Társadalmi változások a történelem végén
Az elmúlt alkalommal ökológiai kérdésekről beszéltünk másodízben, most ezt folytatnám. Aki nem volt itt, és hogy be tudjunk kapcsolódni ebbe a gondolatmenetbe, hadd mondjam el röviden, hogy mi ez az ökológia szó, ami olyan idegenül cseng, és amit csak egy-két évtizede használunk, meg egyáltalán mi ez az ökológiai szemléletmód.
Magyarul ezt úgy mondanánk, hogy környezetvédelem.
Ez az emberiség történelmében alig tekint vissza 120 évnél nagyobb időre, az 1890-es években indult el ez az Egyesült Államokban. Azért ebben az országban, mert ott volt a legerősebb az ipari forradalom, ott épült a legtöbb gyár, ott volt a legnagyobb a műszaki, technikai fejlődés. De ott ütköztek ki ennek a hátulütői is. Hogy rögtön a természetet kezdték szennyezni, és tönkretenni. Ott, az 1890-es években pl. az Egyesült Államokban kezdték a Nemzeti Parkok intézményét is bevezetni, kijelölni a természetből olyan területeket, ahol semmiféle ipari tevékenységet nem lehet folytatni, ahová kirándulókat várnak vagy túrázókat.
Ez a szemlélet a XX. században egyre inkább erősödött, a két világháború, az ipari forradalomnak az egész világra való kiterjedése, gondoljuk meg, hogy olyan vidékek is, mint a Ruhr-vidék, a két világháború között jött létre, egész Európát, főleg Nyugat-Európát döntő módon szennyezve. Aztán, amikor a II. Világháború utáni sokkot kiheverte az emberiség, és az 50-es évek végén, amikor ismét csak a nagy fejlődés távlatai bontakoztak ki, a 70-es évektől számíthatjuk, tehát tulajdonképpen 25-35 évvel ez előttről számíthatjuk a modern környezetvédelmet.
1976-ban U Thant az ENSZ főtitkára hirdette meg Stockholmban egy híres jelszóval a modern környezetvédelmet: „Ne tegyük szemétdombbá a Földet!” Ez volt a jelszó, mert akkorra már annyi káros anyag kibocsátás, és annyi hulladék került a Földön elszórásra, hogy ez a jelszó alkalmasnak látszott, hogy „Ne tegyük szemétdombbá a Földet!” Az elmúlt 25-35 évben beszélhetünk szervezett környezetvédelemről, ekkor jöttek létre pl. a zöld pártok, amelyek zászlajukra tűzték azt, hogy indulnak választásokon, hogy nagyobb pénzt szereznek arra, hogy az emberiség ne tegye tönkre a Földet. Idéztem azonban ez előző előadásomban ezzel kapcsolatban egy nevezetes próféciát, Ézsaiás könyve 24. fejezet 4. versét.
Ézsaiás könyve 24. fejezete döbbenetes tablót állít elénk a Föld környezetének, természetének a leépüléséről. És eközben, elmondja, hogy felmelegedés lesz a Földön, a növényzetnek a károsodása, ez egész emberi világnak a természeten keresztül is a gyökeres felfordulása. Az Ézsaiás könyve 24. fejezet 4. versében van egy fél mondat, ami egy bizonyos társadalmi összefüggésre is felhívja a figyelmet. Ez a fél mondat így hangzik:
Elhervadnak a föld népének nagyjai
Ugye beleillő szó az elhervadnak? Nemcsak a virágok, a növények épülnek le, az emberi elszánás is elhervad. Akkor, amikor az előző előadást tartottam, még nem fejeződött be az a bizonyos Koppenhágai Csúcs, azóta már tudjuk, hogy az „elhervadnak a föld népének nagyjai” próféciába most már ez is belesorolandó, mert a legégetőbb környezetvédelmi problémákra nem találtak választ, illetve nem tudtak megegyezni. El akarták érni ezen a konferencián, hogy a globális felmelegedést mindenképpen 2 °C fok alá vigyék, tehát hogy ne legyen több mint 2 °C az évi középhőmérséklet felemelkedése. Sokan már 5, 7, 9 fokot vizionálnak, hogy annyi lesz. Ez viszont katasztrófa lenne az egész Földre nézve.
Ezt is idéztem az előző előadásban, hogy ettől azonban egy Bibliában hívő embernek nem kell félnie. Amit nagyon sokan mondanak, hogyha a globális felmelegedés elérné, mondjuk az 5, 7, 9 fokot, és az Északi és Déli sarkkörnél sokkal súlyosabb lenne az olvadás, és ez megemelné a tengervizeknek a szintjét, akkor New York, London, Párizs is víz alá kerülne, nem beszélve más városokról, mint Tokió és egyebek. De egy Bibliát ismerő embernek ettől nem kell félnie. Miért? Mert amit Isten kimond a Bibliában, az valóság, az igazság, és Isten megígérte, hogy egy újabb özönvíz nem fogja elvégezni a maga pusztító munkáját, noha Isten igéjében találunk olyan kijelentéseket, hogy özönvíz ugyan nem lesz, de lesz majd tűzözön, ami egy egészen másfajta katasztrófa felé vezeti el majd a Földünknek, a bolygónknak a sorsát. Tehát ennyiben szerettem volna röviden visszatekinteni ebben az Ézsaiás 24. fejezetében levő igében, hogy: „Elhervadnak a föld népének nagyjai”. Hogy az ember nemcsak a kis problémákban nem tud megegyezni, a súlyos, és égető, nagy kérdésekben sem tud megegyezni. Majdnem két hetes volt ez a konferencia, és meg is toldották egy nappal, de nem tudtak még egy minden országra nézve kötelező záródokumentumot sem kibocsátani, úgyhogy sokan úgy kommentálták Koppenhágát, hogy ez után is mindenki azt csinál, amit akar.
Tehát a Földdel azt csinálnak, amit akarnak. Úgy látszik, hogy az emberiség csak akkor, amikor már minden omlik össze, amikor már minden ég, akkor lesz majd képes valami összefogásra. Vagy talán még akkor se. Ez az emberi történelemnek egy félelmetes tanulsága.
Azonban az előadást azzal szeretném kezdeni, hogy a tavalyi év nem csak Koppenhága miatt volt jelentős, hanem egy másik dokumentum megjelenése miatt is. Ez a másik dokumentum itt van a kezemben. Ez XVI. Benedek pápának a 2009. június 29-én kibocsátott legutóbbi enciklikája, amely latin címe szerint Caritas in veritate, vagyis Szeretet az igazságban.
Ez magyar fordításban is hozzáférhető, ajánlom is mindenkinek, hogy vásárolja meg, mert pl. a mi tárgyunk szempontjából is, szűkebben csak az ökológiai kérdésekre nézve, a hat fejezetből álló enciklika 4. fejezetében a 48. és 52. pontban van szó. Tehát öt alfejezetet szán csak az ökológiai problémákra. Az egész enciklika egyébként nemcsak az ökológiáról szól, hanem így tudnám összefoglalni, hogy a mai világválságra való megoldást nyújtja az emberiség elé. Tehát az 1929 és 1933 közötti gazdasági válságnál is nagyobb világválságra ad ő egy átfogó komplex feleletet, hogy hogyan is lehetne megmenteni a mi civilizációnkat, illetve hogyan is lehetne biztosítani a további fejlődést. Érdekes, hogy az egész földi történelmünk milyen drámai megrázkódtatásokon megy át, de az elmúlt évtizedekben nem szűntek meg fejlődésről beszélni. Amikor mi gyerekek voltunk, akkor az egyik fő kifejezés az volt, hogy az emberiség halad. Halad. A haladás. A haladás ellenségei. A haladás kerékkötői. Ez a keleti tömbben egy általános szóhasználat volt, nyugaton nem annyira használták, de a Szovjetunióban, Kelet-Európában az egyik vezérszó ez volt a 60-as, 70-es, még a 80-as években is, hogy haladás.
A kelet-európai rendszerek összeomlása után haladásról már nem nagyon beszéltek sem itt, sem máshol. De akkor megjelent egy másik kifejezés a nyugati irodalomban: a fenntartható fejlődés. Pl. Amerikában és az angolszász államokban ilyen kötetek láttak napvilágot, hogy a fenntartható fejlődésnek mik a feltételei, és mind a mai napig fenntartható fejlődésről beszélnek. A pápa itt nagyon merészen, a hat fejezetének még a címében is fejlődésről beszél. Kezdi az első fejezetben, hogy visszatekint VI. Pál pápának 1967-ben kibocsátott enciklikájára, aminek ez volt a címe:
Populorum progressio, vagyis A népek fejlődése
A fejlődés kifejezést egyébként a Pápaság a II. Vatikáni zsinat után vette át. Addig ők sem beszéltek kimondottan fejlődésről. De a Populorum progressio egy olyan képet vizionál, hogy az emberiség fejlődik, fejlődik, és esetleg az a probléma, hogy rossz kezekben van ez a fejlődés. Ateista kezekben van. Mi lenne, hogyha vallásos kezekben lenne? Mi lenne, hogyha egyházi kéz felügyelné ezt a fejlődést? Aztán a Populorum progressióra való visszatekintés után a pápa ilyen fejezetcímeket ad, hogy: Az emberi fejlődés korunkban, Testvériség, Gazdasági fejlődés, Társadalom.
