“Szabad vasárnap”, vagy lelkiismereti kényszer?

Jogból kényszer
Az írás a Népszabadság 2014. 12. 02. számában jelent meg.
 http://nol.hu/velemeny/jogbol-kenyszer-1501975
Dr. Vankó Zsuzsanna  Népszabadság
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr kijelentette, hogy pártja kezdeményezése, a „szabad vasárnapról” szóló törvényjavaslat „az egyik leghangsúlyosabb munkásvédelmi lépés”. Ezért: „A kormány támogatni fogja a tervezetet.”
– Vasárnap is csak az üzleten jár az esze?! Mars a templomba, megtisztelni a hetedik napot!

A KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter úr úgy nyilatkozott, hogy „most egy részét valósítják meg eredeti kezdeményezésüknek, amely minden munkavállalóra érvényessé tenné a vasárnapi pihenőnapot, és kivételt a folyamatos munkavállalást igénylő, turisztikai célú üzletek jelentenének.” Azért ilyen szerény az igény (egyelőre), mert törekednek rá, hogy „a kereskedelmet… csak ésszerű mértékben, a nyilvánvaló kivételek alkalmazása mellett korlátozza”, de a vasárnap „az ország döntő része számára” „olyan szabadnap, amelyen a családi együttlétre nyitva álló rövid időt nem kurtítja még a vásárlással eltöltött idő is.”

A KDNP küzdelmének a hátterében II. JánosPDVD_057 Pál Pápa 1998. május 31-én kibocsátott Dies Domini (Az Úr napja) kezdetű enciklikája áll, mely szerint: „A keresztényeknek természetszerűen kell tenni valamit annak érdekében, hogy a polgári törvényhozás korunk sajátos körülményei között is számoljon kötelezettségükkel, mely szerint meg kell szentelniük a vasárnapot.

Lelkiismeretbeli kötelességük ugyanis úgy megszervezni a vasárnapi pihenést, hogy részt vehessenek a szentmisén, tartózkodjanak az Úr napjának a maga sajátos örömével, testi-lelki pihenésével együtt járó megszentelését lehetetlenné tevő munkáktól.”

Okkal feltételezhetjük, hogy az enciklika idézett szakasza az eszmei alapja a KDNP által időről időre benyújtott törvényjavaslatnak.

Nem véletlen, hogy Szlovákiában is nyújtott be hasonló javaslatot a Kereszténydemokrata Mozgalom. (Ezt a pozsonyi parlament azonban elutasította.) Valójában tehát nem kizárólag „munkásvédelmi” és családvédelmi, hanem „vasárnapvédelmi” törvényjavaslatról is szó van.
Különbség van a „kötelezettség” és a „lelkiismeretbeli kötelesség” között. Az előbb idézett enciklika felhívásában mindkét kifejezés szerepel. A lelkiismeretbeli kötelesség vitathatatlan, feltétlen erkölcsi parancs, ami tiszteletre méltó és tiszteletben tartandó. A kötelezettség fogalom jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Amire valaki kötelezve van, illetve a kötelezett jogviszonya”. A kötelesség fogalom jelentése ugyancsak a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Jogi vagy erkölcsi alapon megszabott köteles teendő.” Logikusan kapcsolható össze tehát a kötelesség szó a lelkiismeretbeli jelzővel, amennyiben belső erkölcsi parancsról, erkölcsi alapon álló kötelességtudatról, kötelességérzetről van szó.

A kötelezettség viszont kívülről jövő igény elismerését jelenti, eleve jogi felhangja van.
A lelkiismeretbeli kötelesség érvényesítése jellegénél fogva, nem függ a külső körülményektől, nem retten vissza akadályoktól vagy szankcióktól sem. Ezenkívül a hatályos alaptörvény jelenleg biztosítja ehhez a jogot: „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja… azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa.”

A hatályos egyházügyi törvény 1. fejezetének (3) bekezdése szerint: „A lelkiismereti vagy vallási meggyőződés… megvallása, továbbá annak… gyakorlása miatt senkit előny PDVD_040vagy hátrány nem érhet.”
Az a kívánalom viszont, hogy keresztények „a polgári törvényhozás szintjén” igyekezzenek biztosítani valamely vallási előírás teljesítésének a feltételeit, már nem lelkiismereti kötelességből ered, tehát nem a lelkiismereti szabadság jogához való ragaszkodás kategóriájába tartozik.

Ha valamely vallási közösség vagy vallási elkötelezettségű párt polgári törvényhozás szintjén akarja mindenki számára kötelezővé tenni a maga vallási meggyőződését vagy elköteleződését, akkor ezáltal a lelkiismereti kényszer igényét jeleníti meg.

Ebből a szempontból közömbös, hogy vallási többségről vagy kisebbségről van szó. A lelkiismereti kényszer pedig összeegyeztethetetlen a lelkiismereti szabadsággal. (A „keresztény nemzet” fogalma is azért problematikus a lelkiismereti szabadság szempontjából, mert közvetetten ez is lelkiismereti kényszerre utal. Azt sugallja a kifejezés, hogy az adott nemzet minden tagja keresztény, avagy az kell hogy legyen.)

A szabad vasárnap polgári törvényhozás szintjén való biztosítása az egyházügyi törvény előbbiekben idézett paragrafusával is ellentétes, mert az kimondja, hogy „vallási meggyőződés gyakorlása miatt” nem csupán „hátrány”, de „előny” sem érhet állampolgárokat.

Jogos viszont a kereskedelmi dolgozóknak az az igénye, hogy vasárnap templomba mehessenek, és emiatt ne veszítsék el állásukat. Mivel csaknem minden bolt nyitva van vasárnap, nem könnyen tudnak elhelyezkedni azok a kereskedelemben foglalkoztatott munkavállalók, akik „lelkiismeretbeli kötelességnek” tekintik, hogy istentiszteleten vegyenek részt vasárnap. A gyermeket nevelő igénye is jogos, ha ugyanis vasárnap is dolgoznia kell, akkor nem tud a hétvégén a gyerekével együtt lenni, hétköznap pedig a gyerek iskolában van. A jogi szabályozásnak ezeket a problémákat kellene megoldania.
A szerző teológiai főiskolai tanár
 

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.