A „hamuban sült pogácsa” V. rész Az Ezékieli tüzelő, a kenyér botja
A szegény embereknek a tüzelő beszerzése élethossziglan tartó, rendszeres programot jelentett. Ha a környéken volt erdő, mint például Pécsen a Mecsek, az a lehullott gallyakat, ágakat szedegető és hazacipelő emberek látványától volt gyerekkoromban – főleg nyáron – ismeretes, azon a környéken – a Tettyén -ahol laktunk. Azonban ez a szerencse a forró égövi lakosoknak nem létezett, vagy csak hellyel-közzel.Akkor mivel főztek, melegítettek?
Az egyik lelkész rokonom már sok éve teljesít missziós szolgálatot iszlám országokban. Elsőként Pakisztánban volt öt évig, majd Kuvait, utána Libanon, ahol most is családostól laknak.
Érdekes volt, amikor képeket mutatott a Pakisztáni életről, a lakosok napi berendezkedéséről, tevékenységükről.
A kezdő tétel- a tüzelő beszerzése – itt is a napi gondok között majdnem az első volt. A családok legifjabb és a női tagjainak „előjoga” volt a napi tüzelő és az ivóvíz beszerzése.
Pakisztáni gyerekek a munkájuk eredménye – a trágyával megpakolt fal – előtt
Ez – mármint a tüzelő – nemzedékek során át az állatok, szarvasmarha, teve, ló… stb elhullajtott maradékát jelentette, amit aztán, alighogy begyűjtötték, azonnal a házak falára tapasztották, hogy ott megszáradjon.
Amikor aztán lehullott, arról lehetett tudni, hogy alkalmas a tűzrakáshoz.
Az Ezékieli gondot nem ez a tény adta, hanem egészen más.
Azt a próféta megszokta, hogy a hasonlóképpen szárított tehénlepény, vagy a tevetrágya a tűzrakás alapja. Az Istennel való reklamációs hangvételű tiltakozása az EMBERI széklet alkalmazásának parancsa volt.Ezt az intelligenciája sehogy sem fogta föl, minek ez a változtatás a megszokott alapanyagokhoz képest. A zsidó népnek nagyon alapos és az élet minden területét felölelő parancsrendszer állt rendelkezésére, amiket mai ésszel nézve is elismerően kell olvasni. Az emberi ürülékre nézve a parancs így hangzott. „A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra.Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet. (M. Törv. 23, 13-14 vers.Katolikus fordítás)
Pakisztáni konyha
Ez mindent megmagyaráz. Fikciós játékot próbáljunk a fantáziával. A próféta, ha nem akart éhen veszni, a lakosok után kellett volna menni és figyelni, hova ürítettek, kiásni.Majd megszárítani, hogy eltüzelhesse, ahogyan az állatok hasonló végtermékeivel minden ember tette ősidők óta. Ráadásul ez a tevékenység TISZTÁTALANSÁGOT eredményezhetett volna, ami az illetőt kizárja a lakosság köréből, a városon kívülre.
Fából-vaskarika. Ha szót fogad, az a küldetését tette volna lehetetlenné, mert az oldalán fekvést a lakosok szeme láttára kellett művelni.Ma mondanánk, hogy ez a 22-es csapdája.
Így tehát az Isteni parancs jelentősen enyhített a szorításon, azzal, hogy tehéntrágyát engedélyezett. Ez már megfelelt a szokásoknak. Az ételkészítés gondja tehát megoldódott.A tevetúra beduinja és Ezékiel között mindössze kb 2600 év van, de semmi lényeges különbség nincsen a lepénykészítés módszerét illetően. Az elhamvadt tűzben – parázson – megsült lepény a lényeg.
Kirgizisztán. 
Biskeki lepényárusok (ők nem rúdon szállítják a lepényeket, de az ősi étel lényegében megmaradt.)
Az így létrejött „kenyereket”, ha többet is kellett szállítani, egy kenyérszállító botra fűzték és így már egynél többet könnyen lehetett szállítani, illetve tárolni.(Leviticus 26, 39) Ha valaki ezt a kenyérszállító botot összetörte – volna – azzal egy képletes cselekedettel adta tudtul, hogy a kenyérszállítás, esetleg a gyártás is szünetel !
Mindenesetre az egész cselekvés-sorozatot, Ezékiel különös dolgait,egy mély értelmű Isteni terv lengte át és próbálta Izraelnek megmagyarázni, megértetni, hogy valamit elrontottak, de jóvátehetik.Sajnos a történelem azt jegyzi föl, hogy sem Ezékiel próféta, sem a többi – például Jeremiás – nem jártak sikerrel „népnevelési akcióikkal”. A Babiloni fogság kérlelhetetlenül és az Isteni kijelentés szerinti pontossággal bekövetkezett. i. e. 582. Jeruzsálem ostroma Nabukodonozor által.
Arató palesztin földművesek
Egy fajsúlyos szabályt elolvasunk Ezékiel könyvéből. A PRÓFÉTAI KÜLDETÉSRŐL és hatásáról szól. Isten beszél, a próféta lejegyzi.
„Nézd, emberfia, néped fiai rólad beszélnek a falakon és a házak kapujában, és az egyik így szól a másikhoz: „Gyertek, hallgassuk meg a szót, amit az Úr sugall!”
S el is mennek seregestül, népem köréd telepszik, hallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk, ….
Lásd, olyan vagy közöttük, mint aki a szerelemről énekel, szép hangja van, mesterien kezeli a hárfát: meghallgatják szavaidat, de nem igazodnak hozzájuk.…”(Ezékiel könyve 33: 29-33-ig. Katolikus fordítás)
Babiloni paloták.(rekonstrukció)
Messze vezetne a fenti sorok elemzése. Ezzel most adós maradok.Ki-ki gondolja meg az olvasott „igék”,( az egészségre vonatkozó tanácsok, technikák… stb) és a személyes életében megvalósított dolgok arányait és valóságát.Nem elsősorban a most tárgyalt téma – Ezékiel kenyere – a lényeg, hanem blogbejegyzésekből kivonható és megvalósítható életmódváltozás.
Dénes Ottó