Pl. ez az enciklika egy kifejezett gazdasági, közgazdasági szemlélet jegyében elénk tárja, hogy hogyan lehetne fejleszteni ezt a nagyon borzalmas társadalmat, ahol, ha valaki keresni akar, mindenki a versenyszféra felé tódul, mert hát ott van pénz. És ő azt mondja, hogy az állami szféra, a második szféra az teljesen háttérbe szorul, pedig az az emberek mindennapjaiban nyújt segítséget. Tehát a harmadik szférát kell fejleszteni, ami a civil szféra. Hogy tegyük lehetővé azoknak a munkálkodását is a társadalomért és a közösségért, akik ezt nem túlságosan nagy haszonért akarják, nem is pénzért akarják csinálni, hanem szeretetből. Végigvonul, mint egy vörös fonál az egész enciklikán, a szeretet az igazságban, az embert ez teszi emberré, hogy szeretetből, és nem mindig haszonlesésből, érdekből él, hanem szeretetből. A szeretet pedig nem egyszerűen egy érzelem, hanem egy igazsággal párosul, és ha van jövője a világnak – mondja a pápa, – akkor csak ez lehet a jövője, a szeretet és az igazság összekapcsolása. Az enciklikájának a 67. pontjában a fejlődés számára egy konkrét ajánlatot is tesz. Maga az enciklika is egy ajánlat, ami mondom a technikai, műszaki dolgoktól a gazdasági, közgazdasági, társadalmi kérdéseken, szociológián át a politikáig bezárólag vezet, foglakozik a mai világ gondjaival. Az enciklika vége felé járva, a 67. pontban a következő kijelentést teszi: Ahhoz, hogy a világgazdaságot irányítani lehessen, szanálhatók legyenek a válság által érintett gazdaságok. Milyen érdekes, hogy pl. a pápa a szanálásra is ajánlatot tesz, hogy bizonyos gazdasági ágazatokat vagy profitot nem nagyon termelő egységeket hogyan lehet szanálni.
Tehát ahhoz, hogy a világgazdaságot irányítani lehessen, szanálhatók legyenek a válság által érintett gazdaságok, hogy a válság súlyosbodásának, és az arra következő egyensúly hiánynak elejét lehessen venni. Teljesen pénzügyi, közgazdasági szemlélettel is bír, hogy olyan alkalmas és teljes körű leszerelést lehessen megvalósítani, amely növeli a békét és biztonságot. Tehát teljes politikai program is van itt, csak fél mondatokban tűnik ez itt elő. A földi élet minden területére ad javaslatot, kezességet vállal a környezet védelméért, tehát itt van az ökológia, és szabályok keretei között tartja a migráció áradatát, hiszen az egész világ vándorol. A szegény országokból tódulnak az emberek Amerikába, Nyugat-Európába, tehát ezt is valahogy kezelni kell, hát itt több tízmillió emberről van szó. Mindehhez sürgetően szükséges, hogy létezzen olyan valódi politikai világtekintély… Még egyszer mondom: létezzen olyan valódi politikai világtekintély, amelyről már elődöm, a boldog emlékezetű XXIII. János beszélt. Egy ilyen tekintélynek a jog alá kell rendelnie magát, következetesen ragaszkodnia kell a szolidaritás és a subszidiaritás elveihez, elkötelezettnek kell lennie a közjó megvalósítása iránt, síkra kell szállnia a hiteles és teljes emberi fejlődésért, amely az igazságban megmutatkozó szeretet értékeiből képes ihletet meríteni. Ebből következően az ilyen tekintélynek, – tehát ne felejtsük, ez most egy konkrét ajánlat, – hogy az egész világra 
kiterjedő valódi politikai világtekintélyt sürget ő.
Ebből következően egy ilyen tekintélynek mindenki által elfogadottnak kell lennie, valóságos hatalommal kell rendelkeznie, hogy mindenki számára képes legyen megadni a biztonságot, az igazságosság megóvásával és a jogok figyelembevételével együtt. Ki lehet ez a világpolitikai tekintély, aki a világot a pénzügyi, a gazdasági, az ökológiai, a társadalmi, a politikai, a kulturális, a vallási válságból egyaránt képes kiemelni, noha ez a tekintély azt kéri magának, hogy valóságos hatalommal kell rendelkeznie, tehát ez nem egy díszcím hordozója, hanem azt mondja, hogy valóságos hatalommal kell rendelkeznie. Mit ért ezen? Hogy amit mond, azt meg is csinálják. Tehát akkora zűrzavar van a világban, hogy itt csakis egy határozott, ugyan a jogot tisztelő és az élet minden területére óvó figyelemmel tekintő tekintélynek kell lennie. De amit mond, azt végre is fogják hajtani. Ezért mondja, hogy valóságos hatalommal kell rendelkeznie. Tehát látjuk, hogy itt a környezeti problémákba is óhatatlanul belefonódnak a társadalmi és a hatalmi kérdések. Hogy olyan nagy zűrzavar van a világunkban, hogy ki fog itt rendet teremteni? Ki fog itt egyáltalán a jövő szempontjából döntő dolgoknak alapot vetni? Hogy élet lehessen itt a földön, hogy legyen jó levegő, hogy legyen mit inni, hogy legyen mit enni.
Hat és félmilliárdnyi már az emberiség, és ugye tudjuk jól, hogy a válságok megszámolhatatlanok, ha nem a civilizált világban, akkor a harmadik világban van, ha nem éhezés van, akkor járványos betegségek vannak, ha nem földrengések vannak, akkor a terrorizmus félemlíti meg az embereket, tehát a világ ezer sebtől véres. Az ezer seb között ténylegesen az egyik legnagyobb seb az ökológiai kérdés, de vajon, mint a Földnek a fenntartása is bizonyos értelemben az emberek kezében áll, ezért ki lesz az a tekintély, aki valóságos hatalommal bír, aki megakadályozza az emberiség drámai tönkremenését? Igen, az a kérdés van itt fölállítva az enciklika szerint is, amiről mi is ebben az évben sorozatokat hirdetünk: a társadalmi megoldások, a személyes hit. Itt az a nagy kérdés, hogy az emberiség nagy problémáira, társadalmi és ökológiai problémákra egyaránt létezik társadalmi megoldás, vagy nem létezik társadalmi megoldás?
A társadalmi megoldást ember fogja elhozni, vagy pedig az ember legfeljebb egyvalamiben illetékes, hogy egyénileg megváltoztassa a gondolkodását, és a magatartását. Én azt gondolom, hogy ma, amikor az egész emberiség, – ahogy szokták mondani – egy falu. Olyan ez, mint amikor egy faluban össze szoktak gyűlni az emberek természetesen, nem kell meghirdetni, hanem hétvégéken vagy bizonyos alkalmakkor összegyűlnek, és akkor megtárgyalják a faluval kapcsolatos dolgokat. Az emberiséggel kapcsolatos dolgokat, amiket most meg akar tárgyalni az emberiség, most mire szavazzon. Át kell alakítani a társadalmakat, és kell egy világtekintély, akinek valóságos hatalma van, és az emberiség képes erre, vagy pedig azt mondjuk, hogy az emberiség sem erre nem képes, de még kisebb dolgokra sem képes, az ember, az emberiség ma egy dologra lenne képes, hogy személyesen megváltozzék. Hogy az emberek személyesen megváltozzanak. Pl. a magyar gondolkodásban is felmerült ez a kérdés a II. Világháború előtt, amikor keresték a magyar gondolkodók, hogy hogyan lehetne elkerülni, hogy belemenjünk ebbe a világháborúba, hogy újra leégjen az országunk, mint az I. Világháború idején. Tudjuk jól, hogy akkor nagyon sok ilyen mozgalom volt, itt Budapesten is, a Magyarország felfedezése, meg a Falukutató mozgalom, és hát akkor is pl. Németh László a sokat bírált, – és hát bírálható is,- gondolkodó azt mondta, hogy ő csak egyvalami forradalmat tud elképzelni, a minőség forradalmát. Hogy az emberiség, az egyes ember változzék meg, és már az is nagy dolog, ha az egyes ember megváltozik. Ha az egyes ember megváltozik, akkor talán a környezete is megváltozik. De ha az egyes ember megváltozik, és a környezete megváltozik, az még nem biztos, hogy az a világot is meg fogja változtatni. De a világ nem biztos, hogy megváltoztatható.
Megváltoztatható-e a világ társadalmi megoldással, vagy a világ nem változtatható meg, és akkor nincs alternatíva. Most úgy akarja feltüntetni magát az, aki ma társadalmilag akar változásokat előidézni, hogy igenis a világ megváltoztatható, a világ elkerülheti a katasztrófát, a világ elkerülheti az élet felszámolását, igenis, ha méltó kézbe adható lenne a világ, ha lenne egy világpolitikai tekintély, aki erkölcsi alapállásból állna neki a világ rendbehozatalának, akkor a világ fennmarad, sőt, a fenntartható fejlődés az biztosítható. Mindenesetre mindenkinek ajánlom azt, hogy ezt az elmúlt év közepén megjelent enciklikát elolvassa. Még egy érdekes dolog, hogy amikor a G8-ak összegyűltek Olaszországban, akkor a pápa ezt az enciklikát díszes, nagy fehér kötésben az egész konferencia és az egész világ szeme láttára átnyújtotta Obama elnöknek, mintegy az Egyesült Államok, – a Föld valódi mai vezetője – elnökének a kezébe, hogy itt van a program, itt van a megoldás. Nem sokkal ezelőtt hangzott el Soros Györgynek a kijelentése.
