dr. Reisinger János irodalomtörténész előadása
A mai napon az ötödik témánkhoz érkeztünk az Amiről a Jelenések könyve szól c. sorozatunkban. Ennek a témának a címe: Hogyan készíti elő Isten Jézus második eljövetelét?
A Jelenések könyvének öt, hat alapvető részletére szeretnék rámutatni a mai este, amelyek elszórva találhatók ebben a könyvben, de erre a kérdésre egységes választ adnak, és a folyamatot is, az egyes szakaszokat is közlik, hogy hogyan is készíti elő Isten Jézus második eljövetelét. Nagyon rövid bevezetőt szeretnék csak tartani a témánk tárgyalása előtt:
Azt a kérdést szeretném föltenni, hogyha valaki a Bibliát már úgy kezdte olvasni, vagy kezdett már elmélyedni a Bibliában, és az Ószövetségből is már néhány részt megismert, meg talán már az evangéliumoknak is az első fejezeteit is elolvasta, vajon tud válaszolni arra a kérdésre, hogy hogyan is készítette elő Isten Jézus első eljövetelét? Van erről fogódzónk? A Biblia beszél erről eleget, hogy Isten mielőtt Jézus eljött volna erre a világra, hogyan készítette ezt Isten elő? Azt hiszem, egy szóval lehet erre válaszolni: messzemenően. Messzemenően előkészítette.
Senkit ezzel meglepetés nem érhetett, hogy Jézus mikor, hogyan, milyen körülmények között születik, és jön erre a világra, hiszen közvetlenül a bűneset után az un. ősevangéliumban 1Móz 3:15 versében Isten már dióhéjban közölte az egész megváltásnak a programját. Hogy majd asszonytól fog születni a Megváltó, tehát egy földi édesanya gyermeke lesz majd a Megváltó, olyan életet él majd, hogy a kígyó fejére tapos, tehát hogy egy bűnt legyőző életet él.
De azt is közölte ez a hallatlanul rövid, egymondatos ősevangélium, hogy a kígyó is a sarkába mar, miközben majd a Megváltó a kígyó fejére tapos. Ebben a heves küzdelemben a kígyó is a sarkába mar. Tehát, hogy a Megváltónak, Krisztusnak az életével kell majd fizetnie a győzelméért, a megváltásért. Ez 1Móz 3:15 versében dióhéjban tartalmazta a megváltás tervének középponti mozzanatát, Jézus földre születését és győzelmét. Most ezt az ősevangéliumot tartja ébren az egész Ószövetség, de valami jelentékeny bővüléssel is ismétli. Pl. 1Móz 12:1-3 verse, amit a hívők atyjának mondott Isten, az Ábrahámnak mondott ígéret közli, hogy igen, majd a nép, amelyből születik a Megváltó, nagy néppé lesz, a nép, amelyből születik a Megváltó, országot fog majd kapni, Palesztinát. És ahol majd fellép a Megváltó, az egész világ számára áldás lesz majd a fellépése.
Nem csak a zsidó néphez jön, az egész világhoz is jön. A zsidó nép köréből kerül ki a Megváltó, de küldetésével az egész emberiség megváltása a cél. Aztán ahogy továbbmegyünk az Ószövetségben, éveket tölthetnénk el ezekkel a messiási próféciákkal.
Egy-egy prófécia is egy egész előadást kívánhatna, olyan mélységesek, olyan tökéletesek ezek a próféciák. Újraolvasom ezeket a könyveket, annyira megragadó pl. hogy – most nagyot ugorjak az időben, – Jézus előtt több mint 500 évvel éltek ezek a próféták, de ők már a kései próféták. A korai próféták az Illéstől kezdve Mikeáson keresztül Ésaiásig, aztán a későbbi próféták, a babiloni fogság előtti próféták, Jeremiás, Ezékiel, Dániel, de a fogság utáni próféták, a késői próféták, az újjáépítés prófétái, ilyen volt Aggeus és Zakariás. És hogy újraolvasom most a könyveiket, olyan megdöbbentő erővel hat rám, hogy egy-két szóval mit ki tudtak fejezni az eljövendő Messiásról. Pl. Aggeus bátorítja a népet, hogy a nép ne sírjon, hogy az újjáépülő Jeruzsálemi templom az kisebb lesz, mint Salamon temploma. Csak ennyit mond nekik az Isten, hogy ne keseregjenek, ne sírjanak, mert az újabb ház dicsősége nagyobb lesz az elsőnél.
Miért? Mert ott fog fellépni majd a Megváltó. Vagy pl. Zakariás próféciái. Zakariásnál nagyon sok prófécia található Jézus első eljöveteléről, külön jövendölés arról, hogy 30 ezüstre becsülik majd a fiamat, tehát a Júdás pénzéről, Júdás árulásának béréről is kijelentette Isten, hogy 30 ezüstpénz lesz. De különösen Zakariás 9:9 verse ragadja meg az embert, hogy miért kellett azt előre megjövendölni, hogy szamárháton fog bevonulni Jeruzsálembe, azaz nőstény szamárnak vemhén. Egy olyan szamárnak a hátán, amelyen még ember nem ült. Sokat talán nem értünk ahhoz, talán nem is ültünk még szamárháton, talán még lóháton sem, de egy állat, amikor még nem használták, akkor még elég veszélyes, főleg első és nagy alkalomra használni. Milyen érdekes, hogy ezt a kis részletet közli, amikor Jézus bevonul szamárháton Jeruzsálembe. De milyen érdekes ezt előre közölni, hogy aztán valóban így is teljesedett be, hogy Jézus egy ízben azt mondja a tanítványainak, a megáldoztatása előtti hét első napján, (a Virágvasárnap során,) hogy menjetek el ide és ide, kössétek el ezt a szamarat, ezt a nőstény szamarat, melyen még senki nem ült. És Jézus ennek az állatnak a hátára ül fel, ez viszi be majd Jeruzsálembe óriási éljenzés, pálmaágakat vetnek, dobnak Jézus elé az útra, és ez a szamár mégis nyugodtan szépen bebaktat a szent városnak a kapuin, az utcáin. Egy kis, jelentéktelennek tűnő mozzanat, de milyen érdekes, hogy ebben a próféciában is benne van 500 évvel az események előtt. Tessék meggondolni, hogy 500 évvel az események előtt, aki ott ül majd a szamárnak a hátán, akinek örvendezhet Izrael népe, az igaz és alázatos. Ez a két jelző, hogy a Messiás, az eljövendő Messiás ilyen lesz, sőt ezt akarja bemutatni, hogy itt az igazi emberi magatartásban találkozhat az igazság és az alázatosság.
Nagyon sokszor, akinek igaza van, az kemény, határozott, sőt, sokszor az emberek rátartiak és dölyfösek is az igazságuk tudatában. Nagyon kevesen őrzik meg az igazságosságuk mellett az alázatot. A másik esetet is sokszor látjuk, hogy emberek, akik alázatosak, sokszor csak alázatoskodók, de igazságuk nincsen. Előre közölte Zakariás próféta, hogy aki ennek a szamárnak a hátára ül, azért örülj Jeruzsálem, azért ujjongjál Sion leánya, mert igaz és alázatos ő. Hogy Jézusnak a jelleme, Jézusnak a személyisége csodálatos, ezért jön a világra Jézus először, hogy bemutassa az igazi emberi jellemet, bemutassa, hogy miért is érdemes élni, mire is érdemes törekedni, mi az a nagy kincs, amit az ember megszerezhet az életben, a jellem, a személyiség, a belső értékek, amivé lehetünk. És mondom, ilyen prófécia több mint 200-250 van a Bibliában. Ezért egy szóval ezt mondtam Önöknek a bevezetésem elején, hogyan készítette elő Isten a zsidó népet és az egész emberiséget Jézus fogadására? Messzemenően.
Körülményekre, külső dolgokra tett utalásoktól kezdve az egészen belső dolgokig Isten messzemenően felkészítette az emberiséget, hogy mikor jön el a Messiás. Akik járnak a sorozatainkra, azok tudják, hogy az időpontra is rámutatott Isten. Dániel könyve 9. fejezet 24- 27. versében. Ott van az idői kijelentés, hogy 70 hét szabatik le majd egy nagyobb időből, és a 70 hétről szóló prófécia, ami prófétai nap-év elv szerint 490 évről szóló prófécia utolsó hetében teljesednek a messiási jövendölések.
És valóban teljesedett is ez a prófécia, i.sz. 27-ben lépett fel Jézus, három és fél év múlva halt meg, tehát addig tanított, és akkor adta áldozatul az ő életét. És egy újabb három és fél év telt el, addig a zsidóknak hirdettetett csak az evangélium. Tehát ez az utolsó hét év volt a döntő a messiási korszak megjelölésében. Maguk ezek a próféciák Jézus születését nem adták meg dátumszerűen. Jézus születésében akkora fontosság nincsen. Jézus fellépését, három és fél éves szolgálatát és kereszt áldozatának az időpontját adták meg. És ahogy közeledett ez az idő, Isten messzemenően felkészítette a zsidó népet, de a zsidó nép nem törődött ezzel.
