Némi túlzással a történelmet is befolyásolta az a betegség, ami napjainkra az egyik legelterjedtebb kórrá vált. Hogy példákat is mondjunk: az allergia egyik ritka, de annál félelmetesebb formája okozta Ménész fáraó hirtelen halálát, aki nem élt túl egy darázscsípés okozta anafilaxiás rohamot. Néró sem lehetett volna császár, ha trónra szánt mostohatestvére nem szenved lószőrallergiában: tüsszögve és könnyezve ugyanis nem lehetett harcba vezetni a római légiókat. Cikksorozatunk első része.
Az ókori Kínában is felfigyeltek a betegségre, „őszi folyásként” írták le, míg a középkorban Leonardo Botallo rózsanáthaként említi meg a virágok közelében fellépő tüsszögést. Nem újkori kórképről van tehát szó, mégis 1819-ig kellett várni, amíg egy angol orvos – saját magán tett megfigyelések alapján – pontosan leírta a betegséget. Fáradságos munkával összeszámolta, hány hozzá hasonló, „szénalázas” van még Angliában, s mindössze huszonöt sorstársat talált. Maga az allergia kifejezés 1906-tól használatos, s ahogy Rónai Zoltán klinikai immunológus, allergológus, tüdőgyógyász főorvos mondja, ez is érdekes történet.
„Röviden csak annyit, hogy egy fiatal lányt orvosa lóban termeltetett streptococcus-antitoxinnal kezelt, ám ahelyett hogy a beteg állapota javult volna, éppen az ellenkezője történt: allergiás, vagyis másféle reakciókat mutatott, mint ami várható lett volna. Így aztán a betegség nevét a görög allos (eltérő) és ergos (munka) szavak összevonásából alakította ki az orvos, akit Clemens von Pirquet-nek hívtak” – ad némi betekintést az orvoslás történetének egyik érdekes fejezetébe a szakorvos. Azt is hozzáteszi, hogy a kifejezés nagyon pontos, a betegség lényegét adja vissza, hiszen az allergiás immunrendszere másként működik: ellenségként kezel egy olyan anyagot, ami semmilyen kárt nem okozna benne, ha békében távozhatna.
Néhány “tájképi” részlet a környékünkről.2010 augusztus 17. Azóta sem változott a tájkép. Mai napig is (2016 aug) egy elhanyagolt telek melletti kell élnünk, amit a távol lakó gazda nem gondoz, nem kaszál. A gyomok – benne a parlagfű is – akadály nélkül virulnak. (Dénes Ottó)
Allergének között. Egyre többen Forrás: sxc.hu
Az allergiás betegek száma robbanásszerűen növekszik: két évszázad elég volt ahhoz, hogy elmondhassuk, ma már minden negyedik ember érintett. Mivel az allergiát alapvetően a genetikai faktorok és a környezetei tényezők határozzák meg, adódik a kérdés, melyik tényező változása az, ami előidézte a kórnak ezt az elképesztő mértékű elterjedését. Ahogy Rónai doktor mondja, kétszáz év nagyon kevés ahhoz, hogy az ember genetikai állományában olyan alapvető átalakulások történjenek, ami megmagyarázná, miért nehezíti ennyi ember életét a tüsszögés, az orrfolyás, a köhögés. Ugyanakkor a legújabb kutatásoknak köszönhetően kiderült, hogy bár maguk a gének nem, de a csomagolásuk, a géneket takaró burok bizony ilyen rövid idő alatt is változhat – a környezeti hatások nyomot hagynak rajtuk –, s ez is hajlamosíthat a betegség kialakulásra. Persze alapvetően a káros környezeti tényezők azok, amik igazán okolhatók az allergiások egyre gyarapodó táboráért. „A civilizációs változásoknak köszönhetjük például, hogy a dízelkorom-részecskék megjelentek a levegőben: ha ezek rátapadnak a pollenszemcsékre, azok sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudnak összekapcsolódni az immunrendszer azon sejtjeivel, melyek elindítják a kórmechanizmust. Ez is megmagyarázhatja azt, hogy – más tényezők mellett, mint például a dohányfüst, vagy az ételszínezékek – miért van jóval több esély az allergiás megbetegedésre egy szennyezettebb környezetben” – magyarázza a tüdőgyógyász.
Az öröklődésre visszatérve: minden embernek körülbelül tíz százaléknyi esélye van arra, hogy valaha allergiás legyen. Ha az egyik szülő már szenved a betegségben, húsz, míg mindkét felmenő érintettsége esetén ötven százalékra nő a valószínűsége annak, hogy a gyermekük is gyakorlott papírzsebkendő fogyasztóvá váljon. Még rosszabb a helyzet akkor, ha a mama és a papa is azonos allergiában szenved: például két ekcémás nyolcvan százaléknyi eséllyel adhatja tovább a kórt a csemetéjének. Allergiásak egyébként igen sok mindenre lehetünk: a különböző növények pollenszemcséi, az állati szőrök, a penészgombák, az ételallergének – tej, tojás, eper, dinnye –, a gyógyszerek, vagy a rovarméreg is okozhat kellemetlenséget, sőt az utolsó esetben – emlékezzünk a fáraóra – akár halált is. A betegség kialakulása – ahogy szakértőnk megjegyzi – igen bonyolult kórfolyamat, ami az allergén szervezetbe kerülésével kezdődik, és a megbetegedett szerv – orr, tüdő, belek – reakciójával végződik. A helyzetet tovább bonyolíthatja, hogy az allergiások egy részét még keresztreakció is sújtja, ami a pollenszemcsék és a bizonyos élelmiszerek között alakulhat ki. Csak néhány példa: a parlagfű-allergiások vigyázzanak a görögdinnyével, aki viszont a fekete üröm virágporától tüsszög, az a zellerevéstől óvakodjon. A leggyakoribb allergiás megbetegedés a szénanátha, ami következő cikkünk főszereplője lesz. De addig is utánanézhetünk – többek között – annak, mi a helyes orrfújás titka, vagy melyik napszakban a legmagasabb a pollenkoncentráció.
-
hvg.hu
- TEST&LÉLEK |
- 2010.09.06. – 07:30 |
- Medizóna