Soros György azt mondta, hogy ma a világon nemcsak gazdasági, társadalmi probléma van, ma olyan világválság van, amit őszerinte eddig még soha nem élt át az emberiség, de az emberiség az eddiginél kisebb válságokat is mindig világháborúval próbálta orvosolni. Ilyen volt most az I. és II. Világháború. De ő óva int attól, hogy az emberiség most világháborúba fogjon, őneki van egy egyszerű receptje, hogy hogyan lehetne a világháborút elkerülni. S a receptje így hangzott: Úgy, hogy az Egyesült Államok adja át a világhatalmat Kínának. Mert végül is Kína létszámban is óriási, fejlődésben is szinte évről évre nem lehet ráismerni, hogy most tényleg ugyanabba a kínai városba mentél-e vissza, mondják az utazók. Tehát, hogy Kína kezében van a pénz, a fejlődés, a gazdaság. Az Egyesült Államok a maga 300 millió lakosával nem képes arra, hogy ezt a világot vezesse. El kell fogadni, hogy most a keleti civilizáció legnagyobb hatalma, Kína jutott olyan pozícióba, hogy ennek a világnak valami távlatot képes biztosítani. Ismét fölhívom azok figyelmét, akik a bibliai próféciákat már nem tegnap óta ismerik, hogy itt is ellenőrizhető a Bibliának a szavahihetősége, a Biblia soha nem beszél Kínáról, mint világhatalomról, hogy az a bizonyos sárga veszedelem a Jelenések könyve 6. fejezetében az nem Kínát jelzi, nem Kínának a jelképe, hanem egy egész más történelmi folyamatot jelzett.
Egyébként az a középkornak a jelképes megjövendölése volt, Jézus Krisztus a hét pecsétes könyv felnyitásakor először fehér pecsétet bont fel, az az őskereszténység, a vörös pecsét, az az üldözés, az őskereszténység utáni idők egyházát jelképezi, a fekete lovas kijövetele a harmadik pecsétnél jelzi, hogy a kereszténység történelmében valami bukás következik be, az egész állam-egyháznak az összefonódása. És a fehér, vörös és fekete lovas után, a negyedik pecsét felnyitásakor jön ki az a halottsárga, vagy gennysárga lovas, ami a középkornak volt a Jézus által való előre jövendölése. Tehát az a bizonyos sárga lovas, aminek a nyomában a halál és a sír jön, az nem Kínának a jelképes bemutatása. Kína nem szerepel a bibliai próféciákban, és ezt ellenőrizni is tudjuk. Nyugodt szívvel elmondhatjuk bárkinek, aki megkérdez bennünket a hitünkről, vagy a bibliai próféciákban való meggyőződésünkről. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Kína nem fog vezető szerephez jutni, és ezt itt rögtön lehet ellenőrizni, hiszen a szemünk előtt zajlanak le ezek a folyamatok, és mondom olyan késhegyen áll a világnak a sorsa, hogy egy nagyon neves, világszerte neves pénzember pl. magának az Egyesült Államoknak ezt az ajánlatot tette, hogy adja át Kínának a vezető szerepet. Nem fogja átadni Kínának a vezető szerepet, és a pápa sem Kínának nyújtotta át a Caritas in veritatem enciklikáját, hanem az Egyesült Államok vezetőjének. Ez az összefüggés egyébként, hogy a világ sorsa mely hatalom kezében van, és kerül, ez a Jelenések könyve 13. fejezetének itt nem részletezendő kérdése, de aki a Bibliát ismeri, az tudja jól, hogy a Jelenések könyvében két fejezet is beszél erről, hogy a világnak a politikai vezetője ezekben az időkben ki lesz. De most így, hogy az ökológiából a társadalmi kérdések felé evezünk, óhatatlanul egy másik tekintélyt is meg kell idéznem. Ha most a világnak valaki ad programot, – és ez a római pápa,- a világnak sokkal régebben adott programot az, aki a világot megváltotta. Jézus Krisztusnak az előrejelzései a mai korra nézve akár ökológiát tekintünk, akár társadalmi változásokat, kevéssé ismertek.
Pedig Jézus Krisztusnak ezek a jövendölései nem egymagukban állnak, és nem is olyan kisszámú jövendölések ezek, hogy ezeket el lehetne véteni. Csak úgy felsorolom, hogy pl. ha valaki előtt Jézus Krisztus tekintély, és valóban a világ megváltója, aki Isten, és látta előre a jövőt, Jézus Krisztus hol is beszélt ezekről a kérdésekről. Én most csak kiemelek részleteket, mert ezt a maga teljességében nem tudom bemutatni.
Már 14 évvel ezelőtt egy sorozatot is tartottam Budapesten, ahol egyszerűen végigtekintettem a dánieli próféciákat, Jézus Krisztusnak a Máté evangéliuma 24. fejezetében adott jövendöléseit, Pál második Thessalonikai levelét és Jézus Krisztusnak a Jelenések könyvében adott jövendöléseit. Jézus Krisztus magára a dánieli alapvetésre egy nagyon hangsúlyos visszatekintést tett, amikor Máté evangéliuma 24. fejezetének 15. versében azt mondja, hogy sok minden el fog következni majd az ő népére a végső időkben is, de ezekről már Dániel próféta szólott, aki olvassa, értse meg.
Ennél egyszerűbb visszahivatkozás nincs is. Jézus azt mondja, hogy nem is szükséges itt magyarázatokat olvasni. El kell olvasni magát a Bibliát, el kell olvasni az egész bibliai prófétikus menetrendnek alapot vető Dániel könyvét, és aki olvassa, értse meg. Pl. hogy csak nagyon röviden válaszoljak a pápa által fölvetett kérdésekre, csak úgy nagyon egyszerűen néhány kulcsfogalmat hadd világítsunk meg a Biblia szerint, vagy Jézus kijelentései szerint, amire azt mondta Jézus, hogy aki olvassa, értse meg. Csak egyetlen egy fogalmat hadd világítsak meg. Többször használtam már a fejlődésnek a fogalmát. Az emberiség az elmúlt 200 évben tényleg a fejlődés bűvöletében élt. Ez nemcsak műszaki, technikai fejlődés, mi okosabbak vagyunk, mint mondjuk a középkori emberek vagy az ókori ember. Mi többet tudunk a világról, mi egy olyan információs társadalomban élünk, ami elképzelhetetlen volt még 200, 500 vagy 1000 évvel ezelőtt, és valami olyan különleges magasságokba lendült a világunk történelme, hogy a fejlődés mindenki számára megfellebbezhetetlen kifejezés. De hadd tegyem föl a kérdést, hogy amire Jézus azt mondta, hogy aki olvassa, értse meg, Dániel könyvének a próféciái milyen fejlődésről beszélnek?
Dániel könyve első nagy próféciája a 2. fejezetben a szobor látomás. Ott az arany után csak ezüst jön, az ezüst után csak réz jön, réz után csak vas, a vas után csak cserép. Ott Jézus Krisztus úgy mutatta be az emberi történelmet, méghozzá egy pogány királynak. Jézus nem azt mondta, hogy az emberi történelem az egy fantasztikus fejlődés, hanem Jézus azt érzékeltette, hogy az emberi történelem inkább egy hegyomlásszerű leépülés. Tudom jól, hogy a mai füleknek ez olyan fantasztikusan, félelmetesen vagy talán hihetetlenül is hangzik, hiszen bizonyos dolgokban ténylegesen van fejlődés az életben, hogy jobb körülmények között élünk, hogy több a betevő falatunk, hogy rendezettebb lakásviszonyok vannak, mint 500 vagy 1000 évvel ezelőtt. Ezeket tagadni fölösleges. A Bibliának a szempontja az, hogy maga az emberi történelem, az jobbá tette az embert? Jobbá tette a társadalmakat? A világ az békésebb? Nyugodtabb? Szeretetteljesebb? Ebből a szempontból, viszont – ami a fő szempont végül is,- mert nem az a fő szempont az életünket nézve, hogy mi milyen falak között élünk, vagy, hogy most már a koszos ruhát nem kell a patak partjára elvinni, és ott kisikálni, hanem most beleteszi az ember az automata mosógépbe, mert milyen fantasztikus a fejlődés.
Igen, de ez a technikai, műszaki fejlődés ez jobbá tette a Földünket? Jobbá tette az emberiséget? Jobbá tette az embert? Azt látjuk, hogy az ember fékezhetetlenebb, az ember erőszakosabb, az ember a maga akaratát olyan keményen, olyan célratörően végrehajtó lénnyé vált, hogy talán azok az emberek, akik sokkal egyszerűbb körülmények között éltek, szegényesebb körülmények között éltek, ma, ha visszanyernék az életet, és rátekintenének, ma este a TV Híradót csak fél óráig megnéznék, nem tudom, hogy szeretnének-e itt maradni ebben a világban. Vagy pedig azt mondanák, hogy jó volt, hogy mi egy régebbi korba születtünk bele, és akkor még élhetőbb volt a világ, és nyugodtabb volt az emberi élet.
