Immáron majdnem 1700 éves az a császári rendelet, amelyre épülve – jóval később ugyan,- de a keresztény egyház elfogadta és megkövesítette a heti nyugalomnap kérdésében a világi hatalom által hozott rendeletet. Történelmünknek első és a második századában még nem volt vita a tízparancsolatnak erre vonatkozó “paragrafusáról”.
Ez az Isteni parancsokat mellőző, sőt átíró vita a jelenben is tart. Amikor a keleti ortodox kereszténység – akik önmagukban is hatalmas tagsággal jelen lévő részei a világon létező bibliakövetőknek,- e kérdésben véleményüknek adnak hangot, kétség se merüljön föl a téma fontosságáról.
Forrás: http://www.nicelife.hu/hirek/vallas/patrnyug.php?mid=576669
Kirill, Moszkva és minden orosz pátriárkája az egész keresztény világ számára fontos bejelentést tett. Miközben sok protestáns vezető azt a képtelenséget hangoztatja, hogy Isten tízparancsolata érvénytelen, a pátriárka rámutatott, milyen nagy szüksége van az embernek a heti megnyugvásra, pihenésre, s hogy valójában Isten erre a szombatot adta.
Mindenki számára ismeretes Isten negyedik parancsolata a heti nyugalomnapról. „Emlékezzél meg a szombatról, hogy megszenteljed azt!” Ám évszázadok óta folyik a vita e parancsolattal kapcsolatban. Szükséges-e az ember számára a heti szombati nyugalom? Melyik napot szentelte meg Isten, és hívott arra minket, hogy megemlékezzünk róla? A szombatot vagy a vasárnapot? Érvényes-e ez a parancsolat a XXI. században is?
Először is, a heti nyugalomról szóló parancsolat, „Emlékezzél meg a szombatról, hogy megszenteljed azt”, Isten tízparancsolatának egyike, amely ugyanolyan, mint a „Ne paráználkodjál”, „Ne lopj”, „Tiszteld atyádat és anyádat”. Nem jobb-e követni Isten tanácsát a munka és pihenés különválasztását illetően? Megemlékezni a szombatról, hogy megszenteljük azt?
A keresztények számára fontos emlékezni arra, hogy az Úr, szokása szerint, szombatot ünnepelt (Lukács 4,16), és azt tanította, hogy Isten parancsolata felette áll az emberi hagyománynak (Máté 15,3). Figyelemre méltó, hogy a modern „nyugati” hagyomány törvényeskedésnek tekinti Isten parancsolatainak megtartását, míg a Szentírás a parancsolatok áthágását törvénytelenségnek nevezi. Isten Fia kijelentette, nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse és felmagasztalja (Máté 5,17-18; Ézsaiás 42,21). Az apostolok szintén szokás szerint szombatot ünnepeltek (Apostolok cselekedetei 16,13). Az Isten egyházába tartozó szentek bibliai ismérve a Jézus Krisztusban való hit és Isten mind a tíz parancsolatának megtartása (Jelenések 12,17; 14,12).
A teológusok előtt ismeretes, miszerint a Szentírásban nincs isteni parancs arra, hogy a vasárnapot, a hét első napját kell megszentelni. Miért az első nap? Mind a négy evangéliumi leírás arról beszél, hogy Krisztus a hét első napján támadt fel, vagyis vasárnap. Isten azonban a hetedik napot szentelte meg (a görögben „különítette el”) mint nyugalomnapot (1Mózes 2,2-3). Így pihenni lehet vasárnapon csakúgy, mint a hét bármely más napján. Ám megszentelni a vasárnapot nemcsak hogy értelmetlen, mivel semmilyen bibliai alapja nincsen, de egyenesen Isten tízparancsolata negyedik parancsolatának megrontását jelenti.
Forrás: biblepravda.com
A téma részletesen kifejtve: http://adogaras.blogspot.com/2010/12/biblia-szombatja-es-hagyomanyok.html