Vasárnap-vásárnap

A Magyar Hírlap cikke 1998 és 2002 közötti időben jelent meg, amikor a mostani (2010 december) KDNP törvényjavaslat ugyanúgy megpróbálja a vasárnapi nyugalomnap (pardon, pihenőnap) kötelezővé tételét, mint annak idején a római birodalom ura, Nagy Konstantin, vagy a mi László királyunk. A téma még sokszor vissza fog köszönni, hiszen ennek a felvetésnek nem csak a KDNP által forszírozott háttere van, hanem mélyen beleivódott a vallásos közéletbe, azáltal, hogy megosztotta a “bibliás” embereket.

A megosztottság fő oka,hogy érvényes-e a tízparancsolat a maga teljes egészében, vagy kimazsolázhatunk belőle ami éppen az aktuális HATALOMNAK szívéhez, (érdekeihez) közel áll. (Dénes Ottó)
A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD”
Kertész Ákos

„ Eleink, a régi magyarok, egész
héten gürcöltek, vasárnap
a templom után meg elmentek
a vásárba, eladták, amit a héten
termeltek, és megvették, ami a jövő
hétre kell. Azóta nem telt el még
csak ezer év. Muszáj azzal
ünnepelni, hogy vasárnapra elveszik
tőlünk a vásárnapot? ”

Gyorsan leülni és megírni, mielőtt a parlamenti szavazógép megsza­vazza ezt az újabb elmebajt, ami­nek a valószínűsége azért is nagy, mert a szocialisták egy része is „kormányszerű, nemzeti konstruktivitással” áll a kérdéshez. Mi­képp csináljunk Magyarországból vasárnaponként halott régiót, ho­gyan vegyük el az egész héten ro­botolóktól egyetlen mozgásterü­ket, a vasárnapot, hogy vegyük el a munkanélküliektől a kis részmun­ka-lehetőséget, hogy a szolgáltató­iparban akkor szolgáltassanak a dolgozóknak, amikor azoknak pi­henőnapjuk van!

Nem elég, hogy a hivatal csak munkaidőben fogad, nem elég, hogy péntek déltől hétfő reggelig heveny betegségbe esni kész élet­veszély, ugyanezen idő alatt levél, csomag az országban egy centimé­tert sem tesz meg; lehetőleg kenye­ret se vásárolhasson vasárnap a dolgozó, frisset pláne ne, ruháról, egyéb iparcikkről nem is beszélve. Úgyis mindig jammerolnak ezek a nyavalyások, hogy kevés a do­hány, legalább vasárnap ne költ­sék! Több marad!

Hogy mi, képviselő urak két hé­tig ráérünk válogatni, hogy a leg­jobbat a legkedvezőbb áron sze­rezzünk be, mivel csak háromhe­tenként ülésezünk, az igaz, mi ép­pen ezért vasárnap templomba já­runk, hálát adunk az Istennek (ne­künk van is miért), a többinek pe­dig megszavazzuk, hogy ők se vá­sárolhassanak vasárnap, ahogy mi sem vásárolunk. Elvégre azért va­gyunk a nép képviselői, hogy pél­damutatásban is elöl járjunk, nem?

Na, most, kinek jó ez azon kívül, hogy mi megmutatjuk: itt az lesz, amit mi akarunk? Senkinek? Hogy ez még szavazatot sem hoz? Ne legyünk ebben olyan biztosak.

Egy bizonyos közíró már hu­szonötször leírta, hogy a bolsevista diktatúra következetlen volt. Sze­retett az ártatlanokra is lesújtani, és nem véletlenül: a bolsevista biz­tonságpolitikának ez volt a kon­cepciója. Ha tudni lehet, mit sza­bad, mit nem, a diktatúra kiszámít­ható. Aki nem bűnös, az nem fél.
De ha a hatalom bárkire lesújthat következetlenül, bűnösre, ártat­lanra, az a tökéletes módszer, mert akkor mindenki fél. Aki fél, azon könnyű uralkodni.