Nem tanulmányozták a próféciákat. Akkor Isten égi jelet is adott, és elindult egy csillag formájú fényesség napkeletről, és más emberek a pogány Babilóniából jövő emberek, mágusok, mondja a Biblia, de hát ők nem olyan értelemben voltak mágusok, mint ahogy mi gondoljuk a mágus szót, a mágói kifejezés szerint bölcsek. Tehát értelmes, bölcs emberek észrevették ezt a különös fényességet, elindultak ezen a hosszú úton, a több mint ezer km-es úton, megérkeztek Jeruzsálembe, és elkezdték tudakolni, hogy hol kell megszületnie a zsidók messiásának. Láttuk az ő csillagát, követtük eddig, itt állt meg a csillag, hát hol kell, hogy megszülessék a Megváltó? Megzavarodott, megháborodott Heródes király és az egész népe, utánajártak a prófétáknál, és milyen érdekes, hogy külső emberek késztetésére elkezdték újra elővenni a prófétákat, hát rögtön tudták ők, felidézték, csak hát utánanéztek mégis a pontosság kedvéért, rögtön olvasták Mikeás könyvének a híres jövendölését az 5. fejezetből, hogy igen, a Messiásnak a származása öröktől fogva, eleitől fogva lesz, és Efratának Betlehemében kell, hogy megszülessék. Ezután vették útjukat ezek a keleti emberek Betlehem felé, ott találták jászolba fektetve a kisdedet, és tisztességet tettek neki, és visszatértek egy másik úton a szülőhazájukba, mert elrejtetett az üzenet Heródes elől, a zsidó nép elől, amely nem várta a Messiást, és ennek hatására rendezte azt a borzalmas vérfürdőt Heródes Júdea tartományában.
Helyes fordítás szerint minden egy évnél fiatalabb gyermeket kivégeztek, de Isten gondoskodott arról, hogy Jézus szüleivel együtt Egyiptom földjén találjon menedéket. Tehát a régmúltban, amikor eljött az időnek teljessége, akkor Isten kibocsátotta az ő Fiát. Mindig csak ezt az egy szót tudom Önöknek mondani, messzemenően előkészítette Isten Jézus első eljövetelét. A mai előadáson azt szeretném Önökkel megláttatni, hogy Jézus második eljövetele is messzemenően elő van készítve. Jézus második eljöveteléről is világosan szól a Biblia, hogy mi kell, hogy bekövetkezzék Jézus második eljövetele előtt. Ezek a próféciák legteljesebb formájukban a Jelenések könyvében találhatók meg. Tehát, ha valakit az érdekel, hogy Jézus második eljövetele előtt mi minden kell, hogy bekövetkezzék a világunkban, mikor lesz érett arra az idő, hogy Jézus másodszor eljöjjön, és tulajdonképpen miért is jön el másodszor, azt Jelenések könyvéből tudja kiolvasni.
Most szeretném tényleg sorrendben felolvasni azokat a megjelöléseket és próféciákat, amelyek ebben a könyvben találhatók, és kezdeném rögtön azzal a próféciával, ami érthetővé teszi számunkra, hogy Jézus miért nem jöhetett el mondjuk a középkorban. Miért nem jöhetett el a középkor végén? Hiszen azt a legfelületesebb Bibliaolvasó emberek is tudják, hogy Jézusnak azért kell másodszor eljönnie, mert a világ történelme valami egészen lehetetlen állapotba kerül. De hát nem volt a világ már sokszor kétségbeejtő helyzetben? A középkorban, amikor járványok tizedelték meg az emberiséget, amikor keresztény üldözött keresztényt, amikor borzalmas igazságtalanságok történtek, amikor Jelenések könyve 6. fejezete szerint is az akkor megölt mártírok jelképesen így kiáltanak az Istenhez, hogy Uram, te Szent és igaz, meddig még? Meddig?
Miért nem jött el Jézus eddig a világra? A Biblia közli, hogy mi mindennek kell beteljesednie ahhoz, hogy Jézus eljöjjön e világra, és mennyire kell megérnie a gonoszságnak ahhoz, hogy Jézusnak az eljövetele szükségszerű legyen, kikerülhetetlen legyen.
Erre nézve az első, amit szeretnék Önökkel megismertetni Jelenések könyvéből, ez a 11. fejezet. Jelenések könyve megértésében különben is kulcsfontosságú fejezet a 11. fejezet. Miért? Azért, mert Jelenések könyve sok szomorú dolgot megjövendöl az emberi történelemről. Ezeket talán ismerik Önök is, hogy a Jelenések könyve olyan szemléletesen mutatja be, hogy a kereszténység hogy fog elindulni, hogy fog elterjedni.
A fehér lovas időszaka ez. Milyen győzelmes őskereszténységet jövendölt meg Isten János apostolnak ott Pathmos szigetén. De aztán a Biblia bemutatja azt, hogy a kereszténységet óriási üldözések érik, a fehér lovas után kijön a vörös lovas. Jön az üldözések kora. A II-IV. század között borzalmas keresztény üldözések folytak. De a legfélelmetesebb jövendölése a Jelenések könyvének nem az, hogy az őskereszténységet, az ókereszténységet hogyan üldözik, hanem az, hogy a fehér és a vörös lovas után, amikor Jézus felbontja ezt a hétpecsétes könyvet, kijön a harmadik a fekete lovas, és a fekete lovas után, ahogy felnyitja a negyedik pecsétet, kijön a halott-sárga lovas. A legfélelmetesebb jövendölések a Jelenések könyvében a középkorra vonatkozó jövendölések.
Mert a kereszténység történelmében sem a pogány Római hatalom üldözése volt a legfélelmetesebb, – tehát a fehér és a vörös lovas időszaka, – hanem az, amikor a kereszténység bizonyos körei, bizonyos vezetői részt kértek a politikai hatalomból, és létrejött a középkori kereszténység, amely középkori kereszténység üldözni kezdte az igazi, a Krisztushoz hűséges keresztényeket. A kereszténység kettéhasadt egy hatalmi kereszténységre és egy üldözött, krisztusi kereszténységre.
Ez a fekete lovas jelöli a bukást, a kereszténység nagy részének elbukását, és annak következményét ez a halott-sárga lovas. Ezért az erről a korról, – tehát a középkorról – szóló jövendölések a legfélelmetesebbek a Jelenések könyvében. Ezeket a középkorról szóló jövendöléseket, ha valaki csokorban el akarja olvasni, olvassa el a hét levélben a 3. és 4. levelet. Tehát a pergámumi és a thiatirai levelet. Az első szerkezeti részben a 3. és 4. levél minősíti a középkort, ez a pergámumi és a thiatirai levél, a második nagy szerkezeti részben, a hétpecsétes könyv felnyitásában a fekete és halott-sárga lovasra tett kijelentések és részletezések minősítik a középkort. A trombitaszó látomásban, a harmadik szerkezeti részben pedig tulajdonképpen az első négy trombitaszó a népvándorlás viharait szemlélteti, és az 5. és 6. trombitaszó az iszlám terjeszkedését szemlélteti, mint a középkori eltorzult kereszténységre jövő csapásokat. Tehát olvassa el Jelenések könyve 8. és 9. fejezetét.
Még egyszer mondom, a középkorra most már hat jövendölést mondtam, hat jövendölés sorozatot, a pergámumi és a thiatirai levél, Jelenések könyve 2. fejezetében foglal helyet. A fekete és halott-sárga lovasra tett kijelentések a Jelenések könyve 6. fejezetében foglalnak helyet. És az első négy, valamint az 5. és 6. trombitaszóra vonatkozó jövendölések a Jelenések könyve 8. és 9. fejezetében foglalnak helyet. De hogyha még félelmetesebbet akarunk olvasni a középkornál, akkor el kell, hogy jussunk Jelenések könyve 11. fejezetéhez, amiről most beszéltem, ami egy félelmetes nagy fejezet arról, hogy a középkorral nem ürült ki az emberi gonoszságok tárháza, a középkorral nem fejeződött be a sötétség.
A középkor után jött a legfélelmetesebb sötétség, amikor pedig az emberiség úgy gondolta, hogy a legnagyobb világosságban van része. Így is nevezték a középkor utáni első nagy időszakot a XVII. és XVIII. században, hogy a Felvilágosulás, a Felvilágosodás kora. Jelenések könyve 11. fejezete beszél röviden – így szoktuk mondani – az ateizmus megszületéséről. Egy újabb kultúrának, az ateista kultúrának a megszületéséről, aminek az értékelésénél egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni, hogy az ateizmust nem ateista emberek találták fel. Az ateizmus az eltorzult kereszténységre jövő válaszreakció volt.
A középkori eltorzult kereszténység – a babonás, eltorzult vallásosság – kihívta a maga ellentétét, a minden vallás eltörlésére irányuló kísérletet. Főleg a kereszténység, és benne a Biblia eltörlésére irányuló kísérletet. A Bibliát a Jelenések könyve 11. fejezetében egy olyan jelkép szemlélteti, amely jelképet Isten Zakariás könyvéből idéztet itt be János apostol számára. Ez a jelkép a hétkarú gyertyatartó világosságáról, és a két olajfáról szóló látomás, amely Zakariás könyve nyolc látomássorozata közben az 5. és 6. látomás. Azért érdemes megismerni Zakariás könyvét, mert Zakariás könyvének a megértése perdöntő a Jelenések könyve megértéséhez.
Nemrég felhívott egy lelkésznek a felesége, és azt mondta nekem, hogy a mi egyházközségünkben itt Budapesten Zakariás könyvét vettük elő, mert éreztük, hogy rendkívül fontos ez a könyv, de hát szinte egy szót nem értünk belőle. Tud-e valamiben segíteni? Mondtam, hogy nagyon-nagyon örülök ennek, hogy elővették Zakariás könyvét, egyáltalán a Bibliának mind a 66 irata nélkülözhetetlen, de ha van nélkülözhetetlen prófétikus könyv, főleg Jelenések könyve megértéséhez, hát ez Zakariás könyve.
