapot levették, nem ELGÖRDÍTETTÉK.
Látszólag ez kukacoskodás és kákán csomózás, de a nyomozási adatok, maradványok, emlékek vagy elképzelésekre és megérzésekre … stb hagyatkoznak, vagy egzakt és lenyomozható tényezők. Egy bűnténynél – akár eltelt közben kb két évezred, akár csak a múlt héten történt, – lényeges a korrekt, minden ponton működő ellenőrizhetőség.
….eredeti jézusi nyughelyet,.. Az i sz 31-ben sietve megtörtént temetés helyéről csak annyi biztosat tudunk, hogy az Arimathiai József saját sírboltjába történt, ami a kivégzés helyétől nem volt messze. A császári anya szentföldi zarándokútja alkalmával ráérzés alapján jelölte ki a kereszt helyét, találta meg a keresztfa darabjait, mutatta meg a sírt…stb. …
Nagy Konstantin császár édesanyja 326-ban megtalálta…stb.
Nem kellene átsiklani az időközben eltelt majd’ 300 év eseményekben gazdag történelmén sem. Amely időközben a Szentföld – és benne a központi helyszinek, pl a főváros és környéke – alaposan átalakult. A pogány római császároknak kisebb gondja is nagyobb volt, minthogy a sok kivégzett bűnöző, egyéb köztörvényes elítélt sorában pont az igazán fontos – de akkor még névtelen – valakihez kapcsolódó relikviákat őrízgessék nagy gonddal. „Megsejtve”, hogy később az üdvösség történetének központi eseményei onnantól kezdve fognak elindulni.
Jókora adag hitre van szüksége annak, aki mindezen szövedékekből – pl a jézusi történet kellékeiből – egy hiteles kor és kór történetet állít össze, aminek minden eleme régészeti pontossággal illeszkedik a bibliai leírásokhoz. Amik akkorra már a ma kezünkben lévő Bibliával egy-az egyben fedik a jézusi történet egészét. A világon szerte széjjel – Magyarországon is – található „Szent Kereszt” darabok, a jézusi történethez kapcsolt EREKLYÉK elemei a Wikipédiából leltárilag átnézhetők.
Tanulságos olvasmány!
Számos olyan ereklye van, amelyet Jézussal kapcsolnak össze. Ezek közül a leghíresebbek talán a torinói lepel, amelyet a benne hívők a Jézus testét borító halotti lepelnek tartanak, és a Szent Grál, egy serleg, amit Jézus keresztre feszítésekor vérének felfogására használtak. Az ismertebb ereklyék:
- A Szent Kereszt darabjai és egy ortodox kolostorban őrzött Vádcímtábla (titulus crucis) az INRI felirattal
- A Keresztrefeszítés Köve, mely 1804-ben, Konstantinápolyba való szállítása során a tengerbe veszett.
- A Lombardiai Öntöttvas Korona és Konstantín Zablája melyeket a keresztre feszítéshez használt szögekből készítettek
- A Szent Fityma,[2] Jézus körülmetélésekor levágott előbőr (január 1. – az Úr körülmetélésének az ünnepe)
- A Végzet Dárdája, amivel Jézus oldalát szúrta át a római katona Jn 19,34 szerint
- A Tövis Korona melyet a gúnyolódó katonák helyeztek Jézus fejére keresztre feszítése előtt
- A Szent Kehely,[forrás?] melyet Jézus az utolsó vacsorán használt
- A Veronika Kendője, mellyel Jézus homlokát törölte le, mikor Jézus a keresztet vitte
- Jézus Varratmentes Palástja, amit a trieri Szent Péter-dómban tartanak[3]
- Jézus Levelei, melyekben udvariasan elutasította Edessza királyának, Abgárnak a meghívását
- A Nem Kézzel Készült Ikon, amit Jézus Edessza királyának, Abgárnak küldött leprásságának gyógyítására
- A Szent Köldökzsinór, Szent Könnyek, Szent Tejfog.
Jézus csontjai hiányoznak az állítólagos ereklyék sorából, mivel a Biblia szerint Jézus testben támadt fel és negyven nappal később testileg emeltetett fel a mennyekbe.
Mindig sokan kételkedtek az ereklyék valódiságában. Erasmus például ironikusan megjegyezte, hogy ha az Igaz Kereszt szilánkjait összegyűjtenénk, akkor láthatnánk, hogy Jézus keresztfája tulajdonképpen egy egész erdőség volt.
2002-ben napvilágra került egy csontokat tartalmazó urna, a következő felirattal: „Ya`aqov bar Yosef akhui Yeshua`”, azaz „Jószef fia Jakab, Jézus testvére”.[4] Az urna az Izraeli Régiségi Hivatal által 2003. június 18-án kiadott okmány szerint egy jól sikerült hamisítvány. Oded Golant vádolták a hamisítással. Az ügy még nincs lezárva.
Forrás: HVG