No, ennek analógiájára (hiszen az okos politikus a történelemből is tanul) az a jó kormány, amelyik következetlen. Nemcsak azt kell megszavaztatni a biztos koalíciós többséggel, ami jó, hanem azt is, ami nyilvánvalóan nem jó senki­nek. Mert így megtanulja a nép, hogy itt egyetlen logika létezik: az történik, amit mi akarunk. Hogy ez nem hoz szavazatot? Már hogy­ne hozna! A gyönge mindig tiszte­li az erőset. Ha megmutatjuk, hogy mi vagyunk az erősek, mindenki ránk szavaz, hiszen úgyis mindegy, nem? Még a szakszervezet is a mi nótánkat fújja. Arról dalol, hogy megalázó vasárnap dolgozni, ami­kor más pihen, a kereskedelmi dolgozó is ember, nem arról, hogy aki a szolgáltatóiparban kiszolgál­ja az éppen pihenő többi embert, azt tisztességesen meg kell fizetni!

A kereskedők és nagy bevá­sárlóközpontok képviselője vi­szont elmondja a televízióban, hogy a vasárnapi nyitva tartás jó a cégnek, jó a részmunkaidős dolgo­zóknak, növeli a foglalkoztatottsá­got, növeli a többi dolgozó kerese­tét, hiszen fizetésüknek majdnem a fele a forgalomtól függ…
Dehogyis függ, mondja a szak­szervezet, ezt csak mondják, de nem tartják be; nosza, szakszerve­zet! Harcolj érte, hogy be is tartsák! Azt már nem, mondja a szakszer­vezet, inkább zárjanak be mindent vasárnap, és nekünk sem kell kiállnunk semmiért, a kiállásért úgy­sem kapunk külön prémiumot…
A főkereskedő elmondja, ha nő a forgalom, nő az APEH részese­dése, az áfa, nőnek a biztosítások, a járulékok, növekszik az iparűzé­si adó. A vásárló is elmondja, hogy egész héten hajt, szombaton főz, takarít, különmunkát vállal (akár­mi…) a vasárnap az egyetlen, ami­kor bevásárolhat egész hétre; vagyis a vasárnapi nyitva tartás jó a tőkésnek, jó a dolgozónak, jó az államnak, jó az önkormányzatnak, jó a vásárlóknak… nem számít!

Ami mindenkinek jó, az eleve gyanús, mondja az uralkodó koalí­ció. A szüleiktől tanulták. A szü­leik meg a Párttól. Azt mondta a Párt: ha az imperialisták dicsérnek, valamit elrontottunk; ha az imperialisták szidnak: biztos, hogy jó úton járunk.

Őry Csaba a Bibliára hivatkozik. Kár, hogy nem olvasta. Abban benne van, hogy a hetet is a zsidók találták ki az emberiség számára, nagy dolog! Ők találták ki, hogy az Úr hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken megpihent. Csakhogy a hetedik nap, a szombat volt.

A sabbat. A sábesz (jiddisül).
A vasárnap, az éppen a mi őseink, a magyarok részére mindig is a vásár napja volt. Azért nevezték vásárnapnak. Abból lett mostanra a vasárnap. Bizony! Eleink, a régi magyarok, egész héten gürcöltek, vasárnap a templom utána meg elmentek a vásárba, eladták, ami a héten termeltek, és megvették, ami a jövő hétre kell. Azóta nem telt el még csak ezer év. Muszáj azzal ünnepelni, hogy vasárnapra elveszik tőlünk a vásárnapot?

A kereskedő is ember. Érdekes az orvos is ember. Az ápolónő nem ember? Az elektromos művek, gázművek, a távfűtő művek, a közlekedés, a színházak, a tévé- és rádióadók dolgozói nem emberek Nem úgy volna rendjén, hogy vasárnap ne legyen áram, gáz, fűtés tévé, rádió, mozi, színház, vendéglő, fürdő, uszoda, közlekedés, de még benzinkút se?! Üljünk reggeltői estig mindannyian a történelmi felekezetek templomaiban, és dicsérjük együtt – a kormányt.