Tehát ebből a szempontból a Biblia azt hangsúlyozza, hogy az élet sajnos leépül. Az ember egyre gyengébb, az emberi értékek, az erkölcsi értékek egyre inkább meginognak, és így az egész lét, létezés, élet alapjai is meginognak. Jézus Krisztus maga is megerősítette ezt a dánieli próféciát a szoborról, amelyiknek arany a feje, de a lábfejei már a vas és a cserép. Tehát az aranytól a sárig jutunk. Röviden ezt így lehetne elmondani. Az aranytól a sárig jutunk. Hol erősítette meg Jézus ezt a kijelentést? Talán egy még félelmetesebb hasonlatában, Máté evangéliuma 24. fejezetében mondta Jézus, hogy ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. Én ezt a mondatot régen nem értettem, olyan hátborzongató mondat, és az ember nem is foglalkozott vele sokat. Később, amikor elgondolkoztam azon, hogy Jézus száját hagyta el ez a mondat, hogy Jézus beszélt így az emberi történelemről. Vagyis mit mondott Jézus? Nem is sárhoz hasonlította már az emberi történelem előrehaladását vagy befejezését, hanem a lelőtt madárhoz.
Mintha a Földünkre azt mondta volna, hogy a Földünk történelme, ahogy halad előre, azt hasonlítsuk egy lelőtt madárhoz. A lelőtt madár leesik a földre, és ott vergődik, még rugódozik, még életjeleket ad magáról, de fölötte ott vannak már a keselyűk, és le akarnak rá csapni, hogy kié legyen a konc. Félelmetes hasonlat ez, félelmetes természeti kép, amit Jézus használ, hogy ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. Hogy a történelmünk egyre inkább leépül, és ilyen végvonaglás-szerű befejezést nyer. Önkéntelenül adódik az összevetés, hogy olyan az emberi történelem, mint az egyes ember élete. Az egyes ember élete is a leépülés élete. Ahogy megöregszik az ember, egyre gyengébb lesz, kiszámíthatatlanabb lesz. A Prédikátor könyve 12. fejezete félelmetes szavakkal ecseteli, hogy először csak megrogynak, megerőtelenednek az egykor még erős férfiak és lányok. Utána már lényegileg összeesik az ember, és eltörik az edény, meg elszakad a kötél, tehát hogy úgy mondjam, az életünknek a befejező szakasza, az a halál előtti néhány év, vagy akár évtized is, az már tényleg egy olyan félelmetes időszakasz, mindenki csak félelemmel tekint előre.
No de ilyen az emberiség történelme is. Az emberiség történelmét is úgy képzeljük el, hogy beengedtük ebbe a világba a rosszat, a bűnt, és ez lassan-lassan a mi világunkat aláásta. Tönkretette. És az emberiség végvonaglásába érkezünk. Igen ám, de itt vetődik fel a kérdés, hogy mikori is az emberiség történelmének végvonaglása, hiszen eddig is már olyan sokan féltek attól, és már a XI. században is azt mondták, hogy itt van a végvonaglás, a XIII-XIV. században is már komoly mozgalmak voltak, amelyek a Bibliára hivatkozva azt mondták, hogy itt van már a végvonaglás, az I. Világháborúban is azt gondolták az emberek, hogy most már mindennek vége, a II. Világháború hatévi öldöklése során is sokan azt mondták, hogy már itt a világ vége, és erről műveket is írtak. Na de olyan sokszor kijöttünk már abból a bizonyos kátyúból, hát ki mondja meg, hogy mikor érkezik a világ abba az állapotába, hogy ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk? Itt szeretném felhívni a figyelmet Jézus Krisztusnak a csodálatos előrejelzéseire, mert az egész Jelenések könyve tulajdonképpen Jézus Krisztusnak az előrejelzése a világunk állapotáról.
A Jelenések könyvének mind a 22 fejezete Jézustól származik, hiszen így kezdődik a Jelenések könyve, hogy „ez Jézus Krisztus apokalipszise.”
Ahogy a Jelenések könyvéhez fordulunk, és megértjük az összefüggéseket, világos képünk lehet, hogy most hol élünk, a történelemnek melyik szakaszában élünk. Most lehet azt mondani, mint egy nemrég kiadott könyvnek a szerzői. A világ négy-öt nevezetes tudósát megkérdezték a 2000. év tájékán, hogy tényleg, ez már a világ vége? Ez már a világ történelmének az utolsó szakasza? És ők olyan biztosan mondták, hogy á dehogyis! Hát az emberek mindig vizionáltak erről, meg mindig félelmeket gerjesztettek, mi csak azt tudjuk, hogy a Nap kb. 4 és félmilliárd év múlva ki fog hűlni. De hát azt meg kéne akadályozni, hogy ne hűljön ki 4 és félmilliárd év múlva. És ők azon törték a fejüket az 1990-es évek végén, hogy hogyan lehetne megakadályozni, hogy a Nap 4 és félmilliárd év múlva kihűljön. Ennyire nem szabad a végső időkről gondolkozni. Sokat idézték ők a Jelenések könyvét a beszélgetésükben, – az Európa kiadó adta ki egyébként ezt a kötetet,-
Beszélgetések az idők végéről, ez a címe. Most mindenki már meglehetősen leértékelt áron megszerezheti, de a 2000. év előtt ez nagy siker volt, hogy a tudományos világ mit mond a bűvös 2000. évről. Mondom, ez egy visszatérő refrén volt, hogy a Nap, az biztos ki fog hűlni, ha most nem teszünk valamit. Akkor mondtam magamban, hogy milyen híres és nevezetes emberek, az érdekli őket, hogy mi lesz 4 és félmilliárd év múlva. Számomra ez egy beláthatatlan távlat, én őszintén szólva nem a 4 és félmilliárd évre, még a 450 évre is úgy tekintek, hogy ez beláthatatlan távlat. Faludy György, a 96 évesen meghalt magyar költő azt nyilatkozta, hogy őszerinte, – teljesen ateista költő volt, – hogy ez az emberiség már a XXI. század végét sem fogja megérni, mert ő ebből az emberiségből nem nézi ki, hogy egyáltalán még élni akar, családokat akar, hogy még tovább akarja adni az életet.
Ez már annyira szétzüllött emberiség, hogy vele az élet már nehezen képzelhető el.
De visszatérve a Jelenések könyvéhez, ahol tudtul adja Jézus Krisztus, hogy mennyire lehetünk bizonyosak abban, hogy most tényleg az emberi történelem drámai végén élünk, ahol se fejlődésről nem lehetne beszélni, még kevésbé 4 és félmilliárd évről, hanem ez az emberei történelemnek egy drámai végső összeomlása előtti időszak, amelybe most mi a 2010-es évben beértünk. Csak egyetlenegy bibliai helyet szeretnék kiválasztani. A Jelenések könyve négy szakaszból áll.
A hét levélből, a hétpecsétes könyv felnyitásából, a hét trombitaszó megszólalásából, és az utolsó hét csapásból álló nagy drámai lezárásból.
Ez a négy része van. Hogyha megnézzük ezt a négy részt, a hét levelet, a hét pecsétet, a hét trombitaszót, és a hét csapást, akkor azt látjuk, hogy Jézus Krisztus egy folyamaton vezet át bennünket, és a folyamatnak mindig a hatodik és hetedik részénél jelzi azt, hogy itt valami történik, olyasvalami történik, ami egybevág az ökológiai problémáinkkal is, és egybevág a világ társadalmi problémáival is. Pl. a Jelenések könyve 6. fejezetében található a 6. pecsét felnyitása. A 6. pecsét felnyitásakor kijövő látomást szeretném most felidézni. Ezt Jézus Krisztus mutatta meg János apostolnak.
Jelenések könyve 6. fejezet 12. versétől idézem:
Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, – mármint ugye Jézus nyitja fel ennek a hétpecsétes könyvnek a pecsétjeit –, és mondja János apostol: „Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme, nagy földindulás lett.”
Egy nagy földrengésre lesz figyelmes, ami előtte így kibontakozik.
„…És a nap feketévé lett, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér. És az ég csillagai a földre hullottak miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodott, mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?”
Ez a hatodik pecsét felnyitása. Aki most először hallja, ezek jelképes bemutatások, de valamit érzékelhetünk. Pl. azt, hogy amikor Jézus felnyitja a hatodik pecsétet, ma úgy mondanánk, hogy rettenetes ökológiai katasztrófa előszele tárul János apostol szeme elé, pl. nagy földindulások. Jézus a maga apokaliptikus beszédében külön is kiemelte a földindulásoknak az elszaporodását. Az emberiség történelmében soha nem volt annyi földrengés, mint az elmúlt 50-60 évben. De ezek exponenciálisan szaporodnak, ezeket már egy grafikonon sem lehet ábrázolni, olyan meredeken menne fölfelé az a grafikon, mert egyszerűen az egész föld mozog. Félelmetes. És nagy világvárosok San Francisco, meg Peking meg Teherán. Ilyen földrengésekről tudunk az elmúlt 50 évben, 100 000-es halott számokkal.
Aztán mondja, hogy még mi minden következik be, és jelzi, hogy mindez bele fog torkollani egy olyan végső nagy összeroppanásba, amikor az ég eltakarodott, amikor az egész földi létezésnek vége lesz. Tehát ezt mondja a hatodik pecsét felnyitásánál. Itt is olvasunk pár szót arról, amit előbb Ézsaiásnál így olvastunk, hogy elhervadnak a föld népének nagyjai. Egy szemléletes képet tár elénk Jézus arról, hogy a földnek a vezetői, királyai és fejedelmei, a gazdagok és vezérek, a politikai és gazdasági vezetők mintegy bebújnak a barlangokba és a hegyeknek hasadékaiba, kőszikláiba. Mert maguk is tudják, hogy mindennek a vége elkövetkezett, de nem akarnak számot adni az életükről, nem akarnak számot adni az előtt, aki mindenkiért meghalt, ők maguk is tudják, hogy eljött a Bárány haragjának ama napja, és ki állhat meg.
