A boldogság forrása

„Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható, Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, […]

Olvass tovább

Örkény István: Nincs bocsánat (Temetői anziksz Október ürügyén)

Örkény István: Nincs bocsánat Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem […]

Olvass tovább

Örkény István: Nincs bocsánat (Októberi anziksz a temetőből)

 Örkény István: Nincs bocsánat Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem […]

Olvass tovább

Bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van! (Márk 11:25)

Egy hölgy zaklatott volt, mert a menye elfelejtette meghívni őt egy családi piknikre. Amikor aztán a fia az esemény reggelén felhívta őt, hogy meghívja, ő mérgesen így válaszolt: ,,Túl késő. Már imádkoztam esőért.” Amikor fájdalom ér minket, azt akarjuk, hogy valaki fizessen meg érte, de olyanokra fakadunk ki, akik nem is érintettek az ügyben. Egy […]

Olvass tovább

Azokról, akiknek igazuk van (Márai S.)

Márai, Füveskönyv 179 Azokról, akiknek igazuk van Nagyon kell vigyázni azokra az emberekre, akiknek igazuk van. Például, nagy méltánytalanság, galádság sújtotta őket: elrabolták munkájuk gyümölcsét, szabadságukat, megölték kedvesüket, s mindezt jogtalanul cselekedték mohó, vagy aljas vagy kegyetlen emberek. Ezeknek az embereknek igazuk van, s úgy járnak a világban, mint a lángoló fáklya, vörhenyes vésztüzet hordoznak […]

Olvass tovább

Isten a “kisgyerek”, aki köztünk élt

*Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.* *Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott…* * Szia!”   mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.* *Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. […]

Olvass tovább

Mindenleves

Mi a fontos?

Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit: „Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz. Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint […]

Olvass tovább

A szeretethimnusz mai nyelven

Ma már (2012 dec.28) elmúltak a karácsonnyal kapcsolatos szokványok/ajándékozási görcsök, de amit ezeken a napokon annyiszor emlegettek: a szeretet vajon mekkora részt kapott ebben az un. civilizált (?) álvallásos kultúrában? Aggódok, hogy ez is csak egy volt a mesterségesen gerjesztett “ünnepek”-ből. Ha Isten lakik bennünk, akkor az alanti felsorolás forrásának nyomán  (I. Korintus 13) életünk […]

Olvass tovább

A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: – Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja, félbe hagyta az írást, és mosolyogva ezt mondta unokájának: – Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, […]

Olvass tovább

Halottak napja és az emberi lélek

Kimentünk a temetőbe, hogy emlékezzünk a két mamáról.A nejem és a magam édesanyjáról. Meg rendbe rakni a sírokat.  Közben agyalok a témáról. Mit érnek az ilyen – kampányra épülő – mesterségesen gerjesztett érzelmek, memoárok, elérzékenyülés és egyéb hasonlóan lelki indulatok? Eszembe jut egy régi-régi majdnem barátom, (köztünk jelentős korkülönbség volt, de nagyon jó és eleven […]

Olvass tovább

Miért kiabálnak egymással,akik dühösek?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte: – Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek? A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt: – Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk. – De miért kell kiabálni, amikor az, akihez […]

Olvass tovább

Hiszel Istenben?

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki: Prof: Hiszel Istenben? Diák: Teljes mértékben, uram. Prof: Jó-e Isten? Diák: Természetesen. Prof: Mindenható-e Isten? Diák: Igen. Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy […]

Olvass tovább

Mi az öregség?

Sík Sándor: A legszebb művészet A legszebb művészet tudod mi, Derült szívvel megöregedni. Pihenni, hol tenni vágyok, Szó nélkül tűrni, ha van ki vádol.Nem lenni bús, reményevesztett, Csendben viselni el a keresztet, Irigység nélkül nézni végig Mások erős, tevékeny éltit. Kezed letenni ölbe S hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen, Bevallani nyugodtan, […]

Olvass tovább

ANYÁM SZAVAI

Elküldöm nektek az egyik legkedvesebb versemet. Csoóri Sándor írta, 1986-ban jelent meg a „Szép versek” antológiában /abban az évben halt meg az anyukám/.Olvassátok el figyelmesen. Szerintem ilyen szépen kevesen írtak a gyermekéért aggódó édesanyjukról az irodalomban!Tudom, hogy manapság nem „trendi” Csoórit olvasni, de én még ma sem tudom végigolvasni könnyek nélkül. Eddig a levél, amit […]

Olvass tovább

Unokámat megölnéd?

Családunk legújabb teljes jogú tagja 2012 június 1-jén születik. Napi téma és egyre nagyobb izgalom a napokat számolgatni. A testvérek (Benjamin 9 éves és Krisztina 6 éves) a helyét készítgetik, tervezgetik. A  másik két gyermekünktől született 4 kisebb-nagyobb unoka is felajzottan emlegeti, neveket próbálgatnak. Szóval ez nálunk ünnepnek számít. Ezért vagyok – vagyunk – dühösek […]

Olvass tovább

IDŐ MÚLTÁN

Jorge Luis Borges:   IDŐ   MÚLTÁN : Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket.. És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel… és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy… és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és […]

Olvass tovább