A hatalom vagyonszerzési joga.

Egy amerikai példa nyomán foglalkoztatott a kérdés: mi az erősebb jog? A MAGÁNÉRDEK, vagy a KÖZÉRDEK? Az amerikai történetben sok-sok huzavona után , a jog csűrés-csavarása árán, de az ALKOTMÁNY tételes egészét nem érintve, szövegét tiszteletben tartva, megoldották az országos üggyé dagadt botrányt. Egy réges-régi –  jó két és félezer éves – történet jut eszembe, amiben ez a kérdés egyszer már eljátszódott, megtörtént. Akkor még a király személye képviselte a KÖZ…. fogalmát, amivel szemben állt a MAGÁNTULAJDONON alapuló,- hagyományosan értelmezett vagyoni,(és állami) berendezkedés. A zsidók által képviselt és a mai napig is érvényes parancsrendszer – a TÍZPARANCSOLAT ezt a tételt – is – lerendezi.

X. parancsolat.
Ne kívánd a te  felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

Ez minden időkre érvényes módon adja tudtomra, hogy van egy éles határvonal, amit, ha betartok,és a többiek is tiszteletben tartanak,vagyonom minden eleme biztonságban van.Azonban a zsidók között is előfordult, hogy elfeledkeztek az Isten által, atyáiknak adott két kőtábla rendelkezéseiről. A héber történelem egyik gyászos emlékű uralkodója apropóján tanulságos história részletei bontakoznak ki.

Nézzünk bele a történet részleteibe. Az Izraeli országrész híresen hirhedett királya kitekintett ablakán, a szomszédos alattvaló szőlőskertjére, és egy jó üzlet lehetősége villant fel lelki szemei előtt …….A bibliában ( I.Királyok könyve 21.fejezete) olvasható a történet.

Ezek után az események után történt: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett.
1Kir 21.2
Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: “Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.”
1Kir 21.3
Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: “Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!”
1Kir 21.4
Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: “Nem engedem át neked atyáim örökségét!” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.
1Kir 21.5
Odament hozzá a felesége, Izebel és megkérdezte: “Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy és nem eszel semmit?”
1Kir 21.6
“Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy (másik) szőlőskertet. De az kijelentette: Nem engedem át neked atyáim örökségét!”
1Kir 21.7
Felesége, Izebel erre azt mondta neki: “Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.”
1Kir 21.8
Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek.
1Kir 21.9
Ezt írta a levelekben: “Hirdessetek böjtöt és Nabotot ültessétek az asztalfőre, az emberek közé.
1Kir 21.10
Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene és kijelentik: Káromoltad Istent és a királyt. Aztán vezessétek ki és kövezzétek agyon!”
1Kir 21.11
S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt.
1Kir 21.12
Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé.
1Kir 21.13
Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek és kijelentették: “Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé és agyonkövezték.
1Kir 21.14
Majd jelentették Izebelnek: “Nabotot megköveztük, halott.”
1Kir 21.15
Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: “Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.”
1Kir 21.16
Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette.
1Kir 21.17
Az Úr hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek:
1Kir 21.18
“Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye.
1Kir 21.19
És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!”
1Kir 21.20
Acháb azt mondta: “Hát rám találtál, ellenségem?” “Rád találtam” – felelte. “Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.

Akháb és Illés találkozása image_thumb1

1Kir 21.21
Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek…..

Valóban, nem volt ember, aki arra vetemedett volna, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében, csak Acháb, mivel felesége, Izebel tévútra vitte.

Eddig a leírás. .
Illés próféta, mint a hatalom egyszemélyi ELLENZÉKE,  a bírálatban kétségkívül erős volt. Ha megoldást kellett volna ajánlani,esetleg tétova ötleteléssel kibújt volna.(?)

Ámbár Illés próféta jelleme, bátorsága példaértékű lehet(ne) minden idők ellenzékeinek, a tekintetben, hogy akinek igaza van, akár király(ok), akár egyéb hatalmasságok előtt sohase reszkessen.

A KIRÁLYI  hatalom – akkoriban – elsőnek ÜZLETET ajánlott a polgárának, aki ezt elutasította. A hatalmat kiszolgáló “vének… előkelők” magatartását nyilván a tévesen értelmezett szervilizmus motiválta, hiszen hivatkozhattak volna a magántulajdon szentségére,(lásd a 10. parancsolat), az emberi jogokra…szóval kitérhettek volna, de mivel jól idomított ösztönlények voltak, a mellékszereplő – a királyné – súgására léptek. A királynak feltehetőleg sohasem fordult volna meg fejében, hogy törvénytelenséget kövessen el. A leírás szerint a felesége “TÉVÚTRA VITTE..” Példaképpen említhető Machiavelli: A FEJEDELEM c. könyvének XXII. fejezete. ( A tanácsadókról, akiket a fejedelem maga mellett tart).

Jézabel  királynőnek, (udvarának?)  nyilván voltak felbérelhető – hamis – tanúi, de ez már szerencsére kihalt műfaj. Ma már az inkvizíció kis bejelentő-ládikája csak egy régvolt – ha egyáltalán volt – rágalom, amit lemásolni nem comme il faut lenne, például egy felvilágosult abszolutizmusra berendezkedett államszervezetnek.

Galileo Galilei az inkvizíció bírósága előtt image_thumb (1)

Hamis vádak alapján (előre) ítélkezni, hát ez tényleg csak az ókori állapotokra – volt – jellemző. A mai demokrácia-felfogástól, szerencsére eleve idegen ez a hatalmi technika.

Az akkori történet főbb képletei  ma már nem érvényesek. “….Mert arra adtad magad,hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében.” Ki az az ÚR ? Ma már csak a látható urak léteznek, a láthatatlan – például az Isteni hatalom … nem megfogható tényező, csak a naiv emberek hihetik, hogy létezik !!! Főleg, hogy úgysem avatkozik bele, – azonnal –  a földi “Istenek” dolgaiba.Azok a bizonyos malmok igen lassan őrölnek. (Dénes Ottó)

Mondja el a véleményét!