De nem akarnak szembesülni ezzel, hogy a Föld ilyen állapotba jutott, és az ő asszisztálásukkal jutott ilyen állapotba, az ő nagyon tevékeny romboló munkájukkal jutott ilyen állapotba. Ugyanezt megnézem, mert a hatodik pecsét után, amikor a hetedik pecsétet felnyitja, már csak azt mondja, hogy olyan nagy csendesség lett a mennyben mintegy fél óráig, ez már mindennek a lezárása. Tehát tulajdonképpen a pecsét látomásban a hatodik pecsét szinte a vég. A végnek egy drámai előszele. És ez az előszél, ahogy felerősödik, az az egész Föld összeroppanásához vezet. Ugyanezt hadd olvassam fel a hetedik trombitaszó látomásból is. Jelenések könyve 11. fejezet 15. versétől:
„A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt mondták: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esett az ő orcájára és imádta az Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok,” – vagyis hát a népek, nemzetek – „és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják.”
Itt is itt van ez az ökológiai, természeti kijelentés, hogy a földet pusztítják. És Jézus Krisztus, amikor eljön, elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják. Ez egy nagyon jelentékeny félmondat, mert valóban ma a Föld olyan pusztító erők hatalma alatt nyög, ami eddig soha nem volt ismeretes a világtörténelemben. Ma a Földnek a kiszipolyozása, a Földnek a pusztítása, a növényvilág, az állatvilág, a Föld természeti kincseinek a kiszipolyozása folyik. A magyar költő szavai jutnak eszünkbe, Weöres Sándor, aki még a 30-as években ezt írta, hogy: „Sziklát zúznak, a föld húsába törnek, nem fáj az a kőnek, földnek, de fáj énnekem.”
Ezt írta 70 évvel ezelőtt, már akkor is milyen fájdalmas látvány volt, hogy a földet kizsigerelik, kiszipolyozzák. De ezért a Bibliának ez kijelentése is rendkívül fontos, hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. Na de mikor jön el ez az idő? Most milyen időben élünk? Nagyon távol ettől? Vagy már a küszöbén, vagy a kellős közepén? Hogyan is tudjunk az időben egy kicsikét tájékozódni? A hetedik trombitaszó megfújása a 18. versben erre is megadja a választ. Azt mondja: „eljött a halottak ideje.”
Ez a kis kifejezés, hogy „eljött a halottak ideje,” ez pontosan lokalizálja a mi korunkat. Mert a Biblia szerint a halottak ideje akkor jön el… – Érdekes kifejezés, – mikor jön el a halottak ideje? Hogy megítéltessenek. Ez akkor jön el, amikor a bibliai tanítások szerint Jézus Krisztus a mennyben elkezdi azok fölött az ítéletet, akiket föl fog támasztani a hamarosan bekövetkező második eljövetelekor. Még egyszer mondom, a halottak ideje akkor jön el, amikor Jézus Krisztus a mennyben megkezdi az ítéletet azok fölött, akiket a hamarosan bekövetkező második eljövetelekor föl fog támasztani. Ez pedig a bibliai tanítások szerint az igazak föltámadása, mert Jézus második eljövetele egybeesik az igaz emberek föltámadásával. Tehát először Isten a történelemben eddig élt, igazságra törekvő, igazzá válni akaró emberek fölött ítél. És ennek az ítéletnek a kezdő időpontját Isten valami csodálatosan egyszerű próféciá
val kinyilatkoztatta.
A Biblia olyan szemléletes, és annyira eszköztelenül a legnagyobbakat mondja ki, hogy nem kell hozzá se tábla, se lapok, hogy a Bibliában az emberi történelemről egy nagy idői kijelentés van. És ez Dániel könyve 8. fejezet 14. versében van. Ezt érdemes megjegyezni: Dániel könyve 8. fejezet 14. verse. És a következő, Dániel könyve 9. fejezet 24-27. verseiben található meg. És ez az egy nagy idői kijelentés kijelenti a halottak idejének a kezdetét, hogy Isten mikor kezd ítélkezni a halottak fölött, ez egy konkrét történelmi időpont. Ez a hatalmas nagy idői kijelentés, a 2300 évről szóló idői kijelentés.
Hogy ebben teljesen biztosak legyünk, hogy ez egy idői kijelentés, és ezt nem egy ember, nem egy egyház találta ki, ez a Bibliában olyan sziklaszilárdan szerepel ez a 2300 éves idői kijelentés. Ennek az idői kijelentésnek az első részében Isten kijelentette, hogy Jézus Krisztus első eljövetele milyen körülmények között fog végbemenni. Tehát, hogy úgy mondjam, Jézus Krisztus első eljövetelét évre pontosan kijelentette az Isten, hogy mikor fog fellépni Jézus, mikor adja az életét az emberiségért, mikor fog a mennybe menni, és mikor fognak a zsidó apostolai az egész világhoz fordulni az evangéliummal. Ez Jézus Krisztus első eljövetelére vonatkozó idő kijelentés, az ún. 70 hét vagy 490 nap. Hozzá van csatolva a 2300 évhez. Tulajdonképpen olyan egyszerű történelmi kijelentés ez, amit már a kisiskolában meg lehet érteni. Nem kell húsz évszámot megjegyezni sem, se százat, se ötszázat, egyetlenegy idői tengelyt kell megjegyezni, hogy ahol a Biblia leghosszabb idői próféciája, a 2300 éves prófécia szerepel, abból levágatik a 490 éves prófécia. Ez utóbbi Jézus első eljövetelének adja meg a legfőbb történelmi évszámait, hogy mikor lépett fel,
- ez 27 i.sz.,
- 31, amikor meghalt,
- 34-ben jár le a zsidó nép kiválasztási ideje.
Ehhez a 490 éves próféciához, mintegy meghosszabbításul társul a 2300 éves próféciának a befejező része, ami hajszálpontosan 1844-ben járt le. Tehát amikor a Biblia kimondja, hogy eljött a halottak ideje, hogy megítéltessenek, amikor a Biblia kimondja, hogy Uram, mindenható Isten, aki vagy, aki voltál, és aki eljövendő vagy, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted, ez az, amikor eljön a halottak ideje, ez a mi modern korunk. Ez az, ami már 166 éve a hátunk mögött van. Ez az, amit nem tudunk, hogy meddig fog terjedni, de hogy 4 és félmilliárd évről ne beszéljünk, de még 450, vagy még 45 évről se beszéljünk, mert annyira gyors lesz ez az idő, ami előttünk van.
Ezt viszont a Biblia a tudomásunkra hozza, és itt idézném a hétpecsétes könyv, a hét trombitaszó után azt a témát, amit jeleztünk az előző előadásban, hogy mi is ez a titokzatosnak tűnő, különösnek tűnő Armageddon. Amiről nemcsak az utcai falfirkák tudósítják a sem a Bibliában, sem a kereszténység történetében nem járatos embereket. Hanem talán említettem az elmúlt alkalommal is, hogy amikor a világunk elérkezett arra a pontra, hogy egy nagyarányú társadalmi megrázkódtatás vette a kezdetét, ez a 80-as évek vége volt. Mi nagyon közel vagyunk még ehhez a történelmi időponthoz, alig 20 év telt el az óta. Azt mindenki elismeri, hogy a világ átrendeződött a 80-as évek végén, a kétpólusú világ egyik pólusa a Szovjetunió megszűnt, megszűntek a kelet-európai csatlós államok is. Ennek a világnak az átrendezését már akkor is két embernek a nevéhez kötötték, az egyik az akkori pápa volt, a másik pedig az akkori amerikai elnök, Reagan elnök. Ő kétszer megválasztott amerikai elnök volt, végül is az egész 80-as éveket az ő republikánus kormányzása jellemezte. Reagan elnök mind a kétszer vallási segítséggel jutott elnöki szerephez, és mind a két elnökválasztása előtt minden beszédében hivatkozást tett az Armageddonra. Természetesen olyan értelemben tett hivatkozást az Armageddonra, hiszen ha én azt mondom, hogy Armageddon, nem tudom, hogy a tízmillió magyarból hányan tudják, hogy azt eszik vagy isszák. Nem tudom, hogy a 300 millió amerikaiból hány tudta, hogy mi az, hogy Armageddon. Mindenesetre Reagan a tanácsadója, Jerry Falwell baptista lelkész volt a fő tanácsadója, Billy Graham és a többiek álltak ott, mint akik vallási szempontból is alátámasztották azt, hogy az Egyesült Államoknak most történelmi hivatása van, és ez a történelmi hivatás az, hogy az Armageddont meg kell nyerni. Mit jelentett ez, hogy az Armageddont meg kell nyerni? A Biblia Jelenések könyve 16. fejezetében van szó az Armageddonról, mindjárt fel fogom olvasni. De ők nem olvasták fel természetesen az amerikai népnek a Bibliát, ettől távol voltak, a Bibliát olyan tartalommal próbálták megtölteni, ami első hallásra úgy hihetőnek tűnik, és Reagan elnök ilyen választási beszédeket tartott, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok Armageddonnál fogja megvívni a döntő ütközetet, a keleti diktatúrák Armageddonnál fognak a porba hullani.
