A hal, ami nem hal

A hal, ami nem hal

Talán egy éve is lehet annak, hogy utoljára Pangasiust, azaz vietnami cápaharcsát vettem. Fagyasztott halfilét, persze. Ha jól emlékszem, rántva készítettem el, mert a gyerekek legjobban úgy szeretik; én is ettem belőle, és olyan rosszul lettem utána, hogy ünnepélyes fogadalmat tettem, Pangasiust soha többé nem veszek.

Forrás
Így is lett. Jó, igaz, kaptam ajándékba sok és jóféle halat, amivel családom ilyen irányú igényeit tökéletesen sikerült kielégíteni. Egy-két hete aztán ráakadtam erre a cikkre, amely a Pangasius tenyésztésének körülményeiről értekezik. A legijesztőbb rész a következő:

A Pangas tenyésztése környezetvédelmi szempontból nem nevezhető fenntarthatónak még annak ellenére sem, hogy végletesen olcsón: hulladékhasznosítással tenyésztik. A Pangasiust import perui táppal etetik, valamint Kínából származó női hormonokkal kezelik.
Nincs semmi természetes a Pangasiusban! Döglött halak maradványaival, dél-amerikai szárított csontliszt, manióka, és szójahulladékkal etetik. Ez a Pangasius hal természetes táplálékától teljességgel eltérő. A takarmányozáson túl teljesen természetellenes a Pangasius halak hormonkezelése is. A pangasius mindenesetre a fény sebességvel növekszik a Mekong folyó tenyésztelepein: 4-szer gyorsabb, mint a természetben!!!

Ha érdekli a folytatás, olvassa el ITT:http://www.maimoni.hu/2011/12/hal-ami-nem-hal.html

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük