A H.N.Adventista Egyház sem európai, sem nemzeti szinten nem tagja az Európai Egyházak Konferenciájának (KEK). Ennélfogva nem is vett részt a Charta kidolgozásában. A Németországi Keresztény Egyházak Munkaközössége (ACK) megkérdezte a tagegyházakat és a megfigyelő egyházakat, készek-e Berlinben az Egyházak Ökumenikus Konferenciáján (2003. máj. 28- június 1.) aláírásukkal elfogadni a Chartát, és az abban foglalt vállalásoknak megfelelően munkálkodni.
A H.N.Adventista Egyház Németországi Közössége nyilatkozatban foglalt állást a kérdésben.
A H.N.Adventista Egyház Németországi Közössége a következő nyilatkozatban foglalt állást a kérdésben:
Németországi adventista állásfoglalás az Ökumenikus Chartával kapcsolatban
A négy Evangélium igéi közül egyik sincs többet idézve, mint a Jézus Főpapi imádságából a Jn 17:20-23 verseiben foglaltak: „De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. Én őbennök, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” Jézus egyetlen más kijelentésének nem adott nagyobb nyomatékot.
A gyülekezet egysége és szétszakadottsága
Hogy Krisztus nem részekre osztott, és az ő teste – a gyülekezet – éppen ezért nem élhet viszály és szakadás közepette, Pál apostol az ő levelében egészen világossá tette (1Kor 1:10-13). Ahhoz, hogy „Legyetek teljesek ugyanazon értelemben”, hozzátartozik hogy az egy Istennek, Úrnak és Léleknek csak egy teste van, amely csak egy keresztséget ismer, és amelyet egy reménység tart össze (Ef 4:3-6).
Sajnálatos módon, már az őskeresztény korban is voltak súlyos szakadások Jézus követői között. A zsidókból lett keresztényeknek nagy fáradságba került a pogányokból lett keresztényeket teljes jogú testvéreknek elismerni, jóllehet Krisztus „eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Ef 2:14). A későbbi időkben is keletkeztek sajnálatos szakadások és mély meghasonlások, sőt olykor háborús konfliktusok a kereszténységen belül, amelyet eltorzult értelmezés szerint Krisztus nevében folytattak. Az ateizmus és sok kortárs elutasító kritikai magatartása éppen ennek a következménye.
Éppen az európai népek története egy szomorú színpadja a több évszázados küzdelemnek. Senki sem képes és kíván visszatekinteni erre a dicstelen múltra. Így szemlélve, méltányos, hogy az európai egyházak elhatározták: a jövőben nem fognak egymás ellen dolgozni. Ahelyett, hogy egymás ellen harcolnának, elkötelezik magukat a párbeszédre és az együtt munkára. Ezzel hozzájárulnak az európai népek és kultúrák kiengesztelődéséhez. Ennek a célnak kötelezte el magát az Ökumenikus Charta.
Mi az álláspontjuk a h.n. adventistáknak az Ökumenikus Chartával kapcsolatban? Milyen mértékben osztjuk nézetünket az aláíró európai egyházak céljával és törekvésével?
Hol van fenntartásunk amely megakadályoz bennünket abban, hogy a dokumentumban foglalt vállalást aláírjuk?
Az egység ökumenikus látomása
Az Ökumenikus Charta három részben foglalkozik az egyház ökumenikus nézetével, az európai egyházak felelősségével az egység kérdésében. Az első, nagyon rövid részben (#1) kifejezésre jut a közös akarat a még fennálló tanításbeli eltérések – „a hitben való lényeges különbségek”, mindenek előtt az eklézsiológiai kérdésekben – leküzdésére és a „Jézus Krisztusban való látható egység” érdekében történő munkálkodásra. További feltételek és jelek a keresztség kölcsönös elismerése és az úrvacsorában való közösség.
A második rész felsorolja azokat az utakat, amelyek az európai egyházak látható közösségéhez vezetnek. Ehhez tartoznak mindenek előtt az evangélium közös hirdetése (#2), a különböző keresztény tradíciók megbékélése (#3), az egyházi élet minden síkján való közös cselekvés (#4), lelki közösség az istentiszteleteken és imádságban (#5), valamint kitartó fáradozás a hitben való konszenzusra (#6). Mert „a hit egysége nélkül nincs teljes egyházi közösség”.
A Nyilatkozat harmadik és leghosszabb részében végül szó van az európai egyházak közös felelősségéről. A fáradozásban kifejezésre jut az Európa jövőjének közös formálása (#7), a kontinens népeinek és kultúráinak megbékélése (#8), a teremtés megoltalmazása (#9), a zsidósággal való egyedülálló közösség elmélyítése (#10), az iszlámmal való jó kapcsolat ápolása (#11), valamint más vallásokkal és világnézetekkel való méltányos és fair viselkedés (#12).
Az Ökumenikus Charta csúcs gondolata: „Jézus Krisztus mint az egyetlen egyház Ura, a mi békességünk és megbocsátásunk legnagyobb reménysége. Az Ő nevében akarunk tovább menni Európa közös útján.”
Konszenzus és véleménykülönbség – egy kritikus méltatás
Az Ökumenikus Charta rászolgál egy differenciált véleménynyilvánításra, amely a „vezérgondolatok” pozitív nézőpontjait méltatja, ugyanakkor nem hallgatja el a neuralgikus pontokat.
Az egység látomása
Az Ökumenikus Charta magán viseli a minden keresztény látható közösségéről alkotott látomásnak a bélyegét, „az egy szent, katolikus (egyetemes) és apostoli egyházban”. Jóllehet az evangélikus, ortodox és katolikus egyházak értelmezése az egységről, a szentségről, a katolicitásról és az egyház apostoliságáról különböző, mégis az „egy hitre” és az egy egyház formálására törekszenek, amely megnyilatkozásában elsősorban a kölcsönösen elismert keresztség és az eucharisztiai (úrvacsorai) közösségben válik láthatóvá.
A „még fennálló egyházi elválasztó problémák és akadályok” – vegyes tantételbeli különbözőségek – amelyek ténylegesen jelen vannak, indokolják a „kitartó fáradozást az evangélium által hirdetett krisztusi üdvüzenetnek a megértésére”. Ha emellett várható, hogy az egyházi gyermekkeresztséget a bibliai keresztséggel egyenlővé teszik, sőt azzal szemben előnybe helyezik, vagy valamelyik szentséget – az úrvacsorát, a keresztséget vagy a lelkészi szolgálatot – átértékelik, az adventisták ennek ellentmondanak, és éppen az Ökumenikus Charta szavaival kifejezve: „Ebbe nem egyezhetünk bele.” Krisztus testének egysége a valódi apostoliság nélkül – azaz a kötelező apostoli tanítás és alapvetés nélkül – nem gondolható el. Bibliai szemléletünk alapján mi, mint adventisták nem szavazhatunk az Ökumenikus Chartára.
Az egység útja
A terjedő ökumenikus tendencia, az egyházi hagyományok és a bibliai tanítás közötti ellentétek, a különbözőségek kibékítésére való törekvés árnyékot vet arra az útra, amelyen a látható egységet akarják elérni az Ökumenikus Charta segítségével. Úgy tűnik, hogy mindent alávetnek az ökumenikus egység elérése iránti törekvésnek. Ennek alapján például az előzetes egyeztetés nélküli evangélizációs tevékenységet káros konkurenciának tekintik. Egy ilyen felfogáshoz éppen a bibliai missziói megbízatásunk alapján nem csatlakozhatunk.
Másrészről viszont, a Dokumentum második részében egy egész sor messzire mutató kijelentés van, amellyel az adventisták messzemenően egyetértenek. Ehhez tartozik a szabad lelkiismereti döntés joga – különösen vallási kérdésben – valamint a kisebbségek jogának a védelme és a kisegyházakkal szembeni előítéletek leépítése. Ez a szemlélet hatást gyakorolna néhány európai ország törvényhozására és joggyakorlatára.
Az Ökumenikus Charta fájlalja a még fennálló dogmatikai, etikai és egyházjogi ellentéteket, amelyek hátráltatják a „teljes egyházi közösség” létrejöttét. Ezeket meg kellene tárgyalni „közösen, az evangélium világosságában” a „hitbeli konszenzus” eléréséig. Az adventisták üdvözlik ezt a szándékot, amennyiben a Szentírásnak a kereszténység kötelező hitbeli alapelveinek gondos kutatás általi megismeréséről lenne szó. Ilyen céllal készek vagyunk más keresztényekkel és egyházakkal a mi hitünkről beszélni. Természetesen, megkérdezzük önmagunktól, hogy milyen gyakorlati jelentősége van a Charta kijelentésének a római katolikus dogmaértelmezésre való tekintettel. Mindez ideig nem volt tapasztalható, hogy a tanítóhivatal által képviselt dogmák valamelyikét visszavonták volna, tekintettel más, ellentétes bibliai kijelentésekre.
Az egység következménye
Mint hetednapi adventisták, készek vagyunk az Ökumenikus Chartára szavazni, amennyiben olyan alapértékek érdekében történik a felszólítás, mint igazságosság, béke, vallás- és lelkiismeret szabadság, egyenlőség, megbocsátás, tolerancia, erőszakmentesség, emberi méltóság, természet- és környezetvédelem, nők egyenjogúsága a házasság és a család védelme, a világ szegényeinek megsegítése. Hasonlóképpen támogatni tudjuk a felelősségteljes életstílusra történő felhívást, az antiszemitizmus kizárását, a muszlimokkal és más vallásúak ill. világnézetűek iránti fair eljárást. Ezekre mi, mint adventisták is ki tudjuk mondani: „Elkötelezzük magunkat.”
Természetesen mi, mint adventisták nem egy földi országért küzdünk, nem egy politikailag és keresztény vallásilag egységes Európáért. Milyen gyorsan képes egy ilyen Európa ezektől az alapértékektől ismét elfordulni! Az evangéliumnak egy ilyen politikai értelmezése Isten szavának elidegenítése, amire nem tudunk igent mondani. A mi reménységünk sokkal inkább Isten Országára irányul, amely Krisztus visszajövetelekor érkezik el hozzánk. Egyedül ennek a Krisztusnak vagyunk elkötelezettek. Az Ő szava a mi Magna Chartánk, amiből mi egy különleges üzenetet merítünk; ez az üzenet az örökkévaló evangélium, amelyet a föld minden emberéhez el kell vinni. (Jel 14:6-12).
H.N.Adventista Egyház Németországban
Dr. Rolf Pöhler elnök Günter Machel elnök
A H.N. Adventista Egyház Euro-Afrika Divíziójának állásfoglalása az Ökumenikus Chartával kapcsolatban
„Annak a ténynek ellenére, hogy az Ökumenikus Charta sok pozitív kijelentést tartalmaz, az a meggyőződésünk, hogy mint H.N.Adventista Egyház a dokumentumban foglalt vállalásokat nem írhatjuk alá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs meg a szándékunk más keresztény egyházakkal – ezeken belül a KEK egyházaival is – a kapcsolatot ápolni. Lehetségesnek tartunk a saját bibliai identitásunk megőrzése mellett olyan közös szolgálatot végezni, mint a Biblia terjesztése, a vallásszabadság védelme és szociális munka.”
Mondja el a véleményét!