Ez az Armageddon, a valóságos, mostani Közel-Kelet, ahol a két világhatalom bizonyos értelemben csatát vív, mert a Szovjetunió előtt vannak az arab államok, az Egyesült Államok előtt van Izrael. És amikor ez a két nagyhatalom előre tolja maga előtt ezeket az államokat, az arab és az izraeli konfliktus, ami a 60-as, 70-es évektől fog kiéleződni, itt kell majd Amerikának megmutatni azt, hogy döntő csapást mérjen a despotizmusra, a diktatúrára, a keleti felfogásra. És érvényt szerezzen a demokráciának, a szabadságnak és az emberhez méltóbb életnek. És ezt ugye az amerikaiak bevették, nemcsak a választók vették be, a kongresszusok is bevették, hiszen megszavazták a csillagháborús óriási milliárdokat.
És valóban, a 80-as években az Amerikai Egyesült Államok lelépte ezzel a csillagháborús haditervével a Szovjetuniót és térdre kényszerítette. És mondom, ennek az ideológiai alátámasztása az Armageddonra való utalás volt.
De mi is ez az Armageddon? Először is hadd jegyezzem meg, hogy ismét vásárt űztek emberek lelkeivel. Így mondja a Biblia Péter apostol szavaival, hogy vásárt űzni emberek lelkeivel. Ez annyit jelent, hogy elámítani, becsapni embereket. Engem, amikor először szembesültem tanulmányaim során azzal, hogy az embertömegeket hogy lehet becsapni, vérforralónak tűnt az a dolog, hogy szándékosan embertömegeket hogy csaptak be, csapnak be, és holnap is hogy fognak becsapni. Ez félelmetes. Utána, amikor egy kicsit lehűltem, akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy a becsapásnak végül is mindig két résztvevője van. Az egyik résztvevő, aki be akar csapni, és a másik résztvevőt hogy nevezzem? Az egyik résztvevő, aki néha öntudatlanul, de általában tudatosan be akar csapni, és a másikat hogy nevezzem? Aki becsapódik?
Kicsit határozottabban így mondanám, aki hagyja magát, hogy becsapják. Kettőn áll a vásár. Mi nem azért tartunk bibliai előadásokat, és nem azért akarjuk az emberek figyelmét felhívni, mert valami különleges szándék vezérel. Hanem az a szándék vezérel bennünket, hogy Isten szavának higgyünk, ne emberek szavának. És aki Isten szavának hisz, és aki Isten szavát követi, az nem lesz becsapható. De aki nem követi az Isten szavát, azt olyan könnyen becsapják, mint az óvodás gyermeket. Tudniillik az ember hiszékeny lény, és az ember becsapható. Csak úgy tudunk felülemelkedni a becsaphatóságunkon, ha arra a valakire figyelünk, aki megbízható, aki tökéletes, aki soha nem akar bennünket becsapni, aki mindig el akar látni bennünket azzal az ismerettel, világossággal és erővel, amire szükségünk van. Isten ezzel ellátott bennünket.
Ha az amerikaiak kinyitották volna a Biblia fedelét is, és nem csak a Bibliára néztek volna, meg az elnöki esküre, – mert az amerikai elnök mindig a Bibliára teszi a kezét, amikor felesküszik. Ki is kellett volna nyitni a Bibliát, és elolvasni. Miért olvasunk az Armageddonról a Jelenések könyve 16. fejezetében? Mert a Jelenések könyve 16. fejezete mondja el a hét csapást.
És a hét csapásnál a hatodik csapás az Armageddon.
Ha csak ezt a fejezetet olvasom el, akkor is nyugodtan mondhattuk volna már Reagan elnök szemébe, hogy Armageddonról csak akkor lehetne beszélni, ha az emberek többségének a bőrén már fekély lenne, mert az az első csapás.
Armageddonról csak akkor lehetne beszélni, hogyha a tengervizek már vérré változtak volna, és már elfertőződtek volna. Akkor is és jelen pillanatban is a tengerekben még úszik néhány hal. A harmadik nagy csapás, amikor a folyóvizek is vérré változnak és ihatatlanokká válnak, hát az se következett még be. Nem folytatom tovább, a hét csapás még előttünk van. Ha az Armageddon a hatodik csapás, akkor ma Armageddonról beszélni az emberek elámítása és becsapása. Nem is ma beszélt Reagan elnök, hanem 20-25 évvel ezelőtt beszélt erről. 20-25 évvel ezelőtt Armageddonról beszélni, az emberek kolosszális becsapása. De mondom, hogy csak az becsapható, aki hagyja magát becsapni. Ne hivatkozzunk arra, hogy az egész világ becsap, meg az egész világ hazudik. Mert Vörösmarty is följajdult már, hogy irtózatos hazugság mindenütt.
Persze. Hát a világ tele van hazugsággal. Miért? Világosan mondta János apostol az evangéliuma 8. fejezetében: Mert a világ fejedelme hazug, és hazugság atyja. Tehát, ha a világot a hazugság atyja bitorolja, – tehát Sátán,- akkor Sátán igaz dolgokat fog mondani az embereknek? Sátán nemcsak öl és pusztít, nemcsak durvasággal ékeskedik, hanem Sátán a becsapásoknak is az angyalfejedelme. Sokszor nem tudjuk eldönteni a gonoszság, az ölés nagyobb, vagy a nyomában járó hazugság. A becsapás nagyobb, vagy az előtte és mögötte járó hazugság a nagyobb, borzalmasabb. Világos, hogy az Armageddon előttünk van még.
Az Armageddon nem beteljesült prófécia.
Más kérdés, hogy szinte a küszöb előtt állunk. Más kérdés, hogy a betegségek felszaporodása, ami az első csapás, különösen a bőrbetegségek és rákbetegségek felszaporodása, hogy a tengervizeknek az elszennyeződése, ez az elmúlt 25-30 év botránykrónikája, hogy az emberiség, a Földünk, – ahogy szokták mondani – már nem zöld bolygó, hanem kék bolygó, mert legalább kétharmada tengervíz. Az emberiség mit csinált a tengervizekkel? Én nem csodálkozom, amikor a Greenpeace aktivistái a francia partoknál odakötözik magukat a szennykibocsátó helyekhez, meg nem csodálom, hogy emberek erre milliókat adnak.
Az emberiség mit csinál a tengervizekkel? Mit csinál az ott élő flórával és faunával? Mit csinál a halakkal? Az iparilag fejlett államok partvidékein már nem lehet halászni, már mennek le a szegényebb államok vidékére, és a kanadaiak meg az Egyesült Államok-beliek már Afrikából halásszák le a nagy halállományt, mert a maguk részén nem tudják, mert millió tonna szennyet töltenek bele a tengerbe. És nem csak az óceánokba. A Keleti-tenger elszennyeződött, az Adriai-tengert Olaszország kloakájának nevezik már 25 éve. A tengerek elszennyeződése világméretű. Tavalyelőtt én láttam az olasz tengerpartot. Saját szememmel láttam, hogy ott a habok mit hoznak ki a tengerpartra. Gusztustalan volt ott, nemhogy fürödni, de végigmenni is a tengerparton. Hogy az emberiség mit csinál a tengerekkel! De ez csak a második csapás. A tengerek tönkremennek. A tengerben levő vízi állatok kipusztulnak.
A harmadik csapásnál jön az édesvizek elfertőződése
A negyedik csapásnál jön a hőháztartásnak a teljes felborulása. A globális felmelegedés valóban a küszöb előtt áll. A Biblia a negyedik csapással azonosítja, hogy a negyedik csapás lesz majd a globális felmelegedés.
Az ötödik csapásnál sötétség borítja már a földet, úgy tűnik, mintha az egész földi létezés annyira megrendülne, hogy kérdéses lesz a holnap és a holnapután.
És ezután jön a hatodik csapás, meg az Armageddon. Jelenések könyve 16. fejezetében a 12. verstől: A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, – a pohár kitöltése, az a földre zúduló csapások bekövetkezésének a jelképe. – „A hatodik angyal is kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék. És láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijönni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Íme, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.” Ugye erre hivatkozott Reagan, az Eufráteszről szól a prófécia. Nézzünk a térképre, hol van az Eufrátesz? Irak, Irán. Itt vannak az arabok, ott vannak a zsidók, itt van a Szovjetunió, ott van Amerika, itt fogunk majd egymásnak menni, vagyis a nyugati demokráciának Armageddonnál kell bizonyítania a nagyobb életképességét. Nekünk le kell győzni ezt a világot, ami így kiterjeszkedett, hát a Szovjetunió és az arab országok. Csak egy egyszerű dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Amikor kimondja az Armageddon szót, mit is mond itt Jézus Krisztus? Egybegyűjtötték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. Itt van ez a kis szó, hogy zsidó nyelven, tehát héberül Armageddonnak neveznek. Ez a kis szócska utasít bennünket arra, hogy ezt az Armageddont le kell fordítani. Mert ez héberül Armageddon, mit jelent ez, hogy Armageddon? Tudniillik, a térképre, ha ránézünk, ilyen település nincsen, hogy Armageddon.
Tehát Reagennek ez az okfejtése, hogy ott a Közel-Keleten és Közép-Izraelben Armageddonnál kell majd megvívni a nagy csatát, ez légből kapott hazugság és a népek ámítása. Mondom, ámítani azokat lehet, akik hagyják magukat becsapni. Mit jelent ez a szó, hogy Armageddon? Mert zsidóul nevezik, héberül nevezik Armageddonnak. Ez a szó lefordítható szó, két héber szóból áll, a Harm és Megiddó szóból.
