Mi a helyzet a HIT és a CSELEKEDETEK üdvösségszerző erejével?
Továbbgondolásra késztető kérdések: Mi lesz a „műkeresztények” óriási seregével, akik mélyen meg vannak győződve, hogy ahol éppen megrekedtek, beleszülettek, „megtértek” (?)… mindazzal, amit rendszeresen gyakorolnak, elnyerhetik az üdvösséget? Mivel tudnák hitelesen bizonyítani környezetük előtt – ha van – HITÜKET?
Továbbá: mi lesz azokkal a „keresztényekkel”, akik meg vannak elégedve a megszokáson alapuló, szertartásos ájtatossággal, időnkénti templom (gyülekezet…) látogatással, a tarkónéző un „istentiszteletekkel”, ahol az üldögélés és a „műsor” leltár szerinti mókuskerekei rendben lepörögnek…?
A sok vitát megért tételekre (Hit ÉS cselekedetek, illetve Hit VAGY cselekedetek) Jakab apostol levelének „tükrében”kapunk hiteles választ . Esetleg ezek után magabízó lényünk el fogja vágni a kizárólagos – szertartásokban, külsőségekben, látszatcselekedetekben való bizakodás – hamis illúziókötelét? (D.Ottó)
Jakab 2,14Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? 15Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, 16és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? 17Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. 18Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.