Kháron ladikja nem akkor indul velünk
midőn lezárul és befagy a szem.
Zord átkelők soká nyitott szemmel megyünk
a végzetes vizen.
Esztendőkkel előbb irigy sorsunk behajt
s ringat a csónakon, amely
– bár nem kedvünk szerint – épp oly gyönyörű part
hosszában suhan el;
épp oly szép Canalén s lagunákon, akár
a nászutasoké!
Hisz minden ugyanaz: az ég, az út, a táj,
épp csak – visszafelé!
Minden oly gyönyörű, sőt – titkosan – ahogy
elleng, még gyönyörűbb!
Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott
hagyja a hegedűt.
Ülünk barátaink s fáink közt, nevetünk,
– vidám vita folyik –
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
kifelé a ladik.
Bölcs, ki e kéjuton, ezen is mosolyog
s ha sír is, hálakönnyet ont,
hogy hány piazzát, hány s milyen Casa d’Orót!
látott, ha nem lát is viszont!
Háttértanulmány Illyés Gyula: Charon ladikján c. verséhez.
Görög szülők levele Hádészhoz: „Vigyázz a kisfiúnkra, amikor kiszáll a csónakból, mert még nem nagyon tud járni és az új cipője van rajta!”
Egy családi tragédia rövid elbeszélése, amit egy kis cserépdarabon (osztrakon) találtak régészeti feltárás alkalmával. Kb 2 éves, vagy annál kisebb gyermek lehetett a halott, akit illően elláttak az “utazás” kellékeivel, az obolos kis pénzérmével, amit a halott nyelve alá, (vagy szemeire) helyeztek a halotti máglya meggyújtása előtt.
A téma képi illusztrációja: Michelangelo műve: a Sixtusi kápolna oltárképe,az Utolsó ítélet freskójának jobb alsó sarkában a ladik és a révész, utasaival.
Charon a révész, aki az alvilágba szállítja a lelkeket. Ez a hiedelem – az ókori görög mondavilág egyik sarokpontja – átkerült a keresztény/pogány vallásos közgondolkodásba is. A halál után továbbélő lélek képzete adja a hátteret az újkori spiritizmus különféle megjelenési formájának is.Pl. A reinkarnáció tana.
Hatásos elemzés a lélek és a halál kérdéséről: Dr Nyiri Tamás: Remény vagy halál c. tanulmánya. Megjelent a Vigilia 1978 novemberi számában .
http://denesotto.blogspot.com/2010/10/remeny-vagy-halal-nyiri-tamas.html
Michelangelo levelei is arról tanúskodnak, hogy a művészt egyre jobban izgatta az, hogy mi történik a lelkével, ha meghal.
Pál I.Thessalonikai levele, Jézus és az apostolok tanításai a halálról/feltámadásról merőben más képet rajzolnak az emberi lélek és a feltámadás bibliai tanairól, mint némely keresztény egyház(ak).
Az egyik egyház nézete szerint: ha az ember jótékonykodik, adománnyal támogatja egy kápolna építését, vagy fizet azért, hogy misét mondjanak a lelki üdvéért, halála után a mennybe kerül.
Michelangelo az újszövetségből merített ismeretei szerint viszont mindezekkel még nem menekül meg a kárhozattól.
Barátai (a Sprituálisok,köztük Vittoria Colonna grófnő) TRATTATO c. kiadányukban (40 000 példányban jelent meg) ezzel a nézettel szemben a páli tanításra alapozva írták: „Az igaz ember a hitéből él”. Azaz a cselekedetek szerinti üdvösségszerzés nem lehetséges. Az inkvizíció kutatta a könyvet és beidézte a vélt szerzőket.
„Eu visto della gracia de vina non si cuo comprare.
Azaz: Az Isteni kegyelmet nem lehet megvásárolni.”
(Szövegrészlet a Michelangelo másik élete c. filmből.)
Michelangelo izgalmának mélyebb oka, szeretett egyházának a bibliával ellentmondó tanítása, amiben nem tudta felfedezni a megnyugtató választ a lélek üdvösségének, vagy a kárhozatnak nagy kérdésére. Mi a valós igazság? Pénzzel, vagy kegyelemből? A gazdagok előnye, illetve a szegények pénztelensége? Mit mond erről a biblia?
“Péter így válaszolt Simon mágusnak, aki az apostoloktól meg akarta vásárolni a csodatevő erőt: »A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető« (Acs 8:20). Tetzel ajánlatán azonban ezrek kaptak mohón. Kincstárába ömlött az arany és az ezüst.
A pénzen megvásárolható üdvösség olcsóbb, mint az az üdvösség, amely bűnbánatot, hitet, a bűn legyőzéséhez pedig kitartó erőfeszítést igényel.”
(A nagy küzdelem részlete)