A liberális demokrata szerző egyáltalán nem tekinti a történelmi fejlődés szükségszerű végeredményének a liberális demokráciát, de a legjobbnak igen. Arra figyelmeztet azonban, hogy a liberális demokrata elit a többség kirekesztésére törekszik, és ezzel maga veszélyezteti a liberális demokráciát.
„Politikai rendszereink régen megszűntek liberális demokráciák lenni, és egyre inkább a demokrácia nélküli liberalizmus képét mutatják” – olvassuk a Metazinból is jól ismert Dani Rodriktól a Project Syndicate hasábjain.
Rodrik is populizmusnak nevezi a liberális demokrácia alternatíváját, és nem vitatkozik azokkal a szerzőkkel, akik populista rendszerek felemelkedésétől tartanak. Nem bocsátkozik vitába arról, hogy jogos-e Kínától Törökországon át Lengyelországig vagy egyenesen Trump elnök Amerikájáig egészen különböző kormányzati rendszereket egyazon kifejezéssel jellemezni.
Azt írja, hogy – szemben Francis Fukuyama lassan harminc éve meghirdetett tételével, miszerint a liberális demokrácia győzött és ebben az értelemben a történelemnek vége –, a liberális demokrácia ingatag és esetleges.
A tanulmány teljes terjedelmében olvasható ITT: http://www.metazin.hu/index.php/item/3533-az-onveszelyes-liberalis-demokracia