“A múlt kisértetét feltűnni látni világos századunkban….”(Madách)

Vissza a középkorba

A Santa Maria Sopra Minerva templom, ahol Galilei pere befejeződött

A Gellért Söröző szele
“Kedves Testvérek!” – kezdte Semjén Zsolt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) minapi rendezvényén egy katolikus iskola kápolnájában, majd a lovak közé csapva felidézte a minisztériumi főosztálya által kidolgozott magyar egyházmodell alapgondolatát, mely Szent Istvántól származik, és így szól:
“Ami jó az egyháznak, az jó az államnak; és ami jó az államnak, az jó az egyháznak.”
Elmondása szerint ennek jegyében hoztak létre koherens, zárt logikai rendszert, melyben az egyház az állammal azonos jogú valóság, mellérendelt partnerként működik, de legitimációját nem tőle nyeri.
Semjén sajátos kettősséget lát megvalósulni az egyházi intézményeknél, hiszen egyrészt vallási közösségekről van szó, ahol az állam köteles biztosítani a transzcendens küldetés betöltéséhez szükséges eszközöket, másrészt viszont közfeladatot is ellátnak, melyből az következik, hogy az állam fillérre pontosan ugyanúgy kell finanszírozza, mint az állami intézményeket.
Ha nem így tesz, akkor például iskolák esetében gyerek és gyerek között, kórház esetében beteg és beteg között tesz különbséget, vagyis az egyik állampolgárt hátrányosan megkülönbözteti a másiktól – állítja Semjén, kiemelve, hogy a kormány nem tekintheti másodrendű
állampolgároknak az egyházak tagjait.

A történelmi egyházak és az állam között létrejött szerződésekről elmondta, hogy azok “a századok összeomlásáig be vannak betonozva” úgyhogy, ha ne adj Isten száz év múlva jönne egy balos kormány, akkor sem lehet egyiket a másik nélkül felbontani. Éppen ezért olvasta át a reformátusokkal kötött szerződés előtt az összes eddigi konkordátumot, hogy azok eszenciája kerüljön bele a megállapodásba, melyet azóta – állítólag – a Vatikán is mintának tekint más európai országokkal megkötendő szerződéseinél.
Az államtitkár több olyan dologra is büszke, mely ténykedéséhez köthető. Csak ebben a ciklusban több pénzt költöttek egyházi ingatlanra, mint az előző két kormány együttvéve, és az ingatlan-visszaadások száma is megduplázódott (1700 darab). Mindehhez természetesen a szükséges pénzeszközöket is biztosították, idén történetesen hatmilliárd forint volt a keret. Örökjáradék gyanánt százmilliárd forintot biztosítottak a nagy egyházaknak, továbbá tehermentesítették az áfakötelezettség alól az egyházi építkezéseket, és mivel méltatlan volt romokat visszaadni, ezért bevezették, hogy az egyházi ingatlan ugyanúgy pályázhat támogatásért, mint az állami műemlékek, természetesen az erre kitalált plusz négymilliárdos állandó évi kereten felül. Hazánk templomainak kétharmadát már kitatarozták, “de hát ötven év diszkriminációját nem lehet három év alatt pótolni” – szólt bocsánatkérően hallgatóságához Semjén. Aztán itt van még a Széchenyi Tervben félretett “óriási pénz” is az egyházi jellegű idegenforgalom kiaknázására, melyben külön orgonafelújítási keret van, és jut belőle egy most induló programra is, melynek keretében az ország összes templomát ki fogják világítani állami pénzből – ígérte huszonöt fős, többnyire időskorú hallgatóságának.
Csalódottságának adott hangot, hogy nem sikerült “élete fő műve”, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítása, de sebaj, hiszen jövőre (++) úgyis abszolút többséget szerez a jobboldal, és akkor majd minden kétharmados törvényt keresztülvisznek a parlamenten. Firenze látképe
A következő ciklusban (ez máris megérkezett D.O.) tehát, “ha esik, ha fúj”, egyszer s mindenkorra kirakják az egyházak közül a gazdasági társaságokat, továbbá nem jegyzik be az “őrültségeket valló csoportokat”, a konkrét állami támogatásoknál pedig differenciálni fognak a történelmi egyházak és a tegnap kitalált vallási közösségek között.  “A Kövér Laci NBH-miniszterként már megmondta, hogy ha egy terroristaszervezet vagy a titkosszolgálat igazán jó fedőszervet akar csinálni, akkor egyházat alapít” – indokolta meg terveit az államtitkár. Semjén számára egyházi diplomáciájának csúcsát jelentette, amikor a bizánci egyház feje augusztus 20-án a Bazilika előtti téren ismerte el “a mi Szent Istvánunkat keleti szentnek”. A közönségtől érkező bókokat azzal hárította el magától, hogy az esemény tőle származó ötlete valójában a Gellért sörözőben született meg, ebből is látszik: “a Lélek ott fúj, ahol akar”.
++ „jövőre” ez a 2006. évi parlamenti választásokat jelenti.
Szobota Zoltán
Szokásom szerint közlöm, hogy a kiemeléseket, mint magánvéleményemet, illetve megtárgyalásra alkalmas témákat emeltem ki a fenti előadásban.(D.O.)
Nekem érdekes volt a titkossszolgálatok által FEDŐSZERVKÉNT alapított egyház léte. Ezt miként kell értelmezni? Amikor egy államban létezik a titkosszolgálat, annak, vagy a már leköszönt kormány titkosszolgálatának (?)  lenne ez a késztetése ? Ez így egy összevissza mondat, értelmezhetetlen, zavaros.
Egy hithű protestánsnak( a 40 prédikátor lelki értelemben vett utódának)   a lelkiismereti szabadsággal való önkényes játszadozás ad fel kérdéseket. Válogatni nem elegáns a neki(k) tetsző, vagy nem tetsző egyházi alakulatok között.A vadonatújak eleve gyanúsak, a három (nem négy, a zsidó már nem része a “történelmi” egyházaknak!!! ) un. nagy egyház – ezt másutt részletezem – előnyökkel járó tagsággal hívalkodhat(na). A többi meg le van írva !
Az Ember Tragédiájának Bizánci színében ( ha már a Bizánci látogatóra büszke S. úr) van egy nagyon ideillő jelenet, ami hasonló nyilatkozatoknál mindig előtolul. Ébren tartja figyelmemet a gondolatszabadság és az erre épülő emberi szabadságjogok léte, vagy nem léte szempontjából.Olvasható még a blog erre mutató témáiban.Például a 2010 05 08-án közölt két bejegyzésben is. A Galilei per és előtte a Nehéz P. I. tanulmányokban.
Tehát nézzük a bizánci szín jelenetét:
Ádám szeme előtt vonul el egy csapat. Az élen fejedelmi pompában a pátriárka.  Barátok, szerzetesek kísérik. Utánuk összeláncolt eretnekek. Ádám a pátriárka elé lép, megszólítja:
Atyám! a szent sír harcosi vagyunk,
S a fáradalmas útból megpihenni
E város népe még be sem fogad. –
Ki oly hatalmas vagy, segíts ügyünkön.

