Nagy a vita és a (diák)társadalom ellenállása. Kinek van ebből bármilyen előnye?
Diákhitel: áldott átok
A harmincas évei elején járó fiatal amerikai évtizedes törlesztés után visszafizeti az egyetemi tanulmányok fedezésére felvett diákhitelt. Nagy megkönnyebbülésében azon filozofál, hogy vajon milyen általános tanulságai voltak az egyetemi eladósodásnak.
„Vajon van tanulsága annak, hogy diákhitelt vettem fel? Megtanultam valamit, amit a hitel nélkül tanulók nem?” − teszi fel a kérdést a Bill Fold blog. Az írás apropója, hogy a harmincas éveinek elején járó szerző végre visszafizette az egyetemi tandíjra és a megélhetési költségekre felvett diákhitelt.
Amerikában súlyos gazdasági kérdéseket vet fel a diákhitelezés. A tandíjak növekedésével egyre több diák kényszerül eladósodni a diploma megszerzése érdekében: az egyetemisták harmada vesz fel hitelt, éspedig átlagosan 27 ezer dollárnyit (6 millió forint). A diákhitel a 35 évnél fiatalabbak összes adósságának 40 százalékát teszi ki. A többség a harmincas évei elejére szabadul meg a törlesztéstől. Nem csoda, hogy egyre később alapítanak családot, hiszen sokszor lakáshitelt sem kapnak a túl sok felhalmozott adósság miatt. Statisztikák szerint minden ötödik diák képtelen törleszteni a részleteket. Obama elnök 10 százalékban maximalizálta a kamatokat, ám azt egyelőre nem sikerült elérnie, hogy a diákhitelek miatt magáncsőd indulhasson, amelynek végén a fizetni képtelen fiatalok megszabadulnak adósságuktól vagy legalább egy részétől. Az összes felvett hitel ezermilliárd dollárra rúg, ezért a bankok minden lobbierejüket bevetik az érdekeiket sértő lazítás megakadályozása érdekében.
A Bill Fold szerint a felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatban két világnézet feszül egymásnak. Az egyik: mindenki fizesse a képzési költségeit, hiszen diplomával többet lehet keresni, mint anélkül, vagyis a képzésből származó előnyökért nem a társadalomnak kell fizetnie. Az ingyenes oktatás baloldali hívei viszont a méltányosságra hivatkoznak: a magas tandíj miatt a szegényebb családból származók csak a rendkívüli terhet jelentő diákhitel segítségével tehetnek szert diplomára.
A Bill Fold szerzője irigyli azokat, akiknek a szülei kifizették a tandíjat, így nem kellett hatalmas adóssággal nekivágniuk az önálló életnek. Náluk is jobb helyzetben vannak az európai fiatalok: a tandíjmentes felsőoktatás miatt a diákoknak kevesebb mellékállást kell vállalniuk, nem kell egy évtizeden át hitelt törleszteniük, aztán pedig gyerekeik majdani oktatására spórolniuk. (Az kimaradt a felsorolásból, hogy az európaiak is egyre később alapítanak családot.)
A méltányosság kedvéért a szerző azt is elismeri, hogy az eladósodásnak előnyei is vannak. Megtanulta például megbecsülni a kemény munkát, és tisztában lett a pénz értékével, amire tehetősebb, aranyifjú diáktársainak nem volt lehetőségük. Ennél is fontosabb azonban, hogy a saját kárán tanulta meg a társadalmi tehermegosztás jelentőségét. És ezt olyan fontos leckének tartja, hogy gyerekeitől is azt fogja kérni, hogy valamilyen módon járuljanak majd hozzá saját oktatási költségeikhez. Reméli, hogy ennek révén jobban megértik, miért van szükség a szegényebbek iránti szolidaritásra.
Forrás: http://www.metazin.hu/node/2647
Na és a magyar politikusokkal mi a helyzet? Kinek a pártján találjuk őket? 
Hoffmann Rózsa és a KDNP támogatja a tandíj ellen tiltakozó diákokat!
Azon ritka alkalom, hogy rovatunkban egy párt közleményének adunk teret, ám kénytelenek vagyunk így tenni, mert a Kereszténydemokrata Néppártnak erkölcsi kötelessége, hogy ezúton is kifejezze szolidaritását a felsőoktatási hallgatókkal.
Az egyetemi tanév kezdetén, ezekben a napokban több magyar egyetemi városban utcára vonulnak a diákok. A demonstrációkkal a tandíj ellen tiltakoznak, miután más eszközökkel nem tudták elérni, hogy a Kormány visszavonja szándékát. A megmozdulásokat mindenütt a hallgatói önkormányzatok szervezik, politikai pártok abban semmilyen formában nem vesznek részt.
A Kereszténydemokrata Néppárt mindazonáltal erkölcsi kötelességének tartja, hogy kifejezze szolidaritását a felsőoktatási hallgatókkal. Erre kötelez bennünket a szociális igazságosság iránti elkötelezettségünk, amely a KDNP története során végig meghatározta közéleti látásmódunkat. Egyetértünk a hallgatói tiltakozásokkal, mert:
– a szegénység felé sodródó magyar társadalomban a kilátásba helyezett tandíj megfizethetetlen a családok jelentős részének, miáltal sok szegény sorsú, ám tehetséges fiatal végleg el fog esni a diplomaszerzés és a társadalmi felemelkedés lehetőségétől;
– a tandíj nem oldja meg a felsőoktatás halmozódó finanszírozási gondjait;
– az állam nem kegyet gyakorol, hanem kötelességét kell, hogy teljesítse a felsőoktatás költségeinek tisztes fedezésével;
– a kormánykoalíció a választások előtt meghirdetett programjában, amelyre a polgárok többsége igent mondott, megígérte, hogy nem lesz tandíj, amely vállalást tisztességes demokráciában be kell tartani.
– A Kereszténydemokrata Néppárt ezen indokok alapján támogatásáról biztosítja a tiltakozó hallgatókat, követeléseikkel egyetért.
A sajtóközleményt pártja nevében kiadta dr. Hoffmann Rózsa.
Gyanakvóbb természetű olvasóink már az első sorok után sejthették, hogy a nyilatkozat természetesen nem mai, hanem 2006. szeptember 15-i keltezésű. Ám, hogy aktuálisabbat is találjunk, ellátogattunk az államtitkár asszony honlapjára, ahol is – miközben az utcákon diákok tüntetnek, a rektori konferencia és az összes illetékes szakszervezet tiltakozik a kormány intézkedései ellen, az Országgyűlésben az államtitkárt interpellálják – a legfrissebb hír, amelyet érdemesnek tartanak az érdeklődőkkel megosztani, ez:
Fotó: A szöveg szerint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára látogatott kedden Felcsútra, hogy személyes tapasztalatok alapján ismerkedjen meg a helyi speciális oktatási intézmény, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia munkájával.
Hoffmann Rózsának természetesen a maga szempontjából igaza van. Sorsáról nem az iskolákban, az utcán, a szakmai szervezetekben, de még csak nem is a parlamentben döntenek, hanem Felcsúton. Ettől még persze tudhatná, hogy a minisztériumát, mely jelenleg a munkahelye, jó féléve már átnevezték. 2012. december 9.