Amikor Isten be akarta mutatni a hívő zsidóságnak, hogy igenis felépíthetik a Jeruzsálemi templomot, bátorítást, ösztönzést akart adni, akkor adta ezt a nyolc látomássorozatot. Zakariás könyvének a második része ez a nyolc látomás. És a látomások között, – ahogy említettem,- ez az 5. látomás, hogy Zakariás egyszer csak azt látja, hogy ott áll a hétkarú gyertyatartó, hatalmas világosságot bocsát maga körül. Az ószövetségi szentélyben ez a hétkarú gyertyatartó vagy Menóra, mind a hét ága végén világított, és ezt a gyertyatartót olaj táplálja, olajtartó van a gyertyatartó mellett. Jelenések könyve 11. fejezete pontosítja, hogy két olajtartó önti szakadatlanul az olajat a Menórába, hogy világítson a földkerekség lakosainak, és hogy világos legyen, hogy mi ez a két olajtartó, azt olvassuk Jelenések könyve 11. fejezetében, „adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak gyászruhába öltözve 1260 napig. Ez az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek istene előtt állanak.”
Tehát fölidézi a zakariási jelképet. A zakariási látomást azért adta Isten, hogy mutassa, hogy igen, az olajjal jelképezett isteni személy van az Isten művei mögött. Ki az olajjal jelképezett isteni személy? Az isteni személyeknek a Bibliában nagyon sok jelképes, megragadó bemutatása van. Az Atyának is megvannak a maga jelképei, a Fiúnak is megvannak a maga jelképei. A Szentlélek sok jelképe közül az egyik az olaj. Vagy olajtartónak a jelképe. Hogy az Isten Szentlelke ezen a világon nem erővel és nem hatalommal viszi előre az Isten dolgait. Ez is itt hangzik el Zakariás 4. fejezetében. Sok Bibliaolvasó ember meg is jegyzi, – és méltán jegyzi meg ezt a kifejezést, – hogy nem erővel és nem hatalommal.
Ahol emberek a vallás terjesztése céljából erőt meg hatalmat vesznek igénybe, ott kereszténység nincsen. Ezt is hadd mondjam ki, hogy ebben ez is benne van. Ahol a vallás terjesztése céljából erőt, politikai meg államhatalmat vesznek igénybe, ott kereszténység nincsen. „Nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel.” Tehát ez a két olajfa jelzi, hogy a Szentlélek milyen két nagy csatornán keresztül szövődik bele ennek a világnak a történelmébe, és hogyan fejti ki a hatását. Ez a két olajfa, – itt azonosítja egész pontosan – a Jelenések könyve 11. fejezet 3. verse: Ez az én két tanúbizonyságom, hogy prófétáljanak. Tehát ez a két olajfa, most egy másik hasonlatot választ, két tanúbizonyság, hogy prófétáljanak, maga a prófétai beszéd köti össze ezt a kettőt.
Mi ez a kettő, amit a prófétai beszéd köt össze? Az Ószövetség és az Újszövetség. Az Isten a Szentlélek által az Ó- és Újszövetség beszédeinek a megszólaltatásában viszi előre az ő művét.
Tehát ahol a Biblia megszólal, ott megy előre az Istennek a műve. Ahol az egységes prófétai beszéd, akár Ószövetség, akár Újszövetség megszólal, ott megy előre az Isten a műve. Azt mondja, hogy ezek gyászruhába öltözve prófétáltak 1260 napig. A próféciákban a napok mindig éveket jelentenek, tehát az 1260 nap az 1260 évvel egyenlő. És aki nem hallott volna még erről az idői jövendölésről, annak hadd mondjam el, hogy ez hétszer fordul elő a Bibliában.
Dániel könyvében kétszer, Jelenések könyvében ötször. Ez a kijelentés, hogy 1260 évig gyászruhákba öltözve prófétálnak, ez jelzi itt ebben a fejezetben a középkort. A középkorban ugyanis teljesen el akarták némítani a prófétai beszédet. Egy hatalmi kereszténység jött létre, egy államhatalommal összeszövődött hatalmi kereszténység, amelynek a jármát, nyűgeit még ma is nyögjük, hiszen embertömegek gondolkodása ma is alig több mint a középkori gondolkodás, a vallás, a keresztény vallás ügyeiben. A Biblia így mutatja be, hogy gyászruhákba öltözve prófétáltak az egész középkoron keresztül. És akkor, amikor vége van a középkornak, – amikor úgy gondolnánk, hogy valami felszabadulás jön,- akkor azt látjuk, ezzel folytatódik a Jelenések könyve 11. fejezete 7. verstől: „És mikor elvégezik az ő bizonyságtételüket,” – mármint ez a két gyászruhába öltözött tanúbizonyság, – „a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni. És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. De három és fél nap múlva életnek lelke adatott Istentől ő beléjük, és lábaikra álltak; és nagy félelem esett azokra, akik őket nézték. És hallottak nagy szózatot az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És felmentek” – mármint ez a két, halottnak hitt két tanúbizonyság – „felmentek az égbe felhőben; és látták őket az ő ellenségeik. És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesett; és megöletett a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémültek, és a menny Istenének adtak dicsőséget. A második jaj elmúlt; ímé, a harmadik jaj hamar eljő.”
Ez egy félelmetes és megrázó leírás!
Aki nem tud egy jelképet sem, nem tudja azonosítani itt az eseményeket, a puszta felolvasásra is hátborzongató érzés vesz körül bennünket. Mit csinálnak a középkor végén a két tanúbizonysággal, a gyászruhába öltözött két tanúbizonysággal? Úgy gondolnánk, hogy vége van a középkornak, most jön valami felszabadulás vagy fellélegzés, de nem ez jön, legalábbis a Bibliára nézve nem ez jön. Ha a két olajfa, két tanúbizonyság valóban az Ó- és az Újszövetséggel egyenlő, mi történt a középkor végén az Ó- és Újszövetséggel? Egy olyan hatalmas, mélyből feljövő fenevad kezd hadakozni velük szemben, mint a XVII-XVIII. században megszülető ateizmus. Az ateizmus tűzi először zászlajára azt, hogy a vallásra nincs szükség, és csak gyötri a föld lakosait a vallás. A kereszténység csak gyötri az embereket, parancsolatokkal látja el őket, törvényekkel, Tízparancsolat és egyéb más. Hát az embereknek elég sok bajuk és problémájuk van, mint még újabb törvényekkel, nehézségekkel körülvenni őket. Nincs szükség a vallásra, nincs szükség a kereszténységre, nincs szükség a Bibliára sem. Ezt a legkeresztényibb országban mondják ki, a forradalmi Franciaországban. Három és fél évig a legkegyetlenebb diktatúra dühöng 1794 és 1797 évek között. Valóban a Jakobinus diktatúra kimondja, hogy nincs szükség a vallásra.
Mire van szükség? Az észre és az értelemre. Mire van szükség? Beviszik a Notre Dame-ba az Ész Istennőjét, megkoronázzák, leborulnak előtte. Az észre, az értelemre van szükség. Hitre, vallásra nincs. Mákony ez, maszlag, nincs szükség rá, nem kell az életbe. Az óriási tévesztés az volt a felvilágosodás idején, hogy a vallásra ugyan sok tekintetben joggal haragudtak meg az emberek, de a vallást és a kereszténység történelmét összekeverték a Bibliával, és ami a kereszténység számlájára írható lett volna, azt a Biblia számlájára írták. És a Bibliát is ki akarták pusztítani. Tudjuk jól, hogy szamár farkára kötve hurcolták végig a Bibliát a forradalmi Párizsban, amely lélek szerint Sodomának és Egyiptomnak hivatik, és „ahol a mi Urunk is megfeszíttetett”.
Az ateizmussal egy óriási erkölcstelenség is kezdetét vette, az erkölcsök teljes felszabadítása, mondván, hogy mindenki azt tesz, amit akar, úgy éli az életét, ahogy akarja, nincs szükség törvényekre, nincs szükség mértékre, nincs szükség a Bibliára. A Biblia úgy tűnt, mint hogyha meghalt volna. Érdekes, hogy nem a középkorban, ahol pedig nagyon élesen támadták, nem engedték lefordítani, nem engedték a nép kezébe jutni, nem a középkorban szenvedte el a Biblia a legnagyobb támadásokat, hanem a középkor végén, a Felvilágosodás, az ateizmus idején. Amikor szinte leírták a Bibliát, hogy a Bibliára nincsen szükség. Ezért mutatja be így ez a látomás, hogy mintegy ott fekszenek, a két tanúbizonyság a városnak, – nyilván ez a forradalmi Párizst jelenti, az erkölcstelenség székhelyét, – ezért mondja, hogy Sodomának és Egyiptomnak hívatik.
Sodoma és Egyiptom az erkölcstelenség és a lelki, erkölcsi sötétség szimbóluma a Bibliában. És úgy tűnik János apostol előtt, hogy ezek meghaltak.
Vége van. És megmagyarázhatatlanul, ahogy letelik ez a három és fél év, egyszer csak lábaikra álltak, nagy félelem esett azokra, akik őket nézték, ez a két tanúbizonyság felmegy az égbe, a felhőkbe. Ez az első dolog, amit szeretnék Önöknek kiemelni, – mert sokan nem ismerik a Jelenések könyve 11. fejezetét,- csak vázlatosan, éppen csak egy betekintés erejéig bemutatni, ez az első dolog, amire szeretnék hivatkozni.