PÁTRIÁRKA
Fiam, csekély dolgokra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén itélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek,
S tűzzel-vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. –
De hogyha a kereszt vitézi vagytok,
Minek kerestek messze szerecsent,
Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát,
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.

ÁDÁM
Az ártatlant, atyám, csak nem kivánod. –

PÁTRIÁRKA
Ártatlan a kigyó is, míg kicsiny,
Vagy hogyha már kihullt méregfoga,
S kiméled-é?

ÁDÁM
Valóban szörnyü bűn
Lehet, mi ily haragra gyújthatá
Egyházát a szeretetnek.

PÁTRIÁRKA
Fiam!
Nem az szeret, ki a testnek hizelg,
De aki a lelket vezérli vissza,
Ha kell, kard élén vagy lángon keresztül
Ahhoz, ki mondá: Nem békét, de harcot
Hozok a földre. – E gonosz hitűek
A szentháromság rejtélyes tanában
A homoiusiont hirdetik,
Mig az egyház a homousiont
Alapítá meg a hit cikkeül.

BARÁTOK
Halál reájuk, már a máglya ég. –

Ha az államhatalommal szervesen összefonódott Egyház döntheti el, hogy kik a “gonosz hitüek”,  mi az eretnekség, vagy mit lehet (kell ?!) hinni, akkor a magánélet végnapjai érkeztek el. Amikor az emberek gondolatai már nem szabadok, gondolatainkban azonnal a középkori Egyház uralmára emlékeztető inkvizíciós terrort idézhetjük fel. Amikoris bárkit be lehetett jelenteni egyéni haragból, vagy egyéb sohasem létezett okból. A cikk – előadás- végére illesztett, nyilván szellemesnek szánt zárógondolat egy KERESZTÉNYdemokrata kifejezési készletének gyöngyszeme (?). Csak megjegyzem, hogy “A LÉLEK (az Isteni szentháromság egyik tagjáról van szó !!) egy SÖRÖZŐBEN való szerepeltetése hiányos ízlésre vall. Engem személy szerint nagyon bánt ez a blaszfémia.
Az Angyalvár, ahol többek között Giordano Bruno is kb 7 évig raboskodott
Az inkvizíció bíróságáról egy kis működési leírást Giordano Bruno kapcsán hamarosan beillesztek a posztok sorába. (Dénes Ottó)

Mondja el a véleményét!