Próbálom a KEGY szóból képezett szavakat megtalálni. Kegyelem – kegyetlenség – kegyurak – kegyhely – …stb. A hétköznapi használat ezernyi változatában nekem a legfontosabb az isteni kegyelem fogalma, amihez naponta fordulok köszönettel, néha kéréseimmel. Ennek a lefelé menő ágán vannak a most immár politikai használatra – is – alkalmas mondatokat alkalmazó gombfocisták. Nem szóbotlás: akiket én részben megélhetési, részben vazallus, másrészben mameluk, de mindenképpen a napjaikat szavazógombok nyomogatásával eltöltő emberi alakzatoknak nevezném.
Ők – most – a kegyurak. “Tevékenységük” a kegyek osztogatása, illetve fosztogatása. Ez az, amiből csak szordinóval élnék. Nekem – elvileg – jogaim vannak. Alanyi, állampolgári, munkahelyi, családi …stb. Ezeket a nagypolitika szintjén még egyebekkel – például a GONDOLAT, a lelkiismeret, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, a velem egyetértőkkel való CSOPORTOSULÁS …stb – jogaival is kiegészítem magánhasználatra. 
Nagy Konstantin az első egyházi törvény megalkotója. A mindenkori állami KEGYURAK mintapéldája.
Tehát a már jó előre – kb az előző elbukott választás előtt, 2006-ban, vagy az első Orbán kormány regnálása alatt – lefektetett elgondolásokat megvalósítandó a kategorizálás eljutott a megvalósítási szakaszba. Áthatja a politika és az anyagi érdek kettőssége. Most van nagyszerű lehetőség a baráti kör, vagy a leendő vazallusi réteg kialakítására, akiket meghat a nagyúri kegy. Tehát a kis előjáték – 2011 nyár óta, a húzd meg-ereszd meg – taktikájával beigazítottak a hatalom szekere elé. Megfigyelésem szerint a mindenkori államszerkezetek sohasem adtak semmit sem ingyen. A mostani elismerések hátterét jellemzi a legjobban ez a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elismerése, vagy el nem ismerése körüli hajcihő. Aki (Iványi G.) meri használni a saját véleményalkotási jogát, hát megnézheti magát. KEGY-etlenül megbüntetik. A vagyonuk tönkremenetelét ugrásra készen figyelő hiénahad pedig majd megkapja amit a hívek áldozatkészsége összehozott és áldásosan – közhasznú módon – működtetett. (Dénes Ottó)
2012. március 7. szerda 
168 Óra Online írása
Levélhullás
Nincs kegy(elem)
Az Országgyűlés vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke szerint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) jogilag hiába tett eleget az egyházzá nyilvánítás követelményének, az egyházi státus megadása nem jog, hanem kegy. Különben pedig a MET vezető lelkésze, Iványi Gábor döntse el, lelkészként, avagy politikusként viselkedik-e.
Eszerint az lenne a megtagadás oka, hogy a lelkész politizálni (is) merészel. Ha valaki az evangélium szellemében, a krisztusi szeretet jegyében a szegények, elesettek, hajléktalanok nyomorúságán segít, hajlékot emel a fejük fölé, az kinek a szemében vétek? Vagy talán azt róják föl a lelkésznek, hogy a nyilvánosság előtt is fölemeli szavát a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen; hogy elítéli a romaellenességet?
Minek vagy kinek a nevében fosztja meg a kereszténységével kérkedő hatalom ezt a kisegyházat attól, hogy Istennek tetsző szociális tevékenységet folytasson? Megbocsáthatatlan bűn, ha egy keresztényi közösség lelkésze azt szeretné, hogy a „bőség kosarából” egyszer majd mindenki egyaránt vegyen, s ennek szellemében szólal meg a jog és igazság mellett?
A kereszténydemokrata bizottsági elnök, Lukács Tamás figyelmébe ajánlom, tanulmányozza egy kevéskét a hatvanas években Latin-Amerikában elterjedt (máig is élő) tanítást: a felszabadítás teológiáját, amely a nyomor és szegénység talaján keletkezett, és hirdetői a bádogvárosok kisemmizettjei mellé állt papok és jezsuita szerzetesek voltak. E teológia kiemelkedő alakja Pedro Arrupe atya, a jezsuita szerzetesrend generálisa volt. Számos pap és szerzetes csatlakozott a katonai diktatúrák ellen küzdő mozgalmakhoz, többek között a mártírhalált halt Romero, Salvador érseke, akit szentmise közben lőttek agyon a diktatúra halálosztagai. A paraguayi diktatúra bukása után a püspökből lett elnök, Fernando Lugo irodájának falán egymás mellett függött Assisi Szent Ferenc és Che Guevara képe.
Latin-Amerika – a kor szellemének, nem kevésbé a felszabadítás teológiájának köszönhetően – napjainkban lassan demokratizálódik. Hazánkban az evangéliumi testvérközösségtől megtagadták az egyházi elismerést. Vajon miként vélekedik Európa arról, hogy országunkban az államhatalom nem a törvényesség alapján intézkedik, hanem saját kénye-kedve szerint osztogatja kegyeit, amikor eldönti ennek vagy annak az egyháznak a sorsát?
Merre tart Magyarország?
Zágon Ernő
E-mail
Forrás: http://www.168ora.hu/bluzone/vallas-egyhaz-ivanyi-gabor-92254.html
Korábbi cikkeink a rovatban:
Kapcsolódó cikkek
-
Áldás, békesség
-
Még egyszer az egyházügyi törvényről
-
„Azt javasolnám, hogy a keresztények vallásukat tettekben valósítsák meg”
-
Orbán és Napóleon
-
Én is a zember vagyok: http://www.168ora.hu/velemeny/orban-farkashazy-szarszo-nagy-bando-fabry-tuntetes-92148.html
Görög-Magyar párhuzamok: http://www.168ora.hu/velemeny/gorogorszag-magyarorszag-kohezios-tamogatas-brusszel-orban-merkel-rehn-92149.html
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