Mi kell ahhoz, hogy Jézus másodszor eljöjjön? Mi szükséges ahhoz, hogy ugyanúgy várhassák az emberek, mint az első eljövetelekor is tudhatták az emberek, hogy érkezik a Megváltó, és azért várták a Megváltót a napkeleti bölcsek, a betlehemi pásztorok, Simeon és Anna Jeruzsálemben.Voltak, akik várták, akik tanulmányozták az írásokat. De hát az emberiség történelmében el kell, hogy érkezzék egy olyan időszak, amikor végre a Biblia az emberek kezébe kerülhet. Ez az első, ami meg kell, hogy előzze Jézus második eljövetelét. E mögött viszont, hogy a Biblia az emberek kezébe kerüljön, mi kell, hogy álljon? Mi kell, hogy meghúzódjék?
Az általános szabadságjogok elismerése.
Az első dolog, amit szeretnék Önöknek hangsúlyozni, hogy az emberiség történelmében el kellett, hogy érkezzék egy olyan időszak, amikor az emberek alapvető és általános szabadságjogait kezdik nagyon komolyan venni.
Milyen szabadságjogok?
Általában hallunk ilyesmiről, hogy sajtószabadság. Ez igaz, és nagyszerű dolog lenne, hogyha meglenne. Hallunk ilyenről, hogy szólásszabadság. Ez is nagyszerű dolog, jó lenne, hogyha meglenne. De azért elvileg megvan már a sajtószabadság és a szólásszabadság is. Hallunk ilyenről, hogy vallásszabadság. Ez is nagyszerű dolog. A vallásszabadság óriási léptekkel haladt előre az elmúlt két-három évszázadban. Nagyszerű dolog, hogy mindenki maga gyakorolhassa azt a vallást, amit igaznak tart, és amit ő választ magának. De azt hiszem, hogy a legnagyobb szabadságjog a lelkiismereti szabadság. Hogy mindenki ezen a földön szabadon tudjon gondolkodni, szabadon tudjon dönteni, választani ha kell, vallás és vallás között. És ezt a szabadságot, hogy az ember világosan lássa a különbséget a jó és a rossz között, ezt egyedül a Biblia biztosítja. Ezt ki kell, hogy mondjuk, hogy a Biblia nélkül az ember legfeljebb az egyik rossztól a másik rosszig csapódik. Amikor kezdi az ember megismerni a Bibliát, akkor kap mértéket, akkor látja már nem csak a balt, hanem a jobbot is.
Ahhoz viszont, hogy az emberek kezébe kerüljön a Biblia, maguknak, ezeknek a szabadságjogoknak kellett beteljesedniük és megszületniük, és ez az emberiség történetében csak a XVII.-XVIII. században alakult ki. Tehát Istennek ezért kellett ennyit várnia. A középkor egy óriási vargabetű az emberiség történelmében, óriási kitérő, meg kellett várni a középkornak a lejártát, nem erővel és nem hatalommal működik az Isten. Hogy Isten kialakítsa azokat a lelki, szellemi körülményeket, hogy emberek megismerhessék az alternatívát, a jó és rossz közötti választást, megismerhessék a Bibliát, hát ez csak a XVIII-XIX. század végén jött el. Szoktam mondani, hogy jó, ha néhány történelmi dátumot is megjegyzünk, amiket nekünk soha nem tanítottak az iskolában. 1804-ben jött létre a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Nagy időpont volt. Angliában, ami a liberalizmusnak és a szabad gondolkodásnak egyik fellegvára már a középkor végétől fogva, eszükbe jutott embereknek, hogy ne csak mi élvezzük itt Angliában vagy Európában a szabadságot, hanem az egész világon élvezzék a szabadságot az emberek.
De hogyan élveznék Biblia nélkül? Hát ezért mi adakozunk, pénzt adunk arra, hogy a Bibliát minden nyelven, nyelvjáráson kinyomtassuk. Ez 1804-ben vette a kezdetét. 1816-ban létrejött az Amerikai Bibliatársulat is. Ez a két dátum, az 1804 és 1816, tulajdonképpen az elmúlt 200 év, még nincs is 200 év. Hogy biztosította azt az emberiség történelmében, hogy a Biblia elkezdett fordításokban terjedni, minden nyelven, nyelvjáráson terjedni, azt lehet mondani, hogy most a kezünkben van ez a Biblia. Ami most a kezünkben van, ez is az angoloknak köszönhető. Mert az 1890-es években ez a Brit és Külföldi Bibliatársulat szorgalmazta a magyar Bibliának ilyen formában, hogy két, három méretben és olcsó áron emberek kezébe kerülhessen, ilyen formában való megjelentetését. Alig több mint 100 év.
Ha visszamegyünk 150-200 évre a magyar történelemben, azt láthatjuk, hogy az emberek nem nagyon foghatták kézbe a Bibliát, és joggal vagyunk büszkék a Vizsolyi Bibliára, és most is hallottuk az újsághírt, hogy talán 30 millió forintért kelt el az egyik példánya egy nyugati árverésen. Miért? Mert nyolcvanat nyomhattak belőle. Mert a szegény, – nem is magyar, hanem lengyel nyomdász – Mantskovits Bálint 1588 és 1590 között, amikor kinyomtatta az első teljes magyar Bibliát, állandóan ott érezhette a hátán a Habsburgok, a császári csapatoknak a támadó jelenlétét. Ahogy kinyomtatta a Bibliáját, vette a sátorfáját és visszament Lengyelországba. Valóban akkorra már rá is jöttek arra, hogy hol nyomtatják a Bibliát, és hát ilyenkor a hatalom iszonyatos vérfürdőt szokott rendezni.
1590-től az 1890-es évig a magyar Biblia nem kerülhetett széles néprétegeknek a kezébe. Van egy református lelkésznek, Örvös Lászlónak a magyar Biblia útjáról szóló kis könyvecskéje. Ebben leírja, hogy még az általunk nagynak tartott reformkorban is hogy üldözték a Bibliát. Akkor is küldtek Angliából Bibliát, meg hozták Clark Ádám mérnökei is a magyar Bibliát, de lefoglalták a Bibliát, visszaküldték. Általában Morva- és Csehországban utasították vissza a Bibliapéldányokat. Nem éltünk ilyen jó világot, mint most, hogy Önök bemennek egy boltba, és megveszik a Bibliát, és ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, és őszintén, szívből olvassa, egy idő után az az érzése támadhat, hogy itt valahogy az Istent halljuk, az Isten szava ez, az Isten szól hozzánk. Az Isten nem tudott az emberekhez szólni, mert amivel szólt az emberekhez, azt elnémították, félretették. Ez egy iszonyatos harc és küzdelem a Bibliafordítások elterjedésének a kérdése. Jelenések könyve 3. fejezete erről még ide a 11. fejezethez kapcsolódóan egy külön próféciát is közöl. Erre hadd hívjam fel a figyelmet, ez a Filadelfiai levélben levő prófécia. A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg:
„Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (ímé, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.”
Ezt először a XVIII-XIX. század fordulóján élt keresztényeknek lehetett mondani, amit itt Jézus kifejez, hogy te megtartottad az én beszédemet. Mert ők már megismerhették az Isten beszédét, őelőttük már egy nyitott ajtót tárt az Isten, főleg az Egyesült Államokban, ahol a legnagyobbak voltak a szabadságjogok, és Nyugat-Európában, de Magyarország azért mindig Kelethez tartozott, és itt azért nem csak a gazdasági fejlődés akadozott, de a lelki, szellemi fejlődés elé is óriási gátakat állítottak. Tehát itt mi még inkább tudjuk ezt értékelni, hogy igen, el kell következni egy olyan korszaknak az emberiség történelmében, amikor Isten kinyitja a kapukat. Kinyitja az ajtót. Amikor a szabadságjogok általánosan elfogadottak lesznek. És hát hadd mondjam el azt is, hogy hazánkban is csak 12 éve elfogadott a lelkiismereti szabadság, 13, 14, 15 évvel ezelőtt itt jogilag lelkiismereti szabadság nem volt. Bárkit a lelkiismereti meggyőződéséért börtönbe vethettek, és szigorúan, súlyosan elítélhettek. Tehát azért így értékeljük ezt, hogy mi csak egy karnyújtásnyira vagyunk a mi hazánk történelmében annak a kezdetétől, amiben Nyugat-Európa más államai vagy az Egyesült Államok már 200 éve osztoznak.
És ennek el kellett jönnie az emberiség történelmében. Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én lelkemmel. Sokat lehetne még erről beszélni, de a második mozzanatra szeretnék máris előlépni. Mi kell még ahhoz, hogy Jézus másodszor eljöjjön? Hogyan készíti elő Isten az ő Fiának az útját? A második dolog az előzőből következően az, hogy legyenek emberek, akik elfogadják az Isten teljes üzenetét, a teljes Bibliát a maga prófétikus előrejelzéseivel együtt. Ezt, hogy hogyan fogják elfogadni, Jelenések könyve 10. fejezete közli. Tehát a Jelenések könyve
11. és 10. fejezete az egymás mellett élő tejtestvér, valóban csak így mondhatnánk jelképesen. A Jelenések könyve 10. fejezete közli egészen történetileg részletekbe menően, hogy hogyan fogják ezt a mindenki kezébe eljutó könyvet, a Bibliát teljesen elfogadni. Talán Önök is hallottak már róla, én is beszéltem már erről, és külön előadásokat is tartottam arról, hogy a Bibliatanulmányozás székhelye a XVIII-XIX. században az Amerikai Egyesült Államok és Anglia volt. Ez volt az a két ország, amelyik a legnagyobb szabadságjogokat biztosította a polgárainak, és a Biblia is itt terjed a leghathatósabban. Itt indultak ki olyan mozgalmak, amelyek a XIX. század első felében végül is egy hatalmas nagy Bibliakutató mozgalommá egységesültek, és ez volt az Amerikában fellépő Miller mozgalom.
