Jó lenne, ha előre értesülnénk elmúlásunk időpontjáról?
„…Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent…” (Shakespeare: Hamlet)
Ha valami különleges tudomány, felfedezés, egyéb természetfeletti képesség révén tudnánk, akkor „hajrá” próbáljunk ki mindent, amit eddig még nem sikerült, hiszen már előre tudni/sejteni lehet hogy X napon Y órában fogunk meghalni az óra jelzése szerint. Az uralkodó nézet alapján úgyis csak egyszer élünk!
Eszembe jutott egy orvosi Nobel-díjas felfedezés Elizabeth Blackburntől aki 2009-ben kapta meg ezt meg két társával együtt. Felfedezésük lényege, hogy kromoszómáink végét elől és hátul úgynevezett telomerek védik az „elfogyástól”. Ezek kupakszerű enzimek. 23 pár – azaz 46 kromoszóma – van bennünk, emberekben.
Ha az életünkben túl sok negatívum van , – stressz, betegség, depresszió, családi problémák stb – drámai módon kezdenek a telomerek elfogyni és nagyon gyorsan beindul az öregedés!
Ez a „biológiai óra” szabja meg, hogy egy élőlény milyen hosszan élhet.
Az óra „felfedezőinek” is állítólag az lenne a célja, hogy miután egy kortörténetet állítanának fel az ember életmódjával kapcsolatosan, a bennünk élő óra ez alapján számítaná ki, hogy mennyi időnk van még hátra. De erre nincs szükségünk, mert van bennünk egy jelképes értelemben működő BELSŐ ÓRA.
Az imént említett Blackburni felfedezés, ami megmutatja telomereinken keresztül mennyi van még hátra, ha helytelenül, önsorsrontóan éljük meg a hétköznapokat!
De, – és itt jön az igazi reménység,- az ember, ha akar változtathat rossz életvezetési stílusán! Ha például tudatosan törekszik rá, hogy az ÖRÖM, NEVETÉS, BOLDOGSÁG, HIT, NYUGALOM, SZERETET, BÉKÉS CSALÁD … jellemezze életét, akkor egy másik enzim (a telomeráz), visszaépíti a kromoszómák végén elfogyott enzimet, és így az öregedés lelassul.
Játsszunk egy kicsit a gondolattal!
Ha lenne egy kromoszómáinkkal összekötött KÜLSŐ ÓRA, ami jelezné, ha baj van!?
Vagy ha a felelősen megélt életmódnak köszönhetően azt is jelezné, hogy „most minden rendben van ott belül”.
Bízvást kijelenthetjük, hogy, ha létezne ez az (elképzelt) külső óra a csuklón, csak félelemkeltésre, vagy felelőtlen cselekedetekre ösztönözné az embert! Ha tudnánk előre, hogy mikor halunk meg, minden egyes nappal, ahogy közelednénk az időponthoz, milyen gondolatok lennének bennünk?
Kecskeméti János tanulmányának szerkesztett változata. (Dénes Ottó)