Harm Megiddon
Azért mondja a magyar Armageddonnak, mert a görögben a szókezdő h-t csak aposztróffal jelölik, nem szokták jelezni. Ezt úgy kellett volna lefordítani, hogy Harmageddon. Harm Megiddon azt jelenti, hogy Megiddó hegye. Armageddon annyit jelent, hogy Megiddó hegye.
Ránézünk a térképre, ilyen sincs, hogy Megiddó hegye.
Itt van a Jordán, itt Északról Délre folyik a Jordán, legdélebben van a Holt-tenger, Nyugaton van a Földközi-tenger, és itt Észak-Izraelben látunk egy Megiddói síkságot. Zölddel van a térképen. A Megiddói síkság keleti részén látunk egy hegyet, és a Megiddói síkság nyugati szélén is látunk egy hegyet. A jobboldali, tehát keleti hegy a Tábor-hegy A baloldali – tehát nyugati hegy – a Karmel-hegy. Akik sokat nézik a TV-t, amire nem buzdítok, azok is tudják, és akik sokat nézik a bibliai földrajzi atlaszt, amire buzdítok, azok is tudják, mert Észak-Izraelben, Jézus idejében Samária területén volt a Tábor-hegy, meg volt a Karmel-hegy.
Amelyet zsidóul Harmageddonnak neveznek. Vagyis a Megiddói síkság két oldalán van két hegy. A Tábor-hegy, és a Karmel-hegy. És a Tábor-hegyen és a Karmel-hegyen, ilyen történelmi sorrendben, hogy először a Tábor-hegyén i.e. XIV. században, azután pedig a Karmel-hegyén az i.e. IX. században két döntő esemény következett be. Ezt el lehet olvasni, a Biblia leírja ezt a két döntő eseményt. A Tábor-hegyi eseményt leírja a Bírák könyvében. A Bírák könyvében a Biblia megörökíti ezt a bizonyos Tábor-hegyi eseményt, amikor Debóra és Bárák vezetésével a Sisera haddal szemben végül is győzedelmeskedett Izrael népe. Ez irodalmilag is nagyon érdekes megörökítés, mert először magát az eseményt írja le a Bírák könyve 4. fejezetében, majd az 5. fejezetében Debóra és Bárák diadalénekével visszatekint még egyszer erre az eseményre, arra is, amit az előző 4. fejezetben nem fejtett ki.
Volt a Tábor-hegyén egy olyan esemény, hogy az Isten népe, a zsidó nép fölvonult a Sisera had ellen. Máig is közmondásos a Sisera had, olyan sok van belőle, mint a Sisera had. És Isten különös módon szerzett szabadítást. Hogyan lehet legyőzni egy Sisera hadat? Hogyan lehet egy százszoros túlerőt legyőzni? És tetejébe úgy, hogy Isten azt mondta Debórának és Báráknak, hogy szólítsátok hadba a népet. A népet hadba szólították, de a 12 törzs közül csak két törzs jött el. Nem volt elég a túlnyomó ellenség, de a 12 zsidó törzsből csak két törzs, Zebulon és Naftali törzse volt egyáltalán hajlandó megvédeni az országot, hogy egyáltalán eljöjjön. Hát volt egy maroknyi sokaság a Siserával szemben. És akkor Isten azt mondta jó, ez a kis csapat menjen fel a Tábor hegyére. Különös háború volt ez, különös harc volt ez. Hogy lehet egy Sisera hadat úgy legyőzni, hogy én fölmegyek a hegyre?
Mondjuk, itt jönne egy óriási hadsereg, egy milliós hadsereg jönne, én meg fölmennék 10 000 emberrel a János-hegyre mondjuk, hogy magamnál maradjak. Mit tehetnék én ott a János-hegy tetején, amikor körbevesz engem az ellenség? Mit tehetnék? Isten nem véletlenül mondta, hogy menjetek fel a hegyre, hogy senki ne gondolja azt, hogy ember szerzett szabadítást. Nem ember szerzett szabadítást. A látszatát is el akarta Isten kerülni, hogy Debóra és Bárák valami különös hadiszerencsével vagy tehetséggel szereztek volna szabadítást. Fölmentek a hegy tetejére, és várták, hogy Isten cselekedni fog. És Isten cselekedett. Az 5. fejezetben hangzik el a diadalének, de szinte ahogy visszatekintett erre a két vezér, Debóra és Bárák, ilyeneket mondanak pl. az 5. fejezet 21. versében, hogy Végy erőt én lelkem! Még ha visszatekintek is beleborzongok, hogyan is történt ez, hogy mi megnyertük ezt a küzdelmet? Ott volt a Sisera had, mi meg ott voltunk fönt két törzs képviselőivel a Tábor-hegy legtetején. És akkor elmondja, hogy hogyan történt ez a győzelem. 20. vers: Az égből harcoltak.
Az égből harcoltak, a csillagok az ő helyükből vívtak Siserával! A Kison patakja seprette el őket; Az ős patak, a Kison patakja! Végy erőt én lelkem! Akkor csattogtak a lovak körmei a futás miatt, lovagjaik futásai miatt. Stb. Isten a mennyből küldött segítséget. Kétféle segítséget, az esőt, és az angyalokat. Agyagos volt a föld, hegyvidéken vagyunk, elkezdett esni az eső. A Sisera had nagyon fölkantározott sereg volt, vasszekerekkel vonultak fel, óriási túlerővel. Mit csinálnak a vasszekerek, ha agyagra jutnak, és eső nehezíti a járást? Egymásnak mennek, és önmagukat számolják fel. És Isten az eső mellett angyalokat küldött, hogy ezt a küzdelmet megnyerje.
És mi lesz az Armageddon? Már ebből az egy történetből is látjuk. Az Armageddon az Isten közbelépő szabadítása lesz. Isten lép közbe. Ember, a földi civilizációt nem tudja megmenteni, mert az emberiség olyan meredély szélére sodorta a civilizációt, hogy az innen már menthetetlen. Isten közbeavatkozása az egyedüli lehetséges alternatíva. Nem földi erők, nem politikai, vallási erők összeszövetkezése, és nem a globalizált világnak az erőgyűjtése. Nagyon egyszerűen, gyerekeknek, a gyerekeknek azt szoktam mondani, ha sok önző ember egyesül, akkor önzetlen lesz a világ? A sok önző ember, ennek ez az érdeke, annak az az érdeke, ez ezt akarja, az meg azt, mindenki benyújtja a számlát, ha sok önző ember egyesül. A sok mínuszból egyszer csak kijön a plusz? Ezt tanultátok matematikából? Már a gyerekek is tudják, hát, ha a sok önző ember egyesül, mitől lenne kevéssé önző? Nem még inkább önző lesz? Ha Krisztus nem avatkozna közbe, mint akkor ott, az angyalok harcoltak a mennyből, ha Krisztus nem jönne el, aki az egyedüli reménység, akkor ennek a földnek már régen vége lenne, vagy akkor vége lenne, amikor az emberiség a szakadék szélére táncolva érne oda ezekhez az eseményekhez. Bírák könyve 4. és 5. fejezete jobban tudósít, mint ahogy én azt most el tudnám mondani.
És a másik hegyről, a Tábor-hegytől nyugatra a Karmel-hegyéről a Királyok első könyve 18. és 19. fejezete tudósít. A drámai jövőben fog Jézus közbeavatkozni, az emberiséget megmenteni a végpusztulástól, a világégéstől, a világpusztulástól. Én először a 70-es évek végén hallottam bibliai próféciákról, addig azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák őket. De az első prófécia Dániel könyve 2. fejezetéről szólt a kifejtés, már megremegtette a szívemet. A 70-es évek végén, aki már ilyen idős, mint én, az emlékezhet rá, atomháborútól féltünk. Egyre több állam készített már atombombát, Pakisztán, India, mindenki. Szentgyörgyi Albertnek a nyilatkozata nagyon ismert volt, aki azt mondta, hogy annyi atombomba van elásva a földbe, hogy tíz Földet képes a levegőbe röpíteni. És én, mint tudós azt mondhatom, – mondta a 70-es években Szentgyörgyi Albert, hogy ami megtörténhet a tudomány felfogása szerint, az meg is fog történni.
És ő félt az atomháborútól, azt mondta, hogy valami eszeveszett ember, majd megnyom egy gombot, és akkor a levegőbe fog röpülni az egész föld. És ezzel a félelmével halt meg. Az előadás, amit én meghallgattam a 70-es évek végén, az arról szólt, hogy Dániel könyve 2. fejezetében arra is gondolt az Isten, hogy kétszer benne legyen az a kis kifejezés a fejezetben, hogy kéz érintése nélkül fog befejeződni a világtörténelem.
Nem fogja megnyomni az emberi kéz a gombot. Nem ember fogja végét vetni a világnak. Nem azért, mert nem jutna odáig az emberiség. Az emberiség, – ahogy ma említettem – ezer sebtől vérző civilizációban él, és az emberiség a szakadék szélén táncol, csak egy pókfonál tartja fenn az életet. De a Bibliában ez a vigasztaló, ez a reménykeltő kifejezés is benne van, hogy emberi kéz érintése nélkül fog befejeződni a történelem. És miért fog emberi kéz érintése nélkül?