Ez a mozgalom nagyobb arányokban a 30-as években terjedt el, a 40-es évek elejéig már csaknem Amerikának minden huszadik lakosa hozzá tartozott. Amerika ebben az időben kb. 20 milliós nemzet volt, és csaknem egy millióan voltak ennek a mozgalomnak a követői. Ez a vallástörténetnek eléggé szemérmesen elhallgatott nagy fejezete, amelyet a maga súlyához képest szinte alig mutatnak be történelmi, vallástörténelmi, egyháztörténelmi könyvek. Persze megvan az okuk rá, hogy miért. Ha ezt a mozgalmat bemutatnák, akkor nagyon sok mindenre fény derülne, és nagyon sok bibliai igazságra, -illetve bizonyos felekezeteknek nagyon sok bibliai igazságtól való eltávolodására – fény derülne. Mindenesetre Jelenések könyve 10. fejezetének központjában az áll, hogy ahogy kutatják a próféciát és a bibliai jövendöléseket, ráterelődik ennek a mozgalomnak a figyelme egy olyan jövendölésre, amely Dániel könyvében idői kijelentést is tartalmaz, méghozzá a bibliai próféciák közül a leghosszabb idői kijelentést, az ún. 2300 éves próféciát.
Ennek a próféciának a megértése, amit nagyon röviden elénk tár a Jelenések könyve 10. fejezete, – amit egy mondatban így tudnék most Önöknek összefoglalni,- hogy csak egy nagy csalódás után értették meg, sőt, csak egy nagy csalódás után érthették meg ezt a próféciát. A végső idők nagy felekezetközi és Krisztust váró mozgalma egy nagy csalódás által születik meg. Ugyanaz lesz a végső idők egyházának a születésénél, mint a Krisztus egyházának a születésénél. Ne tessék elfelejteni, hogy a zsidóságból kilépő kereszténység, – tehát a kereszténység megszületése – is egy nagy csalódással volt kapcsolatban. Senki nem akarta elhinni szinte azt, hogy a Messiást megölik. A zsidó nép nem ilyen Messiást várt. És az apostolok sem ilyen Messiást vártak. A kereszténység megszületése egy csalódással van összefüggésben, mert akkor, amikor a tanítványok csalódtak, és még a feltámadt Jézusnak is ezt mondták azon a bizonyos úton,- Lukács evangéliuma 24. fejezete közli az emmausi tanítványok történetét a legrészletesebben.-
Mit is mondtak az emmausi úton? Hát, hogy mi azt hittük, hogy Ő állítja helyre a királyságát Izraelnek.
Úgy gondolták, hogy a Messiás politikai Messiás lesz. Visszaadja a zsidó népnek az önállóságát, megerősíti a hatalmi viszonyokat. Hogy a Messiás erkölcsi megváltást hoz, és az emberi bűnre ad végső és biztos választ, a megváltás, a kiszabadulás válaszát, ezt senki, de senki nem fogta fel, még azután sem, hogy Keresztelő János fellépett, és Jézus Krisztus fellépett, és 3 és fél évig tanított.
Egy nagy csalódásnak kellett bekövetkezni, a Jézus halálát átélő emberek, hívő emberek nagy csalódásának, amelyből nem csak Jézus feltámadása rázta fel őket, hanem Jézusnak a próféciákat megmagyarázó magatartása, hogy Jézus Mózestől elkezdve megmutatta a tanítványoknak, hogy ezeknek így kellett megesniük, ezeknek így kellett bekövetkezniük, és egy nagy csalódásból született meg az a kereszténység, amely Pünkösd napján több ezer lelket, és utána már több tízezer mondhatott magáénak. Ugyanígy következett be a XIX. század elején, amikor felekezetközi,– katolikusokat, főleg reformátusokat, de baptistákat, metodistákat is magába tömörítő mozgalom,- a Miller mozgalom egy nagy csalódás árán adta át a végkifejlethez az utat annak a népnek, amelyet Isten Jelenések könyve 10. fejezetében megjövendölt.
Hogy a végső időknek, Krisztus második eljövetelét előkészítő népe lesz. Itt,- ahogy említettem Önöknek, – 5-6 pontban fogom Önöknek összefoglalni azt, hogy mi szükséges Jézus második eljövetelének előkészítéséhez.
Szükségesek a világszerte elismert szabadságjogok,
a Biblia elterjedése, hogy felmenjen a Biblia, mint két tanúbizonyság az ég felhőiben, szükséges
emberek közössége, csoportjai is, akik megértik a Bibliát csalódás árán is. Ha először úgy gondolják, hogy megértették, és kiderül, hogy nem értették meg, és hogy kell helyesen megérteni, hogy egy megkeseredés, csalódás által mégis csak kikristályosodik egy hívő nép, és létrejön ez a nép, ez a második fokozat. És aztán kell egy harmadik fokozat is Jézus második eljöveteléhez, hogy ez a nép
hirdesse a Jézus második eljövetelét megelőző időszakban a hiteles evangéliumot, és annak szükségességét, hogy Jézusnak miért is kell eljönnie. Erről beszél Jelenések könyve 14. fejezete. Tehát azt szeretném Önökkel érzékeltetni, hogy a Jelenések könyve hiánytalanul magába foglalja a második eljövetelhez vezető útnak a prófétikus előkészítését. Most Jézus második eljövetele előtt nem lépnek fel évszázadról évszázadra próféták, nem úgy van, mint az Ószövetség idején, hogy próféták sora lépett fel, egymást erősítve és bővítve közöltek jövendöléseket. Az Újszövetségben egy prófétikus könyv van, ez a Jelenések könyve. De ez az egy prófétikus könyv mindent magában foglal, ami az elmúlt 2000 évre vonatkozik, és ami az előttünk álló időszakra vonatkozik.
A Jelenések könyve 14. fejezete a 6. verstől a 13. versig közli azt az üzenetet, amit Isten választott népének, a végső időkben választott népnek hirdetnie kell. Nagyon egyszerűen megjegyezhető ennek a lényege. A 14. fejezet 6. versében János apostol az ég közepén lát egy angyalt repülni, és az ég közepén repülő angyalnál van az örökkévaló evangélium, hogy hirdessék az evangéliumot, mégpedig minden nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek, olvassuk Jelenések könyve 14. fejezet 6. versében. Ez is egy jelképes beszéd, le kell fordítani. Az ég közepén repül egy angyal, ami a héber malák kifejezés fordítása a görög Bibliákban, ez angelosz. Magyarul annyit jelent, hogy követ, küldött. Tehát itt nem arról beszél a Biblia, hogy itt majd angyalok fognak repülni az ég közepén, és ilyen csodavárásra nem biztat bennünket a Biblia, hogy majd megjelennek angyalok az ég közepén. Hanem egy ég közepén repülő angyallal szemlélteti itt Jézus Krisztus János apostolnak, hogy a történelem végén lesznek az Isten kezében olyan követek, olyan küldöttek, emberek, akik megértik az örökkévaló evangéliumot, akik mélységesen magukévá teszik az evangéliumot, akiknél van az evangélium. Érdekes, hogy akiknél van az evangélium, az életükben gyökeret ver az evangélium, akik Krisztusnak hiteles követei, küldöttei, és minden népréteg számára alkalmasak az evangélium megszólaltatására. Ez egyszerre örömteli, és egyszerre szomorú kijelentés.
Örömteli azért, mert be fog teljesülni a Máté 24:14, hogy Jézus csak akkor jön el, amikor az egész világon bizonyságul hirdettetik az evangélium minden népnek. Ez ennyiben örömteli, hogy Máté 24:14 teljesedik, az pedig a Bibliának legfelemelőbb próféciája. Világunk történelme csak úgy záródhat le, ha minden ember közvetlen híradást kap az evangéliumról, és választhat jó és rossz között. De van ebben a hírben egy szomorú dolog is. Hogyhogy eddig nem ismerték meg az emberek az evangéliumot? Azt szoktuk mondani, hogy 2000 éve keresztény civilizáció van. Vagy azt mondjuk, hogy ezeréves keresztény Magyarország. Hogyhogy eddig az emberek nem ismerték meg az evangéliumot? Hogyhogy egy ilyen mozgalomra van szükség, követeknek ilyen csoportjára van szükség, akiket Isten választott, hogy megismertesse az evangéliumot?
Mennyire helyesbítenünk kell a történelemkönyveket, – meg hát persze a közgondolkozást is,- mert a szomorú ebben az a hír, hogy 2000 éve nincs keresztény kultúra, meg 1000 éve nincs keresztény Magyarország. Hanem az, hogy óriási küzdelem van azért, hogy a világon és Magyarországon is felhangozzék a hiteles, az igazi evangélium. A nem politikába öltött evangélium, nem hatalmi érdekeket kiszolgáló, hamis evangélium, hanem a valódi, a tiszta evangélium. Szoktam egy történetet felidézni:
1992-ben alig 9 évvel ezelőtt történt, hogy Bulányi György piarista szerzetes felszólalt a saját egyházi vezetője, a Római Pápával szemben. Nagyon érdekes mozzanat volt, a kelet-európai rendszerváltások után a Római Pápa meghirdette egyetemesen Európa újra evangelizálását. Érdemes megjegyezni ezt a kifejezést: Európa újra – evangelizálása. Mondván, hogy a kommunizmus, az ateizmus kiszorította a vallást, az evangéliumot, a Bibliát, nekünk Európát újra evangelizálnunk kell.
