A megosztottság pszichológiája
CC Tambako the Jaguar https://www.flickr.com/photos/tambako/Magánvéleményem. Úgy a politika, mint a vele rokonságot mutató vallási elköteleződések sajátos elméleteit elfogadó emberi lények, amikor hitüket, (pártjukat…) éri egy másik irányt ajánló, vagy a megkövesedett hitvilágot – látszólag – megkérdőjelező hozzászólás, vélemény, azonnal begubózással, ellentámadással…reagálnak.
Ahelyett, hogy értelmes módon kifejtenék, indokolnák, megvédenék hitüket, véleményüket, pártállásukat. Az intelligencia egyik fokmérőjét naponta érzékelhetjük, amikor bármelyik említett eszmei téren – vita esetén – előjönnek alpári indulatok, izgalmakkal telített sértő szavak…Mit mutat ez? Sok szó helyett a METAZIN cikkét olvassuk el. (Dénes Ottó)
Kognitív tudósok szerint evolúciós okokra vezethető vissza, hogy akár a tények és a józan ész ellenében is ragaszkodunk korábbi álláspontunkhoz, különösen az internet közegében. Pedig képesek vagyunk megváltoztatni véleményünket, sőt, még világnézetünket és az identitásunk alapját képező ítéleteinket is. De ehhez ki kell törnünk a kényelmes véleménygettóból.
„Olybá tűnik, hogy a vélemények polarizációjának oka a törzsi vitakultúra. Hovatovább el is felejtjük, mi fán terem a pragmatizmus, a kompromisszumkészség és a másik meghallgatása. A csökönyösséget a vezetői rátermettség fokmérőjének tekintjük. Elbűvölőnek tartjuk azokat a vezetőket, akik a komplex problémákra határozott megoldásokkal kecsegtetnek. Jobb – és baloldal mindent elkövet saját táborán belül az ideológiai purizmus fenntartása érdekében” – olvassuk Tim Adams esszéjét a Guardianben.
A fejlett demokráciákban egyre súlyosabb politikai és társadalmi feszültséget okoz a növekvő megosztottság.
Ahogy a jobb – és baloldal egyre radikálisabbá válik, a táboron belüli kétkedők és mérsékeltek hangját elnyomja az egyre hangosabb és hisztérikusabb, végletekben gondolkodó, és a politikai ellenfelet egzisztenciális ellenségnek tekintő szélsőség.
Adams azt a kérdést járja körül, hogy miért ragaszkodunk néha körömszakadtáig a véleményünkhöz, még akkor is, ha minden tény ellenünk szól. Mindennapi tapasztalatunk, de kísérletek tömkelege is bizonyítja, hogy bizonyos helyzetekben a tények és a józan ész ellenében döntünk. Egy 1980-as stanfordi szociálpszichológiai kísérlet során például arra kérték a résztvevőket, hogy kockázatvállalási hajlandóságuk alapján értékeljék tűzoltók alkalmasságát. Miután elkészültek, a szervezők közölték a kísérleti alanyokkal, hogy a tűzoltók kockázatvállalási hajlandóságára vonatkozó információ kitalált volt. Az alanyok többsége azonban ez után is ragaszkodott a tűzoltókról készített értékeléséhez.
A megerősítési torzításként ismert jelenség arra mutat rá, hogy gyakran nem ítéletünket igazítjuk a tényekhez, hanem fordítva: a tényeket szelektíven és tendenciózusan értékeljük korábbi vélekedéseink igazolására törekedve. Véleményünk sikeres megerősítése során ugyanis dopamin szabadul fel szervezetünkben, míg korábbi álláspontunk megváltoztatása a kognitív disszonancia kellemetlen érzésével jár. Minél mélyebb és szilárdabb a meggyőződés, annál nehezebben tudjuk megváltoztatni. A világnézetünk és identitásunk alapját képező nézetek feladása még kézzelfogható bizonyítékok esetén sem könnyű.
Hogyan lehetséges, hogy ítélőképességünk ilyen mértékben megbízhatatlan? – kérdezi Adams. Hugo Mercier és Dan Sperber kognitív tudósok Az ész rejtélye című tavaly megjelent monográfiájára utalva úgy véli, hogy a jelenségnek evolúciós oka van. Az észhasználat ugyanis társas folyamat: az ember saját nézeteit mások véleményének fényében, mások vélekedésével ütközve alakítja ki. Ítéleteink kialakításában nem csak közvetlenül a tényekre, hanem mások vélekedésére és ítéleteire is hagyatkozunk. A puszta tények alapján sokkal nehezebb megváltoztatni véleményünket, mint a másokkal folytatott dialógus során.
Tali Sharot kognitív tudós A befolyásos elme címen megjelent kutatásai rámutatnak, hogy a modern média, mindenekelőtt az internet és a közösségi oldalak rendkívül károsan hatnak ítéletalkotási képességünkre. A virtuális valóság egyrészt kedvez a világnézeti gettók kialakulásának, így eleve kevésbé szembesülünk a sajátunkkal ellentétes véleményekkel. Másrészt az internet állandó és határozott állásfoglalásra, lájkolásra késztet. Márpedig ha egyszer nyilvánosan elköteleztük magunkat valamilyen álláspont mellett, akkor utána igyekszünk majd védeni, amíg csak lehet. Minél szélesebb körben és minél határozottabban álltunk ki valami mellett, annál nagyobb arcvesztéssel jár véleményünk megváltoztatása.
Mindazonáltal nem szükségszerű, hogy saját elfogultságaink börtönébe zárjuk magunkat – jegyzi meg Adams. Ha tudatosan törekszünk rá, hogy véleményünket ütköztessük, akkor kitörhetünk a kognitív torzítások dzsungeléből. Ehhez azonban tudatosan ki kell lépnünk a világnézeti szempontból kényelmes véleménygettókból. És erre akár az interneten is van lehetőség. Adams példaként a ChangeMyViewfórumot említi, amelynek célja az érzékeny kérdésekről folytatott sokszínű vita elősegítése. A kezdeményezés meglepően sikeres: ellentétben az internetes fórumok zömével, a ChangeMyView vitái civilizáltak, és a felhasználók magas arányban jelzik, hogy az érdemi párbeszéd hatására megváltoztatták véleményüket.
2018. március 22.
Forrás: http://www.metazin.hu/index.php/item/3543-a-megosztottsag-pszichologiaja