Egyenként, vagy egyesülve (EU jövő?)

Együtt, vagy külön?

Mi hozhat(ott) fejlődést a kis államocskák, hercegségek, kiskirályok Európájába? Érdekes elméletet fejteget a Vox közgazdasági portálja. Ha ezt az elméletet mára is kiterjesztjük, illetve az Eu látható belső válságát is őszintén nézzük, a jövő nem az a rózsaszínben pompázó, egységes és erős integráció, aminek létrehozói és álmodói – akár az idők végéig is – látni szeretnék.

Hasonlítanám az USA létrejöttét és a következő két évszázad alatti töretlen fejlődését egy “egységes” Európát vizionáló – láthatóan merőben másként működő – képződményhez. Ott az akkori európai vallásüldözéseket túlélni szándékozó Pilgrimek alapítottak szabad hazát. Ahol a munka becsülete és a megfelelően bérezett dolgozó volt a biztosíték az állam prosperitásához. Mentesek voltak – alkotmányi alapokon garantálva, az ideológia nélküli  államszervezet összes előnyét élvezve – a lelkiismereti szabadságot gúzsba kötő vallási terrortól.

Ha ezen az optikán át vizsgálva az Eu jövőjét, ma körülnézünk  nem látom, hogy ezt a minden emberre nézve szabad és független gondolkodást (a vele járó összes alapjoggal együtt) garantálná – az USA alkotmányához hasonlóan – az erősen nyomuló tömegegyház és vezetője. Az un. “keresztény Európa” birodalmi eszméje latens módon lopakodik és erősödik. Egyesülni EGYETLEN vallási ideológia alatt, megfordítaná a ma még szabad és független GONDOLKODÁS lehetőségét. Lásd a cikk példáit: Galilei – Spinoza … és kortársai sorsát. Égő máglya (Giordano Bruno…) börtön, kínpad ugyan nem valószínű, de e helyett egyéb finom módszerek is vannak, amikkel a szabad gondolkodást ki lehet iktatni. Ez mindenféle fejlődésnek gátja lehet!  (Dénes Ottó)

A politikai széttagoltság előnyei

Tyndale Bibliát korrigál. A nyomda tette lehetővé az eszmék szabad terjedését. A protestánsok ez által az ipari forradalom előfutárai és motorjai  voltak.

Sokan gondolják, hogy az államok politikai elkülönülése korlátozza a tudomány és a technika fejlődését. Az amerikai gazdaságtörténész kimutatja, hogy a kora újkor Európájában a birodalmak felbomlása és a politikai széttagoltság tette lehetővé az ipari forradalmat. Persze a tudósok szabadsága is kellett hozzá.

„A politikai széttagoltság és az intellektuális illetve kulturális összefonódás kettőssége tette lehetővé Európa számára a tudományos fejlődés kiaknázását” – olvassuk a Vox közgazdasági portálon. A cikk szerzője Joel Mokyr gazdaságtörténész, akinek az európai fejlődés gyökereit vizsgáló monográfiája, A növekedés kultúrája: a modern gazdaság eredete tavaly jelent meg.

Nem új gondolat, hogy az európai tudományos és ipari forradalom összefüggésben állt a politikai széttagoltsággal. Már Edward Gibbon is úgy vélekedett a Római Birodalom hanyatlása és bukása zárófejezetében, hogy az európai stabilitás alapja a kontinens politikai megosztottsága volt. A többé-kevésbé szuverén államok és a kisebb, államszerű képződmények rivalizálása korlátozta a mindenkori hatalmon lévőket, és egyúttal lehetőséget teremtett a tudomány fejlődésére. A felvilágosodás gondolkodói közül többen – egyebek között Hume és Kant is – úgy gondolták, hogy a nemzetek közötti egészséges vetélkedés nemcsak a gazdaság, de a tudományok fejlődésére is jótékony hatással van. A szomszédjai által állandóan fenyegetett államok rá voltak utalva a technikai fejlődést lehetővé tevő tudományokra.

Mokyr hozzáteszi, hogy a politikai széttagoltság Európa felemelkedésének szükséges, de nem elégséges feltétele volt. A tudományos és ipari forradalomhoz az is kellett, hogy az értelmiség viszonylag szabadon mozoghatott Európa államai között. Mivel a határok átjárhatók voltak, az üldözött tudósok könnyen menedékre leltek külföldön, mint ahogyan Galilei és Spinoza példája is mutatja. A tudomány nyelve a latin volt, ami lehetővé tette a tudományos munkák akadálytalan terjedését. A 15. századi humanista értelmiség, többek között Erasmus a kontinens számos országában rendszeresen megfordult – életformája alig különbözött a mai, egyetemről egyetemre vándorló sztártudósokétól. A nyomtatás megjelenése még könnyebbé tette a tudományos felfedezések terjedését.

A tudósok szabadsága, a határok átjárhatósága, a latin nyelv és a politikai széttagoltság együtt idézte elő a tudományos forradalmat – állítja Mokyr. A tudomány fejlődésének hála egyre kifinomultabb technikai eszközök (távcsövek, mikroszkópok, hőmérők és barométerek) jelentek meg, amelyek aztán újabb tudományos felismeréseket tettek lehetővé.

Mindebből pedig két dolog következik – zárja cikkét Mokyr. Egyrészt az, hogy az európai ipari forradalom számos független folyamat szerencsés egybeesésének szándékolatlan eredménye. A másik tanulság pedig az, hogy a nacionalizmus megerősödése, legalábbis a tudomány és a technika fejlődésére még akár jó hatással is lehet. Mokyr mintegy mellékesen utal rá, hogy a huszadik századi technikai fejlődés is jelentős részben a hidegháborús fegyverkezési verseny folyománya volt. De azért odáig ő sem megy el, hogy a haladás nevében újabb vasfüggönyt szorgalmazzon. Már csak azért sem, mert az korlátozná az értelmiség szabad mozgását.

Forrás: http://www.metazin.hu/index.php/item/3368-a-politikai-szettagoltsag-elonyei

2017. február 07.
CC rosario fioreCC rosario fiore
https://www.flickr.com/photos/38703275@N06/

Mondja el a véleményét!