Bulányi Györgyöt,- bár sok minden tanítását egyáltalán nem tudom elfogadni,- de sok mindenért becsülöm, de leginkább ezért a mondatáért becsülöm, amit a Római Pápának címzett, kérem, azt mondta: Európát nem újra evangelizálni kell, Európát evangelizálni kell. Mert Európa az evangélium kovászával még nem találkozott. Európa csak a politikai kereszténységgel találkozott, amikor kényszerítették az embereket, hogy lépjenek be az egyházba, amikor Magyarországon is minden tíz településnek kellett egy templomot építenie, amikor behajtották állami karhatalommal a tizedet, amikor megmondták, hogy most nem az eddigi táltosokat követitek, hanem a reverendába öltözött papokat fogjátok követni. Hát kb. ilyen egyházi, egyházpolitikai, politikai-hatalmi kereszténységgel találkozott Európa. De Isten nem erővel és nem hatalommal viszi előre az Ő művét. Az nem az Istentől származott, amikor kényszerítették az embereket a kereszténységre.
És az nem az Istentől származott, amivel az embereket megismertették, mint kereszténységgel. Mert a Bibliával nem ismertették meg az embereket. Nemrég mondta nekem egy tanár kollégám, aki nem is különösen vallásos, nem is különösen hívő, azt mondta: Én nem nagyon ismerem annyira a történelmet, meg a magyar történelmet, mit csináltunk mi itt a honfoglalás után, ha több mint félezer évig nem volt Biblia az emberek kezében? Hogy nevezhető ez keresztény kultúrának? Hát tessék megnézni, 896 és 1590 között. Több mint félezer év, majdnem azt mondhatnám, 6-7 évszázad van, hát hol ismerhették meg a mi őseink az evangéliumot? Hát persze hogy így mutatja be a Biblia, hogy az ég közepén repülő angyal, akinél ott van az örökkévaló evangélium. Mondom, ez egy örömteli esemény, hogy végre megismerhetik, hogy ki az Isten.
Végre megismerhetik az emberek az Isten szavát. Végre nem az Istennek tulajdonított beszédeket ismerhetik meg, hanem magától az Istentől származó üzeneteket. Örömteli dolog. De ugyanakkor szomorú és fájdalmas dolog, hogy erre 2000 évig kellett várni. erre egy nemzet történetében több mint 1000 esztendőt kellett várni. De hát jó előre mondtam Önöknek az előadás kezdetén, hogy nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel. Tehát az Isten erőszakot, kényszert nem alkalmaz. Az Isten a kereszténység terjesztéséhez, egyáltalán az istenhit megszületéséhez, hogy valami jó megszülessék egy emberben, egy közösségben, egy nemzetben ahhoz semmiféle erőszakot, kényszert nem alkalmaz.
Ha ez ennyi várakozásába került az Istennek, az Isten ezt kivárta. Mennyi kudarc, szomorúság, keserűség, fájdalom. Hát ennyibe kerül. Az Isten szíve ezt kibírta. Emberi szívek is majd megpattantak a fájdalomtól és a szenvedéstől az elmúlt évszázadok, évezredek alatt, amit Isten itt végignézett, amit emberi történelemnek nevezünk, azt hiszem, az nem is emberi tudatra vagy emberi vállra való súly és nehezék. Ebből csak ennyit ír a Biblia. Csak ezeket a fő részeket. Igen, Isten ezt kivárta. És megszólaltatja majd az örökkévaló evangéliumot, de úgy szólaltatja meg, hogy minden korban.
Három különösképp időszerű üzenetet társítva mellé. A Jelenések könyve 14. fejezet 6. verse közli, hogy majd megszólal az evangélium, a tiszta, világos, Istentől jövő bibliai üzenet. A 7-13. versig pedig megszólaltat három üzenetet, ami következik az örökkévaló evangéliumból a mi történelmi időszakunkra nézve. Az első üzenet micsoda? Az első üzenet az, ami a világból most hiányzik.
Így szól az első üzenet: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.”
Az első üzenet lényege, hogy az Isten is elismeri, hogy most óriási vallásosság kezd kibontakozni az egész világon, de ez a vallásosság torz és hamis. Mert az az igazi vallásosság, amelyben istenfélelem van. Az istenfélelem a gonosznak gyűlölése, mondja a Biblia. Ez a meghatározása az istenfélelemnek. Tehát nem félnünk kell az Istentől, hanem az Istent kell félni, ami annyit jelent, hogy úgy tegyük a jót, hogy következetesen és az egész életünket rátéve a jóra, és ne kacérkodjunk rossz dolgokkal. Az istenfélelem mindig az a hívő magatartás, hogy én, ha felismerek valami jót, akkor én azt teljes emberként akarom követni, nem pedig úgy, hogy a lényem egyik felével teszem a jót, a másik felével pedig manipulálok a rosszal. Mert hát az is ugye ott van a kezem ügyében. Az istenfélelem, hogy féljétek az Istent az az, hogy adjátok a szíveteket, az életeteket a jó követésére, ahogy mondja máshol a Szentírás, hogy ragaszkodjatok a jóhoz, és iszonyodjatok a rossztól. Vagy, ahogy megint máshol mondja a Szentírás, hogy kerüld a rosszat, jót cselekedjél, és megmaradsz örökké. Ez az igazi, Istenhez méltó élet. Az Isten ilyen lényeknek adott életet, amikor a teremtés művét befejezte, hogy a teremtményei a jót kövessék, hogy fejlődjenek, hogy gyarapodjanak, hogy testileg, lelkileg mind-mind előrébb lépjenek, és többek legyenek. Az istenfélelmet hangsúlyozza az első üzenet első felszólítása. Aztán azt is hangsúlyozza, hogy az Istent féljétek, és néki adjatok dicsőséget. Ki lehet ebből hallani a mai korra a súlyos megítélést?
A mai korban tulajdonképpen egy óriási ember kultusz kellős közepén vagyunk. Embereknek adnak dicsőséget, sztárkultusz, egy olcsó, híg levű, emberkultusz, mert ha még olyan embereknek adnának, mondjuk publicitást, nyilvánosságot, akik valami értékeset létrehoznak, de egy nagyon olcsó, manipulált, embertömegeket megbolondító politikus, művész, sportoló. Tehát egy sztárkultusz, így szokták ezt röviden nevezni. Nagyon súlyos megítélés van ebben. Hogy igen, annak a valakinek adjatok dicsőséget, aki valóban nagy. Az ember nem nagy, az ember esendő és nyomorult. Egy olyan világban, ahol embereket rajonganak körül, meg ember lesz a mérték, hogy ki milyen frizurát visel, meg milyen ruhába öltözködik. Persze e mögött is a tömény anyagiasság van. Mindenki eladni akar, mindenki meggazdagodni akar, és ezért odavet valakit az emberek szeme elé, hogy majd az eladatja az áruját. Tehát félelmetesen sötét, félelmetesen össze-visszakevert, félelmetesen gonosz kultúra ez, amelynek a kellős közepén élünk.
Ezt szólaltatja meg az első üzenet második felhívása. Féljétek az Istent, néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája. Megint lehet-e ebből kihallani a súlyos, feddő üzenetet? Eljött az ő ítéletének órája. Az Isten megítéli az emberi cselekedeteket. Az ember szabad ember, de a szabad embernek felelőssége is van. Ettől fázik a mi kultúránk, ahogy tetszenek látni, felelősséget senki nem akar viselni a mai világban. A szabadság, az igen, az mindenkinek kell, a jogok, azok kellenek, de hogyha az ember szabad, és jogai vannak, akkor felelőssége is van. Ez, – mint egy skizofrén ember tudatából – ez a második dolog kihullik. Az emberek úgy gondolják, hogy azt tesznek, amit akarnak, felelőtlenül, és őket ne lehessen felelősségre se vonni.
Ezért inog az egész törvénykezés, a bírói gyakorlat, az egész társadalomnak, az egész közvéleménynek a magatartása ennek a jármát nyögi. De ez a három üzenet mind olyan időszerű, aktuális feddés, felszólítás, figyelmeztetés, ami mindig jelezte, hogy az örökkévaló evangéliumot hitelesen mindig így hirdették. Keresztelő János nem így hirdette Jézus első eljövetelekor? Keresztelő János nem csak azt mondta, hogy közel van a Messiás, nem csak azt mondta, hogy a fejsze már a fák gyökerére vettetett, nem csak azt mondta, hogy már itt áll az ajtó előtt, hanem azt is mondta, hogy térjetek meg. Azt is mondta, hogy teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket. Azt is mondta, hogy ne mondogassátok, hogy mi zsidók vagyunk, hogy Ábrahám ivadékai vagyunk, Isten a kövekből is tud utódokat teremteni Ábrahámnak. Hanem hogyha valaki istenfélő, istenhívő ember, az az életéből kell, hogy megnyilatkozzék.
Az a napi magatartásából kell, hogy meglátszódjék. Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket. Ahogy Keresztelő János igazi útkészítője volt Jézus Krisztusnak, ma is azok az igazi útkészítők, akik rámutatnak ennek a világnak a fertelmes és gyenge pontjaira. Aki ezt a világot dicséri, az csak hamis próféta lehet. Régen is az volt, ma is az. Ma nagyon sok hamis próféta van a világban, akik el akarják hitetni az emberekkel, hogy minden rendben van, lesz jobb jövő, majd lesz gazdasági felélénkülés, lesz politikai konszolidáció, a vallások is összefognak, óriási vallásbéke veszi majd a kezdetét, ökumenikus vallásosság stb. Hamis prófétákból soha nem volt hiány. Az igazi prófétai beszéd Jelenések könyve 14. fejezetében van, ami közli, hogy a végső időkben kiket lehet nevezni az Isten küldötteinek. Akik ezt az üzenetet szólaltatják meg.
