Az orvosok és a közegészségügyi tisztviselők évek óta mondogatják nekünk, hogy a sok nátrium fogyasztása megnövelheti a szívroham vagy stroke kockázatát azáltal, hogy nem biztonságos szintre növeli meg a vérnyomást. Hogyan magyarázzák most ezt az új tanulmányt, ami azt sugallja, hogy az alacsony nátriumbevitel megnöveli az ilyen okból megtörténő halálesetek kockázatát?
A tanulmány, ami 3681 egészséges, 60 éves, vagy annál fiatalabb európai férfit és nőt vizsgált 8 éven keresztül, szintén azt találta, mintha az átlagon felüli nátriumbevitel nem növelné meg a magas vérnyomás (hypertónia) kialakulásának kockázatát, vagy a szívrohamból vagy stroke-ból kifolyólag bekövetkező halálesetek kockázatát.
Az American Medical Association (Amerikai Orvos Társaság) május 4-i számában közzé tett eredmények biztosan ellentmondásosak, különösen az USA-szerte folyamatban levő, alacsonyabb sófogyasztásra irányuló közegészségügyi kampány fényében, sürgetve az éttermeket és élelmiszergyártókat, hogy csökkentsék le ennek az összetevőnek a felhasználását.
Valójában, – mondja Jan A. Staessen, M.D., a tanulmány vezetőszerzője és a Belgiumban levő Leuven-i Egyetem magas vérnyomás laboratóriumának feje, – az eredmények „nem támogatják a só fogyasztás csökkentésére vonatkozó általános és aktuális javaslatokat a népesség egészének szintjén.”
A só szerelmeseinek nem kell még kitörnie a saját rázóikból. Közelebbről az eredmények azt mutatják, hogy ők sincsenek annyira kívül az alacsony nátriumtartalom mantra sorából, mint ahogy látszik.
Kezdetnek a résztvevők nátriumfogyasztása a vizeletük nátriumtartalmának mérésével lett meghatározva a tanulmány kezdetén az első 24 órás periódusban. Habár ez a módszer egy arany szabványnak tekinthető a becsült só bevitelre, ez az egyetlen vizelet teszt esetleg nem biztosítja a részvevők nátriumbevitelének pontos pillanatnyi felvételét a 8 éves tanulmányon át, ahogy a kutatók maguk is megjegyzik.
Még fontosabb, hogy a résztvevőknek normális vérnyomás értékeik voltak a tanulmány kezdetén, fehérek voltak, viszonylag fiatalok, és átlagosan karcsúbbak, mint a tipikus amerikaiak. Mindezek ellenére régebbi kutatás kimutatta, hogy a magas vérnyomású, fekete, idősebb emberek és a súlyosabb emberek sokkal negatívabban reagáltak a nátriumra.
„Talán jobb volna részletesen megvizsgálni különleges alcsoportokat,” – mondja Jerome Fleg, M.D., a Maryland állambeli Bethesdában levő National Heart, Lung and Blood Institute (Nemzeti Szív, Tüdő és Vér Intézet) szív- és érrendszeri tudományok osztályának orvosa. „Ez a csoport talán nem az a csoport, ami a legnagyobb durranást adja a nátriumbevitel korlátozásának időszakában.”
Staessen és kollégái háromfelé osztották a tanulmányban résztvevőket a becsült nátriumbevitelüknek megfelelően. Habár a magasabb só bevitel nem volt kapcsolva a magas vérnyomás nagyobb kockázatához, társítva volt a szisztolés vérnyomásban (felső érték) egy nagyon kismértékű növekedéshez.
A résztvevőknek alig több mint 6 százaléka kapott szívrohamot, stroke-ot vagy került más szív- és érrendszeri vészhelyzetbe a tanulmány készítésének ideje alatt, és durván ennek harmada volt végzetes. Azoknak, akik a legkevesebb sót fogyasztották, 56 százalékkal magasabb volt a kockázati tényezője arra vonatkozóan, hogy meghalnak szívrohamból vagy stroke-ból kifolyólag, összehasonlítva azokkal, akik a legtöbb sót fogyasztották, még a túlsúly, magas koleszterinszint, dohányzás, cukorbetegség vagy más rizikófaktorok ellenőrzése után is.
A kutatóknak nincs egy szilárd magyarázata erre a felfedezésre, de eltöprengenek rajta, hogyha a nátriumbevitel elég alacsony, hogy csökkentse a vérnyomást, talán ugyanúgy csökkentheti az inzulinra való érzékenységet, ösztönöz egy stressz választ az idegrendszerben, és hat azokra a hormonokra, amik a vérnyomást és a nátriumfelvételt szabályozzák. „Ezen hatások mindegyike kedvezőtlen lehet a szív- és érrendszeri halálozásokra” – mondja Staessen.
Ő és a társszerzők kiemelik, mindazonáltal a magas vérnyomással élő embereknek – akiket nem vontak be ebbe a tanulmányba – továbbra is hasznukra válik az alacsony sótartalmú diéta.
A legtöbb amerikai több sót fogyaszt, mint amit egészségesnek mondanak. A szövetségi iránymutatások javasolják a fogyasztás korlátozását 2,300 milligramm per nap értékre, vagy 1,500 milligramm per nap értékre a feketék és a magas vérnyomással élők esetén. Néhány egészségügyi szervezet azért lobbizik a szövetségi kormánynál, hogy csökkentse ezt az értéket mindenkinél egységesen 1,500 milligramm per nap értékre” – mondja Fleg.
A tanulmány hiányosságai ellenére az eredmények azt sugallják, hogy a sóra vonatkozó iránymutatásoknak talán figyelembe kellene venni az egyének közötti különbségeket – mondja Randal Thomas, M.D., megelőzéssel foglalkozó kardiológus, aki a Minnesota állambeli Rochesterben levő Mayo Klinikán dolgozik.
„Mi tudjuk, hogy nem mindenki egyformán érzékeny a diétájában levő nátriumtartalomra. Még a magas vérnyomásban szenvedő embereknek is valószínűleg nem több mint a fele nátriumérzékeny, és az általános népességben ez valószínűleg kevesebb, mint 10 százalék” – mondja Thomas. „A közösséget érintő irányelvek felállításánál fontos lenne felismerni annak a politikának a szükségességét, hogy ne büntessük a többséget egy kisebbség hasznáért.”
Forrás: http://edition.cnn.com/2011/HEALTH/05/03/salt.heart.attack/ (2011.május.05.)