Mert Jézus megelőzi azt, hogy a kéz vagy a kezek bármikor is megnyomjanak gombokat. De persze az Armageddon nem azt állítja elénk, hogy gombok megnyomásáról lenne szó. Az armageddoni próféciából még azt hadd emeljem ki, hogy ez a nagyon részletes prófécia, amely csak a végén mondja azt, hogy a hely, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek, itt a globalizált világot vetíti elénk ez a prófécia. Azt mondja, hogy összegyűjtik majd az embereket. Összegyűjtik a földi történelem végén, és ennek az összegyülekezésnek valami olyan látszata lesz, hogy először is az embereket iszonyúan becsapják. Minden gonoszság egyébként a becsapással kezdődik, a hazugság is becsapással kezdődik, ezért kezdődik így az armageddoni kép is, hogy láttam a sárkány szájából, a sárkány Sátán jelképe, a fenevad szájából, ez lefoglalt jelkép, Róma jelképe, mármint a vízből feljövő fenevad, és a hamis próféta szájából, ez megint lefoglalt jelkép, ezeket nem akarom most részleteiben azonosítani.
De ezeknek a szájából látott három tisztátalan lelket kijönni, a békákhoz hasonlót. Undorító kép. Hogy az embereket mi mindennel leveszik a lábukról. Hogyhogy az embereket nem a szépséggel lehet levenni a lábukról? Az igazsággal vagy a jósággal? Mindig valami undorító dologgal veszik le az embereket a lábukról. Békák. Békákhoz hasonló kirajzás a sárkány szájából, a fenevad szájából, a hamis próféta szájából. Tehát jön az emberiségnek a beetetése. Jön az emberiségnek a félrevezetése. Globális félrevezetés. Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek, csodák történnek, félelmetes jelenségek, akik elmennek az egész földnek és az egész világnak királyaihoz, politikai vezetőket megnyerni, valami olyan világméretű összefogást szervezni, amire addig soha nem volt még példa. Hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten nagy napjának viadalára. És a próféciából még ezt hadd emeljem ki, hogy amikor összegyűlik majd az emberiség, amikor felsorakozik az a sok mínuszjel, az a sok gonoszság, mi is lesz az az Armageddon?
A hatodik angyal, amikor kitöltötte az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre… Miért az Eufráteszre tölti ki a poharát? Ez is jelkép. Az Eufrátesz partján épült fel Babilon.
Babilon az Eufrátesznek köszönhette a nagy hatalmát. Az Eufrátesz miatt bevehetetlennek találták Babilont. Babilon szintén lefordítható kifejezés: Bábel vagy Babilon kettős jelentésű szó a Bibliában. Báb Ili vagy Babilon annyit jelent, hogy a menny kapuja. Az emberiség abban látja a vágyai netovábbját, hogy lesz egy világméretű összefogás, ez mindenkit elámít, mindenkit valami hatalmas nagy reménységbe dönt. És a Bábel név pedig mit jelent? Zűrzavart. Ami az emberek szemében a menny kapuja, az Isten szemében zűrzavar. Elképzelni sem lehetne ellentétesebb dolgot. És ennek a Bábelnek az alapja, a Babilonnak az alapja az Eufrátesz. Az Eufrátesz, mint nagyvizű folyó a népeknek is a jelképe. És amikor kitöltötte az angyal a hatodik csapásnak a poharát, akkor János apostol arra lett figyelmes, hogy kiszáradt az Eufrátesz vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék. Mintha azt mondaná a jelképes beszéd, hogy Babilon elveszti a tömegbázisát. Babilont az ókorban is hogy vették be, ezt Hérodotosz leírja a Perzsa háború című művében.
Hogy egyszer tudták Babilont igazán bevenni Círusz idejében, amikor elterelték az Eufrátesz vizét, és száraz lábbal a perzsák átkeltek a folyó medrén, és egy éjszaka, kardcsapás nélkül elfoglalták Babilont. Ez benne van Dániel könyvében, abban a részben, ami a Belsazár lakomájáról szól. Dániel könyve 5. fejezetében. Az a világméretű globalizált szövetség, amiben benne lesznek politikai erők, szervezetek, államok, egyházak, vallások, amelyek azt ígérik a világnak, hogy megmentik ezt a földi civilizációt, ez elveszti a hatalmas tömegbázisát, mert az emberek a hét csapás idején végleg belátják azt, hogy becsapták őket, de most már késő. A hét csapás idején végleg belátják azt, hogy becsapták őket, hiszen ez a nagy világméretű összefogás ez fenntartható fejlődést és biztos jövőképet hirdetett, és az emberek látják, hogy kiszáradnak a vizek, megfertőződnek, nincs ivóvíz, globális felmelegedés van, tehát látják ezt az emberek, és ellenébe fordulnak ennek a világméretű összefogásnak. És akkor ez a világméretű összefogás kiket fog felelősöknek kikiáltani?
Azokat, akik nem vettek részt a világméretű összefogásban, és a föld népeit ezek ellen akarja fordítani. És ez lesz az emberiség történelmének legnagyobb zűrzavara, ami csak létezett itt ezen a világon. Gondoljuk el az emberiséget, mint egy felbolydult méhkast, mint egy felbolydult hangyabolyt, hogy azok, akiket elámítottak, most látják, hogy becsapottak, és a tényleges becsapóik ellen fordulnak. Akik viszont a felelősséget viszont ráhárítják a Bárák, Debóra és az Illés jellegű emberekre. Ez az, ami szükségessé teszi, kikerülhetetlenné teszi Jézus második eljövetelét. Jézus akkor jön el másodszor, amikor a világon az igaz ártatlanokat fenyegetik halállal, akik semmiben nem vétkesek, legfőképp nem felelősek a világnak az állapotáért, jelenlegi állapotáért. És amikor ezt végre akarják hajtani, akkor Jézusnak el kell jönnie. Jézus sokszor nem jött el már a történelemben, amikor emberek azt mondták, hogy miért nem jön el Jézus, amikor ropogtak a középkori inkvizíció máglyái, azt mondták, hogy Jézus ezt miért hagyja szótlanul.
Amikor keresztényeket kerékbe törtek, amikor milliókat megöltek. Jelenések könyve 6. fejezetében is fölhangzik a kérdés: Uram, te szent és igaz, meddig még? Isten vár és vár, ez a megváltás tervének meghatározott menetrendje, amit szintén nem tudok itt részletezni, hiszen már be kell, hogy fejezzem a kifejtést.
De ha valaki a Jelenések könyvét viszonylag gyorsan akarja végigtekinteni, én egy 1991 és 1993 közötti 25 részes sorozatomat föltetettem az Internetre, hogy kb. 20 évvel ezelőtt az ember miről beszélt egy 25 részes Jelenések könyve sorozatban, ez a www.bibliahaz.hu és www.sola.hu lapon meghallgatható, letölthető. A jelenések könyve 25 részben viszonylag részletesen feldolgozva hogyan is teszi érthetővé a mai történelmet. A mai történelmet a Jelenések könyve hiánytalanul érthetővé teszi. Az Armageddont is érthetővé teszi. Ez csak annak a kérdése, hogy kihez fordulunk megoldásért, Jézus Krisztushoz fordulunk, aki azt mondja, hogy az ő apokalipszise, ez Jézus Krisztus apokalipszise. Az apokalipszis rejtett dolgok feltárását jelenti. Nemcsak akkor volt rejtett, amikor Jézus kijelentette, ma is rejtett. Embermilliók előtt rejtett, az emberek nem látják a mai összefüggéseket, de Jézus Krisztus a ma emberének is világossá akarja tenni, azoknak, akik hozzá fordulnak. Én kívánom, hogy ennek a sorozatnak a későbbi előadásaiban is lássuk majd azt, hogy Jézus Krisztus milyen messzemenően szereti az em
beriséget és a megváltottakat, minden világosságot rendelkezésünkre bocsát, és minden erőt is, hogy elkerülhessük azokat a csapásokat, amelyeket Isten kijelentett igéje a tudomásunkra hoz. Mert a csapások idején, a hét csapás idején vannak, akik oltalmat élveznek. És a hatodik csapásnál Jézusnak azért kell beavatkoznia, mert ha ez után nem élveznének oltalmat, és megölnék őket, akkor ezt már Jézus nem hagyhatja szótlanul. Most már az övéi érdekében be kell avatkoznia. És ezután, már csak ezért olvashatom így a befejező részt, hogy „amikor a hetedik angyal is kitöltötte az ő poharát a levegőégre, és nagy szózat jött ki a mennyei templomból és a királyi székből, amely ezt mondta: meglett.”
Ez a meglett kifejezés a Bibliának az egyik kulcsszava. Kétszer hangzik fel a Bibliában, illetve pontosabban háromszor. A keresztfán, meglett, beteljesedett. Ez János evangéliuma 19. fejezetében olvasható. Másodszor a Jelenések könyve 10. fejezetében, amikor a végső idők egyházának a születését mondja el a Szentírás, akkor is azt mondja, hogy a hetedik angyal szavának napjaiban, amikor trombitálni fog, akkor meglesz, beteljesedik az Istennek titka. És harmadszor a Jelenések könyve 16. fejezet 17. versében hangzik fel, hogy meglett. A történelem ezzel lezárul, és átadja a helyét az ezeréves ítéletnek, és az ezeréves ítélet után a föld újjáteremtésének, és egy igazi történelemnek szeretetben és igazságban. Akkor lesz majd szeretet és igazság, abban a történelemben. Itt, ebben a történelemben csak azok számára van szeretet és igazság, akik személyesen megtérnek, és Jézus követői lesznek.
Köszönöm szépen a figyelmet.