A második üzenet, a második felszólítás, a második angyal üzenete a fenevad vallásosságától való eltávozás. Hogy mi ez a földből feljövő fenevad? Ezt először be kell mutatni az embereknek Dániel könyve 7. fejezete alapján, Máté evangéliuma 24. fejezete alapján, második Thesszalonikai levél 2. fejezete alapján.
Aki olvassa az itt felsorolt könyveket: Korszakok nyomában, Jézus Krisztus apokalipszise, már régen tudta azonosítani ezeket a nagy történelmi, politikai, valláspolitikai jelképeket. Ilyen a fenevad, a földből feljövő fenevad. A mai estén csak a mélységből feljövő fenevadat említettem meg, amit az ateizmussal lehet azonosítani, a földből feljövő és a tengerből feljövő fenevad más. Ezekről Jelenések könyve 13. fejezete beszél természetesen egy olyan folyamat végső következményeként már, amelyet Dániel könyvétől nyomon tudunk kísérni.
Babilon összeomlása a második üzenetnek a lelke, és a fenevad vallásosságára való utalás a harmadik üzenetben, ezek már nagyon konkrét történelmi próféciáknak az azonosítását követelnék meg.
Ez mindenképpen a harmadik mozzanat. Az első mozzanat még egyszer az általános szabadságjogok elterjedése, a második mozzanat a Biblia megértése és egy igazi népnek a megformálódása, születése, a harmadik mozzanat, hogy ez a nép hirdesse is az evangéliumot Jézus második eljövetele előtt, mint Keresztelő János az első eljövetel előtt. A negyedik mozzanat, – és most már nagyon fontos befejező mozzanatokhoz érkezünk,- hogy emberek, akik megváltoznak, emberek, akik fogadják Krisztust, és akik az örök élet várományosai lesznek. Sok ember kell, hogy megtérjen, hiszen Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére is eljusson. Hogy milyen lesz ez a végső begyűjtése az igaz embereknek, erről szól Jelenések könyve 7. fejezete.
Jelenések könyve 7. fejezetében egy óriási sokaságot lát maga előtt János apostol, fel is teszi a kérdést, hogy ennyi sok ember befogadja az igazságot, elfogadja Isten vezetését, ennyi sok ember szereti Krisztust, aki szerette az embert, és az életét adta érte. Jelenések könyve 7. fejezetében hadd olvassam fel ezt az igen felemelő látomást a 9. verstől.
„Azután láttam, és íme, egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi-székben ül, és a Bárányé! Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy élőlény körül álltak, és a királyi-szék előtt arccal leborultak, és imádták az Istent, ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen. Akkor felelt egy a Vének közül, és mondta nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondtam néki: Uram, te tudod. És mondta nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyi-széke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyi-székben ül, kiterjeszti sátorát felettük. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.”
Ez Jelenések könyvének egyik legfenségesebb részlete. Kik fognak odatartozni Krisztushoz? Kiket fog majd kimenekíteni ennek a földi történelemnek végső szakaszaiból? Amikor a földi történelemben szinte levegő nem lesz, ami tiszta marad, víz nem lesz, amit lehetne inni, táplálék nem lesz, ami ne fertőzne, de leginkább emberek nem lesznek, akikben igaz szándék, igaz magatartás él. Amikor annyira eltorzul, eldurvul az élet, így mondja a Biblia egy mondattal: „…amikor betelik a föld erőszakossággal.”
Amikor a kegyetlen önzés pusztító évei, évtizedei után az emberiség teljesen legyengül, az emberiség félelmetes elhatározásokra ragadtatja magát, és Isten nélkül, egy Isten nevében való szövetséget akar megkötni valláspolitika, gazdaság, egyházak stb. között. Milyen félelmetes időszak lesz! Amelyben azonban lesznek emberek, hogyan is mondja a Biblia? „Akik megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.”
Milyen egyszerű hasonlatokkal mondja el a Biblia! Hát régen, a paraszti világban hogyan mosták ki a ruhát? Áztatták először, aztán levitték a patakra, ott jól kimosták faszénnel, egyéb más dolgokkal megmosták a ruhát, aztán amikor megszáradt, akkor még különböző fehérítő anyagokkal szépen ki is fehérítették. Szokták mondani, hogy szebb lett, mint új korában. Hát milyen megdöbbentő az, hogy az emberiség történelmének végső elgyengülésekor, amikor szinte diogenészi módon keresni kell az embert.
Nagyon időszerű most Diogenész, aki lámpással járta végig Athént, hogy „egy igaz embert keresek.” Sokszor ma is az az érzésünk, hogy kérem, hát embert keresünk. Megértő emberek, jóságos emberek, nem maguknak élő, másokért élő emberek, hol vannak a krisztusi emberek, hol vannak az Istent valóban félő, az Istent valóban követő emberek? Embereket keresek. Lesznek emberek. Vannak emberek. Kik lesznek azok az emberek, akik a megnövekedett szabadságban az Isten igéje hallgatásában, a hívő néppel való kapcsolatteremtésben eljutnak odáig, hogy felismerik, hogy a kereszténységnek a lényege a személyes Krisztussal való kapcsolat. Megmosni és megfehéríteni ruháinkat a Bárány vérében. A Bárány vére szakítja fel belőlünk az önző gondolkodást, és fordít szembe az önzéssel. A Bárány vére, amely elvezet bennünket a megtérésre, a gondolkodásunk megváltoztatására. De a Bárány vére az, ami ezután segít a hétköznapokban, hogy a Bárányhoz hasonló életet is élhessünk. Ahogy Jézus mondta, „…elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”
Egy farkas világban bárány erkölccsel élni. Ez csak Istennel együtt lehetséges. Ha valaki mondjuk, jó akar lenni, és úgy gondolja, hogy majd őt elismeri a világ, vagy jó akar lenni csak úgy a maga erejéből, a világ szét akarja tépni, a világ meg akarja semmisíteni, a mi emberünk meghódol vagy visszakozik, emberi erőből nem lehet a jót érvényesíteni. A jónak és az igaznak az érvényesítéséhez isteni segítség szükséges. Akik elfogadják a segítséget, akik a jó értelemben vett lelki szegénységet, tehát azt mondják, hogy igen, én magam a jót sem tudom megvalósítani, én ehhez Isten segítségét kérem. Ezt elfogadják, és megmossák és megfehérítik a ruháikat minden nap a Bárány vérében. Akik Istenhez mérik az életüket, akiknek a mértéke az Isten igéje, az Isten beszéde, az Isten lelkülete. Ezek az emberek majd nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé, ebből az következik, hogy itt a földön sokat éheztek, sokat szomjúhoztak testileg, de főleg lelkileg. Nem tűz rájuk sem nap, sem hőség, mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket. Ő vezeti őket, és eltöröl az Isten az ő szemeikről minden könnyet. Mikor mondja azt a Biblia, hogy minden könny el lesz törölve a világon az ember szeméről?
Ezt a Biblia itt mondja a Jelenések könyve 7. fejezetében, aztán mondja még a Biblia a Jelenések könyve 21. fejezetében. Mikor tud az Isten eltörölni minden könnyet a hívő emberek szeméről? Nem ebben a földi életben. Nem a földi életben, hanem a Krisztus második eljövetele utáni időszakban. Az ún. 1000 éves időszak szolgál erre. Hogy Jézus Krisztus mindenki számára világossá teszi, ki milyen volt, kiért mi mindent megtett. Eltörölni a szemeikről minden könnyet, amikor egy ember előtt teljesen tiszta a saját élete, a szerettei élete, a családja, mások élete. Ez már a második eljövetel utáni időszakra tartozik, ahol Krisztus uralkodik az ő választottaival. Ahol Krisztus ítél, de az emberek bevonásával, ahol Krisztus ítél, – jóllehet itt már a kárhozottak feletti ítéletről van szó, – de azok bevonásával, akik az üdvösségnek a polgárai, az örök élet polgárai lesznek. Akkor töröl majd el az Isten a szemeikről minden könnyet, amikor kitisztázza előttük, hogy ő, az Isten mit miért tett a történelemben, mit miért engedett meg, minden emberért mennyit küzdött, ha valaki elveszik, ha valaki nem jut az örök életre, csak azért veszhet el, mert nem fogadta el az Isten sok segítségét. Isten mindenkinek felajánlotta, több rendben, ezerszer, milliószor a segítségét. Azok azonban, akik eljutnak az örök életre, méltók lesznek az örök életre. Azokra akik – még egy utolsó mozzanatként említem, – a Biblia, a Jelenések könyve szerint a legközelebb állnak Jézus Krisztushoz.
Jézus Krisztushoz nagyon sokan közel álltak a történelem során az elmúlt 2000 évben, és persze az azelőtti időszakokban is, egészen a világunk teremtésétől fogva nagyon sok ember közel állt Jézushoz. Az ókori emberekről is azt mondja Péter apostol első levele első fejezete, hogy őbennük is a Krisztusnak bennük levő lelke volt. Tehát nagyon sokan közel kerültek Krisztushoz, akik az igazság és szeretet törvényét elfogadták mindenekfölött levő törvénynek. Legközelebb azok jutnak Jézus Krisztushoz, akik a földi történelem végén ragaszkodnak hozzá és vállalják a Krisztus követését. Ezekre nézve a Jelenések könyve 3. fejezetében a 20-22. versig olvasnám a végső kijelentést.
Azonban még egyszer hadd mondjam el ezt az öt-hat mozzanatot, amit ma Önök elé akartam állítani. Ahhoz, hogy Krisztus eljöhessen, mindenkinek szabad választásra van szüksége,
általános szabadságjogokra van szüksége.
A másik dolog, hogy hívő népre is szükség van.
A harmadik dolog, hogy a hívő népnek tisztán és erőteljesen kell hirdetni az üzenetet.
A negyedik dolog, hogy erre az üzenethirdetésre nagyon sokan megtérjenek, megváltozzanak és az örök életbe bemehessenek.
Az ötödik dolog, hogy lesznek, nagyon sokan lesznek, akik élve érik meg Jézus második eljövetelét: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi-székében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”
Jézus az ajtó előtt áll és zörget. Ez az utolsó, a hetedik levél elköszönése. Ennyire közel van Krisztus második eljövetele. Krisztus az ajtó előtt áll és zörget. Mire van most szükség? Aki meghallja a szót ma, Ma, ha az ő szavát halljátok, mondja Pál az Zsidókhoz írt levél 3-4. fejezetében, meg ne keményítsétek a szíveteket. Ha meghalljuk az Isten hangját, akkor nyissuk meg az ajtót, nyissuk meg a mi gondolkodásunknak, a szívünknek az ajtaját, hagyjuk, hogy az Isten jöjjön be. Hagyjuk, hogy az Isten bejöjjön a házba, ültessük le, és ne csak adjunk elébe vacsorát, mint egy jó vendéglátó a vendégének, hanem mi is vacsoráljunk ővele együtt. A Krisztus követés fokozatai.
Nagyon sokan talán hallják Krisztus hangját, de nagyon sokan nem nyitják meg az ajtót.
Nagyon sokan meg is nyitják az ajtót, de nem ültetik le, nagyon sokan leültetik, de ők maguk nem ülnek le melléje. Krisztus követésében fokozatok vannak, a végső időkben a fokozatok teljességére van szükség, hiszen ne felejtsük el, hogy a világ is, ahogy megy előre, egyre sötétebb lesz. Egy keresztény ember, ahogy megy előre, viszont egyre világosabb kell, hogy legyen. A világot csak egy olyan kereszténység fogja meggyőzni, ti. az Isten igazáról, az evangéliumról, ami a feketével, a sötétséggel szemben méltó ellenpont. Ami tényleg alternatívát nyújt. Hogy az emberek lássák, hogy ezt nyújtja a világ, ezt ajánlja a világ, de ezt nyújtja, ezt ajánlja a másik lehetőség. És ezért nagyon tiszta, nagyon világos és elkötelezett kereszténységre van szükség, de Isten ehhez minden erőt meg is ad.
Soha ilyen közel az Isten nem volt az emberekhez, mint ma. Miért? Mert itt van a kezünkben a Szentírás. Az Isten eddig is mindig közel akart jönni az emberekhez. De hát, ha az emberek nem hallották meg az ő szavát, vagy nem is akarták meghallani, vagy nem tudták meghallani, most mindegy, hogy hogyan mondjam, ahhoz van közel az Isten, aki olvassa, hallja az ő szavát, és meg akarja cselekedni azt, amit az Isten mond neki. És ezeknek a győzteseknek mondja a 21. vers szerint Krisztus: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is ültem, győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.”
Annyit kell tudni ehhez a hasonlathoz, hogy Jézus, amikor adta János apostolnak a Jelenések könyvét, akkor még nem olyan királyi székek voltak, mint a középkorban. A középkorban letettek egy széket, azon ült a király, még egy széket, azon mondjuk a felesége, aztán távolabb az országnagyok is ültek székeken.
Krisztus korában egy széken ült mindenki azzal az uralkodóval, akihez a legszorosabban tartozott. Egy padszerű szék volt kiképezve. És ezt a hasonlatot használja fel Jézus, én is győztem, én is emberként végigküzdöttem a földi életet, és győztem a rossz fölött. Akik a történelem végén győznek, azok ülnek legszorosabban, a legközelebb énhozzám ezen a királyi széken, amit az Atya adott nekem, és amin az Atyával együtt ülök az ő királyi székében. Krisztushoz legközelebb azok a keresztények kerülnek a történelem során, akik hallva, hallgatva, megszívlelve a tanításait, az ő erejét kérve átütő győzelemre jutottak a rossz fölött. Szinte azt mondhatná valaki, hogy ez olyan hihetetlen dolog.
Lesz igazi, és tökéletes kereszténység. Éppen most erről beszélni, amikor mit látunk magunk körül, csak egy politizáló, ilyen-olyan érdekeket kiszolgáló hatalmi kereszténység újbóli térhódítását, és ilyenkor beszélni egy olyan kereszténységről, ami az őskereszténység tisztaságához hasonló. A Biblia mindig hitre alapította az igazságait. Aki hisz ebben, az majd látni is fogja ezt a kereszténységet. Sőt, részesülni is fog ebben. Aki nem hisz ebben, és sodródik az áradattal, az előbb utóbb el is veszíti még a készségét, még az érzékenységét is az ilyenfajta kereszténységre. Mi azért tartunk Jelenések könyvéről sorozatokat, hogy ezt az érzékenységet megerősíthessük. Hogy mindenki rádöbbenjen arra, hogy a Jelenések könyve olyan mélységében mutatja be az emberi történelmet, mindössze 22 fejezetben.
Ez összesen alig több mint tíz lap. Megnézem azt a könyvet, ami tíz lapon bemutatja az elmúlt 2000 évet. És ennyi szempontból mutatja be. Teljesen kiábrázolódik előttünk a világ történelme, különös tekintettel a mai történelemre, és teljes mélységében feltárul, hogy nem erővel, nem hatalommal, de az Isten olyan kereszténységnek fog majd életet adni, amely formálódik már. Ha utána nézünk az elmúlt 2000 év Jelenések könyvében is adott történéseinek, mely formálódik már. Sokan vannak azok, akik nem általában Istenben hisznek, vagy nem azt mondják, hogy mi hiszünk az Istenben, nem vagyunk ateisták.
Nagyon sokan vannak, akik azt mondják, én az Isten szavában akarok hinni. Mert az az istenhit, amikor az Isten szavát veszem komolyan. Az még csak egy emberi vallásosság, hogy én azt mondom, hogy van Isten, és én méltóztatok elismerni, hogy van Isten, kérem, nem vagyok ateista. Ez egy emberi vallásosság. Az Istentől jövő vallásosság az, amit Jézus így mondott egy pogány vidéken élő asszonynak, – a samáriai asszonynak, – hogy az Isten egy élő személyiség, „az Isten lélek, és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják, mert az Isten ilyeneket keres az ő imádóiul.”
És az az Isten, aki keresi az embert, és keresi, hogy az embert hogyan üdvözíthesse, hogyan juttathassa el az örök életre, ez az Isten kijelentette a Jelenések könyvében, hogy egy nagy sokaság jön majd, akik megmossák, megfehérítik ruháikat a Bárány vérében. Egy nagy sokaság jön, de mindenki elfér ott az ő királyi székében majd, amit az Atya adott neki. Eszünkbe juthat Jézusnak egyik leggyengédebb tanítása. Mit is mondott a János evangéliumában feljegyzett búcsúbeszédeiben? „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek, és hogyha nem lenne elég hely az én Atyám házában, ezt megjelentettem volna néktek.”
De van elég hely. Az Atya házában van elég hely. Mert ezen a földön, a Föld maga lakhatatlan lesz. A Föld ökológiai állapotairól tavaly a Jogi Karon külön előadást tartottam, hogy bibliai próféciák sokasága hogy mutatja be a Földnek az ökológiai állapotát. Micsoda katasztrofális helyzetet állít elénk a Biblia, amiről most már beszélni is lehet, hiszen tele vannak még az újságok is ezzel. De a Biblia bemutatja, hogy ez hova fog vezetni. De a Földnek nem annyira az ökológiai állapota a félelmetes, hanem a Földnek az erkölcsi ökológiai állapota a még félelmetesebb. Ezért kell Jézusnak szabadítóként igaz embereket innen kimentő szabadítóként megjelennie, és ezért kell majd a Földet újjáteremtenie, és ezért kell olyan emberek kezébe adnia a Földet, akik újra nem fogják felgyújtani a földi történelmet.
Ahogy Náhum próféta mondja a könyve 1. fejezetének 8. és 9. versében, hogy olyan kezekbe kerüljön ez a Föld, hogy nem lesz másodszor, nem lesz kétszer veszedelem. Akik itt megtanultak annyira irtózni a rossztól, annyira félték az Istent, és annyira követték az ő útját, önkéntesen, szeretetből, elkötelezettségből, hogy azoknak soha, de soha nem jut az eszükbe valami olyasmit tenni, ami az igazsággal ellentétes. Valami olyasmit tenni, ami nem az Isten akarata. Hát az Isten ezért kell, hogy várjon, ezért kellett, hogy eddig várjon. És most is, nem erővel, nem hatalommal, de az ő Lelkével készíti elő Krisztus második eljövetelét. És erről talán meggyőzött a ma esti előadás, hogy erről messzemenő kijelentéseket is adott egy könyvben, a Jelenések könyvében. Egy előadás van még hátra, melyben össze akarjuk foglalni azt, hogy a két legnagyobb prófétikus könyv, ami létezik a Bibliában, a Dániel könyve és a Jelenések könyve hogy kapcsolódik egybe, és hogy teszi rá a zárókövet is mindarra, amiről eddig beszéltem. Köszönöm szépen a figyelmet.
Forrás: http://bibliacentrum.hu/eloado/reisinger-janos/sorozat/amirol-a-jelenesek-konyve-beszel/425#mediabox